''A néma hattyú is halála előtt elkezd énekelni.,,

A vidámparkban

Jisoo sebbel-lobbal húzta maga után Jimint, célegyenesen a fiú félelmének forrása felé. A gyomorforgató játékszer már nem is volt olyan távol tőlük, hála Jisoo fürgeségének. Jegyvásárlás után ugrándozva közelítette meg a vasutat, majd bepattant a neki szimpatikus ülőhelyre. Jimin lassabban tette meg ugyanezt az utat és sápadtan helyezte magát kényelembe.

"A hintán ülünk, nézzük ahogy felkel a reggel.
Egyszer fent voltunk most lent. De fel a fejjel.
Az élet sokszor állít közénk falat, ez egy kísérlet.
Vajon kitartunk-e egymás mellett míg tart az élet?
Rózsaszín vattacukrok között. Egymás mellett a végtelenig.
Fekete erő mélyén remegve. Eljutni a képtelenig.
Talán most is hullámvasúton ülünk az élettel.
Sokszor sírunk és nevetünk szemben a végzettel.
Sokszor rácsok között és napsütötte tájon,
Városokban, csak ketten a nagyvilágon.
Nem mindig értük el egymás kezét amíg mentünk.
De amikor egymásra találtunk ez az űr eltűnt.
És most úgy érzem az űr sem üres többé.
Mellettem vagy és így a magány vált köddé.
A csillagok az égen mutatják; előttünk a holnap.
Együtt vagy sehogy; másképpen értelmetlen volna.,,

- Készen állsz Chimmie? - nézett Jisoo Jiminre. A fiú megszorította a lány kezét, ki erre közel hajolt hozzá és csókot lehelt ajkaira. - Be ne pisilj! - vetette oda neki.
- Milyen undi vagy! - csípett bele a lány combjába, kiből egy jóleső kacaj szakadt ki.
Ekkor elindult a hullámvasút, nem volt olyan, akiből ne váltott volna ki valamilyen érzelmet. Félelem, izgatottság, felhőtlen öröm. Akár az életük, melyben sokszor voltak a hegy csúcsán, de volt, hogy valahol a tenger fenekén kötöttek ki.
- Nyisd ki a szemed Jimin! - kiáltotta Jisoo a mellette ülő fiúnak. Ám ő nem engedelmeskedett.
- Már mondtam, hogy nem szeretem a hullámvasutat! - szólt vissza. Jisoo ekkor ujjaival felfeszítette a szemhéját a fiúnak.
- Úristen! - engedte ki hangját Jimin, amikor meglátta az előtte lévő szakadékot, ami felé tartott a vagon.
- Ez lesz a legjobb rész! Be ne merd csukni a szemed! - ragadta meg kezét izgatottan Jisoo.
- Igyekszem - mondta, majd dobhártya szaggató hangok szakadtak ki belőle. - Haza akarok menni, jagi! - mondta alig érthetően, mert fogait szorosan összeszorította.
- Miután kiszórakoztuk magunkat hazamegyünk - felelte Jisoo.

Haza, hol nincs fájdalom.

Kim lakásban

- Már megint azt a hülye filmet akarod nézni? - sóhajtozott Yugyeom.
- Mike még nem látta és szeretném, ha ő is megcsodálhatná a főszereplő popóját - magyarázta meg Kook, ölében a patkánnyal.
- De legközelebb én választok! - vetette le magát a kanapéra Yugyeom és bekapcsolta a Tv-t.

- Jisoo! Yugyeom! - rontott be valaki az ajtón. Jungkook megállította a filmet és a hangok irányába kapta a fejét.
- Vársz még valakit a mozizásra? - fordult Kook barátja felé. A fiú válasz adás nélkül felállt és megnézte, hogy ki keresi őket. Nem kellett messze mennie, mert a látogatók már meg is érkeztek az előszoba végébe.
- Ti meg mit kerestek itt? - torpant meg Yugyeom.
- Az most mindegy - válaszolta Jinyoung. Eközben Youngjae besietett a nappaliba, mintha csak keresett volna valakit. - Hol van Jisoo?
- Elment Jiminnel valahová. Miért? - Jinyoung és a keresgélő Youngjae is dermedten nézett a fiúra, aki egyre feszültebbé vált. - Mondjátok el, hogy mi folyik itt! - követelte

A vidámparkban

Jisoo jókedvűen pattant ki a vasút üléséből és magával rántotta Jimint is, aki szédelegve mászott utána. Haja borzosan állt minden irányba és helyenként izzadt homlokára tapadt.
Megállt egy pillanatra, nehogy elessen a hullámvasút okozta szédülés miatt, majd ijedten pillantott körbe. A lány, ki ujjain csüngött, hirten eltűnt szemei elől. Pásztázni kezdte a környéket, majd meglátta egy standnál Jisoot és odasétált hozzá.
- Milyen ízű vattacukrot szeretnél, jagi? - kérdezte Jimin Jisoot. A lány széles mosollyal vizslatta a választékot.
- Ebből! - bökött az epresre.
- Máris!

Jóízűen falatoztak egy padon ülve, akárcsak két gyermek. Felhőtlenül boldogak voltak és nevetgéltek. Puszikkal és csókokkal borították el egymás arcát, ezzel erősítve szerelmüket.

- Min mosolyogsz annyira te lány? - csípte meg Jimin az arcát.
- Én mindig mosolygok, ha veled vagyok - válaszolta, Jiminnek szakállat formálva a vattacukorból. Aztán egy hatalmas pamacsot tépett le a vattacukorból és a fiú ajkai közé emelte.
- De most mégis másabb. Annyira ragyogsz, hogy elvakítasz.
- Jaj, ne mondj ilyet - hajtotta le fejét lábaira.
Jimin az álla alá nyúlt és gyengéden felemelte, hogy szemébe nézhessen, ami ugyanúgy mosolygott, mint a gödröcskékben végződő félhodljai.
- Kim Jisoo, te vagy a Nap, ami minden nap felkel, hogy a sugaraival boldoggá tegyen.
- Nem is vagyok az égen, akkor mégis hogyan? - viccelte el Jimin bókjait.
- Ó, te lány - nevetett a megnyilvánuláson. Mondtam már mennyire szeretlek?
- Öhm.. lássuk csak - esett gondolkodóba Jisoo. Kisegítésképpen Jimin minden érzelmét beleadta egy csókba. A lány pedig kipirult arccal, pislogva figyelte a fiú tettét.
- Most már tudod?
- De még mennyire - felelte magabiztosan, mikor lepattant a képzeletbeli rózsaszín felhők nyergéből.

Kim lakásban

- Jackson valamit tervez és nem volt túl jó a kedve, amikor elhúzott otthonról, ráadásul nem is egyedül. De erre, most nem érek rá! Jisoo veszélyben van! - fordult meg Jinyoung, hogy távozzon.
- Állj! - ragadta meg kezét Yugyeom - mi is megyünk.
- Nem akarok beleszólni, de jobb, ha maradsz. Rád is pikkel, amiért az öccsét elfogtátok - mondta Youngjae.
- A nővéremről van szó! Leszarom, ha valami baja esik, azt sosem bocsájtom meg magamnak! Amúgy is az öccse jött ide a haverjaival szétverni a házunkat! - rontott ki az ajtón és megállt Jinyoung kocsija előtt.
- De, ha te is ott leszel, akkor még egy célpont lesz és nem fogunk tudni mindkettőtökre figyelni - lökte félre Jinyoung Yugyeomot az ajtótól.
- Áruld már el, mégis miért akartok most annyira segíteni nekünk?
- Jaebum miatt! Megfogadtatta velünk, hogy ameddig ő letölti az idejét a rács mögött, addig mi vigyázunk rátok!
- Yugyeom, hallgass rá és menjünk már végre! - adta Mikeot a fiú kezébe és beült a hátsó ülésekre, ahol fegyverekbe ütközött. - Azt hiszem, ez most tényleg komoly.
- Kérlek - kapta el Youngjae vállát Yugyeom - hozzátok haza Jisoot - mondta egyre ijedtebben Yugyeom. Youngjae összenézett Jinyounggal, majd bólintott egyet és beszálltak az autóba.
- A vidámparkba mentek! - kiáltotta a kocsiban- ülőknek a hátrahagyott. Jinyoung pedig a gázra taposott.

Yugyeom feszülten vágta le magát a ház előtti lépcsőre és fejét tartva egyik kezével fújtatott hevesen. Tehetetlen és tétlen volt. Mikeot szorongatta a kezében, ki hangos cincogással jelezte, hogy ő nem tehet semmiről. Majd előkapta telefonját, hogy azon értesítse nővérét, hogy bajban van. A lány sokadszorra sem válaszolt a hívásra, ez pedig egyre idegesebbé tette. Jiminnél is próbálkozott, de felesleges volt.

- Kook, ne fogdosd a távcsövet! - szólt Youngjae a fiúra, aki a kezében szorongatott egy fegyvert.
- Szóval, most már mondhatjátok mi is történik - hajolt az ülések között előre.
- Jackson el akarja tenni láb alól Jisoot azért, mert miatta majdnem elkapták, ráadásul az öccsét is fogva tartják az őrsön.
- Hogy mi?
- Az egyik munkatársát meglepte két haverja már, akitől megtudták, hogy hol van Jisoo.
- A francba! Jinyoung ne úgy vezess már, mint egy öregasszony bazd meg! - ordítozott Jungkook hátulról a fiú fülébe.
- Csak kussolj és imádkozz!

Az autó kerekei nagy sebességgel repesztettek a nap melegével felperzselt aszfalton. Aggodalom telepedett az autóban ülők közé. Féltek attól, hogy már túl késő lesz, kifutnak az időből.
- Kook! - kiáltott Jinyoung.
- Igen?
- Készítsd a fegyverem! - A fiú kiguvadt szemmel nézett rá, majd felemelte a fegyvert. Lassan végigvezette ujjait az egészen, aztán Yongjae kezébe adta, hogy a sofőrhöz közelebb legyen.

A vidámparkban

Fáradtan lépkedett Jisoo Jimin karjaiba kapaszkodva. Szemei már majdnem lecsukódtak.
- Mindjárt otthon leszünk és alhatunk, jagi! - szorította magához Jimin. Ujjait végigfuttatta a lány hajában, gyengéd fej masszázst adva ezzel neki.
- De annyira álmos vagyok - ásított hatalmasakat Jisoo.
- Azt vettem észre - nevetett fel halkan Jimin.
- Nem tudom, hogyan voltak képesek a gyerekek annyit rohangálni a hullámvasúttól a pörgős izékig, aztán vissza. Azt hiszem öregszem - emelte le fejét a támasztékáról, majd megdörzsölte szemeit.
- Az én asszonyom - piszkálta meg oldalát Jimin.

Egy híd irányába tartottak, hogy azon átkelve buszra szállhassanak. Jisoo álmos szemei hirtelen megnagyobbodtak és egy hang irányába fordult. Kereste szemeivel a forrását, de nem találta.
- Te is hallottad? - kérdezte Jimintől. Olyan arcot vágott, mintha csak egy szellemmel találkozott volna.
- Mit? Séta közben álmodtál? - puszilta meg feje búbját a fiú.
- Olyan volt, mintha egy autó motorja bőgött volna fel.
- De hát mellettünk mennek el az úton jagi.
- De ez akkor is más volt - bizonygatta tovább, hogy fülei valami mást észleltek. Ekkor egy fekete furgon hajtott az autók között szlalomozva egyenesen feléjük, amiből két fiú pattant ki. Arcuk takarva volt maszkkal, ezért nem tudták felismerni őket.
- Jisoo, nekem nagyon rossz előérzetem van - mondta Jimin, mikor meglátta az egyik fiú kezében a pisztolyt. - Fuss! - kiáltott a fülébe, mire mindketten rohanni kezdtek. A két fiú is utánuk, de közel sem olyan gyorsasággal, hogy utolérjék őket. A híd közepén egy másik kisbusz parkolt le előttük így csapdába ejtve a rémült menekülőket. Muszáj volt megtorpanniuk, nem volt út, ahogy elszökhettek volna üldözőik elől. Jimin próbálta maga mögé rejteni Jisoot, de nem tudta, ugyanis körülvették. Ekkor dördült el egy fegyver a távolból, ami a fekete furgont találta el, ezzel lepattintva a festéket róla. Mindannyian észlelték azt, de nem tudtak ellene tenni semmit, ezért tovább folytatták, amit a lövés szakított félbe.

- A francba! Elvétettem! - idegeskedett Jinyoung.
- Koncentrálj! - ordított rá Youngjae.
- Kook! Itt a kulcs! Hozd ki onnan őket! - dobta Jinyoung a kocsi kulcsát oda a fiúnak, ki kissé megszeppent. Képes volt felszívni magát és elindult, hogy teljesítse küldetését.

- Ha átadod a lányt, nem esik bántódásod - mondta az egyik maszkos, Jiminnek célozva.
- Soha! - kapta a választ a fiútól.
Ekkor levették a maszkot az arcukról, Jisoo és Jimin pedig elképedve néztek rájuk, amikor felismerték őket. Jackson egy golyót engedett a pisztolyából Jimin lábába, amitől a fiú hangosan felordított, majd térdre kényszerült.
- Jimin! - sikította kétségbeesetten Jisoo. Bambam közelebb lépett Jisoohoz, megragadta a karját és vonszolni kezdte. A lány tett egy hirtelen mozdulatot és ágyékon rúgta a fiút. Mikor karja felszabadult, futásnak eredt. De nem jutott messze. Nem nézett maga elé, így egy autó hatalmas sebességgel hajtott neki.
- Jisoo! - tápászkodott fel Jimin, fájdalomtól összeszűkűlt szemekkel.
Jisoo az ütközés hatására sodródni kezdett egyre közelebb a híd pereméhez. Úgy forgolódott, mintha csak egy levél hullott volna le a fáról és hagyta, hogy az erő, mi irányította, csak vigye amerre akarja. Majd a levél földet ért, ami Jisoonál vas korlátként volt jelen. A lendület, amivel nekiment, átbillentette rajta.

Jimin az egészet végignézte, de erőt vett magán és kinyújtotta kezét annak reményében, hogy elkapja a magatehetetlen lányt.
- Itt vagyok! El ne merd engedni! - suttogta halkan Jimin. Majdnem összerogyott a lába, de még mindig küzdött. A golyó, ami a lábába fúródott egyre jobban feszült a csontjához és verejtékezni kezdett teste minden pontja. Ekkor újra eldördült két fegyver, egymás után. Először Jackson pisztolya talált célba, ami Jimin mellkasát érte, majd Bambam hasát találta el egy lőszer, mely ismét a távolból érkezett.

Jisoo könnyei patakokban folytak és kapaszkodott, ahogy csak bírt. Kezdett tudatosulni benne, hogy itt a vég, majd mosolyra húzódott a szája. Jimin karján vér csorgott végig, mellkasából szivárogva.
- Jimin - mondta szipogva Jisoo.
- Foglak! Még akkor is, ha belepusztulok. - A fiú is sírt, de nem a fizikai fájdalom miatt. A lelke sérült meg. Számára a borzalom az volt, hogy Jisoot lógva látta. Nem akarta elhinni, hogy ez az utolsó, hogy foghatja Jisoo kezét. Egyre közelebb voltak a búcsúhoz. Ahogyan gyengültek mind a ketten, úgy csúsztak szét ujjaik egyre jobban.

A háttérben még mindig egy fegyverpárbaj folyt, miközben Jungkook próbált odaérni barátjához. Jinyoung autójával próbálta megközelíteni a hidat, aminek végéhez érve kipattant. A közlekedés miatt képtelenség volt odaérni a híd közepéhez, de ő csak tört előre.

"Bújócskát játszott a halál,
keresett életre-halálra.,,

- Azt hiszem itt a vége - suttogta alig hallhatóan Jisoo - Kérlek soha ne felejts el Jimin!
- Ne kezdj el búcsúzkodni! Minden rendben lesz! - próbálta ösztönözni a lányt.
- Szeretlek! - engedte el Jimint, ám a fiú még mindig tartotta. - Ég veled! - mondta el utolsó szavát.

Így volt. A halál csalt, lesett,
nem számolt tízesével százig. -
Aki bújt, aki nem - megyek.

Már nem érintkeztek egymással. Jisoo csak zuhant a mélységbe, várva, hogy az mikor nyeli el. A fiú bőgve próbált utána menni, de barátja ekkor lépett mellé és megragadta, majd visszarántotta, még mielőtt átbillent volna.
- Engedj el! - ordította torka szakadtából Jungkooknak, de az nem engedelmeskedett.
- Nem tehetem!
Jimin még egyszer lepillantott a hídról, ám nem látott már semmit a vízben. A Han folyó habjai elnyelték szerelmét, aki magával vitte a boldogságot és megannyi jót, mit még átélhetett volna Jiminnel.

A két furgon motorja ismét felbőgött. Mark megfogta Bambamet és berángatta a hátsó ülésekre, Jackson diadalittasan ült be melléjük, még mielőtt a piros és kék fények elérték volna őket. Rendőrautók sora vette üldözőbe a gyilkosokat. Egy jármű kivételével, amiből Hoseok és Yoongi szálltak ki, hogy Jimint lefogják és elhúzzák a híd széléről.
- Miért nem jöttél hamarabb? - ordította torka szakadtából Jimin az autóba ülő Jun képébe, ki lesütött szemekkel bámult maga elé.

Jimin ismét összeesett, egyenesen Jungkook lábaira. Egy ideig még mászott a földön és rázta az előtte húzódó korlátot, mely úgy zárta el őt szerelmének testétől, akár egy börtön a rabot a szabadságtól.

Párat még pislogott, majd a vérveszteség hatására egyre jobban elkábult. A fiúk elhúzták testét a híd szélétől, nem szerették volna, ha ő is a vízben végzi. Jimin felnézett Jungkookra még egyszer, aztán lehunyta szemeit és átengedte magát a sötétségnek. Teste mozdulatlanná vált a földön, egyedül csak szíve küzdött már, ami csak egyetlen egy lányért dobogott.

Így lett az életet adó Han folyóból egy zárka, mi elválasztott két szerelmest egymástól örökre.

Versért köszönet: user02478300
Még mindig imádom ahogyan írsz❤