[Sam szemszöge]

Már az utolsó hétben voltam, Freyaval mindenki hamar megtalálta a közös hangot. Enyhe fogalmazás lenne, hogy Mikael tombolt, mikor Freya elmondta mi történt vele pontosan. Borzasztóan mérges volt a feleségére. Finn mindig velem aludt, megnyugtatta, ha a hasamat simogatta. Ő és Mikael kicsit összevesztek, amiért Finn az anyja oldalára állt.

Visszaemlékezés arra a hétre, mikor Freya megjelent.

Mindannyian nagyon örültünk Freyanak. Sokat volt velem, kíváncsi volt a kicsikre és a modern világra. Épp az ultrahang felvételeket mutattam meg neki.

– Utoljára száz éve voltam kint, akkor volt egy bál, amit a testvéreim rendeztek. Kol partnere voltam. – Mondta kuncogva, mikor elfintorodtam.

– Oké...ismerve Kolt ez fúj. – Freya felnevetett és megölelt.

– Nyugi Sam, nagyon rendes volt. Flörtölt persze, de nagyon udvarias és rendes volt.

– Kol? Udvarias?

– Ez most fájt kincsem! – Kiáltott Kol, mire felnevetettem.

– Tudod, hogy szeretlek Kol.

– Reménykedek benne. – Mondta kissé duzzogva hozta be a tálcán a rostosainkat. Mosolyogva húztam le és megcsókoltam.

– Köszönöm, és imádlak. – Kol mosolyogva adott puszit a homlokomra. Ekkor pohár törést hallottunk a konyhából.

– Hogy mit csináltál?! – Kiáltott fel Mikael.

– Apa... – Kezdte Finn.

– Nem! Ne merészelj közbe szólni! Tudtad, hogy mit tett anyád és nem mondtad el?! – Aggódva álltam fel és a konyha felé indultam. Kol és Freya is utánam jött.

– Apa én... – Ekkor vágta Mikael pofon Finnt.

– Mikael! – Kiáltottam rá, döbbenten

– Ne most Samantha! – Mondta ahogy rám se nézett. Finn, összehúzott vállakkal a padlót nézte. Annyira megtörtnek és kicsinek tűnt. – Ez a kis áruló tudta, hogy mi történt a nővérével és egy átkozott szót se szólt!

– Megígértette velem...féltem, hogy Dahlia engem is elvisz...vagy Elijaht... – Motyogta Finn, hallottam a könnyeket a hangjában.

– Megvédtelek volna titeket! Haza hoztam volna a nővéredet! Megöltem volna azt a rohadt lotyót! Normális életünk lehetett volna! – Kiabálta a legidősebb fia arcába. Kérlelve néztem Kolra. Sóhajtva bólintott és kitörte az apja nyakát. Freyaval aggódva léptünk Finnhez.

– Finn... – Kezdte a nem rég megkerült boszorkány.

– Sajnálom, sajnálom, annyira sajnálom Freya. – Finn zokogva ölelte magához a nővérét.

Sóhajtva piszkáltam Finn haját, a picik szívverését hallgatta. Szűkszavú lett, mióta összeveszett az apjával. Mikael szó szerint levegőnek nézte Finnt.

– Mo ghràdh, rendben vagy? – Kérdeztem óvatosan.

– Természetesen kedvesem, jól vagyok. – Sóhajtva ültem fel, Finn rögtön felpattant és elkezdte elrendezni a párnákat.

– Finn...nagyon szeretlek és Freya is. Nem haragszik rád. Ezt te is tudod igaz? – Bólintott egyet óvatosan. – Finn...Mo ghràdh, kérlek higgy nekem. Mikael csak...

– Mindennél jobban szereti Freyat. – Jelentőség teljesen néztem rá. – Bocsánat. Tudom igazad van csak... valahogy sikerült mindig elhatárolódnom a testvéreimtől, ha apánk ilyen volt. Viszont most először.

– Téged bántott. – Könnyes szemmel bólintott. – Ígérem, hogy reggel beszélek Mikael-lel.

– Sammy erre semmi szükség.

– De igen. A gyermekeim apja vagy és minden rendben lesz. – Finn mosolyogva adott egy lágy csókot.

Reggel lementem az edzőterembe, az ősi apa épp ott volt.

– Beszélnünk kell.

– Tudom miért jöttél. Nem érdekel semmi, ami azzal a kis hazuggal kapcsolatos.

– Az ég szerelmére ő a fiad. Gyerek volt és... – A hasamra tettem a kezem és fájdalmasan grimaszoltam.

– Samantha? – Kérdezte Mikael és felém tett egy lépést.

– Nagyon félt az anyjától és Dahliatól. – Motyogtam és egyre elviselhetetlenebb lett a fájdalom. Hátra hajtottam a fejem, egyre erősebb lett a fájdalom.

– Samantha mi a baj? – Már épp válaszoltam volna, hogy semmi, mikor elfolyt a magzatvizem. Mikael kerekre nyílt szemekkel nézett rám.

– Nem ez...még van három nap.

– Samantha mély levegőt kell venned. Az a három nap, már nem számít semmit. A gyermekeid egészségesek lesznek.

– Finn gyermekei. – Motyogtam, Mikael sóhajtva bólintott

– Igen...Finn és a te ikrei.

– Kérlek bocsáss meg neki...annyira bántja és áhh!

– Samantha, most ne ezzel foglalkozz. El kell menned egy szobáig. Nem engedlek kórházba.

– Nem vagyok valami hülye fanatikus, hogy otthon szüljek. – Morogtam és megvillantottam a szemem, kuncogva nézett rám.

– Samantha...ne feledd, hogy prikulics vagy, emellett a gyermekek, akiknek életet adsz boszorkányok is lesznek. Emellett sok dolgunk lenne, ha szuggerálni kellene mindenkit, aki látja a szemeteket. – Ahogy magyarázott a felkaromat tartva kezdett kiterelgetni. Éreztem, hogy a szemem ezüst színű, grimaszolva szorítottam meg Mikael karját. Erre kicsit elhúzta a száját, egy a földszinten lévő szobába vitt, mert a lépcsőn képtelen lettem volna felmenni. Mikael lefektetett az ágyra. Közben felhívta Rebekaht.

[Rebekah szemszöge]

Freyaval elmentünk vásárolni, ráfért néhány ruha. Tisztában voltunk azzal is, hogy Samantha beszélni fog apánkkal. Vidáman sétálgattunk, már vettünk néhány dolgot, meg persze játékokat is vettünk a hamarosan születő picinek. Alig telt el fél óra, mikor csörögni kezdett a telefonom. Azt hittem Marcel hívott fel, mert a testvéreimnek segítség kell nekik Sam ajándékával. Meglepődtem mikor az apám nevét láttam meg.

– Mit tehetek érted? – Kérdeztem mikor sóhajtva vettem fel. Mielőtt válaszolhatott volna, Sammy fájdalmasan nyögött fel.

– Beindult a szülés Rebekah. Én nem tudom, hogy mit kell tenni, de te és Freya tudtok segíteni.

– Persze, máris megyünk haza. – Mondtam majd gyorsan letettem. Freya aggódva nézett rám. – Haza kell mennünk Samnél beindult a szülés.

– Most? Hisz még van három nap. – Mondta Freya.

– Tudom, de az utolsó héten, már nem lesz baj. – Freya bólintott, majd rohantunk haza. Közben próbáltam utolérni valamelyik fivéremet. Morogva hívtam fel végül Marcelt.

– Nem mondom el, hogy mi a Valentin-napi ajándékom. – Mondta Marcel kuncogva.

– Sammynél beindult a szülés. Üzenem az idióta bátyáimnak, hogy jöjjenek haza, amint tudnak. Mi most léptünk be Samhez. – Mondtam majd letettem. Freya felvette a már összekészített táskájáért Én bementem Samhez. Az apám karja tele volt karmolás nyomokkal. Sam szeme folyamatosan ezüst volt és karmok voltak a kezén.

– Ááááhh! – Sam fájdalmasan kiáltott fel és hátra hajtotta a fejét.

– Sammy nyugi, mély levegőket kell venned. Vissza kell változnod. Tudom, hogy nehéz, de ha félig másik alakban vagy, akkor az veszélyeztetheti a gyerekeidet. – Bólogatott és próbált megnyugodni. Mikor kinyitotta a szemét újra barna volt. – Jól van ez az. Utánozz engem. – Elkezdtem mély levegőket venni, Sam óvatosan utánzott. Freya bejött és elkezdett néhány egyszerű varázslatot. Sam láthatóan ellazult. Freyaval kiküldtük Mikaelt, majd munkához láttuk. Néha kértük, hogy hozzon valamit, ami kell. Hallottam, amikor megjöttek a többiek. Persze nem engedtük be a fiúkat sem. Még Finnt sem, hiába ő az apa. Samantha néha felkiáltott, ami érthető volt. Örültem, hogy szereztem egy kis tapasztalatot nővérként. Délben megszülettek az ikrek, először egy kislány, majd négy percre rá egy kis fiú. Sammy jól bírta és a prikulics létnek köszönhetően hamar rendbe is jött. Freyaval megtisztítottuk a piciket és ruhát adtunk rájuk. A kislány hajába tettünk egy fehér színű hajpántot. Mielőtt pelenkát adtunk volna rájuk csináltunk róluk egy közös képet. Éppen mindketten aludtak.

Freya mondott egy varázslatot, hogy a fiúk is hozzá érhessenek a kicsikhez érhessenek. Sam kissé izzadtan fogta a kezeiben a piciket. Freyaval segítettünk neki, hogy foghassa a kicsiket. Finn lágyan mosolyogva ült a társa mellé.

– Olyan gyönyörűek. – Mondta Finn halkan, Sam lágyan mosolyogva bólintott.

– Mi lesz a nevük? – Kérdezte Mikael óvatosan.

– Hát, a lányunk született, hamarabb így arra gondoltam, hogy lehetne a neve Freya. – Mondta Sam óvatosan, a nővérem meghatódva mosolygott rájuk. – A kisfiú lehetne Henrik. Tekintve, hogy ő a legfiatalabb Mikaelson fiú. – Mondta Sam lágyan mosolyogva és puszit adott a fia homlokára. Mindannyian lefagytunk, Sammy mosolyogva nézett körbe. Ez lassan lehervadt, ahogy minket látott.

– Sam... – Kezdte Klaus, de a torkára fagyott a szó.

– Ha zavar titeket, akkor nem kell, hogy Henrik legyen. Viszont ez volt az első, ami eszembe jutott.

– Ne, ne, ez tökéletes lesz. – Mosolyodott el Kol. – Szabad? – Kérdezte óvatosan, Sam óvatosan felé nyújtotta. Kol vidáman vette át, a pici ásítva nyitotta ki a szemeit. Ugyan olyan sötét barna volt, mint az édesanyának.

– Csak tartsd a fejét.

– Hát szia te kis apróság. – Mondta Kol mosolyogva. – Nagyon aranyos vagy. Remélem emlékszel rám, mert én nagyon vártalak. Bár a főzési tudományomra tett kritikádon dolgozni fogunk. – Mondta komoly arccal, mire halkan felnevettünk. Ekkor ébredezni kezdett a pici Freya, neki olyan szeme volt, mint az apjának. Sam mosolyogva nézett le rá.

– Szia kincsem. – Mosolyodott el, nekem könnyek gyűltek a szemembe. Boldog voltam a fivéreim örömének, viszont megszakadt a szívem, hogy én nem élhetem át ugyan ezt. Marcel hátulról átölelt. Puszit adott az arcomra. Halványan rámosolyogtam.

– Megoldjuk mi is ne félj. – Súgta a fülembe, sóhajtva bújtam hozzá.

– Boldog Valentin-napot mindenkinek. – Mondta Sammy mosolyogva, ahogy Elijah a kicsi Freyat fogta. Mosolyogva mondtuk utánna.

[E/3 személy szemszöge]

Európában egy rozoga kis viskó megmaradt falai közt valaki elvigyorodott.

– Meg vagy végre. Haza hozlak és nem egyedül fogunk haza térni. Soha többé nem fogsz megszökni tőlem. – Gonosz kacaját elnyelték az ezeréves falak. – Végre megkapom, amit nekem ígértek. Enyém lesz a világ legerősebb kovenje.