/Metra szemszöge/

Már egy hónapja feloldottuk a kötést és ,, vissza vittük " Lokit Asgardba. Azóta se tudom, hogy szerethettem bele. Biztos csak megbabonázott! Mert másképp biztos nem szeretnék bele egy ilyen ,,emberbe".

Éppen egy bevetésről tartunk haza. Az infók amiket kiszedtem a Lokis bevetésnél főleg HYDRA bázisok koordinátái voltak. Így most azokat támadjuk és keressük Loki jogarát.

Mindenki elfáradt. Nagyon kemény volt a harc. Némán ülünk. Nem szomorkodunk csak nincs erőnk ünnepelni. Nekem különösen nincs. Valamiért mostánában egyre könnyebben fáradok el. Nem tudom miért. Lehet beteg vagyok.

- Metra! - zökketett ki Stark.

- El mondanád az infókat! - nézett rám mosolyogva.

- Persze! - mosolyogtam és gyorsan felpattantam.

De mikor fel álltam elkezdtem szédülni. Hányingerem lett.

- Metra! - halottam Thor hangját. Éreztem ahogy elveszítem az erőm és összeesek.

Bruce laborjában ébredtem. Mindenki  engem bámult. Értetlenül néztem vissza rájuk és felültem.

- Mi történt? - néztem Brucera. Aggódóan közelebb lépkedett.

- Mi a baj? - néztem körbe.

- Metra! - lépett oda Nat. - Terhes vagy! - vísított fel és megölelt. Mindenki mosolygott. De én teljesen lefagytam. El kezdtem sírni.

- Mi az? - engedett el Nat.

- Az apja! - zokogtam.

- Az hogy nem tudod ki? - lépett hozzám Stark.

- Nem! Az a baj, hogy tudom ki az apja! - sírtam mégjobban.

- Ki az? - kérdezte Clint.

- Loki! - üvöltöttem. Mindenki ledöbbent.

- Mi? - hajolt hozzám Thor.

- Hogy? - kérdezte Stark.

- Elbűvölt! Elbűvölt és én beleszerettem!  De most már tudom, hogy milyen de akkor nem jöttem rá! - bömböltem és magamhoz öleltem Natet.

- Nyugi! Shhh...! Semmi baj! - simogatta a hajam Nat.

- Hadd lássam az ultrahangképet! - szipogtam.

- Nem tudom megmutatni! - nézett szomorúan Bruce.

- Ne! Ne! Ne! Azt ne mond, hogy nem látsz semmit! - kezdtem el megint sírni.

- De! - suttogta Bruce.

- Mert az mit jelent? - kérdezte Steve.

-  Azt, hogy boszorkány!

- És? Vetesd el! - kiáltott Stark.

- Nem lehet!

- Mert? - kérdezte Bruce.

- Mert a boszorkány gyerekeket nem lehet elvetetni! - szipogtam.

- Magyarázat? - kérdezte Clint.

- Túl erős! Már mikor megfogant akkor kialakított egy védő burkot maga köré és azt még a legerősebb boszorkány sem tüntetheti el! - rimánkodtam. Mindenki némán ült. Gondolkodtunk, hogy mi legyen.

- Valakinek van ötlete? - kérdezte Stark egy fél órás néma gondolkodás után. Mindenki felnézett.

- Adoptáljuk! - vont vállat Sam.

- Persze! Metra szépen kihordja a félig Asgardi félig jégoriás boszorkány fél Istent aztán bekopogtatunk egy árvaházba és a nevelő kezébe nyomjuk! - mordult rá Nat. Steve nyugtatásképp megfogta a vállát.

- Jól van na! Csak egy ötlet volt! - védekezett Sam. 

- De attól még hülyeség! - morogtam.

- Neked van ötleted Thor bácsi? - vigyorgott Clint.

- Ez szerinted vicces? - förmedt rá Thor.

- Nem! Csak próbáltam oldani kicsit a feszültséget! - védekezett.

- Nem sikerült - motyogtam.

- De amúgy van egy ötletem! - nézett rám Thor.

- Halljuk! - mondta Steve.

- Vigyük el Metrát Asgardba. - mondta Thor. - Szólunk az apukának? - gúgyolódott Stark.

- Nem! Hanem a nagy szülőknek! - mosolyogtt Thor.

- Mert? - fúztam fel a szemöldököm.

-  A földi boszorkányok nem tudnak semmit csináni vele de mi van az Asgardi boszorkányokkal? - nézett rám ravaszul.

- Egy próbát megér! - ugrottam le az asztalról.

- Átöltözök és mehetünk! - sétáltam ki a laborból.

Gyorsan a szobámba siettem. Elő szedtem a szekrény legaljáról  az egyetlen Asgardi ruhámat. Imádom ezt a ruhámat. Hosszú ujjú türkizzöld aminek a válla egy poncsószerű sötét zöld anyag . Az ujjai vége aranyból van, akárcsak a pántja ami a nyakamhoz köti a ruhát. Cipőnek meg egy zöld magassarkút vettem fel.

Hajamat egy csettintéssel befontam és siettem fel a tetőre.

Ott Thor mellé álltam és mentünk is Asgardba.