[Sam szemszöge]

Eltelt egy pár nap, mióta megszülettek az ikrek. Meglepő módon mindkét kicsi nyugodt volt. Keveset sírtak, akkor is csak, amikor éhesek voltak. Épp aludtak, ahogy a nappaliban ültünk. Kicsit mérges voltam, mert Mikael még nem beszélt Finnel. Nik ölében ültem, mert valami oknál fogva élvezte az illatomat. Szerinte másabb lett mióta megszülettek a picik.

– Akár át is adhatnánk az ajándékokat. – Javasolta Freya. – Mármint Valentin-napon más foglalt le minket. – Erre mindannyian kuncogtunk egy sort. Bólintottunk egyet és mindenki ment a rejtekhelyéhez. Vidáman ültem vissza Klaus ölébe. Mosolyogva adott puszit a nyakamba. Freya vidáman állt fel egy nagyobb szatyorral.

– Én....mindenkinek vettem egy kis valamit. Tudom, hogy általában ilyenkor a szerelmesek vesznek egy másnak valamit, de... szeretném behozni a tőlünk elvett időt. – Mosolyogva néztem rá. Elijahnak egy könyvjelzőt adott és egy antik licitre való jeggyel együtt. Mosolyogva ölelték meg egymást. Finnek egy autóversenyre vett jegyet. Kolnak egy komédia estre vett jegyet. Klausnak új ecseteket szerzett be. Mikaelnek egy olyan nyakláncot vett, amin egy Mjölnir volt.

– Köszönöm Freya, de ezt nem teljesen értem.

– Utána olvastam, a mai vikingek mindig hordanak ilyen nyakláncokat, így mindig van náluk fegyver.

– Pont ahogy régen kellett. Köszönöm kedvesem. – Mosolygott Mikael és puszit adott Freya hajába. Bekahhoz és Marcelhez lépett következőleg. Egy kis flaskát adott nekik.

– Ez egy bájital, még kísérletezek vele, de így talán lehet gyereketek. – Döbbenten néztek fel a flaskáról Freyara. – Tudom, hogy ez volt, minden vágyad. – Bekah sírva állt fel és megölelte a nővérét. Az én szemeim is könnyesek lettek, kissé szipogva töröltem le a könnyeimet. Nik mosolyogva csókolta le őket. Freya mosolyogva lépett oda hozzám. Két kis füzetet nyújtott felém. Az egyik rózsaszín volt a másik égszín kék. Átvettem és bele lapoztam.

– Tudom, hogy még sok idő van addig, de néhány egyszerűbb varázslat a kicsiknek.

– Köszönöm Freya. – Mondtam és mosolyogva öleltem meg. Szorosan viszonoztam. Ekkor felsírtak a kicsik a babamonitoron. – Úgy tűnik ez a vég szavam. – Mondtam Kuncogva. – Mindjárt jövök, csak megetettem a piciket.

– Várj megyek segítek. – Mondta Finn, ahogy felállt. Felmentünk a szobába, miután Finn melegített egy kis tejet, amit a fagyóba tettünk. Kissé fájt, ha egyszerre kellett etetnem őket. Finn Freyat, én Henriket kezdtem etetni. Letakartam és az ablakban ülve figyeltem a várost. Mosolyogva fektettük le a piciket, miután pelenkát cseréltünk. Finn mosolyogva adott puszit a mi kis Freyank homlokára, majd Henrikhez lépett és ugyan ezt tette.

– Finn... – Kezdtem, a párom mosolyogva fordult felém. – Beszélned kell apáddal. – Néztem rá jelentőség teljesen. Neki lehervadt a mosolya, kedvesen mosolyogva léptem hozzá. Az arcát cirógattam, amibe sóhajtva simult bele.

– Este beszélek vele. – Mondta sóhajtva. puszit adtam az arcára. Finn mosolyogva viszonozta.

[Finn szemszöge]

Miután mindenki megvacsorázott és ment aludni. Tudtam, hogy Mikael az edzőteremben lesz. Kicsit ideges voltam, de Sammynek igaza volt. muszáj beszélnem vele. Az ujjaimat tördeltem, vettem egy mély levegőt, majd beléptem. Mikael rám se hederített, folytatta a gyakorlatot. Sóhajtva vettem fel az egyik botot és megálltam az apámmal szemben. Mikael villámokat szóró szemekkel támadt meg. Én védekeztem legjobb tudásom szerint.

– Képes voltál végig nézni, ahogy tönkre tesz a gyász! – Sziszegte, ahogy folyamatosan támadott. – Ahogy ellöktem minden testvéredet magamtól! – A földre küldött és kiütötte a fegyveremet. A mellkasomra ült, elkezdett ütni. – Hogy voltál képes ilyen ostobaságra?! Megmenthettem volna! Egyben maradthatott volna a családunk! – Mérgesen fordítottam a helyzetünkön. Elértem az egyik botot, ketté törtem és a vállába szúrtam. Mikael grimaszolva nézett rám.

– Akkor még csak gyerek voltam. – Morogtam az arcába. – Egy gyerek aki rettegett attól, hogy nem látja többé az apját, ha beszél. Féltem, hogy anyám bántana, ha elmondom az igazat. Szóval igen, végig néztem ahogy teljesen átalakultál. Én pedig rideg voltam velük. Féltem, hogy Dahlia hirtelen felbukkan és elveszítem őket. Kihúztam a rögtönzött karókat és felálltam. Kinyújtottam neki a kezem.

– Mit sem változtat ez.

– De igen is változtat. A múlt, az nem fog megváltozni. Nem fogsz más apa lenni Nik és a többiek szemében. – Mondtam keményen, ahogy felhúztam. – De ez nem jelenti azt, hogy a jövőd, a jövőnk kőbe van vésve. Legyél jó nagyapa és após a későbbiekben. Ez legyél és ne a múlton bánkódj, mert azzal nem jutunk előre. – Mondtam és elindultam kifelé, hogy igyak egy kis vért.

[Samantha szemszöge]

Ugyan azon a mezőn voltam, mint a halálomkor. Mosolyogva élveztem a napfényt és a virágok illatát. A hegyek látványát.

 – Szia kicsi hold. – Mosolyogva rohantam megölelni, szorosan bújtunk a másikhoz.

– Hogy-hogy itt vagy apa? Mióta terhes voltam az ikrekkel nem beszéltünk.

– Figyelmeztetni jöttelek. – Mondta sóhajtva, aggódva néztem fel rá. – De előbb mesélj milyen érzés anyának lenni? – Kérdezte vidámabb hangulatban. Mosolyogva néztem rá, ahogy sétáltunk boldogan meséltem neki.

– Az ikrek meglepően nyugodtak és vidámak. Szeretnek a fiúk mellkasán feküdni. Henrik főleg Finn-en szeret pihenni vagy rajtam. – Kuncogtam, apa halkan felnevetett. – Bár Freya is nagyon ragaszkodik hozzám. – Mondtam gondolkodva.

– Hát te is ilyen voltál velem. Ne félj ez a farkasemberek körében teljesen normális. Nagyon fognak kötődni hozzád leginkább. Te például a lábamon ültél, amikor járni tanultál. – Elpirultam és felnevettem.

– Remek, két súllyal fogok járni pár hónap múlva. – Mondtam mosolyogva.

– Ugyan holdacska, tudom, hogy nem zavar. De el kell mondanom, hogy valaki el akarja majd vinni a gyermekeidet.

– Mi? Miért?

– Ester kötött egy régi paktumot egy sötét személlyel.

– A fiúk nagynénje igaz? Dahlia. – Kérdeztem sóhajtva, az apám csak bólintott egyet.

– Annyira sajnálom kincsem, de igen. Freya is mondta neked, hogy Ester minden Mikaelson elsőszülötett a saját nővérének ígért.

– De nincs itt.

– Még és ezt mindketten tudjuk. Hamarosan ideér, már rátok talált egy varázsigével. Fel kell készülnötök. Bármikor megjöhet. – Sóhajtva bólintottam és megöleltem.

– Köszi apa és ígérem vigyázok a kicsikre és a fiúkra. – Mosolyogva ölelt meg és puszit adott a hajamba.

Ekkor felébredtem, már hajnalodott. Felültem és lenéztem a szuszogó páromra.

Mosolyogva igazítottam meg rajta a takarót. Puszit adtam az orrára és bementem Freya-hoz. Freya aludt, amikor benyitottam, de túlságosan féltettem a családomat. Képtelen lettem volna várni. Óvatosan felráztam.

– Hmm...? Mi? Sam? – Kérdezte és felnézett rám. Kedvesen mosolyogtam rá.

– Kérlek ne haragudj Freya. Viszont szükségem van rád.

– Rám? Nem inkább valamelyik társadra.

– Ők nem ismerik úgy Dahliat, mint te. – Mondtam szomorúan, Freya ijedten ült fel. – H-hogy Dahlia...?

– Annyira sajnálom Freya. – Mondtam szomorúan.

– Honnan veszed, hogy itt van vagy, hogy jön? – Kérdezte reménykedve.

– Apám meglátogatott az éjjel és azt mondta, hogy egy sötét személy fog eljönni a kicsikért, aki jogot formál rájuk.

– Vagyis Dahlia. – Mondta Freya szomorúan, én sóhajtva bólintottam egyet.

– Hidd el én sem örülök neki, de...

– Tudom csak én segíthetek neked és az ikreken. – Szólt közbe felemelt kézzel. – Menjünk fel a padlásba. – Bólintottam egyet és követtem Freyat.

Sziasztok! Nagyon sajnálom, hogy ilyen rövid lett és ennyire sokat kellett várnotok rá. Ígérem igyekezni fogok. Remélem tetszett