[Sam szemszöge]

Hangosan felnyögtem, mikor Finn a falnak nyomott. Finn kihasználta a helyzetet és jobban elmélyítette a csókot. A lábaim a dereka köré voltak fonódva, Finn keze a csípőmön volt, biztos voltam benne, hogy lila foltokat hagy, de nem érdekelt. A fájdalom lassan átalakult és egyre jobban akartam Finnt. Az ajkaival elindult lefelé, ahogy hozzám dörgölőzött. Az állkapcsomtól indult, le egészen a nyakamig. Néhány helyen meg is szívta, hangosan nyögtem fel. Finn füléhez hajoltam, puszit adtam a füle mögé. Mikor megtalált egy pontot, hangosabban nyögtem fel. Egy kézzel Finn hajába túrtam és közelebb nyomtam a fejét. Mosolyogva puszilta, szívta és nyalta meg ugyan azt a pontot.

– Finn...kérlek akarlak. – Mondtam megnyaltam a fülcimpáját. A torka mélyéből feltört egy mély morgás. Éreztem, hogy megnőtek a szemfogai, hozzá értek a nyakamat karcolják. Bent ragadt a levegőm, ahogy megharapott. A vállába mélyesztettem az ujjaimat. Felsóhajtottam, ahogy lenyalta a vért a sebből. Finn majdnem a nyakam és a vállam találkozásánál harapott meg baloldalt. Jobban hozzám nyomta magát, a ruha felcsúszott a derekamra. Jobban a falnak nyomott, ahogy elvált a nyakamtól a vámpíragyaraival. Végig nyalt a nyakamon, mielőtt megcsókolt volna. Különös volt a saját véremet megkóstolni, de a körülmények csak iszonyúan forróvá tették az egészet. Finn óvatosan lefektetett az ágyra, majd elvált tőlem, mivel nyüszítve próbáltam Finn ajkai után kapni. Kuncogott egy sort, de térdre ereszkedett az ágy lábánál. Elkezdte kicsatolni a magassarkúm, mikor levette puszit adott a lábfejemre. Mosolyogva nézett fel rám, majd a másik lábamhoz ment. Megismételte az előző cselekedetét. A mogyoróbarna szemei elsötétültek a vágytól és sok más érzelemtől egyaránt. Fentebb tolta a ruhát és puszit adott az alhasamra, ahol a feherneműm hozzám ért. Beakasztotta az ujjait a bugyi oldalába és elkezdte lehúzni. Közben puszit adott a lábamra, ahogy lehúzta.

– Gyönyörű vagy szerelmem. – Súgta és most fel-felé puszilt a lábamon. Kissé fájdalmasan nyöszörögtem, ahogy direkt kikerülte azt a részt, ahol leginkább szükségem volt rá. Egyre fentebb tolta a ruhát. Felemelkedtem az ágyról, hogy letudja húzni rólam a ruhát.

– Nem tisztességes, hogy csak melltartó van rajtam. Te pedig teljesen fel vagy öltözve. – Mutattam végig rajta, Finn kuncogva ült fel, egyetlen mozdulattal levette az ingjét. Hatalmasat nyeltem, ahogy megláttam. Finn úgy nézett ki, mintha angyalok faraggták volna márványból. Sűrűn pislogtam és csak a mellkasát tudtam nézni. Finn nevetett egy jót, ahogy figyeltem őt. Láttam ahogy a hasától indul egy a hajához hasonló színű csík és eltűnt a farmerja alatt. Figyeltem ahogy kigombolta a nadrágját, egyszerűen hagyta, hogy a lába körül összegyűljön.

– Jobb? – Kérdezte szélesen somolyogva, nem tudtam válaszolni csak ámulatban néztem őt. Finn mosolyogva mászott felém, ahogy az ágyán feküdtem. Mosolyogva csókolt meg, elkezdte végig csúsztatni a kezét az oldalamon. Alig ért hozzám, a combomat cirógatta. Miért kellett mindegyik társamnak ekkora flörtnek lennie? Finn folytatta volna a kínzásomat. Megfogtam az arcát, közel hajoltam a füléhez egy gyors, de szenvedélyes csók után.

– Finn...kérlek akarlak. – Finn mordult egyet, leszedte rólam a melltartót és letolta az alsónadrágját. Kérdőn nézett vissza a szemembe.

– Biztos vagy benne? – Kérdezte, megcsókoltam.

– Teljesen biztos. – Motyogtam az ajkaira, Finn mosolyogva csókolt meg. Ahogy elterelte a csókkal a figyelmemet belém hatolt. Hangosan felnyögtem. Biztos voltam, benne, hogy a többiek is hallották. Hangszigetelt falak ide vagy oda. Finn mellkasa mélyéről feltört egy nyögés. Jobban hozzám dörgölőzött, mire a hátába mélyesztettem a körmeimet.

– Te jó ég. – Mordult fel, megcsókolt, egymásnak dörgölőztünk. A nyögéseimen és Finn morgásain kívül csak azt lehetet hallani, ahogy bőr bőrhöz csattant. Éreztem az ismerős csomót a hasamban, akárcsak azt, hogy egyre szorosabban ölelem körbe Finnt. Hátra hajtottam a fejem, ahogy Finn csókokat nyomott a nyakamra. Újra megharapott, ugyan ott ahol először. Ahogy elértem a csúcsot, Finn is így tett és erősebben harapott a nyakamra. Mélyebben hatolt belém, mintha teherbe akart volna ejteni. Viszont Kol hencegett vele, hogy vámpíroknak nem lehet gyerekük. Finn megharapta a csuklóját és a számhoz emelte. Hagytam, hogy a számba folyjon a vére. Meglepődtem, mivel nem volt fémes íze. Olyan volt, mintha bort ittam volna. Sóhajtva húztam közelebb magamhoz Finn karját. Éreztem, hogy a harapás magától begyógyult.

– Hát ez...hűha. – Mondtam felnézve rá. Finn még mindig bennem volt és vigyorogva hajolt hozzám. A fülemhez hajolt, éreztem a hűvös leheletét és a mosolyát.

– Kimondta, hogy végeztünk? – Hatalmasat nyeltem és libabőrös lettem. – Fázol? Ne félj megoldom, hogy ne legyen így. – Mosolygott és megcsókolt, maradjunk annyiban, hogy a vámpíroknak elképesztő az állóképessége.

Reggel Finn karjaiban ébredtem. Fantasztikus volt a társam karjaiban aludni. Főleg, mert mióta a fiúkkal élek. Kol vagy Nik bejött a szobámba, szerencsére ez most nem így volt. Plusz Finn olyan jó meleg volt és kényelmes volt. Olyan volt, mintha a saját melegítő párnám lett volna. Mosolyogva fordultam meg, de fájdalmas grimasszal álltam meg a mozdulatsor közben. Elég érzékeny voltam nem csak a szex miatt, hanem azokon a pontokon is ahol Finn magához húzott.

– Jól vagy Sam? – Kérdezte egy lágy hangnemben. A reggeli hangja olyan rekedt volt és mély. Imádtam, na jó mindig imádtam Finn hangját. Vagyis mindent amihez köze volt a társaimhoz. Bár a hangja lágy volt egy kis bűntudat is volt benne. Felnéztem rá és észrevettem a szomorúságot az arcán. Rosszul érezte magát, talán...megbánta a tegnap estét?

– Nem is tudod mennyire vagyok jól. – Mondtam mosolyogva, Közel hajoltam hozzá és megcsókoltam. Finn megnyugodva viszonozta a csókot. A derekamra tette a kezét, mire felsziszentem. Finn elvált tőlem és lehúzta a takarót rólam. Kerekre nyílt szemekkel nézett az oldalamra.

– Én...bántottalak. – Motyogta, felültem, hogy rám nézzen, viszont nem tett így.

– Finn jól vagyok oké? Ígérem jól vagyok. – Mondtam kedvesen, közben a homlokának támasztottam meg az övét. Felnézett a szemembe, hogy lássa hazudok-e. Elmosolyodott, ahogy látta igaz minden szavam. Kicsit elfordítottam a fejem és megcsókoltam. Finn belesóhajtott a csókba. Éreztem, hogy bizonytalan volt, de tudtam hogy tereljem el a figyelmét. Az ölébe ültem, tekintve, hogy nem volt rajtunk ruha könnyű volt hozzá dörgölőzni.

– Hmmm...Sam. – Morogta ahogy elvált az ajkaimtól. Elkezdte csókolgatni a nyakam. Egyszer megállt és mosolyogva állt meg egy pont felett. – Imádom, hogy a lelkitársam vagy. – Mondta, ezt nem teljesen értettem, ekkor csúszott belém, én csak felnyögtem és a vállába kapaszkodtam. Elkezdtem lovagolni, ahogy Finn ölében ültem. kicsit eltolt magától. – Nem akarlak bántani Sammy. – Lehelte a számra, felnézve rám.

– Sosem tudnál bántani Finn. – Mosolyogva cirógattam az arcát. Mielőtt lementünk volna reggelizni lezuhanyoztunk. Finn annyira aggódott, hogy bántott vagy fájdalmat okozott. Így biztosra akart menni, hogy jól vagyok. Nekem adta az egyik pólóját, ami a combom közepéig ért. Még visszamentem a szobámba alsóneműt venni fel a póló alá. Finn a szobám előtt várt rám. Mosolyogva adott puszit a hajamba. Kézen fogva indultunk el a konyhába. A többiek már odalent voltak, Kol vigyorogva kortyolgatott egy sötét folyadékot. Kissé fintorogva figyeltem a vérrel teli poharat.

– Ne néz így rám drágám, nem ihatom folyton a te véredet. – Mondta lenyalva a vért a szájáról. – Plusz én nem vagyok olyan szerencsés, hogy az ágyamban tartsalak. – Vigyorgott, ahogy a nyakam egy pontját nézte. Én kérdőn döntöttem oldalra a fejem.

– Ezt nem teljesen értem Kol. – A fiúk csak vigyorogva néztek a mellettem álló társamra.

– Ejnye bátyám...nem mondtad el Samanthanak? – Kérdezte Elijah szélesen mosolyogva. – Mit nem mondott el? – Kérdeztem és felnéztem Finnre. Finn csak piros arccal vakargatta a tarkóját.

– Öhm...hát...tudod Sam. – A harapás látszani fog. Pontosabban mondva az a hely, amit választunk.

– Kol! – Szólt rá Finn, viszont én már a sütőhöz léptem, hátha így láttom a harapást. Szerencsére emlékeztem, hogy Finn hol harapott meg. Egy halvány harapás volt a vállam és a nyakam találkozásánál. Egy kicsit sárga színe volt a harapásnak, de egyébként semmi nem volt vele.

– Egyébként ezt csak mi látjuk drágám. Te és mi. – Mutatott magára, majd a testvéreire, ahogy átölelte a derekamat. Mosolyogva fordultam felé, átöleltem a nyakát. Elkezdtem piszkálni a haját. Imádtam Nik göndör haját.

– Nik?

– Igen drágám?

– A bundád is ilyen szép göndör mint a hajad?

– Hát a bundám fekete, de sose figyeltem meg, hogy göndör-e. Bár nem hiszem. – Mosolygott kedvesen, nekem elkezdett csillogni a szemem.

– Átváltozol? Kérlek. – Néztem rá kis kutya szemekkel. Nik sűrűn pislogott rám, majd szélesen mosolyogva csókolt meg.

– Akármit megteszek érted drágám. – Kérdőn néztem rá.

– Samantha összeszedtem neked néhány könyvet a lelkitárs témában. – Mondta Elijah kedvesen. Leültem reggelizni, majd a könyvtárba mentem elolvasni a könyveket. Nagyon érdekes dolgokat olvastam. Például, ha egy vérfarkas társa vagy és ez a személy egy alfa, akkor a Lunája vagy. Effektíve az alfa párja és az alfa bármit megtenne a Lunájáért. Legyen az bármi, még akkor is, ha ez az alfa számára kínos vagy megsérül. Nem mintha az utóbbit bármikor is hagytam volna. Bár az igaz, hogy egy kis kínosság nem ártott volna őfelségének. Mire mindent elolvastam Klaus már elment itthonról, Elijahval együtt. Kol azt mondta, hogy boszorkányokkal tárgyaljanak. Én felvettem néhány festékes ruhát, elkezdtem a műtermem falára festeni. Nagyon tetszett a Mikaelson család logója így kissé modernizálva elkezdtem felrajzolni, majd felfesteni. Pár óra múlva Bekah bekopogott, tátva maradt a szája, ahogy meglátta a festményt, amin dolgoztam.

– Sam....ez gyönyörű.

– Örülök, hogy tetszik Bekah. – Mosolyogtam, megtöröltem a kezem, közben lemásztam a létráról, amin festettem. Megmostam a kezem és az arcom, majd lementem a többiekkel ebédelni. Szerencsére Elijahék haza jöttek, én nagyon örültem. Ebéd után Klaus elment fürdeni. Lijah elmondta, hogy a boszorkányokkal szentelt földön találkoztak, ami egy temető volt. Kicsit kirázott a hideg, apához is ritkán tudtam menni. Ebéd után visszamentem festeni, de egy fél óra múlva lementem inni.

– Csupa festék vagy. Jól áll. – Nik átölelte a derekamat, ahogy a hűtőből vettem ki egy kis vizet. Megfordultam és végig néztem Klauson. Nem volt rajta felső. Végig vezettem az ujjam a tetoválásán. Éreztem, hogy Nik sóhajtva léptem közelebb lépett hozzám. – Szívesen csatlakozok hozzád drága.

– Igazából arra gondoltam, hogy sétálok egyet. Nem volt időm még szétnézni a városban. – Mondtam, Klaus mosolyogva nézett rám.

– Egy kis levegőzés nekem se árt. – Végig néztem rajta és oldalra döntöttem a fejem. – Így nem mehetsz így ki. – Mutattam végig rajta, Nik felnevetett.

– Nyilvánvalóan vennék fel egy pólót drágám.

– Nem pont így értettem drágám. – Mondtam vigyorogva, Nik kérdőn nézett rám. Én elindultam az előszobában lévő szekrényhez. Tudtam, hogy Niklaus odadobta be a Kol által vett nyakörvet és pórázt. Kol viccnek szánta, még mikor ideköltöztek. Azzal viccelődött, hogyha Nik a király akkor Elijah elvihetné sétálni. Elővettem, mire Klaus komor arccal nézett rám.

– Én azt fel nem veszem.

– De senki nem tudná, hogy te vagy az. – Mondtam ártatlanul, Nik csak oldalra döntött fejjel nézett rám. Majd leesett neki és nemlegesen rázta a fejét.

– Biztos, hogy nem Samantha. – Csalódottan sóhajtottam fel. Közelebb léptem hozzá és a szabad kezemet a mellkasára vezettem.

– Niklaus

– Tessék drágám.

– Igaz, hogy te egy alfa vagy? – Kérdeztem a pilláimon keresztül nézve fel rá. Ő értetlenül nézett rám, nem értette mire akarok kilyukadni. Végül büszkeség villant a szemében.

– Igen, teljes mértékben. – Bólintott szélesen mosolyogva.

– Akkor nem lennék a Lunád? – Kérdeztem ahogy a mellkasát cirógatva. Nik nagyot nyelt, de a szeme borostyán színben villant fel egy pillanatra. Szóval igaz, amit a könyvben írtak.

– A királynőm. – Morogta, ahogy a derekamra vezette a kezét.

Nik bólogatott, mosolyogva léptem még közelebb hozzá. Szinte már összeértek az ajkaink.

– Mit is jelent ez pontosan? – Kérdeztem, miközben az ajkaim az övét súrolták. Nik egy pillanatra ledermedt, rájött merről fúj a szél.

– Azt jelenti, hogy akármit megtennék érted, még akkor is, ha ez megalázó vagy megsérülök.

– Sosem bántanálak. – Mondtam, mielőtt fojttathatta volna. – De nagyon boldog lennék, ha elvihetném sétálni a farkas énedet. – Néztem rá kérlelően. Egy pillanat néma csend után Nik sóhajtva bólintott. Puszit adott a homlokomra, majd belépett egy szobába átváltozni. Hamarosan kisétált egy fekete farkas. Gyönyörű fényes és dús volt a bundája. Ő maga gyönyörű volt, bár a bundája inkább egyenes volt. Nik a kezemhez nyomta a fejét. Mosolyogva guggoltam le elé. Megvakargattam a nyaka alatt, esküszöm mosolyogva próbált hozzám bújni. Kinyújtottam felé a nyakörvet, megszagolta majd egy furcsa sóhajtás szerű hangot adott ki. Felém lépett, óvatosan ráadtam a nyakörvet. Megvakargattam a fületövét, mikor már rajta volt a nyakörv egy majdnem doromboló hangot adott ki. Elindultunk kifelé, odakint jó idő volt mosolyogva élveztem a lágy szellőt. Órákon át sétáltunk, egyszer csak Lucien jelent meg előttünk. Kicsit megijedtem, még nem szoktam meg a vámpír sebességeket. Nik morogva figyelte a vigyorgó férfit.

– Szervusz Sam.

– Lucien. – Köszöntem kimérten.

– Sajnálom, hogy eddig nem találkoztunk.

– Nem voltam a városban.

– Ah...igaz is. Klaus biztosan nem szeretett volna téged itt, mikor mindenkit megfenyegetett.

– Nem inkább magadra gondolsz? – Kérdeztem karba tett kézzel. Szerencsére a póráz elég hosszú volt. Lucien elkezdett nevetni.

– Ejnye, de felvágták a nyelved. Bár mit is vártam mást. Klaus társa vagy, nem igaz? – Kérdezte és közel hajolt hozzám.

– Igen és Finné, Elijahé, és Kolé. Ismerve a fiúkat, biztos figyelnek még ilyenkor is valamilyen módon. Szóval azt hiszem jobban jársz, ha eltűnsz. – Lucien elkezdett nevetni.

– És ki ez az apróság? – Kérdezte Nikre mutatva, meg akarta simogatni, de ő majdnem megharapta.

– A helyedben vigyáznék.

– Látom a házikedvenced épp olyan harapós, mint te vagy. – Mosolygott Lucien.

– Ez nem igaz. Kis édes, de csak azokkal, akiket kedvel. – Vontam vállat, Klaus csak fújtatva nézett fel az általa átváltoztatott vámpírra. Elléptem Lucien mellett és levegőnek néztem, Úgy tettem, mintha hívnának a telefonomon.

– Szia Nik. Igen, beszéltem Luciennel. Nem tudom és nem érdekel. – Mondtam, láttam hogy Klaus fél szemmel engem figyelt, ahogy „beszélgettem" a telefonomon. Néha hátra nézett és morogva figyelt valamit mögöttünk. Biztos voltam benne, hogy Lucien követ minket. – Nem tudom mit akart. Mindjárt otthon vagyok. Szia. – Elköszöntem, majd gyorsan írtam egy üzenetet Elijahnak, hogy legyen az ajtónál. Hamarosan megérkeztünk, mikor az utcába értünk Nik egyre többször morgott mögénk. Már majdnem az ajtónál voltunk. Úgy tettem, mintha megsimogattam volna Klaus fejét, de lecsatoltam a pórázt. A karkötőmet a kezembe vettem. Egy része a bütykeimen voltak, vettem egy mély levegőt.

– Futás. – Súgtam Niknek és elkezdtem rohanni. Már majdnem bent voltam Klaus mögött az ajtón. Lucien megragadott, szembe fordultam vele és megütöttem. A verbéna megégette az arcát és valószínűleg eltörtem az orrát. Így betudtam menni az ajtón. Elijah elkezdte vizsgálni az arcomat. – Hé, hé Lij...jól vagyok. – Mondtam mosolyogva, sóhajtva nyomott csókot a homlokomra.

– Hála az égnek Samantha... – Motyogta, ahogy a homlokomnak döntötte az övét. Kol gyorsan lejött, ahogy egy felsőbe bújt bele. Szorosan megölelt és a nyakamba fúrta a fejét. – Kol nyugi jól vagyok. – Mondtam neki a haját piszkálva. Nik előjött és a combomnak nyomta az ő mancsát.

Mosolyogva simogattam meg Nik bundáját és megöleltem. Klaus megnyalta az arcomat, mire felnevettem.

– Olyan kis édes vagy. – Mosolyogva adtam puszit a homlokára. Kol elkezdett pukkadozni a nevetéstől. – Ne nevess Kol, ha te is vérfarkas lennél, téged is vinnélek sétálni. – Kol arcáról lefagyott a mosoly.

– Mekkora mázli, hogy nem vagyok farkas. – Motyogta döbbenten, Klaus csak vidáman vakkantott egyet. Nevetve öleltem meg az én drága alfámat.