[E/3 személy szemszöge]

A lelkitárs kötésnél nincs erősebb nem fizikális kötés. A pillanattól kezdve, hogy megérzed a jelenlétét egyre, erősebb és erősebb lesz. Az első csók után úgy érzed valami húz a párodhoz. Fogalmad sincs mi az, csak érzel egy belső húzást, hogy a társad mellett legyél. El sem lehet képzelni, hogy Samantha West hogy érezhette magát. Egyszerre két társához húzta a szíve, az ifjú hölgy legnagyobb bánatára a két férfiú nagyon különböző érdeklődési körrel rendelkeztek. Sam nem tudta kivel legyen. A művész lélek Klaus Mikaelsonnal, vagy a modern világ újdonságaitól ámulatban lévő Finnel.

[Klaus szemszöge]

Láttam, hogy Samantha szenved. Nem tudta kivel legyen. Talán nem volt a legjobb ötlet, hogy mindketten megcsókoltuk. Hiába volt nekem és Finnek erősebb a húzás, ő ezt nem tudta. Nem is most terveztük elmondani. Előbb szeretnénk, ha megbízna bennünk. Bekah parancsára, mi fiúk bevonultunk a városba. Addig ők kitudja mit csináltak a kúriában. Elmentünk kicsit iszogatni és beszélgetni. Ezer éve vagyunk testvérek, de nem beszélgettünk olyan gyakran. Tisztában vagyok el azzal, hogy az én hibám volt ez. Én féltem túlságosan apánktól és attól, hogy elárulnak, mint anyám is tette.

– Nagyon sajnálom. – Mondtam a semmiből, a többiek kérdőn néztek rám.

– Mit is pontosan? – Kérdezte Kol félig felvont szemöldökkel. Halványan mosolyogva húztam le a felesemet.

– Egyszerűbb lenne felsorolni, amit nem sajnálok öcsém. Sajnálom, hogy bezártalak titeket, hogy a félelmeim teljesen elvakítottak. Bíznom kellet volna bennetek, hisz testvérek vagyunk. – Végig néztem rajtuk, mindannyian döbbenten néztek rám. – Sajnálom, hogy annyi mindenről lemaradtatok. Akárcsak azt, hogy megszegtem az adott szavamat. – Felemelt a poharamat, mintha tósztot mondanék és felálltam. – Viszont egy valamit, megígérhetek. Teljesen mindegy mi történik. Samantha mellett és mellettetek kitartok Örökkön örökké.

– Samért muszáj lesz összefognunk és megbocsátanunk nem igaz? – Mosolygott Kol ahogy ő is felállt, az ő kezében is volt egy pohár. – Örökkön Örökké egy család leszünk és vigyázunk egymásra történjék bármi.

– Mindannyiunk épsége érdekében és azért, hogy ne veszítsük el Samanthat össze kell tartanunk, jobban, mint eddig bármikor. Örökkön Örökké. – Elijah is felállt, követve a példánkat. Finn felsóhajtott.

– Sokáig nehezteltem, amiért én nem voltam része soha ennek az eskünek, de most, ez alatt az egy hét alatt a része lettem. Nem akarok megint kimaradni. Nik ígérem, hogy a te oldaladon állok Örökkön Örökké. – Mondta Finn és ő is felállt, mosolyogva nézett rám.

Koccintottunk, majd megittuk a Bourbont.

– Talán ideje lenne haza menni. Rebekahnak elég ideje volt szórakozni. – Mondta Elijah ahogy letett egy kis jattot az asztalra. Elindultunk vissza a kormányzó régi kúriájához. Hagytuk Finnt vezetni, hisz neki is bele kell jönnie a mai világ dolgaiba. Meglepően jól ment neki, biztos olvasott róla. Leparkoltunk és láttuk, ahogy Bekah épp a teraszon olvasott, Sam viszont sehol. Odafutottunk Bekahhoz, felnézett ránk.

– Hol van Sam? – Kérdezte Kol aggódva.

– Nyugalom Kol, Sam csak főz a konyhában, csináltunk egy kis manikűr, pedikűrt és újra festettük a vörös tincseit. – Mondta teljesen nyugodtan a húgunk.

– A kukát kiürítetted előtte? – Kérdezte sürgetőleg Elijah.

– Nem. – Fintorgott undorodva egy sort. – Miért tettem volna? – Mert tele van üres vértasakokkal Rebekah. – Mondta idegesen Lij, majd berohant Samhez. Mi ijedten néztünk utána. Reméltük, hogy a titkunk nem derül ki túl hamar.

[Sam szemszöge]

Éppen egy Spanyol ételen dolgoztam. Hirtelen két kar fonódott a derekamra, kicsit megijedtem, de utána megnyugodtam. Megéreztem Elijah jellegzetes illatát.

– Szia Lijah.

– Szervusz Samantha. – Puszit nyomott az arcomra. – Mi jót készítesz?

– Csak egy kis csirkés paella-t.

– Hmmm...az egyik kedvencem.

– Tényleg? Ezt örömmel hallom. Apa is sokat készítette ezt nekem. Ellestem tőle. – Nagyon ügyes vagy kedves, isteni illata van. Segíthetek valahogy?

– Nem kell. Már lassan kész van csak a szemetet kell kidobnom. – Válaszoltam mosolyogva, mire Elijah megfeszült.

– Hagyd, majd én, kedves.

– De meg tudom csinálni, nem nagy dolog.

– Ugyan Samantha épp főzöl, engedd meg ezt nekem.

– Jó legyen. – Sóhajtottam fel, Elijah mosolyogva nyomott puszit a hajamba.

– Jó kislány. – Súgta a fülembe, mire kirázott a hideg. Lij mosolyogva szedte össze a szemetet és kidobta.

– Elijah?

– Tessék kedves?

– Van valami a pincében?

– Semmi nincs. – Mosolygott kedvesen.

– Miért kérdezted Samantha?

– Csak egyszer láttam, hogy Bekah lemegy egy lépcsőn és egy pár perc után jön fel újra. Ezért kérdeztem. – Mosolyogtam, Elijah viszonozta, miközben kezet mosott.

– Nincs ott lent semmi drága, csak néhány üveg régi Bourbon és üres vászon Niklaus számára. Nem kell lemenned oda. Csupa por, pókháló és dohos levegő. – Puszit adott a homlokomra és az arcomat cirógatta, miután hozzám lépett.

– Rendben. – Mondtam mosolyogva. Szerencsére hamarosan elkészült a vacsora. Mentem szólni a többieknek, hogy kész vagyok. Nik és Finn adott egy rövid csókot, am kicsit enyhítette a bennem égő késztetést, hogy bezárkózzak valamelyikükkel egy szobába. Bementem utánuk az étkezőbe, Finn és Klaus között direkt volt egy hely, amit befoglaltam. Mosolyogva néztek le rám, amitől kicsit elpirultam. A vacsora csendesen telt, Niket leszámítva, mindannyian keveset ettek.

– Nem ízlik? – Kérdeztem óvatosan.

– De nagyon finom kincsem. – Mondta Kol mosolyogva. – Csak tudod nem szoktunk sokat enni. Nik az egyetlen farkas étkű nálunk. – Vigyorgott Kol, mire Klaus megrúgta. Ezt azért tudom, mert a mellettem lévő lábával tette ezt. Kol felsziszent és megugrott egy kicsit, én halkan nevettem egy sort. Vacsora után átmentünk az egyik nappaliba. Engem viszont hajtott a kíváncsiság, egyedül szerettem volna felfedezni ezt a kúriát. Elmentem ahhoz az ajtóhoz, ami lefelé vezetett. A tolvaj kulcsommal kinyitottam az ajtót. Elindultam lefelé a lépcsőn, a telefonommal világítottam. Odalent nem volt semmi érdekes. Csak polcok voltak, rajta poros palackokkal. Már visszafordultam volna, mikor megláttam a szemem sarkából egy hűtőszekrényt. Összevont szemöldökkel indultam el felé, Kinyitottam az ajtót és bent rekedt a levegőm. A hűtő tele volt vér tasakokkal. Ijedten néztem őket, nem értettem mi ez az egész. Vettem egy mély levegőt, felmentem és visszaindultam a nappaliba. Volt nálam egy vértasakkal a kezemben.

– Magyarázattal tartoztok. – Mondtam végig nézve a testvéreken és felmutattam a tasakot. Ők összenéztek, majd sóhajtva fordultak felém. Kol bűnbánóan nézett rám, míg a többiek bocsánatkérően.

– Kérlek drágám ülj le. – Mondta Klaus kérlelően.

[Elijah szemszöge]

Nem örültem, hogy ez a nap ilyen hamar eljött. Tudtam, hogy Samantha előbb-utóbb megtudja, hogy mik vagyunk. Viszont reméltem, hogy utóbb lesz, mint előbb. De itt vagyunk, Sam látta a hűtőt. Vettem egy mély levegőt és közelebb ültem hozzá.

– Szabad? – Kérdeztem óvatosan, nem tudtam, hogy fél-e tőlünk.

– Mit akarsz? – Kérdezte kissé félve.

– Ne félj kedves. Megmutatom miért kell az a sok vértasak. Csak tárd ki az elméd, kérlek Samantha. – Két kezem közé fogtam Sam arcát. A hüvelykujjamat a halántékára tettem. Végig a szemembe nézett és láttam, hogy válaszokra vár. Lehunytam a szemem, hogy könnyebb legyen. – Kezdetben a családunk emberi volt. Immáron ezer évvel ezelőtt.

Elijah emlékei

Rebekah és Henrik felénk futottak.

– Siess Henrik! Fivéreink ismét párbajoznak! – Én Klaussal vívtam, szokásunkhoz híven.

~Bár anyánk sötét tudományokba merült, közönséges család voltunk, kik a túlélésért küzdöttek, midőn a kor nehéz volt. Jóban rosszban boldogok voltunk.

Niklaus kicselezett és levágta a nadrágtartó szíjam, Bekah és Henrik halkan felnevettek.

~Boldogok, míg egy éjszaka legifjabb fivérünkkel végzett a falu legveszélyesebb lénye.

Klaus Henriket tartva a karjaiban jött vissza a kunyhónkhoz.

– Öcsém! – Kiáltotta fájdalmasan.

~Egy férfi, ki farkassá változik át a teliholdnál. Családunkat lesújtotta a gyász. Leginkább Niklaust.

Klaus sírva ölelte magához a térdét, ahogy Bekah és anyánk mellette térdeltek.

~Kétségbe estében, hogy védjen minket, atyánk anyánkat sötét mágiára késztette, mely erősebbé tehet minket.

Mikael megvágta egy fiatal lány alkarját, majd a hajánál fogva húzta oda a húgunkat.

– Igyál! – Szólt rá eréjesen, kétszer is. Rebekah végül ivott a sebből.

~Így születtek az első vámpírok. De ezen sebesség és ezen erő mellett a halhatatlanság szörnyű éhséggel jár. Klausnál jobban senki sem szenvedett.

Az éhségtől elvakulva Nik szárazra csapolta az egyik falusit.

~Amikor először gyilkolt, akkor jöttünk rá, ki is ő.

A gyilkosság miatt Klaus farkas átka aktiválódott. A telihold miatt eltört a lába és fájdalmasan kiáltott fel. Elkezdtek eltörni a csontjai.

– Niklaus! – Kiáltottam és a segítségére siettem.

– Mi történik velem?! – Oda akartam menni segíteni, mikor apánk elkapott.

– Ne, ne, ne! – Visszatolt, majd a mellkasom elé tette a kezét, így nem tudtam odamenni öcsémhez.

– Atyám. – Nézett fel Nik könnyes és borostyán színű szemmel, az erek ott voltak a szeme alatt. – Úgy fáj... – Motyogta és egyre több csontja tört el. Döbbenten és aggódva figyeltem, ahogy átalakult. Felkiáltott, ahogy megnőtek a fogai.

– Ez egy bestia. – Mondta döbbenten Mikael, rákaptam a fejem. – Egy szörnyszülött. – Klaus egy morgás szerű hangot adott, ki ahogy felnézett ránk.

~Nem csupán vámpír. – Mondtam elengedve Sam arcát, kinyitva a szemem. Samantha követte a példámat.

– De...vérfarkas is. – Mondta Sam döbbenten, majd öcsémre nézett. Niklaus nem mert felnézni. A padlót bámulta.

– Niklaus anyánk eltitkolt hűtlenségének gyümölcse. A szeretője vérfarkas volt, mint Tyler Lockwood. – Erre Sam szája kissé tátva maradt. Tudtam, hogy vele is beszélt, ha csak egy pár szót is. Újabb emléket mutattam a társunknak.

~E csalástól haragra lobbanva, atyánk kényszerítette anyánkat, hogy varázslattal nyomja el Niklaus vérfarkas énjét. Megfosztva őt igaz valójától.

Ester egy tűz mellett állt, és mindenféle port dobott bele, ahogy a varázslatot mormolta. Mikael elkezdte egy oszlophoz láncolni Niklaust, de ő ellenállt.

– Elijah, Elijah! Fogd le! – Én a közelben álltam, de nem mozdultam.

– Bátyám! Kérlek! Ne hagyd, hogy így bánjon velem!

– Mire vársz még fiú?! – Kérdezte idegesen. – Mozdulj!

~Fogalmam sincs mi lett úrrá rajtam, de mentem segíteni atyánknak.

Lefogtam Klaus mindkét karját, ahogy Mikael láncra verte őt. Az öcsém könnyes szemmel, könyörögve nézett rám.

– Segíts. – Nézett a szemembe, én visszanéztem, viszont nem tettem semmit.

Visszaemlékezés vége

Sam összevont szemöldökkel nézett rám.

– Oké az én nevelőapám megvert, nem egyszer. Ez csak undorító, miféle mocsok képes ilyet tenni azzal, akit felnevelt? – Samantha felállt, majd odament Klaushoz. Aggódva nézett a sokak által félt hibridre. – Nik?

– Nem kell mondanod semmit Sam. Tudom, hogy szörnyeteg vagyok és kérlek nem erőltetünk rád semmit. Csak vigyázni fogunk rád, ha ezt akarod.

– Tessék? – Kérdezte Samantha oldalra döntött fejjel.

– A lelkitársunk vagy, emiatt a mi világunkban nagy célpont leszel. Viszont nem fogok kérni tőled semmit, ha nem akarod. Csak barátok leszünk, ha ezt akarod. – Mondta Nik, de hallottam a hangján, hogy hamarosan elsírja magát. Láttam, ahogy Sam lágyan elmosolyodott és letérdelt Niklaus elé.

[Klaus szemszöge]

Nem mertem felnézni Samre, ahogy Elijah elmondta neki a történetünket. Akkor sem néztem rá, mikor letérdelt elém. Sammy az arcomra vezette a kezét, felemelte a fejem. Könnyes szemmel néztem rá végül, teljesen meglepődtem, hogy mosolygott. Rám.

– Nem vagy szörnyeteg Nik. Egyikőtök sem az. – Mondta és csak egy röpke pillanatra nézett le rólam. Elkezdte cirógatni az arcom, akaratlanul is belesimultam az érintésébe.

– Köszönöm drágám. – Sam mellém ült és elkezdett gondolkodni.

– Akkor én most vámpírok lelkitársa vagyok, akik legalább féltestvérek?

– Nem teljesen drágám. Finn, Kol és Elijah, Rebekahval együtt ősi vámpírok. Sokkal szívósabbak, mint egy átlagos vámpír.

– Ősi mi? – Kérdezte Sam döbbenten.

– Kissé még le vagyok maradva a mai szlenggel, de úgy hiszem, hogy szóhasználat, amit keressel kedves, az a te jó ég. – Mondta Elijah, mire megforgattam a szemem.

– Te mitől vagy más Nik? – Kérdezte Sam, miután túltette magát, Lij beszólásán.

– Én egy ősi hibrid vagyok, még náluk is szívósabb. – Mosolyogva kacsintottam rá. – Ezen kívül persze igazad van, hogy ősi lények másik fele vagy. – Tettem, hozzá mire megforgatta a szemét. A vállamra hajtotta a fejét. Mosolyogva öleltem magamhoz.

– Várj....ha ezer éve voltatok emberek és már itt éltetek Amerikában... – Gondolkozott hangosan Samantha. Hirtelen felcsillant a szeme. – Akkor ti vikingek vagytok igaz? Mármint ők az egyetlenek, akik Colombus Kristóf előtt jártak itt. – Halkan kuncogtam a lelkesedésén és bólintottam, hogy jó a következtetése. -Így igazából, minden érthető, nagyjából.

– Miért csak nagyjából kincsem? – Kérdezte mosolyogva Kol.

– Értehető a sok pénz, festmény, fura figurák, például Lucien. Az, hogy a nyomozók, miért nem ismerték fel Elijaht. Biztos valami vámpír dolgot használt.

– Szuggerálásnak hívjak Samantha.

– Oké ezt jó tudni. – Mondta mire elmosolyodtam. – Mi van még?

– Emlékszel a verbénára Vincent asztalán? – Kérdezte Finn kedvesen, Sam bólintott. – A verbéna semlegesíti a szuggerálást, még a miénket is. Ezek mellett megégett minket.

– Nem akarok közbe szólni, deeee nem kéne nekem is egy ilyen verbénás ékszer vagy valami?

– Már van. – Mosolygott Kol szélesen. – A karkötő, amit Vincent adott, el van bűvölve, hogy csak te tudd levenni és verbéna is van benne.

– Elbűvölve...Vincent boszorkány? Mármint tényleges? – Mi csak halkan nevettünk, olyan lelkes és édes volt, mint egy kis gyerek. Mindannyian mosolyogva bólogattunk.

– Akár csak Bonnie Bennett. – Tettem hozzá mosolyogva, Sam egy pillanatra döbbenten nézett rám, majd kissé fájdalmasan hunyta le a szemét.

– A Salvatore testvérek szintén vámpírok igaz?

– Pontosan, bár elég fiatalnak számítanak, de majd holnap megbeszéljük. Elég izgalmat éltél át ma már. – Mosolyogva cirógattam az oldalát. Felkísértem a szobájába és lágyan megcsókoltam. – Jó éjt drága Sammy.

– Jó éjt Nikkie. – Mosolyogva mentem le a többiekhez.