Miután bementünk a szobába Metra vagy fél óráig sírt az ágyon. Nem nagyon hatott meg szóval én csak leültem a fotelba és olvastam tovább a Trónok harcát.

A félórás bőgés után a varázs szobába tett minket ahol összeszedett pár dolgot vagy nem tudom mert rá se néztem. De ez kölcsönös volt mert ő is levegőnek nézett engem. Utána felmentünk a tetőre ahol valami pórból rajzolt két kört meg elkezdett főzni valamit az üstben.

- Metra! Egy bizonyos Robert keresi önt a torony ajtajánál! - szólt a plafon robot.

- Remek! Egy perc és lent vagyok! - indult meg a lift felé. Én meg csak magamban morgolódva mentem utána. Már csak Robert hiányzott. Nem elég, hogy Metra gyerekesen levegőnek néz még halgathatom Robert sértéseit is.

- Szia! - ölelte meg Robertet. Én csak a falnak támaszkodva néztem őket.

- Látom már lenyugodtál! - mondta Robert miután Metra elengedte.

- Rád már nem vagyok ki akadva! - nézett rám szikrázó mérges szemekkel.

- Baj a paradicsomban?

- Szerintem ha feloldottuk a kötést menekülj halandó! - léptem közelebb.

- Állok elébe! - lépett ő is közelebb.

- Ezt toljuk el kicsit későbbre! - lépett közénk Metra. De rám se nézett - Menjünk fel a tetőre! Előkészítettem mindent - indult a lift felé. Robertel némán követtük.

Út közben megáltunk a konyha-nappaliban, hogy fel vegyük Thort.

- Engem miért is hoztatok fel ide? - kérdezte Thor mikor Metráék már vagy 10 perce csak mindenfélét porokat és tárgyakat dobáltak az üstbe. Mi meg a bátyámmal egymás mellett állva bámultuk őket.

- Belénk kell csapnod egy villámot - mutatott Metra magára aztán meg rám.

- Hogy mi? - kérdeztünk egyszer a bátyámmal.

- Nyugi! A főzet megvéd! Nem fogtok elégni, max elájultok. - magyarázta Robert. - Szóval sajnos Loki túled! - húzta vigyorra a száját.

- Testvér! - fordultam Thorhoz. - megtennéd, hogy ebbe a beképzelt midgárdiba is eresztesz egy villámot? - kérdeztem boci szemekkel.

- Nem! - förmett rá Thor.

- Ünneprontó! - zsörtölődtem.

- Kezdhetjük! - szólalt meg Robert.

- Klassz! Loki! Állj bele a körbe! - utasított Metra és az egyik körbe mutatott. Szófogadóan beleáltam. Metra beállt a másik körbe ami alig egy lépésre volt tőlem. Robert két fatálat nyújtott amiket le is húztunk fenékig. Rothadt paradicsom íze volt. Miután megírtuk Metra a kezét nyújtotta. Értetlenül néztem rá.

- Csak fogd meg! - morgott.

- Hiába nem szeretlek a bőröd pihe-puha! - simogattam a kezét. Érzetem Metra tekintetéből áradó gyűlöletet. Én csak gonoszul vigyorogtam.

- Thor ha azt mondjuk most a legnagyobb villámot amit csak tudsz csapdbelénk! - kiáltott Metra.

- Bisztos nem lessz semmi bajotok?

- Ezt úgy mondod minta megsiratnál hogya meghalnék! - nevettem.

- Senkinek sem hiányoznál de Metra hiányozna! - lépett ki a liftből Stark mögötte az egész bagázzsal.

- Hát ti? - nézett értetlenül Thor.

- Nem akartuk kihagyni azt, hogy belecsapasz egy hatalmas villámot Lokiba! - vigyirott Romanoff.

- Ohh! Milyen kedves!

- Belehet fejezni! - vágott közbe Metra.

- Robert! Kezdjük?  - Robert csak bólintott. Ekkor Metra szeme lilán kezded el ragyogni Roberté meg sárgán. A szél feltámadt. Metráék elkezdtek valamit kántálni de nem értettem. Aztán egyszercsak elkezdtünk emelkedni. Kicsit ilyedten néztem a lábamra ami egyre távolabb volt a talajtól. Metra meg szorította a kezemet, hogy ne féljek. Még hangosabban kezdtek kántálni. A jelmezes bagázs közben egyre hátrébb húzódott mert a szél egyre erősebben fújt.

- Most! - kiáltott Metra. Thor megpörgette a Mjölnirt és belénk csapott egy villámot.