[Sam szemszöge]

Éreztem a fiúkból áradó aggodalmat és haragot. Olyan különös, még akkor sem aggódtak ennyire, mikor Elijah elmesélte a múltjukat.

– Tristan. – Mondta Elijah kimérten, a férfi csak engem nézett vigyorogva. Kirázott a hideg, ahogy engem figyelt.

A Tristan mellett álló nő szúrósan méregetett, akaratlanul is viszonoztam a tekintetét. Meglepődve nézett rám egy pillanatra, majd újra villámokat szóró szemekkel vizslatott engem. Kiléptem Finn mögül, mire mindenki rám kapta a fejét.

– Igen törődnek velem, talán baj? – Kérdeztem karba tett kézzel, Kol szája tátva maradt. Nik csak vigyorogva nézett rám.

– Hogy merészeled? – Kérdezte sápítozva a vörös hajú nő. – Mi francia nemesek vagyunk. Idősebbek vagyunk tőled. Tisztelned kell minket.

– Tisztelnem kell titeket? – Kérdeztem döbbenten és előre léptem egyet. – A tisztelet két irányú út cukorborsó. Ha tiszteletet szeretnél tőlem, akkor ugyan ezt én is elvárom tőled. – Mondtam ahogy végig néztem a nőn. Ő csak sértődötten nézett rám. – Mégis miért kellene tisztelnem egy halandó embert? – Horkantot gúnyosan a végén.

– Mert ez a halandó ember mindjárt gondol egyet és karót szúr a szívedbe. – Mondtam nem törődőm stílusban.

– Ööö...drágám, nem biztos, hogy jó ötlet. Lehet, hogy Damonék Aurora vér vonalába tartozhatnak és meghalnak. – Mondta Klaus, bár büszkén mosolygott rám, ahogy közelebb lépett hozzám. Én csak morogva szitkozódtam az orrom alatt. Nik csak Kuncogva nyomott puszit a hajamba. – A nyakát kitörheted, ha akarod. Visszajön, de nem lesz másnak baja.

– Egyre csábítóbb ajánlatt. – Mondtam végig nézve Auroran. – Kol vigyorogva adott puszit az arcomra.

– Nagyon tüzes vagy cukiság. – Kacsintva nézett rám. – Kezdem érteni, miért vagy az én és Nik társa.

– Kol. – Mordult rá mérgesen Nik.

– A mitek? – Tristan és Aurora is döbbenten pislogott rám. – Szóval egy ember a lelkitársatok? – Kérdezte Tristan végig nézve rajtam.

– Nem! – Kiáltott Aurora és mérgesen nézett rám. – Én vagyok Niklaus lelkitársa! Én! Senki más! – Kiáltott és odarohant hozzám. A kocsinak nyomott a nyakamnál fogva.

– Mi a..? – Kérdeztem döbbenten, Aurora szorosabban fonta az ujjait a nyakam köré.

– Nem tudom kinek képzeled magad. Nik csak az enyém. Az enyém és senki másé. – Megjelentek az erek a szeme. A szeme csupa véres lett, ahogy rám villantott a szemfogait. Mosolyogva néztem rá, amitől csak mérgesebb lett. A fiúk már neki estek volna, de intettem nekik, hogy nem kell. Megrúgtam a lábát, a vasbetétes bakancsom volt rajtam. Aurora felkiáltott, kiszabadítottam magam. A vörös hajú vámpír mögé kerültem és a kocsihoz nyomtam.

– Bocs cukorborsó, de nem lesz ilyen könnyű dolgod. – Mondtam majd a kocsinak nyomtam a fejét eltörve az orrát. Visszaléptem a fiúkhoz, akik döbbenten néztek rám. Nik volt a legdöbbentebb.

– Sam... – Kezdte Nik, de felemeltem a kezem, így belé fojtva a szót.

– Bekaht még meg is értem miért változtatta vámpírrá. Viszont az érdekelne, hogy neked mi tetszett ebben az üres fejű libában? – Elindultam befelé, miután Klausra néztem és a mögötte álló durcás, véres arcú nőre mutattam.

– Drágám.

– Ne drágámozz! Egy lapos seggű, kattant, ketyós nővel kufircoltál! Oldd meg egyedül Nik! – Mondtam és bementem a házba. Tristan még félre is lépett az utamból. Becsuktam az ajtót, Bekah vigyorogva állt az előszobában.

– Ó mi nagyon jóban leszünk Sammy. – Mosolygott és belém karolt, elindultunk befelé a belső udvarra. – Mit szólnál egy kis napozáshoz, amíg a fiúk megoldják a kis ezeréves gondunkat?

– Felőlem jöhet. – Mondtam mosolyogva.

[Klaus szemszöge]

Döbbenten pislogtam az ajtóra. Mérges voltam Rebekahra, amiért elmondta mi volt köztem és Aurora között. Az előbb említett nő megtörölte az arcát, majd mosolyogva ölelt meg.

– Ó drága Nik. – Sóhajtott fel, mosolyogva simogatta a mellkasom. Én csak megfeszített állkapoccsal toltam el magamtól.

– Hagyj békén Aurora. Ami volt köztünk, már rég véget ért. Egyébként is, már itt van nekem Sam. Őt szeretem, nem téged.

– Mégis hogy szeretheted? Egy ember, nem ismer. Nem úgy, ahogy én Nik. – Mondta és megfogta az arcom. – Én ismerlek igazán én szeretlek.

– Aurora elmondom úgy, hogy te is felfogd. – Megfogtam a karjait és elemeltem a kezeit az arcomról. – Én. Nem. Szeretlek. Samanthat szerettem, nem csak azért, mert a társam. Azért szeretem, mert kedves, erős, őszinte és jó szívű. Ez mind hiányzik belőled. – Mondtam kimérten.

Kivettük a táskákat és elindultunk befelé. Tristan és Aurora elrohantak. Mi elindultunk befelé. Felvittünk mindent a szobákba, majd lementünk a belső udvarra. Odalent a lányok napoztak, lágyan mosolyogva sétáltunk le. Lefehéredtünk, ahogy közelebb mentünk és megláttuk Sam bal combját. Egy túlontúl jól ismert motívum volt rajta. Egy farkast, aki egy isten fia. Fenrir volt Samantha combján.

– Sammy....az mi..? – Kérdezte Kol nagyot nyelve.

– Ez? Egy tetoválás, még akkor csináltattam, mikor elkezdtem menekülni. Apám egyik embere csinálta. Sose értettem miért vonzott annyira az északi mitológia. Kezd világos lenni. – Mosolygott ránk szélesen, én csak a tetkóját néztem. – Mármint születésem óta vikingekhez vagyok láncolva. – Kuncogott egy sort, Rebekah csak mosolyogva rázta meg a fejét.

– Szóval...öhm...van más ehhez hasonló tetoválásod? – Kérdezte Finn meg-megakadva.

– Nem csak ez az egy van. Miért? Baj van? – Kérdezte aggódva felülve. Mi csak összenéztünk. Én csak felrohantam a műterembe. Szaggatottan vettem a levegőt, neki döntöttem a fejem az ajtónak.

[Kol szemszöge]

Láttam, hogy Sam aggódva nézett Nik után. Már fel akart állni és Klaus után menni. Megfogtam a karját és nemlegesen ráztam a fejem. Sóhajtva bólintott, Elijah elnézést kért és felrohant a könyvtárba. Finnel aggódva néztünk Samre.

– Gyere kincsem megmutatjuk a szobádat. – Mondtam kedvesen, hogy kicsit megnyugtassam Samet. Finn mosolyogva bólintott, Sammy is elmosolyodott halványan, aminek nagyon örültem. Felmentünk az emeletre, eltakartam a szemét.

– Kol. – Kuncogott egy sort, én csak mosolyogva lépkedtem Sam mögött.

– Meglepetésnek terveztük. Így az is lesz. – Mondtam mosolyogva, Finn csak megrázta a fejét. Beléptünk Sam szobájába, elvettem a kezem a szeme elől. Sammy szája tátva maradt ahogy körbe nézett. Mi csak mosolyogva néztünk rá.

– Fiúk...ez csodálatos. – Mondta a társunk mosolyogva. Megfogtam a kezét és körbe vezettem.

– Saját fürdőszobád van. – Mondtam ahogy benyitottam. Direkt óriási kád volt és zuhany fülke is volt, az ablakok direkt nem az utcára néztek, hogy Sam ne érezze kényelmetlenül magát. – Ó és mivel szeretsz alkotni van saját műtermed is. – Mondta izgatottan és a másik ajtóhoz, ami szemben volt a fürdőszobával. Már direkt volt beállítva egy vászon, egy asztal és minden ami kellhet Samanthanak. Sok ablak volt, hogy sok legyen benne a természetes fény. Visszamentünk Finnhez, aki kinyitotta a gardrób szoba ajtaját.

– A fürdőszobából is nyílik ajtó. – Mondta legidősebb bátyám mosolyogva.

– Ez csodás köszönöm. – Mosolygott és megölelt minket.

Ahogy teltek a napok Sam egyre búsabb lett. Nik ki se mozdult a műterméből. Elijah bár nem zárkózott be, szűkszavú volt. Ez persze rosszul esett a társunknak. Mi már nem tudtunk mit kellen tennünk Finnel. Ma reggel Sam óvatosan bekopogott Nikhez.

– Nikkie...? Hoztam fel neked egy kis reggelit. – Mondta halkan Sam, Klaus szokás szerint nem válaszolt. – Melegítettem vért is. Itt hagyom neked, rendben? – Rossz volt nézni, ahogy Sammy könnyes szemmel ment vissza a szobájába. Én eddig bírtam, írtam Finnek, hogy rángassa le Elijaht. Erőteljesen bekopogtam a műterem ajtaján. Nik kinyitotta az ajtó.

– Nem érek rá Kol. – Morogta, mire megforgattam a szemem.

– Pár napig hagytam ezt az önsajnálatot, de ennyi volt Niklaus. – Mondtam idegesen és berontottam a szobába. – Samantha iszonyúan érzi magát. Nem érti mit tett, hogy amiért így kerülitek. Elijah legalább egy szót hozzá szól. Te viszont bezárkóztál ide, mintha vérig sértett volna és itt kínzod azzal, hogy néma vagy! – Kiáltottam az arcába, Klaus csak lehajtotta a fejét. Elindultunk lefelé, a konyhában már ott voltak a többiek. Mindannyian leültünk a pulthoz. Végül Sam lejött a konyhába, rövid nadrág volt rajta. Mindannyian ledöbbentünk, mikor nem láttuk a tetoválását. Nik és Elijah ijedten nézett össze.

– Sam...ugye...nem vágtad ki? – Kérdeztem óvatosan. – Nem csak sminket használtam. Bár nem kell sokáig. – Mondta. Az első mondat hallatán megnyugodtunk, viszont a második miatt újra felállt a szőr a hátunkon.

– Ezt hogy érted Samantha? – Kérdezte aggódva Elijah.

– Már...beszéltem egy orvossal, aki nyom nélkül eltudja tűntetni. Ez egy lézeres kezelés. Kicsit, drága, de van rá pénzem.

– Mi? Sammy, nem. – Felálltam és elé futottam, megfogtam az arcát. – Sammy olyan szép a tetkód, illik hozzád. Nem csinálhatod ezt.

– De muszáj. – Mondta könnyes szemmel.

– Már miért lenne muszáj? – Kérdezte Finn mellénk lépve. Samantha könnyei eleredtek, megszakadt a szívem ezt látva. Biztos voltam benne, hogy nem vagyok ezzel egyedül.

– Látom, hogy zavar titeket. – Mondta szipogva Klausra és Elijahra nézve. Ők csak összetörve néztek rá. – Én, én nem akarok baj lenni soha többé. – Mondta sírva, szorosan megöleltem, hogy megnyugodjon. Majdhogy nem zokogva viszonozta az ölelésem, én fordítottam magunkon. Dühösen néztem a bátyaimra, ők csak szégyenkezve néztek rám.

– Drágám nem kell levettetned a tetoválásodat. – Mondta kedvesen Klaus. Letörölte Sam könnyeit és puszit adott a homlokára. – Bocsáss meg, hogy így bántam veled drágám. Sosem fogom ezt tenni. Csak az a kor nekem nagyon nehéz. Te is láthattad miért. – Sam bólogatott, de nem akartam elengedni.

– Én is elnézésedet kérem Samantha. – Kezdte Elijah, ahogy hozzánk sétált, elkezdte cirógatni Sammy arcát. – Örökkön örökké azon leszek, hogy biztonságban és boldog légy. – Elijah megcsókolta Samet, ahogy én öleltem magamhoz. Én kicsit pufogtam, hogy így elrabolták a pillanatomat.

– Szóval mi lenne, ha lemondanád az időpontot és mi ketten elmennénk a randinkra helyette? – Kérdezte Finn mosolyogva.

– Rendben, gondolom ez nem megfelelő ruha? – Talán egy kicsit másabb kellene.

– Kuncogott Finn, Sam bólintott. Puszit adott mindannyiunk arcára, majd felrohant készülődni.

[Finn szemszöge]

Egy egyszerű fehér ing volt rajtam, fekete farmerral. Odalent vártam Samre, mikor hallottam a lépteket elmosolyodtam. Akkor fordultam a lépcső felé, mikor az utolsó lépcsőfokok voltak hátra Samanthanak. Egy ujjatlan sárga ruha volt rajta, ami majdnem a térdéig ért. Hatalmasat nyeltem, ahogy végig néztem rajta. A tetoválása alja látszott, de ez nem zavart. Mosolyogva nyújtottam ki a kezem Sammynek. Csókot nyomtam a kézfejére.

– Lélegzett elállító vagy, mint mindig édesem.

– Köszönöm Finn. – Mondta piros arccal. – Te is csodásan nézel ki. – Mosolyogva nyújtottam felé a kezem. Sam szélesen mosolyogva karolt belém. Kimentünk a kocsihoz és elindultunk kifelé a városból. Sam kíváncsian nézte a tájat. Mosolyogva fogtam meg a kezét, Sam mosolyogva nézett rám. Végül megjöttünk az étteremhez. Sam kérdőn nézett rám.

– Fondue? – Kérdezte Sam.

– Én öhm...Bekah mondta, hogy ez jó első randis lehetőség. – Mondtam kissé idegesen. – Még sosem voltam ilyen helyen, ha nem akarod, akkor mehetünk máshova

– Finn semmi baj. Még én sem voltam ilyen helyen.

– Örülök, hogy veled oszthatom meg ezt az első élményt. Ó és van borkóstoló is.

– Sajt és bor? Finn Mikaelson lenyűgöző vagy. – Hangosan felnevettem elindultunk befelé.

– Foglalásunk van Mr. Mikaelson névre.

– Ahh...igen Mr. és Mrs. Mikaelson. – Elmosolyodtam, fantasztikus érzés volt, hogy a feleségemként referáltak Samre. Láttam, hogy a társam elpirult. Leültünk egymással szemben és elkezdtünk beszélgetni. Habár nekem nem sok mesélni valóm volt. Sam sokat mesélt az utazásairól. Kíváncsian hallgattam, Sam mesélte mikre képes.

– Mikor azt mondod tudsz lőni akkor...

– Íjjal és egyéb lőfegyverrel is tudok lőni. – Kissé tátva maradt a szám.

– Sam te valóban egy igazi csoda vagy. – Mosolyogtam rá, megfogva a kezét. Sam vidáman nézett rám, de láttam, hogy elpirult. Végül meghozták a nagy tál sajtot. Mindenféle kenyér volt, gyümölcsökkel körülötte. Láttam Sam vidáman csillogó szemekkel nézett körbe. Samantha belemártott egy kenyeret a sajt fondue-be. Mosolyogva vette a szájába. Majdnem felnyögött, mikor az olvadt sajt és a kenyér összekeveredett a szájában. Én egy szőlőszemet mártottam a sajtba, majd hasonlóan jártam, mint Sam. Ez egy csodálatos randi volt, Sammel mosolyogva beszélgettünk a haza fele vezető úton. Mikor megérkeztünk gyorsan kiszálltam és kinyitottam az ajtót Sam számára.

– Úgy tűnik a Mikaelsonok a legudvariasabb úriemberek. – Kuncogott Sam, én csak vigyorogva néztem rá. Megvontam a vállam, ahogy kihúztam a kocsiból. Becsuktam az ajtót és magamhoz húztam a derekánál fogva.

– Mondhatnád azt is, hogy régi módiak vagyunk. – Mondtam, mire Samantha elkezdett nevetni. A mellkasomon támaszkodott meg. Én mosolyogva cirógattam a derekát.

– Régimódi? Inkább ős kori. – Mondta, mire én kezdtem el nevetni. Kicsit a kocsinak toltam, piros lett az arca. Mosolyogva hajoltam le hozzá.

– Csodás vagy. Drága, édes Samantham. – Mosolyogva csókoltam meg. Vissza kellett fognom magam. Éreztem a húzást a kötésben, hogy igyak Samből. Az erek és a szemfogak, hol megjelentek, hol eltűntek.

– Finn baj van? Éhes vagy? – Kérdezte aggódva nézve rám, mikor elváltam tőle. Az ereket cirógatta, ami nagyon jól esett.

– Nem. Nem vagyok éhes. Öhm...mikor vámpír a lelkitársad, akkor a kötés egyik lépese az, hogy isztok egymásból. – Mondtam a tenyerébe simulva. – Niklausnak majd meg kell harapnia. Ez ilyen farkas dolog. – Magyaráztam tovább. – Ezek általában akkor szokott történni, mikor...

– Mikor? – Kérdezte mosolyogva.

– Sam...kérlek ne kelljen kimondanom. – Néztem rá. – Illetlen dolog lenne kimondanom ezt előtted. – Sam elkezdett nevetni.

– Finn manapság nem illetlen dolog arról beszélni. Főleg nem a társaddal. – Mosolygott kedvesen fel rám. Bólintottam, bár nem akartam kimondani. Csak engedély kérően néztem rá. Sammy mosolyogva bólintott és megcsókolt. Mosolyogva kaptam a karjaimba és elkezdtem a szobám felé futni.

Szóval tudom, kicsit szemét dolog tőlem, pont itt befejezni. Viszont szeretném megkérdezni tőletek, hogy szeretnétek-e olvasni az éjszaka eseményeit Finn és Sam között, vagy csak a közös reggelüket? Kérlek írjátok le kommentben, hogy tudjam.