~Jimin szemszöge

Jisoo eléggé gyors tempót diktált, nem tudom, hogy mi fog ebből az egészből kisülni, de az előbb azt mondta, hogy már eléggé tapasztalt a lopásban.
- Mindjárt ott vagyunk, ezt vedd fel. - nyomott a kezembe egy fekete maszkot és a másik zsebéből kivett még egyet, amit ő öltött arcára.
- Pontosan hogy is fog zajlani ez az egész? - kérdeztem tőle, mikor már a maszkot a szám elé húztam.
- Te elmész bevásárolni a bolt hátsó végébe, a hűtőkhöz, mert ott nincsenek kamerák. Én addig elől, a pénztárnál veszek pár cuccot, amikor fizetek, te meglépsz a többi cuccal. Az ajtónál hangosan köszönsz és lassan, nyugodtan jössz ki, mert ha csendben surrannál ki az feltűnő lenne. Értve vagyok? - fordult felém a lány, amikor egy falnál megálltunk. Eléggé közel került hozzám. Fura volt, amikor a hasam összeszorult már attól, hogy a szemeivel a szemembe nézett. Inkább gyorsan válaszoltam, hogy tekintetét leemelje rólam.
- Igen, csináljuk.
- Jó, ahogy lefordulunk, a bolt rögtön az első épület. Menjünk!

Aztán Jisoo már el is indult. Természetesen mozgott, nem volt kicsit sem feszült. Az ajtó autómatikusan széthúzódott előtte és belépett. Hangosan köszönt és szóba elegyedett az eladóval. Én a terv szerint hátra surrantam, megbíztam a lányban és nem bámultam a plafont, kamerák után kutatva. Mikor megtaláltam a hűtők sorát, elfordultam a végénél, ahol mindenféle péksütemény volt. Lassan elkezdtem a pulóverem alá dugdosni a zacskóba csomagolt friss ételeket, aztán a hűtőkhöz léptem, ahonnan kisebb dobozos dolgokat kerestem, meg sem néztem miket raktam el. Egyszer majdnem sikerült egy kisebb visítást kiengednem, amikor a hideg áru a hasamhoz ért, de elfolytottam. Mikor már gömbölyödött a pulóverem abbahagytam a pakolást és a megbeszéltek szerint lassan, bámészkodva elindultam az ajtó irányába.
- Na megtaláltad, amit kerestél? - fordult felém Jisoo mosolyogva, még mindig a pultnál állva. A kérdése nagyon meglepett, ez nem volt megbeszélve.
- Nem, sajnos nem. Gyere nézzük meg máshol drágám. - mondtam neki válaszul, mire kicsit felvonta a szemöldökét. Lefogadom nem számított arra, hogy drágámnak fogom szólítani, hát legalább visszakapta és nem csak nekem jutott ki a váratlan dolgokból.
- Na köszönjük szépen viszlát. - mondta Jisoo, miután kifizette azt a pár dolgot, amit ő összeszedett. Én is kicsit megtorpantam és elköszöntem. A pultnál álló lány eléggé elidőzött rajtam, de nem a hasam bámulta, hanem egyenesen a képemet. Nem ő az egyedüli, aki nem képes levenni rólam a szemét. Megajándékoztam egy félmosollyal, mire ő kicsit zavarba jött. Aztán a fotocellás ajtó felé vettem az irányt.

Mikor kiléptünk próbáltam leutánozni Jisoo nyugodt lépteit, mert még itt is lehetett kamera. Elfordultunk a sarkon a lány szaporábban szedte a lábait, ezért én is megpróbáltam gyorsítani, ami nehéz volt, mert a kezemmel tartottam a pulóverembe pakolt árukat.
- Remélem jó kajákat szedtél össze - mondta a lány miközben rágót dobott a szájába.
- Én is - aztán egyik karomat felszabadítva elé tartottam, hogy adjon belőle nekem is.
- Hogy érted azt, hogy te is? - kérdezte tőlem miután a csomagból kivett nekem egy szemet.
- Úgy, hogy nem igazán figyeltem oda, hogy mit pakolok. - magyaráztam meg neki.
- Tudtam, hogy mással kellett volna jönnöm - fogta meg a fejét két kézzel.
- Más nem jött volna - nyújtottam felé nyelvem.
- Akkor nem kaptatok volna kaját.
- Még a barátnőid sem?
- Ők nem a barátaim - mondta Jisoo, aztán még gyorsabban szedte a lábait. Ezek szerint nem tetszett neki ez a téma.
- Tudod nálam van minden cucc, szóval ha engem elkapnak, nektek nem lesz mit ennetek - mondtam, remélve, hogy ez megváltoztatja a gondolkodás módját.
- Túléljük - válaszolta makacsul, még csak arra sem méltatott, hogy hátraforduljon. Egy idő után mégis megadta magát, bevárt engem és felhúzta hasamról a pulóverem. Megragadott két zacskó péksüteményt és kivettem a ruhám alól. Mivel több minden is felgyűlt a zacskók fölött, egy pár doboz kiesett, ami koppanva ért földet.
- Instant rizs - olvastam le hangosan a földön fekvő dobozról. Tehát ezt pakoltam ki a hűtőből.
- Kapd fel a földről és gyere rizses fiú - mondta a lány miközben már volt 10 méter előnye. Én pedig szófogadóan megtettem, amit mondott.

Amikor visszatértünk a házba mindenki nagy örömmel fogadott. Vagyis inkább a kajának örültek mint nekünk. Kiürítettem a pulóverem tartalmát egy konyha pultra, amire a többiek azonnal le is csaptak.
- Hány csomag rizsünk van? - kérdezte az egyik lány tőlem.
- Szerintem 6 körül - válaszoltam, amikor a pulton maradtakat hozzáadtam ahhoz, amit Yugyeom és a többiek elvettek.
- Ti egyetek rizst, nekem jó lesz a péksüti is - mondta Jisoo, aki megragadta a pulton maradt friss pékárut és levágta magát a kanapéra.

Yugyeom azonnal nekiállt elkészíteni a rizst, ami gyorsan meg is volt. Mindenki megragadott egy tányért és vagy a konyhapulton foglalt helyet, vagy Jisoo mellé ült le, ahogyan én is.
- Nem kérsz? - kérdeztem a mellettem ülő lányt, aki csak felmutatta az kezében lévő kaját. Mivel nem szerettem volna, hogy pont ő ne kapjon belőle ezért az orra elé dugtam a főtt szemeket. Kicsit megforgatta a szemét aztán elfogadott belőle egy keveset.
- Egyébként miért nem vittél több pénzt magaddal? - kérdezte Lisa a lopásban tapasztalt cinkostársam.
- Mert nincs rá pénzünk - válaszolt helyette a lány öccse.
- De tegnap óta van - mondta Lisa, mire Yugyeom kérdőn fordult nővére felé.
- Ameddig te dutyiban csücsültél, elmentem a lányokkal zenélni és kerestünk egy kevés pénzt és a kérdésedre válaszolva Lisa. Azért nem, mert azt másra akarjátok költeni.
- De hát ez nem lett volna nagy kiadás - folytatta még mindig a frufrus lány.
- Majd legközelebb akkor nem lopok - aztán fogta magát Jisoo és felállt mellőlem. A hátsója által keletkezett süllyedés kiegyenesedett, de nemsokára Kook vágta le magát mellém.
- Ketten fogunk a kanapén aludni? - kérdezte Kook először felém fordulva aztán Jisoora nézett.
- Nekem mindegy, csak hagyjatok aludni - aztán belépett egy szobába és hangos puffanással csapódott be mögötte az ajtó.
Olyan fura ez a lány, mindenkit elmar magától, a lányokkal sem kedves.

Még csak délután volt, de mindenki nagyon fáradtnak tűnt, felpakoltam a lábaimat Jungkookéra, aki a Tv-t kapcsolgatta.
- Állj! - szóltam rá hangosan, amikor megláttam a híradót és egy érdekes sort a bemondó alatt.
''A bankrablók közül korábban elfogott 3 fiú meglógott"
- Hangosítsd! - szóltam rá a fiúra, aki ránézett a távkapcsolóra, aztán sebesen elkezdett nyomni egy gombot, mire a Tv hangosabb lett. Időközben mindenki a nappaliba gyűlt és együtt néztük az adást. A bemondó elkezdett hablatyolni a szokásos dolgokról, hogy milyen veszélyes emberek vagyunk, hogy a maffia más tagjainál fegyvert is láttak és hogy nálunk is lehet, ezért mindenki kerülje a gyanús embereket a saját épsége érdekében stb.. Utálom az újságokat és mindenféle hírközlő adást. Folyton olyan dolgokat találnak ki, aminek nincs semmilyen valóságalapja. Miért nem lehet csak simán azokat leírni, vagy elmondani, amik tényleg megtörténtek és miért nem lehet a megtörtént dolgokat csak úgy leírni, ahogy ténylegesen megtörtént, minden túlzás nélkül? Értem én, hogy több híradás is van és valahogy össze kell szedni a nézettséget, ezzel megfosztva egy másik csatornát a nézőktől, de akkor is, nem kellene az embereket tévhitekbe rángatni.
- Nézzétek ott vagyok! - mondta Kook aztán lerúgta a lábaimat a sajátjáról és közelebb ment a képernyőhöz. - Inkább ne nézzetek! Nagyon rosszul nézek ki. - és kezét végigvezette a képernyőn, követve a TV-ben mozgó Jungkookot, hogy kitakarja magát. Tettét mindenki megmosolyogta, Yugyeom pedig odament és elhúzta a Tv elől a fiút a vállánál fogva, mert ő látni akarta, hogy felidézhesse, hogyan is történt az egész.
Egy videofelvételt vágtak a hírekbe, miközben hármónkat vezetnek a börtön falai közé. Nem volt semmi érdekes benne. Más nézőknek biztos felkeltette az érdeklődését és jól megbámultak minket, ezzel az agyukba vésve a képünket, hogy tudják, ha meglátnak az utcán minket, akkor tűnjenek el onnan minél hamarabb, mert bajban vannak. Na persze... Eszünk ágában sincs bántani senkit, de mindegy, mert az emberek úgysem nekünk hinnének.
"Ha bárki bármit tud róluk, akkor kérjük forduljon a helyi rendőrséghez.'' - hangzott a TV-ből és máris ugrottak a következő hírhez.
- El kell innen húznunk, mert ez az egész kezd durvulni. - mondta Jisoo, aki kezében törölközőjét szorongatta, mert zuhanyozni indult, csak meghallotta a TV-t és irányt változtatott. Egyébként támogatom az ötletet, nincs kedvem egész nap egy házban rohadni.
- De mégis hova? - kérdezte Yugyeom, aki a kanapé könyöklőjén foglalt helyet.
- Ibizára! - hozta fel ötletét Lisa. Ez a frufrus lány eléggé őrültnek tűnik eddig nekem és kezdem bírni.
- Felejtsd már el Ibizát! - üvöltötte le a fejét Rosé.
- De akkor mégis hova? - kérdezte Jennie, aki a földön kuporgott, lábait karjával átkarolta és fejét térdén pihentette.
- Valami közelebbi helyet kellene választani, ahol sokáig lehetnénk, meg kellene várnunk, hogy ez az egész zajlódjon le - okoskodott Kook, aki visszamászott a kanapéra és most ő rakta a lábait az enyémre és hát nem túl gyengéden, ezért feltápászkodtam és egy cica harcot kezdeményeztem. Kook fölé másztam és egy mozdulattal megragadtam, aztán letoltam az ágyról. Hangos koppanással ért földet és egy nyögéssel folytatta a zajongást.
Mivel a többiek nem győzték kivárni a bunyó végét, inkább fogták magukat és elmentek. A lányok elköszöntek és elindultak Jisoo szobájába, a szoba tulajdonosa a fürdőbe ment, Yugyeom pedig egy másik helységbe, gondolom a saját hálójába. Mikor Kook is észrevette, hogy mindenki elment és csak ketten maradtunk, feladta a harcot és visszamászott a kanapéra. Én feltápászkodtam, kicsit megropogtattam csontjaimat, mert nem csak nekem sikerült összetörni az ellenfelem, hanem ő is sikeresen bevitt pár fájdalmas ütést. Aztán mikor szememmel megtaláltam a villany kapcsolót, odalépkedtem és lekapcsoltam a fényeket. Ezután Kookot követve elhelyezkedtem a kanapén, mivel ő adta meg magát, ezért úgy gondoltam, most az én lábaim lehetnek az övén, nem igazán zavarta, hogy lábai nehezéket kaptak, úgyhogy fordultam egyet és álomra hajtottam a fejem.

Nem tudtam aludni, mert a lányok egész este a fürdőszobába járkáltak. Gondolom mindegyikük lezuhanyzott és trécselnek. Jisoo kiült a konyhába én pedig követtem. Láttam, hogy teát szürcsöl, én pedig megkívántam tőle, ezért csináltam én is magamnak egyet. Nagyon sokáig szótlanul iszogattuk a gőzölgő folyadékot, aztán Jisoo törte meg a csendet.
- Tietek lehet a kanapé rizses fiú, ameddig nem találjuk ki, hogy mi legyen - kedveskedett, miközben fogta a bögréjét és kiöblítette a mosogatónál. Mivel nem volt más választásom, mert Lisa szülei sem mentek bele, hogy náluk legyünk, ezért elfogadtam a felajánlását. Azt hiszem ez a rizses fiú örökre rajtam marad.
- Kösz, jó fej vagy lopós csaj - válaszomra eléggé furcsa fejet vágott. Talán azt várta, hogy oda futok elé, letérdelek és megnyalom a talpát is hálám jeléül. Hát kislány, tőlem ilyet nem fogsz kapni attól, hogy jól nézel ki. Ki is kell azt érdemelni.
- Jó éjszakát! - mondta és bolyhos papucsával csoszogva távozott a konyhából.
- Jó éjt! - válaszoltam rá sem nézve, ha már nem várta meg a válaszom.
Mikor már nekem is elfogyott a teám felálltam a székből, aztán ahogy Jisoo tette, én is megmostam kicsit a bögrét, leraktam a pultra az övé mellé egy kendőre, hogy ott megszáradjon. Mikor visszaértem a nappaliba, láttam, hogy nincs senki már a fürdőben. Talán végre tudok aludni egy keveset. Elbotorkáltam a sötétben a kanapéhoz, párszor belerúgtam valamibe. Fájdalmamat elfojtva felszisszentem, aztán óvatosan felfeküdtem. Nem akartam barátomat felkelteni, de mégis sikerült megzavarnom álmait.

Mocorogva fordult át a másik oldalára. Mikor meglátta, hogy csak én vagyok, letette fejét és visszaaludt. Eléggé jó a kis alvókája, lefogadom, hogy traktort vezetett, vagy medvékkel harcolt, mert borzalmasan hangosan horkolt. Kezeimet fülemre tapasztottam, hogy valamennyire elfedjem a hangok útját. Végül a fáradtság győzött és sikeresen magába fogadott az álmok világa.