[Sam szemszöge]

Az éjszaka közepén levegőért kapkodva, sikítva ültem fel. Ismeretlen szobában voltam, egy hatalmas ágyban. Hirtelen kinyílt az ajtó, mire sikítva próbáltam elhúzódni akárki is jött be.

– Drágám nyugalom csak én vagyok. – Felismertem a hangot, Klaus volt az. Óvatosan kinyitottam a szemem. Egy kis fény volt a szobában, de nem vakító volt. Nik kedvesen mosolygott rám. Még mindig kapkodva vettem a levegőt, de már kezdtem megnyugodni. Klaus a kezemet cirógatta, hogy könnyebben sikerüljön. Lehunytam a szemem, hogy könnyebben lenyugodjak. Mikor egyenletes volt a légzésem kinyitottam a szemem.

– Sajnálom, hogy felkeltetelek. – Motyogtam lehajtott fejjel.

– Sam semmi baj. Nem te keltettél fel. Szomjas voltam így elindultam lefelé inni. – Klaus közelebb ült hozzám. Az állam alá nyúlt, felemelte a fejem, nagyot nyeltem. Klaus csak szélesebben mosolygott rám.

– Szeretnéd, hogy itt maradjak vagy adjak kényelmesebb ruhát?

– Az lehet nem ártana de…szeretnék egyedül maradni.

– Rendben. Máris hozok neked egy pólót és itt sem vagyok. – Bólintottam, bementem a fürdőszobába, mikor Klaus elhagyta a szobát. Megmostam az arcomat, Klaus kinyitotta az ajtót. Csak annyira, hogy beadhasson egy pólót, be se nézett, halványan elmosolyodtam. Levettem a zöld ruhámat és belebújtam Klaus pólójába. Olyan kellemes illata volt. Olyan volt mint a fenyőerdő eső után. Befeküdtem az ágyba, Klaus pólójában feküdve valahogy nyugodt tudtam maradni és nem volt rémálmom. Reggel egy kupac tiszta ruha volt az ágy végében. Volt rajta az üzenet.

              Remélem jó a méret. Kérlek bocsáss meg, de megnéztem a ruhád méretét. Gondoltam nem szeretnél a tegnapi ruhában vagy az én felsőmben lejönni.

Klaus

Bementem a fürdőszobába vettem egy gyors zuhanyt, felöltöztem majd próbáltam megtalálni a lefelé vezető utat. Összevont szemöldökkel forgolódtam egyszer csak megjelent egy szőke hajú lány.

– Ah szóval te vagy a szerencsétlen párra.

– Ezt nem teljesen értem.

– Ó csak a testvéreim rólad áradoznak. Ahogy hallottam Nik odáig van érted. Rebekah vagyok, de kérlek hívj Bekahnak.

– Sam, nagyon örülök Bekah. – Mosolyogtam rá. – Tudnál segíteni? Eltévedtem. – A tarkómat vakargattam. Bekah halkan nevetett.

– Gyere mutatom az utat. – Mosolyogva követtem Bekaht lefelé a konyhába. A konyhában ott volt, mindegyik Mikaelson férfi. Elijah újságot olvasott, Finn a telefonját babrálta, Kol kávét kortyolgatott, míg Klaus a tűzhelynél sürgölődött.

– Jó reggelt. – Köszöntem, mire mindannyian rám néztek és lágyan elmosolyodtak.

– Szép reggelt Samantha. – Mosolygott Elijah, ahogy letette az újságot.

– Reggelt Sammy. – Mosolygott szélesen Kol.

– Csodásan nézel ki Sam. Remélem jól aludtál. – Mosolygott kedvesen Finn, én elpirultam és megköszöntem a bókot. Leültem Kollal és Finnel szemben, Klaus letett elém egy tányért, amin omlett volt. Kissé kétkedve néztem rá.

– Ugyan már drágám. – Nézett rám vigyorogva Klaus. – Bízz bennem.

– Benned? – Kérdeztem megjátszva a szerepem. Elijah felé fordultam. – Hülyének néz? – Kol elkezdett nevetni és Rebekah is jót mulatott. Elijah elvigyorodott és egy pillanatra Klausra nézett.

– Sajnos Samantha erre a választ nem tudom. Niklaus…elég érdekes személyiség.

– Ugye tudjátok, hogy itt vagyok?

– Tekintve, hogy tegnap elmentél volna mellettem úgy, hogy csak rám se néztél? Úgy hiszem viszonozhatom a kölcsönt. – Klaus meg akart szólalni, de csak becsukta a száját és bólintott, hogy igazam van. Végül fogtam egy villát, megkóstoltam és csillogó szemmel ettem meg szinte az egészet öt perc alatt.

– Na megérte bízni bennem? – Kérdezte Nik mosolyogva, bólogattam nem akartam teli szájjal beszélni. – Örülök, hogy ízlik drágám.

– Mi ez a becézés mánia nálatok? – Kérdeztem oldalra döntött fejjel.

– Régi szokás bocsáss meg érte.

– Nem azt mondtam, hogy zavar Klaus csak…nem értem. Utoljára tizenöt éves koromban becéztek utoljára. – Mondtam vállat vonva.

– Hogy-hogy?

– Akkor esett el az apám és a keresztapám. – Mondtam halkan, mindannyian döbbentek néztek rám.

– Jaj kincsem, kérlek bocsáss meg. Én nem…

– Semmi baj Kol. Nem tudhattad. – Mosolyogtam rá kedvesen. Megnyugodva bólintott. – Viszont nekem mennem kell. Holnap dolgozok és szeretnék elmenni a konditerembe.

– Kondizni jó, nekünk is van termünk. Maradhatsz nyugodtan.

– Kol nincs is nálam olyan ruha. – Nevettem fel halkan.

– Vesszünk neked. – Elkezdtem nevetni.

– Ez kedves tőled, de ideje lenne visszamennem.

– Akkor legalább hadd segítsünk lakást találni. – Kérte Finn. – Rossz látni, hogy egy motelban laksz.

– Egy motelban?! – Kiáltottak fel a többiek. Megforgattam a szemem.

– Sehol nem szoktam sokáig maradni. Így nem szoktam lakást keresni. Felesleges lenne.

– De itt maradsz igaz? – Kérdezte reménykedve Kol és mindannyian úgy néztek rám.

– Nem tudom. – Sóhajtottam fel, Kol, Finn, Elijah és Klaus is közelebb léptek hozzám. A torkomban éreztem a szívverésem.

– Kérlek maradj Sam. Valóban szívesen segítünk lakást találni neked. – Mondta Elijah mosolyogva ahogy kissé mögöttem állt.

– Jó legyen maradok, de most mennem kell. Köszönöm a reggelit és a ruhát.

– Várj elviszlek. – Mondta Elijah, miután felálltam. Bólintottam egyet, mindenkitől elköszöntem, majd Elijah vezetésével elindultam kifelé. Egy garázsba vezetett és nekem tátva maradt a szám. Szebbnél szebb kocsik álltak egymást mellett. Elijah egy fekete kocsihoz lépett a kezében egy kulccsal.

– Ez egy 2010 Lincoln MKZ?

– Pontosan. – Mondta mosolyogva, én csak döbbenten néztem rá.

– Mégis mennyi pénzetek van? Ezek a kocsik mind egy vagyont érnek. – Elijah csak kuncogott egy sort, a derekamnál fogva közel húzott magához. A mellkasán támaszkodtam meg ahogy szélesen mosolyogva nézett le rám. A fülem mögé igazított egy tincset.

– Tudod faragatlanság ilyet kérdezni. – Suttogta, ahogy közel hajolt hozzám. A lehelete a nyakamat csiklandozta kicsit. – De eltekintek tőle, tekintve, hogy biztos le vagy döbbenve. – Nagyot nyeltem, miközben az arcomat cirógatta. Hirtelen ellépett tőlem és kinyitotta nekem a kocsiajtót. Mikor ellépett, kicsit üresnek éreztem magam. Beültem, Elijah megkerülte a kocsit, majd beült. Elindultunk, mondtam az irányokat, Elijah nyugodtan vezetett. Leparkolt a motel előtt, mosolyogva fordult felém.

– Köszönöm a fuvart Elijah.

– Igazán nincs mit Samantha. – Mosolygott kedvesen. – Mikor lesz legközelebb szabadnapod? Akkor tudnánk menni lakást nézni. – Mondta, közben felém nyújtotta a telefonját. Beleírtam a számom és direkt Samet állítottam be névnek.

– Hamarosan találkozunk Elijah.

Már alig várom Samantha. – Mosolyogva integettem, ahogy Lij elindult haza. Már két hete beszélgettek a Mikaelsonokkal, valahogy mindig ott van az egyikük a bárban. Cami azt mondta bevállal helyettem egy műszakot, mivel egyre többször volt rémálmom. A hasson feküdve rajzoltam a motel szobában. Már vagy egy órája rajzoltam, mikor idegesen kopogtak. Összevont szemöldökkel mentem ajtót nyitni, útközben felvettem a baseball ütőmet. Ahogy kinyitottam az ajtót négy megkönnyebbült férfi állt velem szemben.

– Sziasztok hát ti?

– Nem voltál a bárban. Aggódtunk érted Sam. – Mondta Kol és megölelt ahogy kinyitottam az ajtót. Én kicsit elpirultam és végig néztem a többieken. Ugyan az a megkönnyebbülés áradt belőlük is, mint az engem szorosan ölelő Kolból. – De én szóltam Bekahnak, hogy ma nem megyek be. Cami bevállalta a mai délelőtti műszakom. Fél óra múlva pedig mennem kell. Kol csak szorosabban húzott magához.

– Nem mehetsz el.

– Tessék? Kol én nem megyek el New Orleansból. Csak elmegyek egy ismerősömhöz.

– Mi okból Samantha?

– Mostanában nem alszok jól. Azt reméltem, hogy tud adni valami féle gyógynövényes teát vagy hasonlót. – Mondtam vállat vonva.

– Az ismerősödet nem Vincent Griffith drága? – Kérdezte Klaus mikor Kol elengedett és besétáltak. – De igen. – Válaszoltam összevont szemöldökkel. – Ezt honnan tudtad?

– Ó  csak ő az egyik legjobb boszorkány a városban. – Mondta Nik mosolyogva és én bólintottam. – Gyere menjünk el enni valamit és utána akár el is kísérhetünk. – Bólintottam, magamhoz vettem a tárcám és a telefonom majd elindultam. Még bezártam az ajtót, majd Mikaelson férfiakkal az oldalamon elindultam. Egy csendes kis kávézóban reggeliztünk meg. Majd a megbeszélt időpontban bekopogtam Vincent ajtaján.

[ Vincent szemszöge]

Meglepődtem, mikor Sam mögött ott álltak Elijahék. Kicsit mérges voltam a testvérekre, hogy nem tartották be amit mondtam nekik. Kedvesen mosolyogtam Samanthara.

– Szervusz Sam.

– Szia Vincent. Remélem nem baj, hogy jöttek.

– Ugyan dehogy. Gyertek be. – Kitártam az ajtót, hogy beléphessenek. Ugyan abba a szobába vezettem őket, ahol Sammel leültünk legutóbb.

– Ó látom még meg van a verbéna. Nagyon szép. – Mosolygott Sam, amit viszonoztam. Leültünk a Mikaelsonok közel ültem Samhez. – Sikerült kideríteni valamit a lelkitársas dologról?

– Igen sikerült. – Mosolyogtam, a holmijait már visszaküldtem neki. – Viszont ezt beszéljük meg máskor. – Mondtam ahogy a fiúkra néztem. Ők csak elhúzták a szájukat,  főleg Kol és Klaus.

– Rendben. –  Sam csak bólintott, semmit sem sejtve.

– Szóval milyen rémálmokról van szó? – Kérdeztem kedvesen, Sam lefehéredet és nagyot nyelt. Mindannyian aggódva néztünk rá.

– Én...apa halála után elég....rossz volt a helyzet, hogy szépen fogalmazzak. – Kezdte és idegesen tördelte az ujjait. – Anya új férje, a nevelő apám. Ő...– Elkezdte gyorsabban venni a levegőt. A fiúk arcát elnézve biztos voltam benne, hogy Sam szívverése is felgyorsult.

– Sam nem kell elmondanod. – Mondtam, hogy kicsit megnyugodjon. Elijah közel lépett hozzá és elkezdte a karját simogatni, hogy megnyugtassa. Én felálltam és gyorsan hoztam neki egy nyugtató bájitalt. Sam óvatosan kortyolgatott belőle. A légzése visszaállt normálisra és lassan elaludt.

– Jól van? – Kérdezte aggódva Finn.

– Igen jól van. Csak elaltattam. – Válaszoltam ahogy egy karkötőt tettem rá. – Van benne verbéna és így könnyebben megtaláljátok, ha véletlenül elrabolják. Csak ő fogja tudni levenni. – Magyaráztam a testvéreknek.

– Hálásan köszönjük Vincent. – Mondta Elijah, én csak bólintottam. – Menjünk át máshova beszélgetni. – Mondtam ahogy lefektettem a kanapéra. Átmentünk a konyhába, kicsit beszélgettünk, hogy pontosan miként kellene megoldani.

– Sam a mi lelkitársunk. – Mondta Finn gondolkodva. – Talán hozzánk kellene beköltöznie.

– Abba nem fog belemenni. – Rázta a fejét Elijah. – Azt sem akarja, hogy egy drága lakást keressek neki.

– De vigyáznunk kell rá. – Mondta kissé idegesen Kol, mire Klaus bólogatott.

– Valamit ki kell találni. Gyorsan. Lucien, már így is a nyakamra jár, hogy mégis ki volt az a gyönyörű hölgy, akivel távoztam a galériából. – Morogta kicsit a hibrid.

– Talán elmondhatnánk neki, hogy sok ellenségünk van és mivel a lelkitársunk vigyázni kell rá. – Próbálkozott Kol.

– Hát persze! – Csattant fel kicsi Klaus. – Ennyi erővel miért nem mondod el neki, hogy vámpírok vagyunk? Sőt mondjuk el neki, hogy az őrült apánk holtan akar minket látni! Vagy azt, hogy akiknél aludt Mystic Fallsban szintén vámpírok!

– Niklaus! Uralkodj magadon. – Szólt rá Elijah. – Kolnak részben igaza van. Mindannyiunknak fontos, hogy Samantha épségben legyen. Viszont nem mondhatjuk el mik vagyunk. Még nem.

– Mit javasolsz akkor bátyám? – Kérdezte Nik kissé nyugodtabban. – Nos találtam egy kis házat nem messze a francia negyed határától. Fel kell újítani és úgy gondolom az tetszene Samanthanak. Felajánlhatnánk, hogy lakhat nálunk amíg nem készül el az otthona. Így könnyebben tudna bejárni munkába és az épülő otthonához is közel lenne.

– Ebbe akár még bele is menne. – Tanakodott Finn, én örültem, hogy nem estek egymásnak és Sam tud pihenni. Elkezdték megbeszélni, hogy kellene megosztani az ötletet a társukkal. Én visszamentem a szobába ahol Sam pihent. Gyújtottam zsályát és elkezdtem pakolászni a dolgaimat. Sam felé fordultam, mikor éles fájdalmat éreztem a tarkomban és elsötétült a világ.

Valaki rázógatta a vállam, miközben szólongatott. Olyan volt, mintha víz alatt lettem volna. Homályosan láttam színes foltokat.

– Hé Vincent, gyerünk már térj magadhoz. – Kicsit megráztam a fejem, mire elkezdett lüktetni a tarkóm. Odavezettem a kezem és véresek lettek az ujjaim. Egymás után folyamatosan pislogtam, hogy kitisztuljon a látásom. – Na végre már. – Mondta Kol.

– Mi történt? – Kérdeztem morogva, ahogy felültem.

– Mi is ezt akartuk kérdezni. – Mondta Finn és felém nyújtott egy pohár vizet. Láttam, hogy tettek bele egy kis vért. Gyorsan lehúztam, összevont szemöldökkel kezdtem gondolkodni azon, hogy mi történhetett.

– Bejöttem, gyújtottam zsályát, hogy Sam nyugodtabban pihenhessen. A zsálya azzal is segít. Elkezdtem pakolni a holmimat, épp ráakartam nézni Samre. Utána kép szakadás. – Mondtam összevont szemöldökkel. Mindannyian aggódva néztek egymásra. Nekem összeállt a kép.

– Valaki követett minket... – Kezdte Klaus döbbenten.

– Mikor védtelen volt...

– Elrabolták... – Motyogta Elijah, befejezve Kol gondolatát. Aggodalmas arccal nézték a kanapét ahol utoljára látták.