[Sam szemszöge]

Már hetek óta rémálomból ébredek. Fogalmam sincs, hogy mi az oka. Sosem emlékszem mi miatt ébredek sikítva és zokogva. Az álom valahogy mindig eltűnik az emlékeimből. Lassan már mindent kipróbáltam, hogy nem aludjak el. Sokáig fent vagyok vagy Elijah egyik régi könyvét olvasva vagy Nik festményit nézegetve. Tudom jól, hogy a fiúk egyre jobban aggódnak értem, de sajnos nem tudok mit tenni, ha félek elaludni. Már rég megvacsoráztam és az edzőteremben voltam. Épp egy boxzsákot ütöttem vehemensen.

– Drágám.

– Nem megyek aludni Klaus. – Mondtam nem is nézve göndör hajú páromra. Hallottam, ahogy az ősi hibrid felsóhajt mögöttem. Hirtelen szembe fordított magával. megfogta az arcom és úgy nézett rám.

– Drágám...hidd el nálam jobban senki nem érti meg, hogy miért akarsz ennyire erős maradni. Viszont nem vagy egyedül. Itt vagyunk neked, hogy segítsünk cipelni a terhet. Nekem ott volt Elijah, mikor Mikael folyton megvert. – Halványan rám mosolygott. – Neked pedig itt vagyunk mi, rendben? Tudom, hogy félsz, de ígérem, hogy örökkön örökké szeretni és védelmezni foglak, ha kell az életem árán is.

– Ha te vagy bármelyik testvéred meghal. Abba én is belehalok Niklaus. – Mosolyogva hajolt hozzám és csókot nyomott a homlokomra.

– Mi pedig belebetegszünk az aggódásba. Sam ott leszek végig veled. Egész éjjel ébren ott leszek veled. Amint úgy láttom, hogy rémálmod lesz belépek melléd rendben? – Sóhajtva bólintottam, Klaus mosolyogva adott puszit az orromra. Kézen fogva mentünk fel a szobámba. Vettem egy gyors zuhanyt, miközben levendulás illó olajokat párologtattam. Finn, Kol és Vincent is ezt javasolta, tekintve, hogy a levendulának nyugtató hatása van. Mikor kiléptem a szobámba Klaus nem rajzolt az ágytámlának dőlve. Összevontam a szemöldökömet, a drága hibridem egyik felsője volt az ágyon. Megráztam a fejem belebújtam a felsőbe, majd elindultam Klaus szobájába. Nik az ágyban félig elfeküdt, felső nélkül félig betakarózva.

– Szervusz drágám.

– Szia Klaus. – Mondtam, ahogy az ágy másik oldalára mentem és befeküdtem mellé. Szorosan Nik oldalához bújtam, ő csak átölelte a vállam. Puszit adott a hajamba.

– Itt leszek veled drágám. – Suttogta, ahogy engem lassan elnyomott az álom. Imádtam Nik illatát, mindig fenyő illata volt. A szívverése egyenletes volt és nyugodt.

Sam álma

Egy ismerős erdőben voltam. Csendesen sétáltam, valami belső késztetés miatt felvettem egy vastagabb ágat. Gúnyos kuncogást hallottam magam mögött.

– Az nem véd meg téged, te korcs. – Mondta egy férfihang. Én körbe fordultam, próbáltam megtalálni a forrását.

– Gyávának nevezi a Mikaelsonokat, de maga támad lesből. Maga kínozz engem ezekkel a borzalmas álmokkal. Ha engem kérdezz maga a gyáva és nem az ősi család. – Hirtelen neki nyomtak egy fának. Ugyanaz az a jég kék szempár nézett rám. Elmosolyodott, ahogy rám nézett.

– Úgy tűnik annyira nem is vagy gyáva, mint hittem korcs.

– Nem vagyok korcs. – Mondtam állhatatosan, a férfi csak kuncogni kezdett. Eltörte a kezemben lévő fadarabot, majd az oldalamba vágta. Fájdalmasan kiáltottam fel, elakartam lépni a fa elől, mire visszalökött. Néma könnyek folytak végig az arcomon.

– Erősebb vagy, mint az a fattyú fiú, akinek volt képe a házamban felnőnie. – Elnéztem a férfi válla felett és megláttam, a döbbent páromat. Kérlelve néztem rá, de ő csak a férfi hátára meredt. Nem mertem megszólalni, nem mintha tudtam volna. A férfi követte a tekintettem, eldobott, mire a földre estem.

– Lám csak lám. Itt is van az emlegetett fattyú. – Mondta a férfi Klaust nézve.

– Mikael. – Mondta Nik nagyot nyelve. Én kerekre nyílt szemekkel néztem fel a férfira.

– Tudod, szégyen teljes, hogy heteken keresztül hagytátok ezt a kis korcsot szenvedni.

– Ne merd így nevezni. – Morogta Nik, mérgesen nézve az apját. Mikael hirtelen előre rendült és a nyakánál fogva húzta magához Klaust.

– Ne merj így beszélni velem fiú. – Mondta Mikael mérgesen. – Mindketten torzszülöttek vagytok. A természet szégyen foltjai. – Mondta az ősi családfője. Egyre mérgesebb voltam Mikaelre. Kihúztam az oldalamból a fadarabot. Hangtalanul léptem Mikael mögé majd a szívébe szúrtam a hirtelen gyártott karót. Mikael elengedte Klaust, majd elszürkülve esett a földre. Én gyorsan Klaus elé léptem.

– Kérlek menjünk vissza Franciaországába. – Könyörögtem.

– Persze, máris. – Klaus bólintott egyet. Lehunytam a szemem és mikor újra kinyitottam a hibridemnek hosszú haja volt. Lenéztem magamra egy sötét színű ruha volt rajtam. Nik kissé ködös tekintettel nézett lefelé. – Nikkie. – Mondtam, és az arcára vezettem a kezem, lenézett rám és megcsókolt. A nyakamat és a derekamat megfogva húzott magához. Az egyik oszlopnak nyomott.

Mohón viszonoztam a csókot. Tudom mennyire felzaklathatta ez a találkozás. Hagytam, hogy felemeljen a földről.

– Kérlek bocsáss meg drágám. Már tudtuk, hogy néhány boszorkány akar megtörni, de erre...rá...sose gondoltam volna. Vincent már készít neked egy amulettet, ami meg fog védeni attól, hogy megint benne legyen az álmodban. Soha többé nem fog bántani. – Motyogta könnyes szemmel. A homlokomnak döntötte a sajátját.

Mikor reggel felkeltem Nik vállai némán rázkódtak. Én teljesen ledöbbentem, sose láttam még ilyennek.

– Nik. – Kezdtem és a haját cirógattam. Erre a párom csak szorosabban magához ölelt. – Hé jól vagyok.

– Hogy lehetnél jól? Hetekig egyedül hagytunk azzal a szörnyeteggel.

– Klaus nézz rám, kérlek. Minden rendben van. Nem tört meg. Itt vagyok erős vagyok és sosem hagylak itt. Se téged, se semelyik testvéredet. Szeretlek téged Nik. Mindennél jobban. – Mosolyogva cirógattam az arcát. Klaus szeme alatt megjelentek az erek.

– Megengeded drágám? – Kérdezte óvatosan. Mosolyogva bólintottam rá.

– Hát persze Niklaus. – Nik sóhajtva húzta le a jobb vállamról a felsőjét. Oldalra hajtottam a nyakam, hogy jobban hozzá férjen. Nik végig csókolt a nyakamon, végül a vállamba harapott. Sóhajtva olvadtam el az ágyon. A göndör fürtök közé túrtam. Klaus felállt és a szoba egyik falának tolt.

A dereka köré fontam a lábamat. Húztam a haját, ahogy óvatosan az ajkamba harapott. Elvált tőlem mosolyogva nézett rám. Megharapta a saját ajkait. Addig tette ezt, amíg ki nem serkent a saját vérre. Újra megcsókolt a számba folyt a vére. Felnyögtem, ahogy a nyelvemhez ért a vére. Egyszer kóstoltam fenyőfa virágból készített mézet. Klaus vérének pontosan ugyan olyan enyhén édes íze volt. Leírhatatlanul ínycsiklandó. Hevesebben csókoltam meg, erősebben húztam magamhoz. Leengedtem a lábam és minden erőmet bevetve a falnak nyomtam az ősi hibridet. Nik kuncogva csókolt tovább, a hajamat piszkálta. Örültem, hogy nem volt rajta felső, mert így tudtam cirógatni a tetoválását. Klaus morogva fordította vissza a helyzetünket. Hirtelen újra a karjaiba kapott. Az asztalra fektetett, levegőért kapkodva néztem fel rá. Elkezdett felém mászni, amitől csak szélesen mosolyogtam rá.

Térdelve nézett le rám. Egyetlen gyorsan mozdulattal leszedte rólam a felsőjét és az alsóneműmet. Éhes tekintettel nézett végig rajtam.

– Elijah három napig élvezte ezt a látványt. Nekem nem lenne elég egy egész évezred.

– Fess le Nikkie. Az tovább tart, mint én. – Nevetve nézett le rám, felém hajolt, ahogy a fejem mellett támaszkodva.

– Ó nem kell félned drágám. Örökké élvezni fogom a látványodat.

– Milyen biztos a dolgában Mr. Mikaelson.

– Nyilvánvalóan, drágám. Vagyunk egy páran, akik sose hagynának téged meghalni drágam.

– Igen tudom és én se fogom hagyni, hogy te meghalj Nikkie. Vagy bárki másnak ebben a családban. Kivéve Mikaelt. Őt bármikor szíven szúrom újra. Habozás nélkül. – Fűztem hozzá egy kis gondolkodás után. Nik csak nevetve nézett rám. Épp újra megcsókolt volna, mikor kopogtak.

– Niklaus, mennünk kell. Vincent már vár minket. – Klaus megforgatta a szemét.

– Nem lehetne, hogy késünk egy kicsit Elijah?

– Nem. – Mondta komolyan az öltönyös párom. Nik az orra alatt szitkozódott ahogy lemászott rólam. Én csak kuncogtam egy sort. – Samantha hoztam neked ruhát. Készültem öcsém, jól ismert vérmérsékletére, ha csodás ifjú hölgyekről van szó.

– Mondja az, aki három napig tarott maga mellett.

– Ezt hallottam Niklaus.

– Mily meglepő tény nem igaz? – Jegyezte meg Klaus, mire felnevettem. Mosolyogva nézett rám. Odahozta nekem a takarót. – Bejöhetsz Elijah. – Mondta Nik és elindult felöltözni. Mosolyogva nézett engem, ahogy a bátyja odalépett hozzám.

– Milyen volt az estéd Samantha?

– Esemény dús és sajnos nem jó értelemben. – Mondtam Klaus csak elhúzott szájjal bólintott. Elijah kérdőn vonta fel a szemöldökét és a jobb vállamra nézett.

– Ez most reggel történt, mert egyesek nem ettek rendesen. – Mondtam és jelentőség teljesen néztem Nikre.

– Bocsáss meg drága, viszont nagyon aggódtam.

– Mi történt az este folyamán?

– Ó mint kiderült az apánk kínozta. – Mondta Klaus, mire Elijah megfeszült. Én már felvettem a nadrágomat és a pólómba bújtam bele. Elijah szorosan megölelt.

– Jól vagyok. – Mondtam őszintén. – Inkább menjünk. Úúú útközben veszünk valami péksüteményt.

– Természetesen Samantha. – Mosolygott Elijah. A két társam között mentem le a lépcsőn. Kol és Finn mosolyogva köszöntöttek. Mikor elmentünk Vincenthez volt nála egy fiatal lány. Mosolyogva intettem egyet neki, ő csak összehúzott szemekkel nézett rám. Kol védelmezően elém állt. A lány csak fújtatott egyet majd elindult kifelé. Én mosolyogva öleltem meg Vincentet.

– Hogy vagy Sammy?

– Egész jól, ahhoz képest, hogy az elméleti apósom kínzott. – Mondtam elhúzva a számat, mire Vincent döbbenten nézett rám. – Nyugi visszaadtam neki. Szíven szúrtam. – Mondtam mosolyogva. Vincent csak kuncogva ráztam meg a fejét. Leültünk a nappaliba. Vincent mindenkinek adott egy-egy italt, ki mit választott.

– Szóval...kértem egy kis segítséget a New Orleans-i boszorkányoktól, kik hálájukat kifejezve segítséget nyújtottak. – Kezdte Vincent és én mosolyogva kortyoltam a teámat. – Közös erővel sikerült készítenünk egy védelmező amulettet. Amíg az rajtad van Mikael nem fog tudni a fejedbe lépni. Nem fog tudni rémálmokkal kínozni.

– Nagyon köszönöm Vincent. – Mondtam megkönnyebbülten sóhajtva. Ő csak kedvesen mosolyogva bólintott.

– Utólagos engedelmetekkel olyan szimbólumot választottunk, melynek köze van a múltatokhoz és Sam érdeklőési köréhez. – Én kérdőn döntöttem oldalra a fejem. Vincent előhúzta a nyakláncot. Egy egyszerű bőrszíjon volt az amulett, maga a motívum is egyszerű volt, de valahogy vonzotta a tekintetemet.

Nik megforgatta a szemét mellettem ülve, én csak megcsaptam a karját. Felálltam és Vincent elé sétáltam, elvettem a felém nyújtott egyszerű ékszert. Valahogy melegséget árasztott, de jó értelemben. A nyakamba akasztottam, amitől olyan érzésem volt, mintha a melegség végig folyt volna rajtam. Szorosan megöleltem a boszorkányt.

– Nagyon köszönöm Vincent. Borzasztóan hálás.

– Örömmel segítettem Sam. Neked hála Nik elviselhetőbb Király lett. – Súgta a fülembe, amitől felnevettem.

– Mi az, hogy elviselhetőbb lett? – Kérdezte Klaus felháborodottan.

– Jaj már Nikkie tisztában vagyok vele, milyen véreskezű diktátor tudsz lenni.

– Ez nem igaz.

– Tényleg? Kiirtottál egy egész vámpírvadász családot. – Mert koporsóba akartak zárni minket.

– És nem engedted ki Finnt, mikor nem hatott rád a tőr. – Nik inkább csak az italába kortyolt. Én győzelemittasan mosolyogtam Klausra. Finn csak felállt és csókot nyomott a homlokomra.

– Imádlak édes Samantham. – Én mosolyogva bújtam hozzá. Puszit nyomtam a mellkasára. Még egy ideig beszélgettünk majd úgy terveztük, hogy sétálunk egyet. a városban. Én mentem elől, kinyitottam az ajtót. Ugyan az a lány állt szembe velem.

– Ó szia. – Mosolyogtam rá. Ő csak komor arccal nézett rám.

– Nagyon sajnálom, de ezt muszáj megtennem. – Én csak értetlenül néztem rá. Hirtelen éles fájdalmat éreztem a nyakamnál. A lány kezében volt egy kés, amiről lecseppent egy vörös folyadék. A nyakamhoz vezettem a kezem, mikor elemeltem véres volt. Megakartam szólalni, de csak vér buggyant ki a számon. Hátra léptem és neki mentem a kis szekrénynek. Levertem egy vázát, ami nagy csörömpöléssel tört össze. Mindenki kirohant, a lány kinyújtotta a kezét, emiatt nem tudtak közelebb jönni.

– Davina mit művelsz? – Kérdezte Vincent döbbenten, miközben Nik és Kol a láthatatlan falat ütötte.

– Biztosra megyek, hogy a Mikaelsonok társa meghaljon. – Mondta a lány, én könnyes szemmel fordultam a társaim felé. A sebre szorítva a kezem próbáltam közelebb kerülni hozzájuk.

– Ivott a véremből reggel, amint visszajön, te halott leszel! – Kiáltott fel Nik.

– Gondoltam, emiatt a tea amit ivott semlegesíti a vámpír vért. – Mondta Davina, mire mindenki ijedten nézett rá, majd szomorúan rám. Egyre nehezebben tartottam nyitva a szemem.

– Ne, ne, ne drágám tartsd nyitva a szemed. – Nik letérdelt, hogy a szemembe nézhessen. – Kérlek Samantha tartsd nyitva a szemed. Túlélted az apámat, nem adhatod fel most. – Én halványan elmosolyodtam ezen. Viszont éreztem, hogy nem tudok tovább ébren maradni. A földre eresztettem a fejem, majd lecsukódott a szemem.

[Elijah szemszöge]

Mikor hallottuk, hogy megállt Samantha szíve Niklaus fájdalmasan kiáltott fel. Én csak Samantha élettelen testét tudtam nézni. Éreztem ahogy könnybe lábadt a szemem és egy ki is szabadult, majd némán végig folyt az arcomon. 

Az ifjú boszorkány leengedte a kezét, így a fal megszűnt. Nik mérgesen támadt a lányra, aki nem állt ellen.

– Hogy teheted ezt?! Ő nem tett semmi rosszat ellened! Senkinek nem ártott! Ő jó szívű volt! Tökéletes! – Mondta Nik kiabálva, mégis tudtam jól, hogy nem fogja bántani Davinat. – Ártatlan. – Motyogta, ahogy elengedte az ifjú boszorkát. – Egy angyal volt, aki megmentett minket és elvetted őt tőlünk. – Nik csak lehajtotta a fejét, összetörten ment oda Finnhez, aki sírva ölelte magához Samanthat. Előre-hátra ringatózott, mintha ezzel meg nem történhetné tehetné az eseményeket. Vincent a lány elé sétált.

– Remélem tudod mit tettél.

– Megakadályoztam, hogy még erősebbek legyenek. Már így is túl nagy a hatalmuk. – Nem. – Mondta Vincent komolyan nézve a lányra. – Megoldottan, hogy egy prikulics átváltozzon.

– T-tessék? – Kérdezte a lány ijedten és Samanthara nézett.

– Samantha nem csak a Mikaelson fivérek társa, de egy ősi vérfarkasnak számító lény. Amint a New Orleans-i falkák fülébe jut, senki nem fog majd megvédeni. Samantha hamarosan visszatér az élőkhöz és erősebb lesz, mint egy frissen átváltoztatott hibrid. – Én megkönnyebbülten mosolyodtam el. Mégsem örökre vesztettük el a mi drága kincsünket.