Tudom. tudom, rengeteg idő telt el az előző fejezet óta. Nézzétek el nekem, csak egyszerűen semmi sem úgy alakult az elmúlt időszakban, mint ahogy terveztem, de most itt vagyok és ez a lényeg, jó olvasást mindenkinek!

- Őszintén, el is felejtettem, hogy nálam van – mondja elgondolkodva, majd rám emeli a tekintetét. – Nyisd ki!
Hallgatva HaNeulre nyitom ki a kis borítékot, majd futom át a sorsokat.
-Ez lehetetlen – suttogom döbbenten, ahogy a földre ejtem a papírokat. – Képtelenség!

SunHee Pov.:

Döbbenten bámulok magam elé, próbálva feldolgozni a most olvasottakat, de nem igen megy.
- SunHee, minden rendben? – Rázza meg a vállamat aggódva HaNeul.
- Nem, határozottan nincs rendben itt semmi. Az a rohadék, hát ezért... - kezdek el fel-le mászkálni.
- Egy szavadat sem értem – tör át fogadott testvérem hangja a gondolataim zaján.
- Az a rohadék – ülök le a padlóra HaNeul mellé. – A koronaherceg megpróbálta szó szerint eladni az országot, remélve, hogy a kínaiaktól cserében valami nagyobbat kap, egész pontosan az egész királyságot, ahogy a levélből és a ChanYeolnál hallottakból kivettem. Remélte, hogy Koreáért cserébe megkapja a kínai császár lányát és így idővel az egész az övé lenne. Csakhogy azon az estén, te ahelyett, hogy hozzá mentél volna megszöktél, és ezzel együtt elhoztad a levelet is. Elmaradt a találkozó, amit a levél említ és közben férjhez adták a kínai hercegnőt, így SeungHo erről lekésett. Mindennek ellenére nem állt el a tervétől és van egy olyan érzésem ez nagyban köszönhető Choi miniszternek is. Persze a koronaherceg sem olyan ostoba, mint amilyenek elsőre tűnik. Láttam pár papírt ChanYeol asztalán, ami arra enged következtetni, hogy bár nem akarja az egész királyságot eladni, addig nem nyugszik meg, míg meg nem szerzi a trónt és ha ehhez az kell, hogy a kínaiakat is kihasználja megteszi.
- Ezt miből gondolod.
- A palota tervrajzaiból. Míg Park miniszteréknél dolgoztam, hallottam, hogy nemsokára meglátogat minket egy kínai delegáció, gondolom nem éppen békés céllal. Láttam a rajzokat a palota külső védelmi rendszeréről, ugyan nem voltak tökéletesek, de ahhoz pont elegendőek voltak, hogy valaki bejuthasson. Ha a kínaiak itt tartózkodása alatt valaki, ne adj' Isten, megöli a királyt, akkor SeungHo kerül a trónra és ha ügyesen játssza ki a lapjait, még csak meg sem lehet gyanúsítani őt... - Fejezem be a gondolatmenetemet.
- Mi pedig szépen belerondítottunk a tervébe – motyogja HaNeul, mire bólintok.
- Attól tartok. De ez még nem is a legrosszabb – pattanok fel és kezdek összepakolni pár dolgot, köztük e levelet is. – Ez azt jelenti, hogy minden eddiginél nagyobb veszélyben vagyunk. Nem véletlen, hogy ChanYeol ma szabadult meg tőlem. Ő tud róla, hogy ismerlek, tudja hol lakom és sajnos azt is, hogy az „unokahúgom" itt lakik a közelben. Csak idő kérdése és ránk talál, ha eddig még nem tette meg. És az, hogy ilyen jóban van Choi miniszterelnökkel arra enged következtetni, hogy nem éppen a mi oldalunkon áll.
- Akkor most mi lesz?
- Elmegyünk.
- Hova?
- Azt még nem tudom, de itt nem maradhatunk, illetve hozzám sem mehetünk. – Mondom ruhákat adva HaNeulnek, hogy minél inkább el tudjuk rejteni magunkat. – Mindenekelőtt megkeresem Chent és elmondom neki mire jutottunk, te pedig velem jössz. A palotába ugyan nem vihetlek be, addig el kell rejtőznöd valahol, de muszáj beszélnem JongDaevel.
- Akkor mire várunk még? – Kérdezi HaNeul, azzal útnak is indulunk, de sajnos nem jutunk messzire. – SunHee – ragadja meg a karomat fogadott húgom és húz be egy fal mögé. – Katonák – suttogja.
- Francba – sziszegem. – Nem tudsz egy másik utat a palotába?
- De igen, csak az hosszú, bár... Ha minden igaz, nem is kell gyalog mennünk – húzza mosolyra az ajkait, majd elkezd az ellenkező irányba húzni. Meglepődve konstatálom, hogy a pajtánál vagyunk, ahol a motoromat rejtettük el. Nem igazán értem miért jöttünk ide és már épp rákérdeznék HaNeulnél, mikor belöki a vaskos faajtót. – Említettem, hogy kicsi javítgattuk az... izéd a kovács fiával. Nos, majdnem kész, de van valami, amit mi nem tudtunk megcsinálni – mutat a gyújtásra – remélem neked menni fog – mondja, majd valahonnan előkotor egy ládát benne pár szerszámnak nevezett izével. Hm, jobb, mint a semmi.
- Hadd nézzem csak – térdelek le a moci mellé és vizsgálom át. Gyerekjáték lesz, mosolyodom el, majd kezembe kapva pár szerszámot szerelem meg az említett részt, amilyen gyorsan csak tudom, sajnos nincs sok időnk. – Megvan, nem tökéletes, de kitart amíg kell. Segíts kitolni innen – mondom, kicsit nehezebb lett, mint volt. Közös erővel kitoljuk a motort, majd rögtön fel is pattanok rá.
- Ülj mögém és szorosan öleld át a derekam – utasítom a lányt, aki bólintva tesz eleget a kérésemnek. – Kapaszkodj erősen – mondom még és már épp rúgnám be a motort, mikor felhangzik egy kiálltás mögöttünk.
- Ti ott, megállni!
- Fenébe – sziszegem, majd nem habozva tovább indítom el a motort, még szerencse, hogy a kulcs nélkül indul. – El ne eressz! – Szólok még hátra, majd teljes gázra kapcsolva indulok el. Az ideérkezésemkor szerencsére nem lyukadt ki a tank, így még majdnem tele van, legalább emiatt nem kell aggódnom. Mivel a katonák már észre vettek minket, egy darabig a város mellett hallattam, ami nem épp jó ötlet, elég figyelemfelkeltő a kicsikém még otthon is, nemhogy a középkorban! Hírtelen indultam el a fák felé, remélve, hogy viszonylag egyenes a terep és megbirkózik vele az én drágám, de arra nem számítottam, hogy a motor hangja ellenére egy lovas fog vágtázni egyenesen felénk. Megpróbálva elkerülni az ütközést rántottam félre a kormányt, aminek a következménye egy szép nagy esés volt. De nem csak mi fogtunk talajt, a ló is megijed így ledobta lovasát, de ez jelenleg nem igen érdekelt. Fájó fejemet fogva tápászkodtam fel, tekintetemmel utastársamat keresve, de mikor észre vettem őt, egy cseppet sem örültem a látványnak.
- HaNeul!

****

Kicsit rövid fejezet lett, de remélem azért tetszett, illetve, hogy értékelni fogjátok a kárpótlást a hosszú kihagyásért:)

Bocsi a helyesírási és elgépelési hibákért!