/Loki/

Már a Hotdog vagy mi árus is gyanus volt. Ki hord éjjel napszemüveget? Meg a kisurgárzása is nagyon gyanus volt. De mikor ránk támadtak a Jégóriások, akkor beigazolódott a gyanum amitől egy ideje féltem.

Mivel Laufey a valódi apám, így ugye Jotunheim törvényes királya vagyok. Mivel megöltem az apámat, azaz a fiam vagy a lányom Jotunheim örököse. És mivel fogalmam sincs, hogy mit csináltak a pár évvel ezelőtti elpusztítási kisérletem óta, így kezdettől bennem volt ez, hogy kell nekik egy trónörökös. De eddig Asgardban biztonsában voltunk, hiszen igaz a Jotunok nem az eszükről hírsek, de azért még ők sem támadnának Asgardban a palotában valakit. (Tapasztalatból mondom. El sem tudjátok képzelni mennyit győzködtem őket a koronázás közbeni akcióért.) De itt Párizsban könnyedén ránktámadtak. Én ostoba! Minek hoztam Metrát ide? Veszélybe sodortam! Az én hibám, ha valami történik vele! Haj Loki! Miért nem gondoltál erre? Hisz te vagy az ész a családban! Mindegy! Már megtörtént ami megtörtént most meg kell oldanom! Meg kell mentenem Metrát!

Egyébként igen! Túléltem a harcot! Mikor már egy ideje harcoltunk rá kelett jönnöm, hogy ha most mindet megöljük, akkor később visszajönnek. Ezért inkább úgy döntöttem, hogy pontosan mi a tervük Metrával. Szóval lehet egy kicsit gonosz módon csináltam egy másolatot magamból magamat meg láthatatlanná változattam és kimentem a csatatérről. A másolatot hagytam, hogy leszúrja valamelyik jégbökős bumburnyák. Metra be is vette. Minden úgy ment, ahogy gondoltam csak arra nem számítottam, hogy mikor,, meghalok" Metra valahogy ellök mindent magától egy üvöltés kiséretében, beleértve engem is. Így egy bokorba zuhantam, és bevertem egy kőbe a fejem. Emiatt volt egy rövid képszakadásom.

Mikor magamhoz tértem a csillagos ég nézett vissza rám pár levél társaságában, amik az arcomon voltak. Gyorsan fel ültem. A fejem hasogatott ezért egy kicsit megmaszíroztam a homlokom. Szerencsére gyorsan abbamaradt ezért, sikeresen felálltam. Körbenéztem. A park békés volt. Semmi nyoma harcnak és sajnos a Jégóriásoknak se. Pedig követni akartam őket! Mert például fogalmam sincs, hogy kerültek ide. Nem láttam semmi portált, mintha megtanultak volna teleportálni.

A mély gondolkodásomat egy erős fény szakította meg meg az, hogy eltűnt a talaj a lábam alól. A Bifröszt! Mit ne mondjak  Heimdal, jókor jutok eszedbe! Közben megérkeztem. Az arany kupolában Heimdal és a bátyám aggódó tekintete fogadott.

- Mi történt? - kérdezte Thor.

- Metra gondolt egyet és elment Jotunheimbe lévén a hasában lévő gyermek a trón örököse! - forgattam a szemem.

- Nyugi! - intett le.

- Nyugi?! Áruld el drága bátyám hogy legyek most nyugodt? A terhes feleségemet elrabolta egy nép, ami finoman szólva kicsit dühös lehet rám! - órdítottam rá ami miatt egy kicsit hátra hőkölt.

- Kiszabadítjuk! - szólalt meg az eddig némán álló Heimdal.

- Na! Valaki gondolkodni is képes itt! - mutattam a kapuőr felé.

- Mondd meg hol van, és megyünk is! - léptem a kijárat felé.

- Nem tudom megmondani - sóhajtott Heimdal.

- Mert? - húztam fel egyik szemöldököm.

- Egész Jotunheim sötét nekem. Semmit nem látok a park óta belőle - magyarázta.

- Ez lehetséges? - szólalt meg a bumburnyák, aki hála égenek eddig csendben volt.

- Láttam már ilyet. Úgy 4000 éve. Egy varázslat seítségével lehetséges, de fogalmam sincs hogyan szerezték meg - mondta.

- Remek! - csaptam össze a tenyerem - Egyéb jó hír? - váltogattam kettejük között a tekintetem. Miután mindketten csak pislogtak folytattam.

- Nincs? Akkor én megyek is! - indultam el a szivárványhíd felé.

- Most meg hová mész? - kiáltott utánam Thor.

- A Bifröszt túl feltünő! Ezért inkább a hátsó bejáratot választom! - mondtam vissza se nézve.

- Hátsó bejáratot? - faggatózott még mindíg Thor.

- Rémlik a koronázás? - kacsintottam a vállam felett egy félmosoly mellett. Aztán folytattam az utamat.

Nagyon nagyon nagyon sajnálom, hogy így eltüntem! Ennek több oka is volt. Egy az, hogy elkezdődött a suli a másik meg, hogy nem nagyon volt ihletem. Vagyis nem is ihletem hanem amikor megvan a fejedben egy jelenet tökéletes pontosan de sehogy nem tudod megfogalmazni. Szóval mégegyszer bocsánat! Igérem gyakrabban jönnek majd a fejezetetek! Köszönöm türelmeteteket! ❤