[Sam szemszöge]

Összepréselt combokkal ültem Elijah mellett. Nem a kúria felé mentünk, viszont fogalmam se volt merre megyünk. Végül leparkoltunk egy társasház előtt. Elijah kinyitotta nekem az ajtót. Nekem remegett a lábam így erősen kapaszkodnom Elijahba. Ő csak vigyorogva nézett rám.

– Van valami baj Samantha?

– Nem dehogy. Minden rendben. – Mondtam mosolyogva.

– Helyes. – Mondta szélesen mosolyogva. Elindultunk befelé, beszálltunk egy liftbe. Felmentünk a legfelső emeletre. Elijah az emeleten lévő egyetlen ajtóhoz vezetett. Ahogy beléptünk egy csodálatos modern lakosztály szerűségbe. Gyönyörű szép letisztult volt az egész lakás. Ekkor újra éreztem ugyan azt a bizsergést. Elijah egyik keze az öltönyében volt és mosolyogva nézett rám.

– L-Lij...kérlek. – Motyogtam remegő térdekkel.

– Mond csak kedvesem. – Duruzsolt a fülembe, ettől még inkább kocsonyának éreztem a lábam. Puszit adott a fülem mögé, teljesen Elijahnak dőltem ahogy mögöttem állt. – Mond el mit szeretnél tőlem. – Már épp megszólaltam volna, mikor megszólalt a telefonom. Elijah ellépett tőlem és elővette a telefonomat a zakójából. Meg se lepődtem, hogy el tudta venni tőlem. Kivitte a zsebéből és viszonozta. – Mit tehetek érted Niklaus? – Elijah felsóhajtott és elkezdett beszélgetni. Nem igazán nyugodtam meg. Klaus nem akarta abbahagyni a vitatkozást. Sóhajtva kinyújtottam a kezem, Elijah a tenyerembe tette a telefonomat.

– Mi a problémád Nikkie? – Kérdeztem, Lijah csak megrázta a fejét, halványan mosolyogva.

– Már itthon kellene lennetek. – Mondta idegesen, én csak megforgattam a szemem. – Ennek tetejébe még el is vettél tőlem valamit. – Pufogott a telefonba, mint egy gyerek aki árulkodik a testvéreiről. Az ajkamba haraptam, hogy ne nevessek fel a morgós kedvű társamon.

– Nem hiszem, hogy egy hamar haza megyünk. – Mondtam Elijahra nézve, aki bólintott, hogy igazam van. Elijah hirtelen mögém állt, a lehelete végig futott a nyakamon. Libabőrös lettem. – Egyébként meg fogalmam sincs, hogy miről beszélsz. – Klaus csak morgott egy sort idegességében.

– Hol vannak Samantha? – Mordult rám mérgesen. Felsóhajtottam ahogy Lij végig húzta az ujjbegyeit a nyakamon.

– Eltűntek. Ez talán megállít abban, hogy folyton bezárd a testvéreidet. – Mondtam és próbáltam a beszélgetésre figyelni. Elijah incselkedése miatt elég nehéz volt.

– Ezt nem teheted!

– Talán figyelned kellene a stílusodra. – Mondtam kemény hangon. Elijah halkan kuncogott egy sort, valószínűleg sosem hallott valakit így beszélni a testvéréhez és élt még egy napot.

– Bo-bocsánat. – Suttogta Nik. Én csak elmosolyodtam tudva, megvannak a módszereim, hogy bánjak a nagy gonosz farkassal. – Talán majd én is elvihetnélek táncolni? Vagy egy kiállítás megnyitóra? – Kérdezte óvatosan. Talán félt elhívni randira? Elijah lágyan megcsókolta a nyakam. A kezei a csípőmön voltak, hogy ne tudjak ellépni.

– Mitől félsz Nik? – Kérdeztem, oldalra döntve a fejem, több helyett adva a nemes ősinek. Ő csak elmosolyodott, a csípőmnél fogva húzott magához, így teljesen a mellkasához feszültem.

– Nem félek. – Pufogott Nik. Én halkan felnevettem, majd gyorsan az ajkamba haraptam, hogy bent tartsak egy nyöszörgést. Lijah végig húzta a fogait a nyakamon. Minden mozdulatától egyre jobban felizgultam, de tisztában voltam vele, hogy ezért csinálja, mert Nikkel beszélgetek. Mintha direkt arra várt volna, hogy kiadjak egy hangot, hogy Klaus meghalljon.

– Nekem nagyon úgy hangzik, hogy igenis félsz. – Mondtam és kirázott a hideg, emiatt jobban Elijahhoz dörgöltem magam. Elvette tőlem a telefont és ellépett tőlem. Lebigyesztett ajkakkal néztem rá.

Egy tükör elé állt és figyelmeztetően nézett rám. Én csak megforgattam a szemem, de le se tudtam venni a tekintetem róla.

– Bocsáss meg öcsém, de Samantha nem ér rá. – Mondta a telefonba rajtam tartva a szemét. Meg se várva Klaus válaszát tette le a hívást. A telefonomat, pedig a tükörre tette.

– Ez udvariatlan volt. – Mondtam a félre tett mobilra mutatva. Elijah rám mosolygott a tükrön keresztül.

– Valóban? – Egy szempillantás alatt egy falnak nyomott. Az egyik keze a nyakam köré fonta. – Mond csak kedves, drága, édes Samanthám...az nem volt udvariatlan, hogy megforgattad azokat a csinos kis szemeidet? Főleg úgy, hogy rám? – Kérdezte vigyorogva, félig felvont szemöldökkel.

– Talán...? – Húztam fel a vállaimat. Elijah kérdőn nézett rám. Felmutatott egy kis távirányítót. Bekapcsolta, majd feltolta a maximumra. Összeszorítottam a lábamat és próbáltam szabadulni Elijah szorításából. Leakartam venni ezt az átkozott alsóneműt. Lij szorosabban fonta az ujjait a nyakam köré.

– Valóban csak talán volt udvariatlan Samantha? – Kérdezte szélesen mosolyogva.

– S-ssh-sajnálom. – Mondtam, mire kikapcsolta.

– Milyen jó kis lány. – Mosolygott és megcirógatta az arcom. Közelebb hajolt hozzám, hogy a falnak nyomott. A nyakamhoz nyomta az orrát. Mélyen beszívta a levegőt, mordult lépett még közelebb hozzám. Oldalra döntötte a fejem, hogy a nyakam bal oldala szabad legyen. Bent ragadt a levegőm, ahogy megharapott. Pontosan az állam alatt. Ha egyenes tartottam a fejem el sem tudtam rejteni. Akár leengedem a hajam, akár nem. Kol harapását, persze el lehet rejteni, ha leengedtem a hajam. Mosolyogva vált el a nyakamtól, lenyalta a kiserkenő vért.

– L...Lij...

– Hhmmm...valóban milyen kis édes vagy. – Ködös tekintettel néztem fel rá. Mire újra megszólaltam volna újra megharapott. Újra és újra több helyen. Mekkora mázli, hogy csak az első harapás helye látszik. Különben Kol és Lijah tönkre tenne. Minden egyes harapásnál felnyögtem. Mosolyogva nézett rám.

Végig húzta a mutató ujját a fülemtől az államig.

– Tudod...Kol említette, hogy mazochista vagy. Viszont nem hittem el neki. – Elindult az ujjával lefelé végig az összes harapáson. – Hogy lehetne, hogy egy olyan, drága...független és erős lélek, mint te. Hogy lehetne mazochista? – Hátra hajtottam a fejem ahogy már a ruhát tépte szét rajtam. – De micsoda csoda vagy nem igaz? Tökéletes minden szempontból nézve. – Mosolyogva csókolt meg, miközben letépte rólam azt a kínzó alsóneműt. Mire észbe kaptam, már az ágyon feküdtem. Elijah végig vezette a kezét rajtam, le egészen addig a pontig, ahol ebéd óta vágytam, hogy megérintsen. Egy ujjal belém, mire hangosan felnyögve toltam le jobban a csípőmet, így egy kicsit bentebb csúszott az ujja. Ő csak morogva dörgölte az orrát a nyakamhoz. Lassú ütemben mozgatta az ujját bennem, a másik kezével lefogott, hogy ne tudjak mozogni. Pont mikor a csúcsra értem abba hagyta.

– Elijah... – Nyüszítettem fel ahogy megállt az ágy végében. Mosolyogva nézett végig rajtam. Egyedül a ruha színével egyező melltartó volt rajtam.

– Csak nem elélveztél Samantha? – Kérdezte játékosan.

– A mai nap ez nem igazán történt meg. – Mondtam duzzogva. Ő csak megrázta a fejét. Kigombolta a kissé véres zakóját, majd gondosan letette a földre. A nyakkendőjét is gondosan kikötötte, végül a zakóra helyezte.

– Tudod...mindig azt mondták, hogy irányítás mániás vagyok. – Vigyorogva fogta meg a bokámat és lehúzott, hogy ténylegesen elfeküdjek az ágyon. Gyorsan felém került és gyorsan belém hatolt. Hangosan felnyögtem és hátra hajtottam a fejem. Végig karmoltam a hátát, ahogy elkezdett mozogni bennem. Megharapott ott, ahol legelőször csinálta, közben egy pillanatra nem állt le.

– Enyém. – Morogta, miközben lenézett rám. Elkezdtem cirógatni az ereket a szeme alatt. Nem érdekelt, hogy az én vérem volt az arcán.

Levegőért kapkodva próbáltam Elijah mellkasához bújni. Ő ezt nem hagyta, nyüszítve próbálkoztam jobban.

– Egy pillanat Samantha. – Mondta kedvesen, felültett. Beült mögém, nyitva se bírtam tartani a szemem. A következő, amit észrevettem, hogy valami csodás csokis, kávés ízű sűrű folyadék a számba. Felnyögve kezdtem el mohón inni. Elijah mosolyogva cirógatta a hajam fél kézzel. – Jól van csak szép lassan és nyugodtan Samantha. – Mondta lágyan, végül elhúzta tőlem a csuklóját. Erősen tartott, ahogy óvatosan eldőlt. A nyakába fúrtam a fejem, ahogy betakart minket és a hátamat simogatta.