Már lassan két hete tengetem a mindennapjaimat Harry oldalán. Az összes közhelyes helyszínt meglátogattuk , amit a szerelmespárok annyira bírnak. Félreértés ne essék, nem vagyunk együtt. Sőt! Mind a ketten a rövidtávú érzelemmentes kapcsolatok híve. Csak hát hosszú a nyár és mit csináljon két szerencsétlen huszonéves. Más részt szeretek Harryvel lógni, mert nem firtatja a dolgokat. Ha azt mondom nem akarok valamiről beszélni, akkor megérti. Ez fordítva is igaz, mert tudom milyen érzés ha kikövetelik tőled a dolgokat. Emelet úgy érzem,hogy amikor vele vagyok a szívem apró, széttört darabkái a helyére kerülnek. Még ha csak is a pillanat erejéig, de élőnek érzem magam. Valahogy megnyugszom a tudattól,hogy nem vagyok egyedül. Mintha kiegészítene. Felépítene.  Persze az is lehet, hogy csak ezt én képzelem bele ,de amíg a szívem békésen dobog- és nem hallom a szilánkok csörgését- addig örülök, hogy van nekem.

Mind emelet kibaszott jó felsőteste van. És ezt nem onnét tudom, hogy összegabalyodtam volna vele. Ismét. Na jó onnét is, de leginkább erre akkor jöttem rá, amikor elhozott a tengerpartra és megmutatta a kedvenc részét. A mai nap is ilyen volt. Itt ültünk csendben, egy pokrócon és néztünk az elénk táruló kékséget, mely csendesen mosta a partot.

-Tudod,- törtem meg a köztünk lévő békés némaságot- amikor kicsi voltam sokat gondolkoztam milyen lesz az én életem, ha majd"nagy leszek".  Aztán felnőttem és az álmaim helyett ezt a szart kaptam. Sajnos rá kellett jönnöm, hogy az élet filter nélkül elég kiábrándító tud lenni .Nincs olyan, hogy igaz barátság, tökéletes ember, vagy "boldogan éltek,amíg...".  Az élet lehetőséget ad arra, hogy szenvedj, vagy arra hogy élj. Csak tudnod kell kihasználni a lehetőséget.

-Amikor óvodás voltam, a szomszéd kislányt akartam elvenni. Mindig együtt homokoztunk,és a kert végében lévő fa alatt kértem meg a kezét. Persze csak ilyen piros, nyalókás gyűrűvel.Aztán a szülei elváltak és elköltöztek.Emlékszem hatalmas zöld szemei voltak,és szőke,göndör fürtjei.Aztán,ahogy egyre idősebb lettem és egyre inkább visszakívánkoztam a gyermekkoromba. Akkor annyira egyszerű volt minden...Egyszerűen hiányzik,az békés tudatlanság. Nem kellett a sok problémával foglalkozni. Nem voltak hazug barátnők, kétszínű haverok... Egykettőre felnőttem és az ölembe pottyant ez az egész. Egyik percről a másikra...

-És néha azt kívánod bárcsak ismét átlagos lehetnél-fejeztem be helyette.

Nem válaszolt, csak maga elé meredve bólintott.

-Elég furcsa a mi kapcsolatunk. Mármint mindenről elbeszélgetünk, befejezzük egymás mondatait, ismerjük a másik szokásait. Tudom, ha ideges vagy ráharapsz az ajkadra és veszel egy hatalmas levegőt, s lassan kifújod. Majd már- már idegtépően nyugodt hangon kezdesz el a másikkal beszélni. De fogalmam sincs azokról az "alapvető" dolgokról, amiket az emberek a megismerkedésük legelején megosztanak a másikkal. Nem tudom van-e testvéred? A szüleidről se sokat mesélsz. A barátaidat is csak olykor- olykor említed meg. Egy rejtély vagy előttem, akit pontosan ismerek. Ez eléggé paradoxon, nem?

-Nos, nem volt könnyű múltam. Nem szeretek erről beszélni, de  sose faggatóztál, s ahogy sejtem ennél jobban nem is igen fogsz. Nem azért nem teszed, mert nem öl meg a kíváncsiság belülről. Nem, nem ezért, mert látom a szemedben, hogy majd  belehalsz, hogy megtudd ki is vagyok. Csak tapintatos vagy, s épp ezért elmondom.

Nem válaszolt, valószínűleg nem akarta megtörni ezt a pillanatot, ahogy itt ültünk, s a szél könnyedén játszott a tincseinkkel. Ahogy épp el akartam mondani az életem.

-Talán túlzok, hogy ha azt mondom, hogy nekem volt a legrosszabb a gyerekkorom, mert ez nem igaz. De lehetett volna jobb is. Azt hiszem minden a szüleim válásával kezdődött. 8 éves voltam.  Egyre többet vitáztak. Aztán úgy döntöttek az a legjobb, ha külön folytatják. Persze mind a ketten szerették egymást, és anyu majd belehalt a válásukba. Próbálta elfojtani az érzéseit és úgy döntött keres egy másik apukát nekem. Nem igazán kedveltem őket, de ha anya boldog akkor legyen- gondoltam gyerek fejjel. Aztán elkezdtek a dolgok elfajulni. Olyan 14 éves forma lehettem mikor megismerkedett egy Eric nevű pasassal. Már a nevétől is felállt a szőr a hátamon. Amikor megláttam pedig tudtam, nem lesz itt jó vége. Természetesen anya ezt a tuskót szerette a legjobban mind közül, így kénytelen voltam eltűrni. Aztán egyik nap anyának tovább bent kellett maradnia a munkahelyén. Szerencsétlenségemre Eric otthon volt. És berontott a szobámba. Nekem esett,és... Megerőszakolt...- itt elcsuklott a hangom és vennem kellett egy-két mély levegőt- Aztán próbáltam elmondani anyának az incidenst, de már az elején leintett valami olyasmivel, hogy nem kell mindenben a rosszat látnom, és a többi. Nagyon nehezen emésztettem meg a történteket. És aztán jött Robin. Az a tipikus rossz fiú volt, akitől az össze anyuka féltette a lányát. Épp, hogy csak a 15-öt tapostam, de életem egyik legjobb időszaka volt. Mindent kipróbáltam. Szex, drog, pia, füves cigi, bulik. És jól éreztem magam. Szeretve voltam. Lehet egy külső szemlélő azt mondta volna, hogy mekkora tapló, de amilyen bunkó volt, annyira szeretett is. Soha sem emelt kezet rám, gyengéd volt, odafigyelt. Emlékszem egyszer matt részegen csináltattunk egy közös tetoválást. Roc'n'roll feliratot varrattunk. Ő a bal alkarjára én pedig a jobb kézfejemre. Azt a nyarat szeretem mind közül a legjobban. És tudtam,hogy a 19. születésnapomon meg akarta kérni a kezem. Pont szerdára esett volna, így megbeszéltük a skacokkal, hogy az előtte lévő pénteken ünnepelünk. Hatalmas bulit csinált Alex, Robin legjobb haverja. Rob nem volt ott, úgy terveztük a buli után átmegyek hozzá és elmegyünk valahová vacsorázni. Már készülődtem, mikor halottam az egyik szobából telefonálni Alexet. Azt kérdezte megvan-e minden, és a gyűrűt se hagyta el? Jellemző volt Robinra, hogy szétszórt volt és mindent elhagy. Akkor még nem tudtam, de sejtettem, hogy leánykérés lesz. Majd leintettem egy taxit és meg se álltam a srác lakásáig. De... De ami ott fogadott... Én még mindig emlékszem, arra ahogy végig sétáltam a rózsaszirmokkal teleszórt előszobán, amit csak a parkettán lévő teamécsesek világítottak be... Szemeim könnyesek lettek, de ahogy tovább haladtam rám tört a hisztérikus sírás. Ott feküdt a kanapé előtt, a szőnyegen. Élettelenül. Vérbe fagyva. A bal kezében egy apró gyűrűs doboz. Benne egy aranykarika,egy csodaszép kék ékkővel. Mindig azt mondta a szemem akár egy zafír. És... Én nem bírtam tovább. Lerogytam a padlóra... Fogalmam sincs mennyi ideig sírhattam ott. Akár egy örökké valóság is lehetett mire előhalásztam a telefonom és hívtam a rendőröket. Persze sejthettem volna, ha pasid a maffiában dolgozik, akkor előbb vagy utóbb utoléri a sors. De amikor ez megtörtént... fel se fogtam mi is történ akkoriban körülöttem. Persze anya rögtön elkezdte mondani, hogy ő mindig is tudta, hogy az a "fura kölyök" nem tiszta és össze fogja törni a szívemet így vagy úgy. Apa tapintatosabb volt. Eljött a temetésre, amit a sors undok fintorának köszönhetően a 4. évfordulónkon tartottak. És sose volt egy minta szülő, de felajánlotta, hogy költözzek hozzá új életet kezdve. Ha gondolom, még be is tud rakni valamelyik fősulira. Én pedig annyira utáltam, azt a tudatot, hogy ott kellene élnem, ahol ennyi minden szar történt, hogy gondolkodás nélkül igent mondtam. Attól kezdve meg beindult a mókuskerék. Az egyetemen én vagyok a tipikus "Bad Girl", akinek valami furcsa titka van, és az összes pasit kikosarazza.  Apa haverja pedig fotós, és egyszer megkérte álljak modellt. Szóval így kerültem én Los Angelesbe ,és ezért vagyok olykor az érzelmek terén rideg, na meg ezért voltam ismerős neked.

-Én... Sajnálom ami veled történt. Egy percig se fordult meg a fejembe,hogy ennyi szörnyűségen mentél át. Annyira csodálatos vagy. Olyan erős...-mondta némi ámulattal és sajnálattal a hangjában.

-Mit szólnál, ha nem a múlton keseregnénk?- és meg se vártam a válaszát megcsókoltam. Nyelveink régi ismerősként köszöntötték egymást.

Nos ez is én voltam. Aki csak a pillanatban él, mert lehet, hogy a következő percben azt amit eddig a jelenednek neveztél, az már csak a múltad lesz.

Sziasztok!

Sajnálom,hogy ilyen későn hoztam részt csak húzós volt a hetem.Remélem a tietek jobban telt mint az enyém...

És mit gondoltok Zayn és Taylor új klipjéről?

Már csak egy rész van hátra, azt szerintem a következő hétvégén hozom.

All the Love