[Sam szemszöge]

Tegnap este volt a tárgyalás, Davina még este beköltözött a kúriába, bár a fiúk elég mérgesek voltak. Engem annyira nem zavart, szegény lány alig fiatalabb tőlem. Mikor mindenki távozott a tárgyalásból szorosan megölelt és hálálkodott nekem. Reggel én mentem le elsőként a konyhába így főzni kezdtem. Feltűztem a hajam, hogy ne legyen útban. Úgy voltam vele, hogy készítek egy igazi angol reggelit. Sült sonkával, szalonnával, kolbásszal, pirítóssal, tükörtojással. Természetesen a véres hurka a bab, a gomba és a paradicsom sem maradhatott le. Mivel tudtam, hogy Elijah kiakadna rám a kávé bármely formájától ezért forró kakaót készítettem magamnak. A fiúknak persze lefőztem a kávét.

Mire mindenkinek megterítettem a ház lakói is leszállingóztak. Marcel sűrűn pislogott a tányérra, ami tele volt mindenféle finomsággal.

– Baj van Marcel? – Kérdeztem tőle, ahogy leültem az én nagyobb reggelimet. Valahogy sokkal éhesebbnek éreztem magam, mint valaha.

– Ó csak elgondolkodtam mennyivel másabb lett volna az életem, ha már találkoztál volna Klausékkal, mire én megszülettem. – Én csak nevetve néztem rá. Felvettem a bögrémet, mire Elijah szúrósan nézett rám.

– Jaj már. – Sóhajtottam fel. – Ez csak kakaó 'Lijah. – Mondtam ahogy megforgattam a szemem. Ő csak kissé elpirulva kezdett enni.

– Ilyet se láttam még. – Rázta a fejét Marcel, ahogy leült az asztalhoz lassan mindannyian elkezdtünk enni. Mosolyogva beszélgettünk, nem tudtam hol van Davina, így egy kicsit aggódtam érte. Nik viszont hamar elterelte a figyelmemet felmentünk alkotni a műtermébe. Egymás mellett ültünk, mint a tárgyaláson. Mindketten a magunk csendességében, a magunk kis világában elmerülve alkottunk. Hallottam a saját és Nik lassabb szívverését is. Furcsa volt, hogy most már ilyeneket is meghallottam. Elvétve a házban hallottam, ahogy Davina engem keresett.

– Úgy tűnik a kis szolgálód kerestet. – Mondta Nik kuncogva.

– Képzeld el Nikkie hallom. – Mondtam megforgatva a szemem, de továbbra is a vásznat néztem. Egy pillanatra döbbenten nézett rám, majd észbe kapott.

– Ó igen persze. Bocsáss meg drágám, néha olyan hihetetlen bele gondolni, hogy te is természetfeletti vagy.

– Ezzel egyet értek. – Mondtam halványan mosolyogva. Davina gyorsan bekopogott majd be is nyitott.

– Sziasztok, bocsi a zavarásért. Találtam néhány dolgot, ami segíthet az első átváltozásnál. – Mondta és a kezében lévő könyvre mutatott, ahogy mellém sietett.

Én kedvesen mosolyogtam rá.

– Szóval a prikulics farkasokról kevés dolgot tudunk, mivel általában beolvadtak az átlagosnak mondható farkasok közé. Azt olvastam, hogy a szemetek más, de ha gondolod egy bűbájjal ugyan olyan lesz.

– Nem kell köszönöm Davina. Mit találtál még?

– Ó igen persze. Az, hogy melyik alakot veszed fel az rajtad múlik, de hadd javasoljam, hogy előre döntsd el, ha vacillálsz, akkor mindkét alak egyszerre akar a felszínre törni. – Bólintottam egyet, hogy folytassa nyugodtan. – Elméletileg néhány vonásod hasonló a vámpírokéhoz.

– Hát a hallásod mindenképp. – Jegyezte meg Nik ahogy festett. Én csak megforgattam a szemem mosolyogva.

– Kérlek Folytasd csak. – Mosolyogtam kedvesen a boszorkányra. – A könyvek szerint gyorsabb vagy, mint egy átlagos vérfarkas szóval hasonló lehet a sebességed a vámpírokéhoz. A fizikai erőd szintén. Plusz találtam egy rajzot, hogy legyen egy körül belüli képünk arról, milyen leszel, ha a két lábon álló farkas alakodat veszed fel. – Mondta és elővett egy az időtől már megsárgult lapot.

Kissé kerekre nyílt szemmel figyeltem az ábrát.

– Ez egy férfit ábrázol természetesen, de valami ehhez hasonló. Talán több lesz a bundád. – Vont vállat.

– Miből gondolod ezt? – Kérdeztem kíváncsian, Davina kicsit elpirult és a tarkóját vakargatta.

– A fésűdből szereztem egy hajszálat és megnéztem, hogy honnan származol, hogy könnyebb legyen a kutatás. – Mondta, mire Nik kissé szúrósan nézett az ifjú boszorkányra, én csak kérlelve néztem rá. Sóhajtva tért vissza a vásznához.

– És mit tudtál kideríteni? – Kérdeztem őszinte kíváncsisággal.

– Úgy néz ki te is északi népek leszármazottja vagy. – Én vigyorogva néztem a göndör hajú társamra. Ő csak megrázta a fejét, de láttam a bujkáló mosolyt az arcán. – Sajnos mást nem találtam.

– Semmi baj Davina ez már nagyon sokat segített, köszönöm. Megtennél nekem egy kis kutatómunkát?

– Persze, mivel kapcsolatban?

– Mikor még halott voltam, akkor beszélni tudtam az apámmal. Azt mondta, hogy tudok beszélni vele vagy más ősömmel. Kérlek kitudnád deríteni hogyan?

– Igen persze máris megyek. – Mondta lelkesen majd el is rohant. Én tovább festettem, majd nem sokkal ezután megjelent Elijah.

– Bocsáss meg Elskan, de szeretném megtudni mennyire vagy erős.

– Megyek már egy pillanat, csak átöltözők.

– Rendben Samantha. – Mosolygott rám Elijah majd távozott is. Puszit adtam Nik homlokára. Mosolyogva nézett rám, megcsókolt majd visszafordult a festés felé. Én átvettem néhány kényelmesebb ruhát. Lementem Elijahhoz az edzőterembe. Levette a zakóját és a nyakkendőjét. Feltűrte a fehér ingjét és kigombolta a felső gombokat. Nyeltem egyet, ahogy végig néztem rajta. Elijah mosolyogva nézett rám.

– Kezdjünk is bele Elskan. – Felvette az alapállást, mikor megálltam előtte. Ütöttem egyet, de Elijah könnyen elkapta a kezem. Én kicsit ledöbbentem, mert emberként is gyors voltam. Ahogy elengedte a kezem meg pörgetett. – Megrögzött feministaként szégyen lenne azt mondanom, hogy úgy ütsz, mint egy lány. Szóval próbáljuk újra. – Mondta ahogy felvette az alapállást.

– Kérlek mondd el még egyszer miért nem edzhettek egy lassabb vámpírral? – Mondtam, ahogy hátra simítottam a kiszabadult babahajakat. – Tudod egy kedvesebb tanárral. – Mondtam ahogy Lijah újra feltűrte az ing ujját.

– Az én felelőségem vagy.

– Mondja a feminista. – Jegyeztem meg kissé szarkasztikusan. Elijah mosolyogva nézett fel rám. – Fel kell szabadítanod a magadban lévő erőt Samantha.

– Nem tudom hogy kell.

– Ezért vagyunk itt. Újra. – Mondta Elijah, lehunytam a szemem és vettem egy mély levegőt. Próbáltam valahogy felszabadítani a természetfeletti oldalamat. Éreztem, hogy pattanásig feszültek az izmaim. Mintha valami felszabadult volna bennem. Újra támadásba lendültem és valahogy tudtam, hogy gyorsabb voltam. Elijah ennek ellenére is könnyen hárította az ütéseimet. Teljesen komoly arccal nézett rám. Mérgesen lendültem újra támadásba. Zavart, hogy 'Lij ilyen könnyen hárított. Mikor egyszer félre tolta a kezem mutatta, hogy a másikkal el is törhetné az enyémet. Idegesen sóhajtottam fel. Mordultam egyet, ahogy hátra léptünk egyet. Újra felvettem az alapállást, még gyorsabban támadtam le. egyszerűen ellépett, még akkor is, mikor meg akartam rúgni. Elkapta az egyik kezem.

– Újra. – Mondta ismét támadásba lendültem, de mindkét kezemet elkapta. – Ismételten bizonyítottad nyíltságodat. Könnyen olvasom a mozdulataid Elskan. – Én minden erőmet összegyűjtöttem és a falnak nyomtam. A bal alkarom a mellkasán volt a jobb kezem pedig az alkarom alatt.

– Még mindig tudsz olvasni? – Kérdeztem félig felvont szemöldökkel.

– Nagyon szép. Viszont, ha egy vámpír ellen harcolsz vagy a fejre vagy a szívre célzol. – Mondta, ahogy megfogta a kezem és a szívéhez vezette. – Ez az egész nem számít, ha nem tudod megtenni az utolsó lépést.

– Képtelen vagyok. – Mondtam, ahogy leengedtem a kezem.

– Csináld Elskan. – Mondta, ahogy megfogta a kezem és visszavezette a mellkasához. – Túl kell élned. Tehát vagy a szív vagy a fej. – Mondta ahogy széttárta a kezeit. Én belülről haraptam a számat. Végül hátra vezettem a kezem és a mellkasába nyúltam. Én aggódva néztem rá, ő lenézett rám. Nehezebben vette a levegőt, de nem volt semmi negatív érzelem a csoki barna szemekben. Nem is zavarta, hogy csupa vér lett az ingje. Csak a szemembe nézett. Közel volt az arcunk egymáshoz, végig nyaltam az alsó ajkamon. Elijah lehajolt és megcsókolt. Kihúztam a kezem a mellkasából, erre kicsit felmordult, de felkapott fél kézzel. Átöleltem a derekát. A hajába túrtam, Elijah felrohant a szobájába. Becsukta az ajtót a lábával, csak annyira tett le, hogy ketté tépje a felsőmet. Én ugyan ezt tettem az ingjével. Mosolyogva csókoltam meg újra. Pár óra múlva a sötét szatén ágyneműk között feküdtünk. Elijah mellkasán volt a fejem, ahogy az egyik lábamat átvettem az övén. Elijah a hajamat piszkálta, amitől lehunyt szemmel élveztem az illatát, az érintését. A takaró engem teljesen, míg őt csak alulról takarta.

Puszit nyomtam a mellkasára, mosolyogva nézett le rám. A hajamon keresztül a harapását kezdte cirógatni. Libabőrös lettem és közelebb húzódtam hozzá.

– Talán keresnem kellene egy olyan edzőt, akit nem akarok folyamatosan megcsókolni. – Nevetve ölelt magához.

– Igen az valóban előnyödre válna Samantha. – Még egy ideig élveztük egymás társaságát. Mikor a szobámba mentem, akkor egy üzenet várt Niktől, hogy elvinne a végre esedékes randinkra. Én mosolyogva mentem a fürdőszobába készülődni. Hosszú relaxáló fürdőt vettem. Elkezdtem begöndöríteni a hajam miután belebújtam egy csillogó, spagetti pántos fekete ruhába. Hozzá illő fekete cipőt vettem fel, mély vörös matt rúzst használtam, természetes sminket ezen kívül.

Magabiztos léptekkel mentem le a lépcsőn. Nik felnézett és láttam, hogy hatalmasat nyelt. Mosolyogva nyomott csókot előbb a kézfejemre, majd az arcomra.

– Lélegzetelállítóan szép vagy drágám.

– Köszönöm Nikkie. – Mosolyogva néztem rá. Nikbe karolva indultam el kifelé a garázsba. Mosolyogva, beszélgetve és kézen fogva haladtunk a számomra ismeretlen úticél felé. Mikor megjöttünk, nekem kissé tátva maradt a szám. Egy gyönyörű, sok ablakos helyre jöttünk. Még az utcáról is látni lehetett, hogy odabent az emberek táncolnak. Nik kuncogva adott puszit az arcomra.

– Gyere drágám, megígértem, hogy megtáncoltatlak. – Mosolyogva kezdett elhúzni az ajtó felé. Mikor beléptünk a foglalás ismét férj és feleség számára szólt. Ezen csak mosolyogva forgattam meg a szemem. Leültünk egy asztalhoz, ahonnan be lehetett látni az egész teret. Ettől kicsit felnevettem, mivel rögtön az Elijahval közös. vacsorára gondoltam.

– Mi az Sam? – Kérdezte Klaus miután leült kissé mellém.

– Csak...eszembe jutott, amit Elijah mondott még a régi időbeli New Orleansról.

– Még pedig?

– Hogy mindig olyan asztalnál ültél, ahonnan beláttad az egész termet. Mint egy király, hisz az voltál, az vagy és leszel Örökkön Örökké. – Mondtam mosolyogva megfogva Nik kezét és csókot nyomva rá.

[Klaus szemszöge]

Mikor Sammy ajkai a kézfejemhez értek valahogy más színben villant fel a szeme. Sajnos nem tudtam behatárolni, hogy pontosan milyen szín volt. Már vártam, hogy este igazán láthassam milyen. Sammy nem tudta, sőt fivéreimmel sem közöltem a szándékomat, miszerint az ebéd és a tánc után nem haza mennénk. Szerettem volna megmutatni Samnek, hogy milyen igazán teljesnek lenni. Farkas alakban az erdőben lenni eufórikus érzés. Leírhatatlanul felszabadító és nem tudom ki mással oszthatnám meg, mint a másik felemmel. Az ebéd kellemesen telt, a különböző fogások között táncoltunk. Végül a desszert után órákon keresztül táncoltunk. Már késő délutánba csapott át az idő és a nap is lemenőben volt. Elindultam az erdő felé a kocsival. Sam kérdőn nézett rám, de én csak egy puszit nyomtam a kezére. Leparkoltam, mikor már elég mélyen bent voltunk az erdőben. Kiszálltam, majd segítettem a társamnak is kiszállni.

– Kérlek nézd el nekem, de tapasztalatból mondom, hogy jobb, minél hamarabb túl esni az átváltozáson. Szeretnék segíteni neked mindenben. Ne félj hoztam váltás ruhát későbbre. – Mondtam mosolyogva.

– Rendben. – Mondta egy sóhajtás kíséretében.

– Segítek, ha szeretnéd. Vincenttel már átnyálaztam néhány könyvet.

– Kérlek Nik. – Mondta könyörgően nézve rám. Mosolyogva adtam csókot a homlokára.

– Ahogy óhajtod királynőm. Hagyd nyitva a szemed vagy hunyd le, ahogy neked kényelmesebb drágám. – Mondtam kedvesen Sam folyamatosan a szemembe nézett rám.

– Vegyél mély levegőt. Próbáld magad elé képzelni, a szemeid előtt kell látnod azt az énedet. Érezd, ahogy a szívedből indulva végig folyik rajtad az a nyers erő. – Mondtam neki lágy hangon, ahogy az arcát cirógattam. Sammy egy pillanatra lehunyta a szemét, mikor kinyitotta, úgy éreztem megbabonáz. A szemei szinte világítottak a fél homályban. Ezüst színűek voltak az írisze külső oldalán egy fekete kör volt körben, amitől csak még fényesebbnek tűnt az ezüst.

Mosolyogva néztem rá.

– Olyan gyönyörű vagy drágám. – Mosolyogtam Sam épp viszonozni akarta, mikor eltört a lába. Láttam, hogy megfeszült az állkapcsa és könnyek gyűltek a szemébe. Én közelebb léptem hozzá, hogy tudjon belém kapaszkodni. – Jól van semmi baj. Itt vagyok drága. Letöröltem a kiszabadult könnyeit, pontosabban mondva lecsókoltam őket. Egyre több csontja tört el, már az ölembe húztam, mivel nem tudott állni. Megnőttek a fogai és tudtam mennyire fáj neki.

– Úgy fáj...annyira fáj Nikkie.

– Tudom drága, tudom. De ígérem nem lesz semmi baj. Miután átalakulsz olyan jó lesz. – Mondtam neki a haját simogatva. – Az ezutáni átváltozásod egyáltalán nem fog fájni, esküszöm. – Sammy szakadottan vette a levegőt, majd bólintott egyet. Sam a mellkasomhoz bújt, halványan elmosolyodtam. Puszit adtam a hajába, a homlokára. Hallottam, hogy elkezdett szakadni Sam ruhája, a cipőjét már levetettem vele. Láttam ahogy a lába elkezdett deformálódni, a karjai is. Elengedtem és hagytam, hogy nyugodtan átváltozzon. Mosolyogva néztem rá. Sam bundája rozsda barnás és szürkés színű volt. Gyönyörűnek tartottam, nem volt nehéz.

Sam kissé összekucorodva, behúzott fülekkel feküdt a földön. Lágyan mosolyogva néztem rá. Óvatosan kinyújtottam a kezem, akaratlanul is elhúzódott, ami nem zavart. Tudtam, hogy most nagyon fél.

– Semmi baj Sam. Nem bántalak és ígérem nem történik rossz. – Óvatosan elkezdtem simogatni. Sammy a tenyerembe fúrta a fejét, mire halkan felnevettem. Így ültem egy darabig. Végül felálltam és én is átváltoztam, láttam, hogy Samantha izgatottan kezdte csóválni a farkát. Odaléptem hozzá és megnyaltam a fejét, majd az orrát az enyémhez érintettem. Az oldalához bújtam, a fejére tettem az enyémet, hogy megnyugtassam. Végül elkezdtem noszogatni, hogy álljon fel. Sam csak kérlelve nézett rám, de én csak tovább nyomtam az orromat az oldalához. Végül felállt, de eléggé remegtek a lábai. Én mellé léptem, hogy rám tudjon támaszkodni. Egymás mellett elindultunk óvatos léptekkel. Egyre magabiztosabb lett, majd nélkülem szaladt előre. Vidáman vakkantottam egyet, majd utána futottam. Boldogan kergetőztünk, egyszer Sam megbotlott így én ráestem. Vidáman néztem le rá. ő csak megnyalta az orrom. Boldogan viszonoztam a gesztust. Nem szerettünk volna visszaváltozni, így négylábon indultunk el vissza a kúriába. Bementünk a hátsó ajtón, amit direkt nyitva hagytam magunk számára. Sammy ment előre és Finn ölébe ugrott, mikor bementünk a nappaliba. Én csak a kandalló elé feküdtem. Lustán csapkodva a farkammal. Miután mindenki körbe simogatta Sammy mellém feküdt.