Metrával demonstráltuk a problémát. Mikor vissza teleportáltált hozzám meg csókoltam. De szinte azonnal eltolt magától és megirányzott egy,, ez most komoly? " nézéssel.

- Szóval ez a probléma. - fordult Roberthez, miközben próbált eltávolodni tőlem de megint erősen fogtam a derekát.

- A csók vagy a teleportálás? - kérdezte sunyin vigyorogva Robert.

- Csak a teleportálás. -  vágtam vissza mert Merta teljesen lefagyott a kérdéstől.

- Igen! - zökkent vissza Metra. - Mert minden nap egyre kevésbé tudunk eltávolodni. Tegnap még 16 méter volt de ma csak 15 holnap meg 14 lessz. És nem tudjuk mi lessz a vége.

- És gondolom Őt várják vissza Asgard tömlöcei.

- Éles a nyelved halandó! - léptem közelebb fenyegetően.

- Vajon mi lessz ha egy Istent változatok gyíkká és rá lépek? - lépett ő is közelebb és láttam, hogy a szeme sárgásan csillant.

- Elég legyen! - lépett be közénk Metra ezzel le állítva minket.

- Robert! Van valami ötleted, hogyan szüntessük ezt meg?

Robert gondolkodva sétált el az egyik polcig ami tele volt könyvekkel. 10 percig némán vizslatta a könyveket. Metrával némán álltunk és vártuk őt. Egyszercsak megfordult. Kezében egy hatalmas könyv volt ami fele akkora volt mint ő ezért amint megfordult ledobta a könyvet a földre. Metra odarohant segíteni.

- Irigylem, hogy ilyen lassan öregszel! - nevetett miközben a derekát maszírozta. Metra csak mosolygott és segített az asztalra tenni a könyvet. Robert elkezdte lapozgatni.

- Itt is van! - kiáltott fel Robert pár perc lapozgatás után. Én is közelebb léptem, hogy megnézzem mit talált de nem tudtam elolvasni mi van a lapra írva. Valami ismeretlen nyelven volt. Pedig én minden nyelven beszélek. Értetlen  pislogásomat Merta is észrevette.

- Nyugi! Ezt csak a midgárdi boszorkányok tudják elolvasni - mosolygott és megveregette a vállam.

- Vagyis ne rontsd itt a levegőt! - szólt Robert.

- Mit mondtál halandó? - léptem fenyegetően közelebb.

- Jól hallottad! Húzz arrébb! - lépett ő is közelebb.

- Tudod te kivel beszélsz? - léptem még közelebb és elővarázsoltam a késem.

- Loki! - szólt rám Metra, de nem is figyeltem rá.

- Igen tudom! Egy pszichopata őrültel aki lerombolta fél New Yorkot - szikráztatta a kezeit.

- Robert! - szólt rá Metra, de ő is figyelmen kívül hagyta őt.

- Jobban megkéne válogatnod a szavaid halandó! - léptem még közelebb.

- Mert? Rám uszítod a Csiturikat?

- Fiúk! - szólt mérgesen Merta, de mind a ketten figyelmen kívül hagytuk őt.

-  Ezt a pofátlanságot nagyon megfogod bánni! - emelem a tőrömet.

- Gyere! - tárta szét karjait.

- Elég! - üvöltött Metra és mind a ketten a levegőbe emelkedtünk. Ijedten néztem Metrára, akinek mindkét szeme lilián világított. Karjait a magasba tartotta és az ujja vége is lilásan szikrázott.

- Metra! - nyögtem mivel úgy érzem kicsit minta valaki folytogatna.

- Met! - nyögött Robert is.

Metra szeme visszatért a szokásos zöldre de mi még mindíg lebegtünk, és a folytogatás sem maradt abba.

- Befejeztétek?

- De hát ő kezdte! - védekeztem.

- Te meg folytattad! - vágott vissza Metra és a folytogatás még erősebb lett.

- Befejeztétek? - kérdezte mégegyszer de most idegesebben.

- Igen! - válaszoltunk kórusban.

Erre mind a ketten a földre estünk és nyakunkat fogva kapkodtunk levegő után.

- Elvihetem a könyvet? - kérdezte Metra még mindíg kicsit ingerülten.

- Aha - kapkodott levegő után Robert.

- Előkészítek mindent a varázslathoz. A toronyhoz tudsz jönni most délután 2- re? - kérdezte Metra miközben varázsolt valamit és a könyv összezsugorodott és csak lazán zsebrevágta.

- Ott leszek - tápászkodott fel Robert. Én is követtem a példáját.

- Szupi! - mosolygott majd mellém sétált, csuklón ragadott és maga után húzott - Várlaka! - húzott ki az ajtón.

- Szia! - köszönt el Lu de Metra rá se hederített csak kitrappolt az ajtón nyomában velem, mert még mindig a csuklómnál fogva vezetett.