[Sam szemszöge]

Egy pár nap eltelt a Lucienes kis incidens óta. A fiúk nem akartak kiengedni az utcára. Elijah nem hiába állt a leggyorsabb vámpír hírében- mint azt a saját bőrömön is sikeresen tapasztaltam- minden egyes alkalommal, mikor ki akartam osonni Elijah kapott el. Így volt ez ma reggel is, kiakartam osonni a bárba ahol dolgoztam. Szerettem volna beszélni a munkatársammal Camille-lel.

– Samantha. – Hallottam meg a hangot mögöttem, mikor becsuktam az ajtót. Felhúztam a vállaimat és behunytam a szemem.

– Szervusz Elijah. – Mondtam halkan, éreztem ahogy Lij szorosan mögém állt.

– Tudod...nem szép dolog meg próbálni elszökni. Nem is egyszer. – Mélyen beszívta az illatomat, mire libabőrös lettem. – Ha rajtam múlna itt helyben megbüntetnélek...bár lehet a látványod túl sokaknak tetszene.

– Elijah kérlek, nem akarok idebent ragadni egész életemben. – Sóhajtottam fel és szembe fordultam az öltöny királlyal. Átöleltem a nyakát. – Így ez egy börtön.

– Ezer év során nem láttam ilyen színvonalas börtönt Samantha. – Kuncogott Elijah, ahogy neki tolt az ajtónak. Én nagyot nyeltem, ahogy Lijah ajkai majdnem az enyémet súrolták. – Bár valóban igazad van. Nem épp fair tőlünk, hogy idebent tartunk. Ennek ellenére a héten még így kell lennie. Tárgyalnunk kell a különböző természetfeletti fajokkal és a város emberi vezetőivel, hogy biztonságban tudjunk. Utána ígérem kiléphetsz a házból. Anélkül, hogy így jönnék utánad persze. – Mosolygott rám kedvesen, sóhajtva bólintottam. Megfogtam Elijah kezét és hagytam, hogy visszavezessen a házba. A fiúk sóhajtva néztek rám, én megforgattam a szemem.

– Luna...

– Mintha te nem akarnál folyton megszökni Nik az én helyemben. – Mondtam és egyikőjük sem ellenkezett.

– Nem baj az öregek intézik az üzletet. Mi fiatalok, pedig szórakozunk. – Mondta összecsapva a tenyereit Kol. Én elkezdtem nevetni, főleg ahogy végig néztem a morcos arcokon.

– Ugye tudod Kol, hogy te is túl vagy az ezren? – Kérdeztem tőle vigyorogva.

– Igen tudom, viszont én vagyok a legfiatalabb lelkitársad. Nyugi tetszeni fog a program. – Mosolygott rám a tipikus kis fiú mosolyával.

Mosolyogva bólintottam. Finn szorosan mögém állt és puszit adott a harapására a pólón keresztül.

– Vigyázz magadra Sammy.

– Finn ugye tudod, hogy végig idebent leszek? Kollal?

– Épp ezért kell vigyáznod. – Súgta a fülembe, halkan kuncogtam.

– Huh? Hé! Nem én haraptam meg. – Kezdett el duzzogni Kol. – Meg nem is miattam rabolták el.

– Jól van, nyugi fiúk. – Álltam fel gyorsan, mikor Klaus mérgesen tett egy lépést Kol felé. – Minden a legnagyobb rendben lesz itthon. Intézzétek, amit kell. Mi pedig idebent maradunk, ahova nem jöhet be senki. – Mondtam békítő jelleggel, Nik sóhajtva bólintott. Megölelt és puszit adott az arcomra.

– Jövünk, amint tudunk drágám. – Mosolyogva bólintottam és megcsókoltam. Ezek után Kol felrángatott a szobájába. Az ágyán minden féle hajápoló és fésű volt. Én kerekre nyílt szemekkel néztem az ágyra.

– Tudom nem nagy randi, de remélem nem bánnod. – Mondta Kol ahogy végig nézett az ágyon. Én nem tudtam szóhoz jutni, mindig fodrász foglalkozott a hajammal. Kétkedve néztem Kolra. – Ennyire rossz ötlet? Mikor elmentél Finnel elkezdtem fodrászos videókat nézni. – Kezdte idegesen, mosolyogva csókoltam meg, hogy leállítsam. Kol sóhajtva húzott közelebb magához. Átöleltem a nyakát, a homlokát az enyémnek támasztotta.

– Ha valóban tudod mit csinálsz...akkor legyen. – Mondtam sóhajtva, Kol vigyorogva pörgetett meg, halkan felnevettem. – Én előkeresek néhány filmet, rendben? Addig csinálj popcornt.

– Máris hozok minden finom falatot. – Puszit adott az orromra, majd vigyorogva elrohant. Én kicsit rendszereztem Kol dolgait és bekészítettem egy örök klasszikust. Kol mosolyogva lépett be, több tál nasi volt nála. Leültem Kol elé, kiengedte a hajam és elkezdte fésülni. Én az ölembe vettem a vajas popcornt és elkezdtem enni. Néha hátra nyújtottam Kolnak egy pár szemet. Már vagy a harmadik filmnél jártunk, észrevettem, hogy már inkább a hátamat cirógatta, mint sem a hajamat birizgálta.

– Mikor fejezted be?

– Amikor a fia bement a kórházba. – Ismerte be, lágy puszikat nyomott a nyakamra. Elfordítottam a fejem, amíg meg nem tudott csókolni. Óvatosan, lágyan csókolt ahogy az egyik kezével az arcomat cirógatta. Mikor elváltunk édesen mosolygott.

– Szóval milyen lett? – Kérdeztem, ahogy felnyúltam grimaszoltam egy sort, mikor megtapintottam a padlót, amit én régen hajnak hívtam. Csupa olaj és más ápoló volt rajta. Kol csak szégyenlősen mosolygott rám.

– Feladtam. – Vallotta ba. – Az egyik felét szépen befontam kis tincsekbe. De aztán ráeszméltem, hogy a másik fele egyenetlen vagy épp túl laza. Nem hittem volna, hogy befonni valaki haját ilyen nehéz lesz. – Én elkezdtem nevetni, megfordultam Kol ölébe. Megfogta a derekamat és közelebb húzott magához, hogy kicsit hozzá dörgölőzzek.

– Legalább megpróbáltad. – Mosolyogtam rá, ahogy két kezem közé fogtam az arcát. A homlokaink összeértek. Kol mosolyogva, kicsit döntötte oldalra a fejét és megcsókolt. Vele csókolózni más volt. Mindegyik társammal más volt a dinamikánk. Elijah az összes kontrollt birtokolni akarta, míg Nik-ben meg volt a potenciál, hogy hajlandó feladni, ha nem is sok időre. Finn óvatos, figyelmes volt mégis kemény. De Kol közel tartott magához olyan sok gondoskodással és szenvedéllyel. Kol közelebb húzta a magához a derekamat, így mellkasunk összefeszült. Az ujjai a bőrömbe vájtak, közben elvált az ajkaimtól, hogy levegőhöz jussak. Jobban oldalra döntötte a fejét és elkezdte a nyakamat csókolni. A bal keze elindult fel-felé a csípőmről. A melleim alatt állt meg, elkezdte hüvelykujjával masszírozni bőrt a bordáimnál. Egy halk nyögés felszakadt a torkomból, miközben Kol a torkomat nyalogatta.

– Kol... – Próbáltam megszólalni, viszont egy újabb nyögés félbe szakított. Kol elindult fel a csókjaival. Újra megcsókolt, mielőtt végig nézett volna rajtam. A szemei tele voltak mindenféle érzelmekkel. Megmozgatott bennem valamit, szinte éreztem, ahogy melegség áraszt el. Átöleltem a nyakát, a hajába vezettem a kezem megcsókoltam, de ezúttal sokkal erőszakosabb voltam. Kol felmordult, de hamar felvette a ritmusomat. Közelebb és közelebb simultam Kolhoz, mintha nem lehettem volna elég közel hozzá. Kicsit meghúztam a puha fürtjeit, mire felnyögött. A szemfogai az ajkaimat bökdöste. Az önuralma egyre, halványabb volt. Egy nyöszörgés elhagyta a torkomat, mikor egy kisebb mozdulat miatt megvágta az ajkaimat.

– Nyugi kincsem...nem ez fog látszani. – Mondta, ahogy az ajakai az enyémet súrolták. A szájába szívta az alsó ajkamat. Felnyögött, ahogy a vérem a szájába gyűlt. Vigyorogva nézett rám. – Édesebb a véred, mint a méz. – Morogta és végig nyalt az ajkamon. Sóhajtva vezettem az arcára a kezem és elkezdtem masszírozni az ereket a szeme alatt.

Belesimulta az érintésembe, mosolyogva nézett rám. Megfogta a kezem, hogy ne vigyem el onnan. Megcsókoltam és közelebb hajoltam hozzá.

– Akarlak Kol...mindenedet. – Suttogtam a fülébe, puszit adtam és megnyaltam a füle mögötti részt. Erre szorosabban húzott magához a derekamnál fogva. Elkezdte feltolni a pólómat, miközben csókolóztunk. Elváltam tőle, hogy letudja venni a pólómat. Újra végig nézett rajtam, majd elkezdte csókolgatni a kulcscsontomat. Elindult lefelé a csókokkal, a kezei a combom alá nyúltak. Egy kis szellő megcsapott, majd a hátam a falnak csapódott, ahogy Kol neki nyomott. Hangosan felnyögtem, ahogy a fájdalom élvezetté fordult át. Éreztem, ahogy Kol vigyorgott, ahogy a mellkasomat csókolgatta. Elkezdett hozzám dörgölőzni. A vállába kapaszkodtam és hátra hajtottam a fejem, élveztem ahogy az ajkai súrolták a bőrömet.

– Kol...kérlek... – Suttogtam ahogy megszívta a nyakam egy pontját. A nyakam aljára vezette a kezét és így csókolt meg. Lassan leengedett a földre, már leakarta venni rólam a rövid nadrágomat. Viszont megállítottam, levettem róla a pólóját és újra megcsókolt. Az ajkaink mágnesként tértek vissza a másikhoz.

– Ez kicsit sem tűnik korrektnek kincsem. – Viccelődött velem és elkezdett az ablak felé húzni. Félig felvont szemöldökkel néztem rá, ahogy megálltunk az ablak előtt. Kol játékosan kacsintott rám, letérdeltem elé. Megértettem, hogy neki szüksége van erre. Felvillanyozta a gondolat, hogy bárki megláthat minket. Letérdeltem, kicsatoltam az övét és letoltam a nadrágját. Hagytam, hogy kilépjen a nadrágjából, zokni nem volt rajta. Puszikat adtam a hasára, morogva fogta össze a hajam egy kézzel. A számba vettem a boxerét, így húztam le róla. Közelebb tolta a fejem, megnyaltam a számat. A makkja köré fontam az ajkaimat és elkezdtem szívni. Kol hangosan felnyögött és hátra hajtotta a fejét, továbbra is engem nézett. Elkezdtem masszírozni a golyóit, mielőtt mélyebben a számba vettem volna Kolt. Két kézzel fogta meg a fejem, egyhelyben tartva azt. Így nem tudtam elhúzódni, ahogy bentebb tolta magát. Felsóhajtva hajtotta hátra a fejét és elkezdte mozgatni a csípőjét. Éreztem, hogy Kol már közel van az orgazmushoz, elhúzódott tőlem. A karomnál fogva felállított, majd az ágyra dobott. Közben letépte a nadrágom és az alsóneműm. Hátra hajtott fejjel nyögtem fel. Kol szemében egy huncut fény villant. Megragadta a lábaimat és széttárta őket. Hirtelen belém tolta magát, fájdalmas volt, de annyira jó érzés volt. Hangosan felnyögtem, miközben ívben feszült a hátam és hátra hajtottam a fejem.

– Elfoglak törni kincsem. – Morogta a fülembe, újra mélyen belém merült, keményebben, mint az első alkalommal. A fájdalom rögtön gyönyörré változott. Amint Kol meglátta, hogy a fájdalom miatt nyögők fel ilyen hangosan, komiszul vigyorgott rám. Lehajolt hozzám és a számba vette a bal mellbimbómat. Az ujjaival megpöckölte a csiklómat. A vállába mélyesztettem a körmeimet. – Az én pici társam egy mazochista? – Kérdezte negédesen mosolyogva. Ugyan olyan erősen hatolt belém újra. – Micsoda szerencse, hogy egy szadista vagyok. – Mondta fültől, fülig érő szájjal, a szemei sötétek voltak. Csínytől és vágytól sötétültek el az alapból sötét barna íriszek. Felegyenesedett és rácsapott a combomra. Erősen, nem a vámpír erejét használva, de így is erős volt. Inkább felsikítottam az élvezettől, mint felnyögtem.

– Édes istenem! – Kiáltottam fel, szorosabban öleltem körbe Kolt. Ő csak vigyorogva rázta meg a fejét.

– Inkább az ördög kincsem. – Szélesen mosolyogva, megfogta a nyakam és megszorította azt. A nyakamnál fogva felhúzott, véletlenül kicsúszott belőlem ahogy fordított a helyzetünkön. Átöleltem a derekát, ahogy leereszkedtem, a fülébe nyögtem ahogy újra bennem volt. Hagytam, hogy Kol mozgassa a csípőmet. Egyre gyorsabban mozgatott fel- le, ahogy újra és újra megharapott. A fájdalom élvezetté változott és fekete pontokat láttam az orgazmusomtól. Kol véres csuklóját a számhoz nyomta. A vére édes volt mégis savanyú, mint az almás gumicukor.

Olyas valami, amit apával mindketten imádtunk kisebb koromban. Elkezdtem inni Kol vérét, mintha szívószállal innék. Kol morogva hagyta nekem, hogy igyak belőle, amennyi jól esik. Egymás karjaiban feküdtünk. Kol hagyta, hogy felvegyem a pólóját és hozott minkettőnknek egy-egy tiszta boxert. Átölelte a derekamat és mosolyogva mesélt nekem a régi időkről az ő szemszögéből.

– Emlékszem egyszer Nikkel hatvan embert megöltünk. Unatkoztunk és nem voltál még velünk, hogy te szórakoztass minket. – Kuncogtam egy sort és megforgattam a szemem. – Épp sakkoztunk, mikor Elijah bejött és elkezdte mondani, hogy negyvenhat holttestet találtak. Mi csak összemosolyogtunk Klaussal. Végül elmondtam Elijahnak, hogy ez ostobaság, mivel legalább hatvanan voltak. Elkezdtünk viccelődni, hogy felhúzzuk még jobban a mi tökéletes úriember bátyánkat. – Én elkezdtem nevetni, ahogy elképzeltem Lij összezavarodott arcát, ahogy a két fiatalabb testvéreire nézett. – Mindig ő volt a legkomolyabb az egész családból.

– Szóval ti vagytok egy tipikus család vagytok? – Kérdeztem Kol felé fordulva. Ő csak kérdőn felvont szemöldökkel nézett rám. Elkezdtem újra nevetni. – Van egy elmélet a legidősebb, középső és legfiatalabb testvérrel kapcsolatban.

– Még pedig? – A legidősebb követi a szabályokat, a középső az oka a szabályoknak. A legfiatalabb pedig tesz rájuk. – Kol gondolkodóba esett, majd elkezdett nevetni.

– Igen, mi Mikaelsonok már csak ilyenek vagyunk. – Felkapta a fejét, majd sóhajtva csókolt meg. – Gyere kincsem menjünk le. Megjöttek a többiek. – Még adtam egy utolsó puszit az arcára, az orrára és az ajkaira. Kol vigyorogva csókolt meg, kézen fogva mentünk le. Továbbra is csak Kol pólója és alsója volt rajtam. Elengedtem Kol kezét és odafutottam az öltöny királyom- alfám párosához, felugrottam, mikor elég közel voltam hozzájuk. Nevetve kaptak el, én csak kisgyerekes mosollyal néztem fel rájuk. Egy ideig mosolyogva néztek rám, majd megláttak valamit a nyakamon.

– Nahát, milyen komisz kis társunk van. Nem igaz Elijah? Máris két harapás díszeleg a nyakán. – Vigyorgott Nik, ahogy megcirógatott egy részt a nyakamon. Én libabőrös lettem és közelebb bújtam hozzájuk, miután letettek. Kíváncsian léptem a tükörhöz, a nyakam jobb oldalán volt egy piros harapás. Sokkal magasabban, mint ahol Finn harapott meg az ellenkező oldalon. Kol csak büszkén vigyorogva húzta ki magát.

– Látszik, hogy jobban kedveli a szabály szegőket, mint titeket. – Mondta a legfiatalabb Mikaelson fiú magabiztosan.

– Ó Elijah, ha már itt tartunk. – Kezdtem, de elpirultam ahogy mindannyian rám néztek.

– Igen kedvesem? – Mosolyogva nézett rám.

– Megmutatnád azt, mikor Kol és Nik megöltek egy csomó embert és sakkoztak, mikor szembesítetted őket? – Kérdeztem óvatosan, Kol csak szélesen mosolygott rám. Elijah és Klaus döbbenten néztek rám, majd lágyan elmosolyodtak.

– Természetesen Samantha. – Én vidáman néztem rá, Lij megfogta a kezem és az egyik nappaliba húzott. Az ölébe húzott, amitől kicsit jobban elpirultam, Nik és Kol a két oldalunkra ült. Elijah a halántékomra vezette a kezét, gondolkodás nélkül hunytam le a szemem.

Elijah emlékei

1821, New Orleans

Beléptem a házba, elég ideges voltam, mivel sok ember elhunyt tegnap este. Niklaus és Kol épp sakkoztak. Sóhajtva léptem be a szalonba, ahol voltak. Végül rávettem magam, hogy megszólaljak.

– Negyvenhat. – Testvéreim zavartalanul folytatták a sakkot. Rám se hederítettek. – Egy egész bérház, negyvenhat test teljesen szárazra csapolva. – Erre Kol felém nézett, de Klaus gondolkodást tettetve nézte a sakktáblát.

– Ostobaság. – Szólalt meg Kol és Niklaussal összenéztek. Én csak összevont szemöldökkel néztem rájuk. – Legalább hatvanan voltak. – Folytatta Kol, mire láttam, hogy idősebb öcsém halványan elmosolyodott. – Ah...elfelejtették leellenőrizni a padlást.

– Ah... – Mondta Nik is utánozva öcsénk vigyorát.

– Miért futnak az emberek folyton a padlásra? – Fordult kissé felém Kol. – Mármint úgy értem, nincs értelme. – Kol továbbra is mosolygott. Én csak kimérten néztem rájuk. – Ígyis elég nehéz titokban tartani a különös jelenlétünket a városban, anélkül is, hogy ti ketten mindent megtesztek azért, hogy felhívjátok ránk a figyelmet.

– Meglep, hogy van időd foglalkozni velünk. Tekintettel arra az órákra, amiket Marcellusszal töltesz mostanában. – Mondta Niklaus kimérten, továbbra se nézve rám.

– Ó szóval erről szól ez az egész. Irigykedsz a Marcellushoz fűződő kötelékemre Niklaus. – Nik csak elhúzta a száját. – Öcsém, te hoztad azt a gyermeket ebbe az otthonunkba. Nincs többé biztonságban itt. Nem engedhetem meg, hogy maradjon. – Mondtam, mire Klaus idegesen pattant fel a karosszékéből.

– A fiút büntetnéd meg, Kol bohóckodásai miatt. – Klaus ideges volt és Kolra mutatott. – Azt javaslom tedjük be egy dobozba inkább. – Erre Kol döbbenten nézett a féltestvérünkre. Kol is idegesen pattant fel.

– Inkább azt a kis kölyköt választanád a családod helyett?!

– Az a kis kölyök a mi családunk. – Mondta Nik kimérten. Én kissé döbbenten kaptam a fejem Niklausra. Nik a szemembe nézett és állhatatosan nézett farkasszemet velem.

– Marcellus marad.

(A videót, csak 1:01-től kell nézni 2:05-ig. Sajnos máshogy nem találtam meg a jelenetet.)

Kinyitottam a szemem és összevont szemöldökkel néztem fel Elijah csoki barna íriszeibe.

– Ki az a Marcellus? – Kérdeztem és éreztem ahogy a többiek megfeszültek.