Miután leszálltunk, Stark adott Metrának egy hologrammot amin rajta volt, hogyan jutunk be a kastélyba.

Egy kis erdőben voltunk. A fák között futottunk mert meg kellett kerülni a várat. Hirtelen Hulk ordítására lettem figyelmes. Ijedten rándultam össze. Elő tört mikor 6x a földhöz vágott.

- Csak nem fél a nagy Isten? - gúnyolódott Metra.

- Ha én a földhöz vágnálak 6x szerintem te is kicsit félnél tőlem! - mondtam miközben közelebb hajoltam.

- Nem félnék mert egyszer sem tudnál leteperni. - vágott vissza és ő is közelebb hajolt. Megint mélyen a szemébe néztem.

- Majd valamikor bunyózunk és akkor kiderül. De most menjünk a többiek számítanak rám! - húzott Metra a csuklómnál fogva.

- Rám bezzeg nem számítanak! - vicelődtem miközben futottam utána.

- Fogalmam sincs miért!

Sikeresen megkerültük a várat. Találtunk egy kis fém ajtót. De sajnos zárva volt.

- Uli doriuto!- kiáltott fel hirtelen Metra és az ujja hegyei kicsit lilán ragyogtak.

- Csak ön után felség! - nyitotta ki az ajtót vigyorogva.

Kicsit meglepetten de el indultam befelé. De az első lépésnél egy őr ugrott rám. A tőrömmel hason szúrtam de még mindíg folytogatott. Aztán egyik pillanatról a másikra nem volt feje. Halottan csukott össze. A vére az arcomra fröccsent. Ekkor vettem észre, hogy Metra áll elöttem kezében egy kardal.

- Mindent nekem kell csinálnom? - nevetett miközben beljebb mentünk.

- Hova lett a kard? - kérdeztem értetlenül mert eltünt a kezéből. Metra maga elé nyúlt és megmarkolta a semmit aztán suhintott eggyet és a kard megint a kezében volt.

- Varázs kard! - kacsintott

Tovább mentünk. Éppen egy lépcsőhöz értünk amikor valahonnan meghalottam Stark hangját.

- Merta ezek nagyon kemények! Hogy állsz? - mondta Stark lihegve. Ekkor jutott eszembe, hogy Metra valami készüléket tett a fülembe.

- Vigyázz magadra Stark! Nem viselném el ha meghalnál! - gúnyolódtam. Metra szúrós tekintettel nézett rám de látszott, hogy próbálja elnyomni a nevetést.

- Mindjárt megtaláljuk. Bírjátok még egy kicsit - szólalt meg végül Metra.

Felmentünk a lépcsőn megint egy vas ajtóval találtuk szembe magunkat. Metra ugyan úgy kinyitotta az ajtót. Berontottunk. A folyosón lévő 4 őrt könnyen elintéztük. A folyosón csak egyetlen ajtó volt. Benyitottunk.

Egy apró szoba volt tele képernyővel. Középen az a férfi ült akit Stark mutatott még a repülőn. Háttal ült nekünk ezért Metra könnyedén halántékon ragadta. A fickó szeme lila színű lett akárcsak Metráé. Teljes transzba voltak.

- Megtalátuk. Merta éppen valami transzba tette - szóltam Starknak.

- Klassz! - momdta Stark.

- Figyeld a folyosót testvér! - szólaltat meg a bátyám.

- Mert?

- Mert ilyenkor bármi történik nem tud védekezni - magyarázta a bátyám.

- Rendben figyelek a kis barátnődre! - vigyorgtam. Thor csak sóhajtott egyet.

Kinéztem a folyosóra de nem láttam semmi gyanúsan. Vissza akartam nézni de ekkor valaki a szobából megérintette a vállam.  Azonnal a falhoz nyomtam és a tőrömet a torkához szorítottam.

- Loki! - mondta halkan Metra. Azonnal elengedtem és a padlóra néztem.

- Bocsi! - mondtam halkan.

- Semmi baj! - veregetett vállon.

- Stark! Megvannak az infók. - mondta Metra.

- Araus? - kérdezte Stark.

- Halott - válaszolta Metra egyhangúan. Ekkor néztem csak a fickóra. Holtan feküdt és körülötte az egész padló tiszta vér volt.

- Remek! Visszavonulunk. A Qinjetnél várunk! - Mondta Stark.

- Indulunk! - fejezte be Metra.

Elindultunk le a lépcsőn amikor a lépcső fordulóba értünk egy fegyveres őr nézett  velünk farkasszemet. Nem habozott és meghúzta a ravaszt. Metra elé ugrottam. Egy éles fájdalmat éreztem a bal  oldalmban és az egész világ elsötétült.