Szomorúan elmentek a lépcsőn irányába. Én csak a szememmel követtem őket míg el nem tűntek a lépcsőn .

Ekkor valami fura húzó érzés fogott el és egyszer csak Metra állt előttem aki rámdőlt. Elég kínos pózban feküdtünk a földön. Ugyanis Metra megbilincselt keze pont az én mellkason és az ő mellei közé szorultak. Az én kezem sem volt sokkal jobb helyen mert azok valahogy Metra csípőjére kerültek. Az orrunk hegye összért és mélyen egymás szemébe néztünk.

- Mi milyen gonosz trükk ez? - kérdezte üvöltve Stark. Metrával egyszerre néztünk oldalra ahol az értetlen csapattal találtuk szembe magunkat.

Értetlenül pislogtunk egymásra. Aztán Metra feltápászkodott rólam. Én is felkeltem a Földről. A csapat még mindíg értetlenül pislogott az őrök társaságában.

Metrára néztem és ekkor láttam, hogy ő is értetlenül néz engem.

- Ártatlan vagyok! - kiáltottam.

- Hazudsz! - mondta Romanoff és elő kapta a pisztolyát amit rám szegezett. Én feltartottam a kezem hogy megmutassa nincs nálam fegyver.

Az őrök bejöttek a cellába és kivitték Metrát aki még mindíg értetlenül nézett engem.

Ismét eltűntek a lépcsőn és mintha vissza tekerte volna valaki az időt. Ugyan az a húzó érzés tört rám és Metra megint rám dőlt.

- Most szórakozol velünk? - kérdezte a kapitány.

- Még mindíg nem tudom, hogy mi van itt! - védekeztem miközben felálltunk.

- Igazat mond! - kiáltott Metra. Mindenki értetlenül nézett rá - Érzem mikor hazudik valaki. - magyarázta.

- Van maguknál még egy bilincs ? - kérdezte az őröktől. Azok csak bólintottak. Intett neki, hogy bilincseljenek meg. Szót fogadtak. Aztán kihoztak a cellából .

- Maradj itt! - mondta Metra. Bólintottam. Amúgy se tudtam volna hova menni mert Romanoff és Barton fegyvert szegeztek a fejemhez.

Metra lassan hátrálni kezdett tőlem. Amikor úgy húsz méterre volt megint éreztem a húzó érzést és ő egyik pillanatról a másikra előttem teremtett és most is elestünk volna, ha a kapitány nem támasztja meg a hátam.

Mindenki értetlenül nézett minket.

- Most te sétálj el tőlem! - mondta Metra miután egy kicsit elhúzódott tőlem. Szófogadóan elkezdtem sétálni a folyosón. Bartonék még mindíg rám fogták fegyvereiket de ezzel nem is törődtem.

Mikor én is úgy húsz méterre voltam tőlük, megint a húzó érzés. Aztán pislogtam egyet és megint azzal a gyönyörű zöld szempárral találtam szembe magam.

Hátra néztem és láttam, hogy Bartonék értetlenül néznek engem távolabbról.

- Oké! Valaki érti mi folyik itt? - kérdezte Barton miközben vissza jöttek hozzák.

- Azt hiszem valami miatt ha húsz méternél távolabb megyünk egymástól vissza teleportálódunk a másikhoz - Állapította meg Metra.

- Ez tuti Loki műve! - kiáltotta Star és szerintem le akart támadni ha a Romanoff nem állítja meg.

- Mondtam, hogy ártatlan vagyok! - védekeztem.

- Most van nagyobb gondunk is mit az, hogy ki varázsolt el minket! - mondta Metra. Mindenki értetlenül nézett rá.

- Mi lessz a tárgyaláson? Hisz Lokit is magukkal kell vinnünk! -mindenki szeme kikerekedett.