[Klaus szemszöge]

Teljesen ledöbbentem, mikor megláttam Mikaelt. Villámokat szóró szemekkel rontottam Davinanak, de Mikael elkapott és a falhoz nyomott.

– Niklaus elég ebből. Davina megmentett az anyád bűbájaitól.

– Hazugság az egész! Meg akar ölni ezért visszahozott! – Kiáltottam ahogy Mikael lefogott. Davina szemébe könnyek gyűltek, Sam felállt és megölelte.

– Nik ez nem igaz. Hidd el először én sem hittem el, amit Mikael mondott, de ez az igazság. – Mondta a társam, ami letaglózott.

– Te...te tudtál róla? – Megbántva éreztem magam. A másik felem a halálomat akarta.

– Nik ez nem ilyen egyszerű. Hidd el, ha nem lett volna anyátok varázslata sosem hagytam volna, hogy az apád visszatérjen. – Ahogy Sam beszélt Mikael ellépett tőlem felemelve a kezeit, mutatva, hogy nem akar rosszat. – Viszont tudom, hogy amit Mikael mondott az igaz. Davina se akarna neked soha rosszat. – Sam odalépett hozzám. Lágyan mosolyogva kezdte cirógatni az arcom. Akaratlanul is belesimultam az érintésébe. – Én pedig végképp nem akarok neked rosszat. – Sóhajtva öleltem meg. El se mertem engedni. Féltem, hogy Mikael bántaná, hallottam, ahogy a többiek beszélni kezdtek az apjukkal.

[Sam szemszöge]

A terhesség felénél jártam, már látszott a hasam nem is kicsit. Klaus beszerzett egy kismama párnát, hogy kényelmesebb legyen az alvás. Ezért borzasztóan hálás voltam. Nagyon aranyos volt, az alap színe fehér volt szürke csillagokkal. Elsírtam magam, annyira meghatódtam.

Nik persze aggódott és túlságosan bepörgött. Utána csak kuncogva megölelt, mikor rájött, hogy csak a megváltozott hormon háztartásom miatt reagáltam így. Szerencsére a reggeli rosszullétek elmúltak. Újra jó étvággyal ettem a Kol által készített csodás reggeliket. Épp befejeztem, már csak Kol, én és Mikael voltunk a konyhában. Az ősi apukának nehezen ment a modern eszközökkel való bánás. Most is össze-vissza nyomkodta a kávéfőző gombjait. Én mosolyogva ráztam meg a fejem. Felálltam a kezemben a poharammal, hogy töltsek magamnak egy kis gyümölcslevet. Ekkor nagyot rúgott az egyik pici, annyira meglepődtem, hogy elejtettem a poharat. Kol aggódva húzott el onnan és félve nézett rám. Mikael elkezdett felseperni.

– Édesem, minden rendben? Jól vagy? Mi történt? – Én csak lágyan mosolyogva fogtam meg a kezét és a hasamra vezettem. Kol először értetlenül nézett rám, majd döbbenten kerekedett ki a szeme. Mosolyogva ereszkedett térdre és a hasamhoz nyomta a fejét. Mindkét pici egyszerre rúgott. Kuncogott egy sort és puszit adott a hasamra.

– Mindenki jól van? – Sietett be Nik csupa festékesen, mire Mikael mosolyogva rázta meg a fejét.

– Igen, minden rendben, csak rúgott az egyik pici és még sosem volt ilyen erőteljes. – Nik sóhajtva nyugodott meg. Hozzám sétált és adott egy puszit. Átvette Kol helyét, ahogy a legfiatalabb társam egy új poharat vett elő nekem. Leguggolt és puszit adott a hasamra. – Figyeljetek apróságok. Nagyon várunk már titeket, de nem szép dolog apura a frászt hozni. – Mondta Klaus halkan, nevetve kezdtem piszkálni a haját. – Nem is te vagy az apjuk Nikkie.

– Csak vér szerint nem vagyok az apjuk. Ez nem jelenti azt, hogy nem fogom őket a sajátjaimként szeretni. – Mosolyogva néztem rá, kacsintva nézett fel rám. Finnel mentem a vizsgálatra. Mindketten nagyon izgatottak voltunk. Az orvos mosolyogva köszönt nekünk. – Gondolom továbbra sem szeretnék tudni a nemüket.

– Régen is mindig meglepetés volt. – Válaszoltam, mire Finn kuncogott egy sort. Az orvos mosolyogva bólintott. A felvételen láttuk, hogy az ikrek egymás mellet voltak. Nagyon édesnek tartottam őket.

Olyan boldog voltam, de láttam, hogy Finn is az. Mikor megjöttünk Mikael és Kol sietett hozzánk kíváncsian.

– Minden rendben volt. Minden eredmény teljesen normális. – Kezdtem, mielőtt elhalmozhattak volna a kérdéseikkel. Ők csak jót nevettek.

– Örülök, hogy jól vagytok. – Mondta Kol puszit adva az orromra. – Mondott még valamit az orvos?

– Igen azt mondta, hogy a kicsik már hallják a külvilágot és a szívverésemet is. – Válaszoltam, ahogy megsimítottam a hasam.

– Remek hírek Samantha. – Mondta Mikael mosolyogva, megforgattam a szemem.

– Már értem Elijah kitől örökölte a teljes név használatot. – Mikael felnevetett és megölelt.

– Köszönöm...hogy nem adtad fel velem kapcsolatban.

– Szokásom makacsnak lenni. Vikingek vagyunk szakmai ártalom ez nálunk. – Mikael csak mosolyogva ölelt meg újra. Délután csendesen dúdolva ültem az egyik szalonban. végül elkezdtem halkan énekelni csukott szemmel.

– He watches the morning light

Catch on her raven hair

Curves of her lips

Promising a life that they will share

Two lovers intertwined

In the light of a winter's dawn

As the rumble of war sweeps down through the valley

So stay with me, oh lover

My heart's filled with worry

Stay with me, oh lover

The borders are burning

And the war is yearning

To take you away from me

Bury you deep in the clay down below

So she waits by a river

For the ghost of her lover

His legacy she carries

Soon to bе a mother

But the echoеs of the fallen

Still carry on in the morning

https://youtu.be/uvw8RLC42BE

Ahogy énekeltem a hasamat simogattam. Hallottam, hogy valaki megmozdult az ajtóban. Rögtön odakaptam a fejem, Marcel mosolygott rám.

– Csodásan énekelsz Sam. Egyébként nem csak én hallgattalak. – Félre állt az ajtóból, ott volt az összes társam. Kuncogva néztem rájuk. Finn mosolyogva jött oda megcsókolni.

– Úgy énekelsz, mint egy angyal kincsem. – Mondta Finn mosolyogva cirógatva az arcom. Lehajolt a hasamhoz. – Ha fele olyan ügyesek lesztek, mint anyu én táncolni fogok nektek.

– Én pedig majd megtanítalak titeket rajzolni. – Mondta Nik vidáman.

– Fiúk ne csináljátok már. Inkább gondolkodjunk a neveken. – Mosolyogva igazítottam meg a hajukat. Mindketten mosolyogva néztek rám. Puszit adtak a hasamra, majd az ajkamra egymás után. Nevetve ráztam meg a fejem.

– Az apukáitok nagy része lüke. – Mondtam a hasamat simogatva. Elijah kuncogva simította meg a hajam. Leült a zongorához és elkezdett játszani. Mosolyogva hallgattam, Finn mögém ült, hogy kényelmesebb legyen nekem. Mosolyogva dőltem Finnek. Nik az ölébe tette a lábam és elkezdte masszírozni. Sóhajtva lazultam el teljesen.

– Olvastam, hogy a második trimeszttől kezdve már feldagadhat a lábad. Kevesebbet kellene egyhelyben állnod drágám.

– Tudom, de a mozgás az jót tesz. – Mondtam csukott szemmel, ahogy élveztem a zongoraszót. Finn a vállamat kezdte masszírozni. Kol hozott fel mindenféle egészséges nasit. Pár nap múlva egyedül sétálgattam a városban. Egy ismerős mégis ismeretlen illat csapta meg az orromat. Elkezdtem követni, volt az illatban valami ismerős, de valahogy mégis más volt.

– Ne, hagyjatok! – Egy ijedt női hang volt egy sikátorból. Láttam, hogy néhány vámpír fogta le.

– Uraim, hadd javasoljam, hogy hagyják békén a hölgyet. – Mondtam keményen ahogy nem messze tőlük álltam meg. Megvillantottam a szememet, mire ijedten hátra léptek egyet.

– Mi csak...

– A saját nevelőapám megerőszakolt, ne nekem akarjanak magyarázkodni. Tűnés vagy a királyotoktól kaptok. – Erre nagyot nyeltek, majd egy másodperc alatt eltűntek. Kedvesen mosolyogva léptem a lány elé. Felé nyújtottam egy zsebkendőt.

– Köszönöm...– Letörölte a könnyeit.

– Ugyan nincs mit. Hogy hívnak? Én Samantha vagyok. Még nem láttalak a városban. – Kérdeztem kedvesen. Annyira ismerős volt az illata, de nem tudtam megmondani, hogy honnan.

– Freya. – Mondta egy kis habozás után. Nekem rögtön a társaim nővére jutott az eszembe. Lehunytam a szemem és vettem egy mély levegőt.

Visszaemlékezés

Egy héttel Mikael visszahozása után

[Mikael szemszöge]

Megértettem, hogy a gyermekeim távolság tartóak velem, főleg Klaus. Érthető volt, de ettől függetlenül ugyan úgy fájt. Samantha rendes volt, sokat mesélt az életéről és a modern ketyerékkel is próbált segíteni. Be kell vallanom lassú tanítvány voltam, de türelmes tanár volt. Finn közeledett a legjobban felém, leginkább a nővéréről beszéltünk, arról az időről, mikor még igazán boldog és önmagam volt. Sóhajtva vettem ki a zsebemből a kis ruhadarabot, amit egy nyaklánc ölelt körbe egy kis csomó szőke hajjal. A nyakláncot én készítettem a legidősebb lányomnak, bár sosem volt lehetőségem átadni neki. A haját még régebben levágtam. A ruhadarab a csecsemő kori takarójából volt. Ennyi maradt meg az első szülöttemből. Ezek...és az emlékeim. Könnyes szemmel gondoltam vissza a régi életemre, hogy miket műveltem Ester miatt. Próbáltam elképzelni, hogy milyen lett volna az életünk, ha Freya nem hal meg. Letöröltem a könnyeimet, mikor kopogtak. Megköszörültem a torkomat, hogy lemenjen a gombóc benne.

– Szabad. – Szóltam ki, Sam nézett be mosolyogva. Halványan viszonoztam. Bejött és egy tálca sütemény volt nála.

– Megkívántam az apukám féle áfonyás, tejcsokis sütit és kicsit belelkesedtem. – A tarkóját dörzsölve nézett rám. Kuncogva intettem bentebb, el is feledkeztem a kezemben lévő tárgyakról. Sam mosolyogva csukta be az ajtót maga mögött mellém ült az ágyra és kettőnk közé tette a tálcát. Elvettem egyet és megkóstoltam. Sóhajtva haraptam bele újra. Sam mosolyogva vett el egyet.

– Az Bekahé? – Kérdezte a kezemre mutatva. Lenéztem és szomorúan sóhajtottam egyet.

– Nem...ez a legidősebb gyermekemé volt.

– Finn mesélt róla. Őszinte részvétem. – Halványan elmosolyodva bólintottam egyet.

– Freyaval kedveltétek volna egymást. Bizonyos, hogy Kollal együtt varázsoltak volna. Igazi csíntevő volt, de kedves. Mindig maga mellett tartotta Finnt. Gyönyörű arany színű haja volt, amit Rebekah is örökölt. Engem is mindenhova követett. – Nevettem fel halkan. Sam lágyan mosolyogva hallgatott. – Fáj, hogy nem láthattam felnőni. Jobban szerettem, mint bárki mást. Jobban, mint Estert. Fáj beismerni, de egyik gyermekemet sem szerettem annyira, mint őt. Biztosan értékelte volna Niklaus művészetét, bánnom, hogy én nem tettem ugyan ezt. Nem mertem újra közel kerülni a gyermekeimhez. Finn is hasonló okokból volt távolságtartó saját testvéreivel. – Amíg Samantha nem törölte meg az arcom észre se vettem, hogy elsírtam magam. Megölelt, amit szorosan, de óvatosan viszonoztam.

Döbbenten, felismeréssel a szememben néztem rá. Ő halványan elmosolyodott.

– Én...hogy lehetséges ez? – Kérdeztem ahogy döbbenten néztem rá. Alig tűnt idősebbnek tőlem, de tudtam, hogy halottnak kellene lennie.

– Az nagyon hosszú történet és neked nem kellene sokat állnod.

– Szerintem üljünk be egy teára, mielőtt haza jönnél. – Mosolyogtam rá, Freya egyetértően bólintott és elindult ki a sikátorból. Beültünk egy aranyos kávézóba. Én áfonyás teát ittam. Freya lágyan mosolygott.

– Finn imádta gyerekkorában az áfonyát. Nem csoda, hogy a társa vagy. – Én döbbenten néztem rá.

– Mégis honnan? – Kérdezte ahogy megkavartam a teát.

– Boszorkány vagyok Samantha. – Mosolygott rám.

– Kérlek csak Sam vagy Sammy. – Mosolyogtam rá, ő bólintott egyet. – Bár nincs teljesen igazad. Az összes öcséd a társam. Finn, Elijah, a féltestvéred Nik és Kol. – Freya szája tátva maradt. Kuncogva kortyoltam a teámba.

– Oké...erre nem számítottam.

– Hidd el nem te voltál az egyetlen. – Mosolyogtam rá, órákon keresztül beszélgettünk, bár ő keveset mesélt. Ez teljesen érhető volt, a fontos részleteket így is elmondta. Egyre mérgesebb lettem Esterre. Végül elindultunk a kúriába, Freya kicsit ideges volt, ahogy beléptünk. Megnyugtatóan mosolyogtam rá, ahogy benyitottam az egyik nappaliba. Elijah és Mikael sakkoztak, ezen keresztül könnyen tudtak társalogni. Nik rajzolt, amíg Kol és Finn a tv-t élvezte. Bekah és Marcel épp randin voltak. Megköszörültem a torkomat és mind ránk néztek. Mosolyogva néztek rám, majd kérdőn néztek a kissé megszeppenten álló Freyara.

– Ki az ifjú hölgy? – Kérdezte Mikael.

– Valaki akit egyszer mélységesen szerettél, apám. – Mondta Freya, mire mindannyian döbbenten néztek rá. Halványan Mikaelre mosolygott, ő csak idegesen nyomta a falhoz. Elijah elém állt, hogy ne avatkozzak közbe. Hallotta Freya szívverését, így tudta, hogy igazat mond.

– Nincs időm ilyen ostobaságokra.

– Nem ismersz fel? Nem látod a lányod, akit hosszú ideje halottnak hiszel?

– Hazudsz! Minden szavad hazugság!

– A kardodat Rathul-nak nevezted, a kora reggeli nap után. Arany markolta volt, mint a hajam. – Mikael döbbenten engedte le a kezét. Finn szeme könnyes volt akárcsak Freyaé. – Azt mondtad, hogy majd rám fog emlékeztetni téged, amíg csatában vagy. Hogy melletted leszek teljesen mindegy milyen messzire kell elhajóznod.

– Ez lehetetlen...

– A távozásod előtti este kecske vérrel kented fel a kardodat és mikor felkeltem, már nem voltál ott. Akkor láttalak utoljára.

– Ezer éve történt...hogyan lehetséges ez? – Elvettek tőled, Dahlia elvitt anyámmal kötött egyessége miatt. Ígérem mindent elmondok, csak mond, hogy hiszel nekem. – Ahogy Freya ezt mondtam letérdelt az apja elé, miközben a kezét fogta. Mikael arca továbbra is döbbent volt, de letérdelt a lánya elé. Két keze közé fogta az arcát.

– Én gyönyörű Freyam. Édes kislányom. – Suttogta és magához ölelte a síró lányát. Mindketten sírtak. Finn eddig bírta és ő megölelte a nővérét. Én mosolyogva néztem őket. Elijah mosolyogva cirógatta a hasamat.

– Úgy tűnik kedves, megleled a család elveszett lelkeit. – Kuncogva néztem fel rá. Mosolyogva nézett le rám. Lehajolt és megcsókolt, miközben a hasamat cirógatta.