-Indulás előtt egy nappal-

Korán keltem, mert a csengő hangja fülsüketítően hasított a levegőbe. Mire kiértem volna az előszobába, hogy beengedjem az ébresztőmet, Yugyeom már megelőzött és utat nyitott a látogatóknak. Bőröndök gurultak át a nappalin, amit Jungkook és Jimin húztak maguk után.
- Sziasztok! - köszöntem nekik mosolyogva. Kicsit hiányzott már, hogy újra sokan legyünk a házban.
- Szia! - köszönt egyszerre a két fiú.

Aztán mindenki az ajtó felé kapta a tekintetét, amikor toporgást hallottunk meg az ajtó irányából. Mivel Yugyeom nem zárta vissza az ajtót, mind a három lány be tudott jönni.
- Jó reggelt mindenkinek! - kiáltotta felpörögve Rose, aki egy hatalmas bőröndöt tolt maga előtt és a másik kezében még volt azon kívül még két táska.
- Neked is! - mentem oda, hogy megöleljem. - Tudod, nem egy évre megyünk, csak pár napra - világosítottam fel, bár ő is itt volt, amikor megbeszéltük, hogy meddig szándékozunk távol maradni.
- Tudom, de ki tudja mi fog történni, lehet, hogy Thaiföldön talál rám az igazi és akkor nem szeretnék visszajönni - mondta el, hogy miért hozta el az egész szobáját. Én csak fejemet csóváltam, aztán köszöntöttem a többi lányt is. Lisa egy kisebb méretű utazót cipelt a vállán, amit levágott a bőröndök mellé. Jennie is így tett a cuccával, csak egy hatalmas macit hagyott magánál, amit ölelgetve ült le a kanapéra az alvó Yoongi lábaihoz. Mivel a fiú szokásához híven nyitott szájjal aludt, ezért nem tetszett túlságosan a lánynak és fintorodva fordult el tőle. Yoongi valószínűleg álmában kezdett el mocorogni és rakta Jennie ölébe lábait. A lány ijedten kapott a maci után, amit a fiú kirúgott karjai közül. Ekkor az álmait kergető Yoongi felpattant és felvette a macit és átadta a gazdájának térdepelve. Jennie elvörösödve köszönte meg neki és értetlenkedve figyelte, hogy ismét lefeküdt aludni a fiú. Remélem holnap is könnyen itt tudjuk majd hagyni, talán akkor is ilyen fáradt lesz és nem kommandózva kell majd itt hagynunk. Habár nem szívesen hagynám a házunkban.

- Megjöttek a repülőjegyek? - kérdezte Jimin rám nézve, de nem tőlem kapta a választ.
- Aha, majd holnap kiosztom, hogy ne szórjuk el őket - mondta az öcsém.
- Okés, na és mit csinálunk ma? - kérdezett ismét a fiú.
- Nem tudom, de valamivel el kellene ütni az időt - mondtam gondolkozva.
- Nézhetnénk filmet - dobta fel az ötletet Rose.
- Nekem tetszik az ötlet, együtt olyan, mintha moziban lennénk - mondta Jungkook, miközben telefonján játszott.
- Nézzünk egy jó horror filmet! - lelkesedett Lisa. A csapat nagyobb része biccentett egyet és arra szavazott, hogy azt nézzünk. A fiúk kiválasztották a filmeket és netről letöltötték, amit este popcornt zabálva kezdtünk el nézni. Természetesen ismét loptuk egy kisebb boltból, a társaim most Jungkook és Lisa voltak. Ahhoz képest, hogy most először segítettek, nem volt baj. Sötétedéskor behúztuk a függönyöket és lekapcsoltunk minden fényt. Egyedül a TV fénye világította meg arcunkat. Az első film, amit megnéztünk, az Annabelle volt. Annyira nem volt vészes, bár hála a lányoknak, a rettegés néha rám is rám jött, mert Lisa kivételével a másik két egyed nagyon félt. Jennie annyira szorította sokszor a plüssállatát, hogy ha élő lett volna, már kitörte volna a nyakát. Amikor vége lett a filmnek, sor állás következett a fürdőszoba előtt, mert mindenki akkor szeretett volna könnyíteni magán. Ezután Lisa választotta ki a következő filmet, ami nem volt más mint Amikor kialszik a fény. A címét meghallva pattantam fel a fényből.
- Én ezt biztos, hogy nem nézem meg - mondtam miközben próbáltam minél messzebb jutni a rettegéstől. A szobámban lefeküdtem az ágyra és próbáltam kizárni a hangokat, amiket még tisztán hallottam, mert hatalmas hangfalakból szólt lent a film. Minden egyes sikítást és üvöltést hallottam. Telefonomat felkaptam magam mellől és ezzel próbáltam világítani, mert nem mertem felkelni, hogy a villanyt felkapcsoljam. Az meg csak rátett, hogy a sarokban motoszkálást hallottam meg. A zaj pedig sehogy sem akart elhallgatni. Mikor a szoba szörnyem közeledett egy hatalmas visítással riasztottam el. Onnan tudom, hogy meghátrált, hogy hallottam lábainak kopogását a padlón. Ezután más hangok érdekeltek, azok, amik az ajtóm felől érkeztek. Erőteljesebb léptek kopogását vettem ki, amik folyamatosan, megszakítás nélkül értek földet, végül az ajtóm kinyílt és a villany felkapcsolódott. Nem láttam, hogy ki volt az, mivel takarómat magam elé kaptam, pajzsként használva.
- Téged meg mi lelt? - hallottam meg az ismerős hangot. Jimin volt az. Pont neki kellett bejönnie, ki másnak...
- Semmi, csak csuklottam - mondtam az első kézenfekvő választ. Bár így visszagondolva eléggé hülyeség.
- Ha már elmúlt, akkor én megyek aludni - mondta gúnnyal a hangjában és elkezdett visszafelé lépkedni a szobában.
Nem hagyhatod elmenni Jisoo! Gyerünk! Ha most elszalasztod az alkalmat, talán tényleg örökre magányos maradsz és barátok nélkül fogsz meghalni.
- Jimin! - szólítottam meg a fiút. Mivel még csak most lépett ki az ajtón, így hallotta, hogy megszólítottam és visszajött. - Igazából hallottam valamit a sarokban, aztán közeledett és ezért adtam ki azt az ultra hiper-szuper magas hangot - mondtam teljesen elpirulva, de nem látta az arcomat a takarót még mindig magam előtt tartottam.
- Most akkor meg kellene mentselek? - kérdezte, miközben a szobámat pásztázta szemével.
- Nem lenne rossz ötlet, ha eljátszanád most a szőke herceget, az nem baj, hogy nem jössz paci hátán. Csak zavard el a mumust innen, mert szeretnék aludni - mondtam, kicsit kérlelően.
- Jó, te figyeld az ágyról, én pedig megnézem a sarokban, csak ne visíts ha meglátod, mert akkor én tőled kapok szívbajt - és már neki is iramodott, hogy megtalálja a kis szörnyt. A takarót elhúztam arcom elől és Jimint figyeltem, ahogy keresgél a bőröndöm és a szekrény között. Még szerencse, hogy elpakoltam a fehérneműimet a bőröndbe, amiket kikészítettem, mert most épp ott turkált, ahol azok hevertek pár órával ezelőtt.
- Nem tudom, hogy te csak hazudtál, hogy hátulról bámulhasd a seggem, vagy ez a lény elteleportált, amikor visítoztál - fordult felém. Rosszul tette, mert az a valami épp akkor rontott ki onnan, én pedig hangot adtam félelmemnek.
- Jimiiiiin!!!! - ordítottam torkom szakadtából és felmásztam az éjjeli szekrényem tetejére. Jimin elvette a takarómat és ráterítette arra a rohangáló valamire. Mikor csapdába esett a mumusom, vinnyogó hangot adott ki, ami leginkább egy rágcsálóra emlékeztetett. Szóval nagy valószínűséggel egy patkány hozta rám a frászt.
- Azt hiszem megvan Kook új állata, úgyis nemrég halt meg a hörcsöge - mondta miközben óvatosan megfogta az állatot és elindult vele kifelé.
- Nekem mindegy hogy hol lesz, csak ne maradjon a szobámban - mondtam gyorsan dobogó szívvel, amit próbáltam lenyugtatni, mert már elmúlt a veszély.
- Semmi köszönöm, vagy ilyesmi? - kérdezte legörbülő szájjal és pimaszan odatartotta a fejemhez a takaróba csavart rágcsálót.
- Köszönöm, de annak is örülnék, ha nem nyomnád a képembe - mondtam fintorogva. Ö pedig elemelte előlem. Ajtót nyitottam neki és kiment az állattal.
- Jungkook!! Hé Kook! Hoztam neked valakit! - kiabálta Jimin, a szobámon kívül. Eléggé lehurrogták, gondolom még nincs vége a filmnek és ezért.
- Ááá Jimin, hol szerezted? - hallottam Kook lelkes hangját.
- Jisoo szobájában portyázott a rágcsávó. Örülnék, ha végre megfognád! - kiabálta Jimin. Aztán ismét kiabálást és visítást hallottam meg.
- Úristeeeen!! Valaki fogja meg!! - visítozott valaki. - A filmet is állítsátok meg! Pont egy jó rész következik! - szórta az utasításokat. Ezután lépteket hallottam meg az ajtóm előtt. Az ajtó kitárult és a takaróm repült felém. Csak egy fejtetőt láttam meg, ami Jiminhez tartozott.
- Elszabadult a szörnyed - mondta aztán elsietett. Feltápászkodtam az ágyamról és kiindultam a fiú után. Ami elém tárult, az úgy nézett ki mint egy csatatér. Jennie és Rosé fedezékbe húzódott, a három fiú és Lisa pedig ellentétes irányokban kutakodott.
- Itt futott! - kiáltotta a vakmerő lány. Jimin elindult Lisa irányába, de eléggé sok akadály állt még előtte, hogy elérjen hozzá. Köztük Rose lába is, amiben Jimin sikeresen megbotlott és Jenniere zuhant.
- Jimin! Azt nem mond, hogy itt volt a patkány és azért itt csaptál el - mondta rettegő tekintettel Jen.
- A barátnődnek köszönd, hogy rád zuhantam. De hol van az a bajkeverő? - nézett fel a fiú.
- Itt van! Elkaptam, de nagyon küzd, hogy sikerüljön megharapnia a kezem - hozta közelebb mindenkihez Lisa.
- Szép volt frufrus! - dicsérte Kook, aki magához húzta a fehér szőrű állatkát és simogatni kezdte.
- Köszi nyúlképű! - mondta és végigsimított a fiú arcán. Lisa levágta magát a kanapéra és elindította a filmet.
- Nincs is nyúl pofám... - mondta halkan a sértett Jungkook.
Én fogtam magam és elindultam vissza a szobámba. Egy élmény lesz a patkány szagú ágyneműben aludni.
- Jó éjt Jisoo! - kívánta Yugyeom. Jimin rám nézett, mikor az öcsém hozzám szólt.
- További jó estét - mondtam mosolyogva.
Felmentem a szobámba és levágtam magam a bűzölgő takarómra. Inkább lerúgtam magamról az anyagot, egészen biztos nem fogok abban aludni, ameddig nem mosom ki. Egyenesen valaki lábára esett rá az ágyneműm.
- Hát te? - kérdeztem Jimintől.
- Unalmas a film és még nem vagyok álmos, úgyhogy jöttem hozzád beszélgetni - mondta miközben helyet foglalt az egyik babzsákomban. - Bár lehet, hogy hülyeség volt, mert nem vagy túl jó társaság - folytatta. Kösz Jimin, ez jól esett.
- Álmos vagyok, úgyhogy elhagyhatod a nem túl jó beszéd partnered. - Miért vagyok ilyen ellenszenves mindenkivel? Jisoo! Szedd már össze magad!
- Fájna, ha egyszer nem lennél ilyen köcsög? - pattant fel és elindult az ajtó irányába. A francba! Gyerünk, hozd helyre valahogy!
- Ne haragudj! - nyúltam utána és megragadtam karját. - Nem tudom mi ütött belém. Kérlek maradj! - Lazítottam a szorításomon, amikor észrevettem, hogy visszafordul.
- Na, kezdhetnénk azzal a beszélgetést, hogy miért vagy ilyen mindenkivel. - Vágott bele Jimin és helyet foglalt ismét a fotelben.
- Nem tudom - válaszoltam.
- Akkor én megyek is. - Elkezdett feltápászkodni lassan, de én folytattam.
- Nem akarok ismét megszeretni senkit, hogy utána fájdalmasan el kelljen veszítenem - bukott ki belőlem az igazság.
- Miért árad ennyire belőled a pozitívság? Attól, hogy megkedvelsz valakit, még nem biztos, hogy elmegy majd - mondta komoly hangnemben. Ijesztő egy helyzet.
- Hogyan tudnék máshogy gondolkozni, ha eddig mindig ez történt velem? - nem lesz ez így jó. Ha jobban belefolyunk, elveszítem az irányítást az érzelmeim felett és akkor majd sírhatok ismét - gondolkodtam magamban.
- Talán, ha megnyílnál végre és elmesélnél mindent, akkor nem így kellene kihúznom belőled - közelebb jött hozzám és leült az ágyamra.
- Hogyan tudnék egy olyannak beszámolni, akit még nem ismerek? - dőltem hátra az ágyamon, hogy eltávolodjak a fiútól.
- Így a leggyorsabb barátkozni. De ha nem, hát nem - fordította fejét el.
- Nem megy! Értsd meg kérlek! Ha nem tudod felfogni, akkor hagyj békén! - Na és akkor megjelentek a legjobb barátaim, drága könnyeim. Nem lehetne, hogy elmentek nyaralni? Mondjuk életem végéig? Akkor nem kellett volna leégetnem magam Jimin előtt.
- Ne haragudj! - kúszott hozzám közelebb. - Gyere ide! Sírd ki magad nyugodtan, nem jó, ha bent tartod - vette elő selymesebb, hangját. Karjai között elkapott egy eufórikus hatás. Bekerített és nyugalmat sugárzott testembe.
- Annyira sokat sírtam már miatta, nem tudom, hogy miért jön folyton rám. Csak nem akarok rá emlékezni - mondtam szipogva, ő pedig letörölte arcomról a könnyeimet. Már nem féltem a közelségétől.
- Sosem fogod tudni kitörölni, egyszerűen csak nem fog már annyira érdekelni - simogatta közbe a hátam. - Idővel jobb lesz, hidd el! - nyugtatgatott tovább.
- Köszönöm Jimin! - mondtam gyönyörű szemeibe pillantva, de hamar elkaptam onnan tekintetem, mert pirulni kezdtem. Könnyeim lelassultak és visszahúzódtak. Aztán belekezdtem elmondani a legelejéről mindent. Mindent sikerült elmesélnem neki, anélkül, hogy remegett volna hangom. Ő pedig türelmesen végighallgatta. Megígérte, hogy bármikor számíthatok rá és nem fogja senkinek sem elmondani. Tudom, hogy tartani fogja a szavát, érzem.
- Na én megyek aludni, mert holnap indulás - állt fel ágyamról Jimin.
- Nem maradnál még egy kicsit? Csak ameddig el nem alszok. Eléggé álmos vagyok, úgyhogy nem kell sokat várnod - próbáltam marasztalni.
- De, persze - felelte mosolyogva és leült az ágyam szélére.
- Jó, de ne nézz miután lehunyom a szemem, mert akkor sosem sikerül elaludnom - kértem, mert tekintete folyton zavarba hoz. Még úgy is tisztán érzem, amikor nem látom, hogy éppen engem figyel. Kicsit felkacagott, aztán vigyorogva fordította el a fejét.
- Jisoo, aki nem tud szeretni senkit, végül beadja a derekát a hercegnek - mondta nagy komolysággal. - Mese vége. Jó éjszakát!
- A herceg, aki egy köcsög volt, megváltozik a lány előtt, akivel nem volt jó fej - beszéltem hozzá még utoljára. Aztán mosolyogva aludtam el.

Éjjel egyszer felkeltem, valószínűleg izgatott voltam az út miatt. Lecsúsztam ágyamról és az órára pillantva vettem észre, hogy már nem is annyira este van, hanem hajnalodik. Talán sokáig voltam fent és ezért ilyen rossz az időérzékem. Nem is vettem észre Jimin mellett, hogy milyen gyorsan elrepült az idő. Lecsoszogtam a fürdőszobába, hogy megmossam arcomat. Aztán futtában mentem vissza a szobámba, mert hallottam, hogy csörög a telefonom. Yugyeom is felkelt a zenére és a szobája előtt állva kereste a hang forrását.
- Jó reggelt! - kívánta, amikor megpillantott.
- Neked is! - mondtam sietve, majd a küszöbtől elrugaszkodva estem ágyamra, ahol telefonom hevert. Még mielőtt megnézhettem volna, hogy ki az fülemhez emeltem a telefont.
- Halo - mivel nem tudtam, hogy ki az, ezért csak ennyivel köszöntem.
- Szia Jisoo! Nemsokára a házatok előtt vagyok - mondta valaki. Kisebb csend után, ami azért volt, mert nem ismertem meg, végül csak rájöttem, hogy ki az.
- Ó! Ne siess Jun, még most keltem fel - el is felejtettem, hogy iderendeltem őt, hogy elvigyen az őrsre.
- Semmi gond, megvárlak - mondta és még hallottam valamilyen káromkodást, meg duda hangot. Gondolom valaki nem vezetett szabályosan és előjött rendőr énje.
- Gyors leszek! - mondtam utoljára, aztán ledobtam telefonomat. Elővettem egy farmert és egy pólót, amibe gyorsan belebújtam. A bejárati ajtó előtt lekaptam egy cipőt a cipőtartóról, felhúztam, aztán a ház előtt bepattantam Jun autójába.
- Jó reggelt! Köszönöm, hogy jöttél! - aztán hamar eszembe jutott, hogy ezt nem így kellett volna mondanom, mert nem ismerem még annyira. - Vagyis jött - javítottam ki magam.
- Csak nyugodtan tegezz Jisoo, nem vagyok én olyan idős még - vette észre zavaromat.
- Rendben! Ugye, nem lesz baj? - kérdeztem kicsit félve, ahogy egyre jobban felfogtam, hogy hová tartunk.
- Nem lesz, ameddig melletted vagyok. Ígérem! - mondta mosolyogva. Én is elmosolyodtam és elővettem telefonomat, hogy Yugyeomnak írjak, mert a nagy sietségben elfelejtettem mondani neki pár instrukciót.

Yugi! Most indultam el Junnal. Oszd ki a jegyeket és próbáljátok meg nem felkelteni Yoongit. Majd, ha hazaérek kitaláljuk, hogy mi legyen vele.

Miután megírtam neki, az ablakon kibámulva zártam ki mindent magam körül.