Bonifác vacsora után feltelepedett a szekrény tetejére, keresett magának egy kényelmes pozíciót, amit Luca életveszélyesnek titulált, mert egyazon oldalon lelógott a mellső és hátsó lába is, majd teljes lelki nyugalommal elaludt. A lány tett-vett körülötte,  kivasalta a megszáradt ruhákat és ugyan érzett némi késztetést, hogy inkább oda feküdjön, lustasága győzött és maradt ahol volt.

Luca néhány órával később nyugovóra tért és hívta Bonifácot tartson vele, ő még csak a fülét sem mozdította meg. Ma éjszaka nem teheti meg, mert más feladata van. Meg kell keresnie Lukréciát és gondoskodni arról, hogy elhagyja a várost.

Biztosra akart menni, így várt még egy kicsit, aztán leugrott a szekrény tetejéről, nyújtózott egyet egy hatalmas ásítás kíséretében. Minden lábát egyesével nyújtotta előre vagy épp hátra, majd kisomfordált a konyhába, hátha Luca tett ki némi száraz tápot nasi gyanánt és nem is kellett csalódnia.

Kiette a legfinomabb falatokat, majd otthagyva a többit felugrott az asztalra és kinézett az ablakon a sötétségbe burkolózó városra. Nem akarta most a tükröt használni utazásra, mert éjszaka mindig nagyobb forgalom bonyolódott ott és el akarta kerülni a véletlen baleseteket. Szerencsére néhány méteren belül tudott teleportálni, így a zárt ablak nem jelentett akadályt, ahogyan a magasság sem. Szárnyainak köszönhetően rövid távon tudott repülni.

A kék szemek vörösre váltottak, majd megjelentek hátán bőrszárnyai. Egy villanással később már az üveg túloldalán termett, elrugaszkodott a párkányról és vitorlázva a talaj felé vette az irányt. Hangtalanul huppant le a hideg betonra. A levegő is fagyosan csípett, de a bundája megvédte, csupán a néha-néha feltámadó szél borzolta fel és okozott neki bosszúságot.

Na meg tény, hogy vajon merre keresse Lukréciát. Talán egy elhagyatottabb kerületben húzta meg magát, de az is előfordulhatott egy családi ház udvarába keresett menedéket. Akárhol is, itt álldogálva nem fogja megtalálni, így elindult.

Már jó ideje kereste fajtársát éles érzékeit felhasználva, amikor feltűnt neki merre is jár éppen. Ugyan nem mára tervezte ezt a találkozást, de ha már erre jár, akkor akár be is kukkanthat. Az orvosi rendelő előtt egy kisebb udvar kapott helyet, az utcától egy kerítés választotta el, de ez macskaként nem okozott neki akadályt. Két ugrás, egy puha landolás és már indulhatott is az épület felé.

~ Rossz udvarba tévedtél be cicus!

Bonifác a hangra megmerevedett, majd oldalra fordította a fejét. Egy kennel kapott helyet az ottani fa alatt, ami előtt most egy megtermett rottweiler kan állt. Fejét enyhén lehajtotta, és bár kötés borította a teste egy részét láthatóan támadásra kész volt. Nem harcolni jött és nem is számított senki olyanra, aki ellenfél lehet számára.

~ Mégis mi ez a hely? Szárnytalan őrangyalok gyűjtőhelye? − lenéző pillantást küldött a kutya felé és bár nem adta jelét annak tartana tőle, mégis belülről minden izma feszült, ha kell egy pillanat alatt tudjon tisztes távot maguk között.

~ Mi mást vártál egy állatorvosi rendelőtől? Hogy a fajtád bűntanyája lesz? − Azzal a fekete eb egy lépéssel közelebb jött, a kandúr viszont nem mozdult.

~ Nyugalom Bertalan! − Jelent meg az épület felől egy fehér bundás bársonytalpú és bár Bonifácot nézte a rottweiler felé tartott. ~ Lehet megsérült és segítségért jött Harryhez.

~ Majd, ha hó esik a Pokolban! − vágta oda, és közben alaposan megnézte az érkező nőstény macskát. ~ Luna, ha nem tévedek.

Nagyon is emlékezett rá hogyan dörgölte a farkát az orra alá, amikor Luca elhozta ide vizsgálatra, de akkor még nem tudta kicsoda is valójában. A pokoli teremtményekkel ellentétben a mennyei kisegítők teljesen beolvadtak az átlagosságuknak köszönhetően ebbe a világba. Bosszantó, bár tény hatékony eszköz arra, hogy elkerülhessék őket.

~ Csak Harry hív úgy, az igazi nevem Serafina. − Bertalan mellé ért és kecsesen leült mellé.

~ Meg sem lepődök egy ennyire fellengzős néven − próbált ellenséges maradni.

~ Mondja ezt az, aki pokoli származása ellenére egy szentről kapta a nevét. − és Serafina láthatóan jól szórakozott a tényen.

~ Kit érdekel honnan kapta a nevét! − Mordult fel Bertalan. ~ Nincs keresnivalója itt! Szóval, ha nem akarod, hogy visszaküldjelek a Pokolba, akkor tűnj el!

~ Sérülten mégis mennyi esélyed lenne ellenem? − fordult szembe vele és a szőrét felborzolta.

~ Ne becsülj le! − Lépett közelebb hozzá a kutya.

~ Igaza van Bertalan! Nem vagy olyan állapotban, hogy egy ereje és képességei teljében lévő pokol macskával elbírj. Még a végén felszakadna a sebed, minél később gyógyulsz meg, annál később térhetsz vissza a védencedhez. Ezt akarod? − Nézett fel bundás őrangyal társára, aki erre nem tudott reagálni. ~ Amúgy is Bonifác bizonyára a társát keresi, akivel az építkezésen okoztak bajt, és nem azért van itt, mert velem akart beszélni. Igaz?

~ Talán − adott kitérő választ, mert nem akarta beismerni az állítás második felének igazát.

~ A G.E.A.R. telepén vert tanyát. − Tájékoztatta Serafina.

~ Az a mocskos gyár a fajtátoknak való hely. − Jegyezte meg mogorván Bertalan, a testtartása alapján már nem szándékozott támadni.

~ Még mindig jobb, mint a sintértelepen vagy a menhelyen várni, hogy felbukkanjon valaki, akinek a lelkét meg kell mentenetek − vágott vissza Bonifác, majd a kerítés felé fordult, de még visszanézett Serafinara. ~ Még találkozunk!

~ Nem, nem fogtok! − Váltott harciasba a rottweiler, de a kandúr addigra már a kerítésen kívül járt. ~ Legközelebb, ha beteszed ide a mancsod kirázlak a bundádból!

Bonifác átsprintelt az úton, de nem azért, mert tartott volna a fenyegetéstől, hanem mert nem akarta, hogy továbbra is megmaradjon a kapcsolata a másik kettővel. Megállt valamivel arrébb és visszanézett.

~ Legközelebb Burkus magammal hozom Pongrácot. Nem egy észlény, és büdös is, de neked pont megfelelő játszótárs lesz! − ígérte meg magában, majd a telep felé vette az irányt.

Serafina csak úgy tudhatta hol van Lukrécia, ha azután sem vesztette szem elől, hogy ők elváltak. Nem tudta eldönteni csalódottságot érezzen, amiért a fehér bundás őrangyal nem utána jött, vagy örüljön annak, amiért nem. Lehet őt kevésbé veszélyesnek ítélte meg, mint pokoli társát? Elpuhult volna? Lehet Lucifer ezért akarja őt lecserélni?

Eldöntötte tenni fog azért, hogy a városban nagyon is ismerjék az ő nevét és nem arról, hogy nem tesz semmit. Persze először ki kell raknia Lukrécia szűrét innen, aztán még hajnal előtt visszatérni Lucahoz, hogy ne tűnjön fel neki a csavargása. Még jó, hogy dolgozni megy a lány, mert legalább nyugodtan kipihenheti magát mielőtt nekiáll a tervét megvalósítani.

A fél városon át kellett vágnia, hogy elérje a gyártelepet, aminek valóban nem volt jó híre és többször is beperelték szennyező anyag kibocsátás miatt, de bizonyítani soha senkinek nem sikerült. Nem véletlenül. Ugyan nem Lucifernek köszönhetően, hanem egy fődémon által, bírt némi pokoli támogatással.

~ Lukrécia! − szólította meg, ahogyan megközelítette az összegömbölyödve alvó nőstényt, aki most felemelte a fejét.

~ Bonifác?

Tényleg örömöt hallott kicsengeni a hangjából? Valóban igaz lett volna, hogy miatta jött és hiányzott neki? Pedig a kapcsolatuk eléggé viharosra sikeredett aztán, még ha voltak benne szenvedélyes pillanatok is.

~ El kell hagynod a várost − közölte vele kertelés nélkül.

~ Tessék? − Torpant meg a nőstény, aki felállt és megindult felé.

~ Lucifer utasítása. Érdekeltsége van az építkezésben, aminek a kivitelezése most csúszik, mert a baleset miatt vizsgálódnak − világosította fel az okról.

~ Miért nem szóltál róla, hogy köze van hozzá? Akkor nem okozok bajt ott.

~ Én is utólag tudtam meg.

~ Az hogyan lehet? A familiárisa vagy!

~ Attól még nem köt mindent az orromra! − védekezett, bár nem értette az okát miért teszi.

~ Az nem számít! Mégis hogyan képviseled, vagy véded az érdekeit, ha nem vagy tisztában velük? Ez alapkötelességed lenne!

Bonifác nem tudott mit mondani. Most, hogy jobban belegondolt Lucifer üzleti ügyeiről nagyon kevés információval rendelkezett. Annál többről, ami a magánéletéhez és a hobbijaihoz kapcsolódott.

Talán itt is hibázott, hogy nem járt utána mindennek? A macskák alaptermészetéhez hozzátartozik a kíváncsiság, de őt mégsem érdekelte a Pokol urának ezen oldala. Nagyon kényelmesen eléldegélt mellette, ha valamit kért tőle teljesítette, de lehet többet várt tőle, csak épp ő nem vette észre.

Egyre biztosabban érezte azt, le akarják cserélni. De talán még nem késő. Még pótolhatja a hiányosságait és bebizonyíthatja nála jobbat úgy sem találna. Igen, az elkövetkező napokban mindent megtesz ennek érdekében.

~ Bonifác? − Lépett közelebb Lukrécia és talán nem először szólította a nevén.

~ Teljesítem a kötelességeim! − hárított és távolságtartóvá vált. ~ Most a lényeg, hogy hajnalra hagyd el a várost, ha nem akarod magadra haragítani Lucifert.

~ Rendben! − Egyezett bele a nőstény, szomorúnak tűnt. ~ Jó volt téged újra látni Bonifác.

Lukrécia hátat fordított neki és elindult, hisz a kiszabott időig már nem sok volt vissza és senki nem akart a Pokol urával szembe kerülni. A kandúr nézte egy darabig, majd valami megmagyarázhatatlan oknál fogva utána indult, hogy elkísérje egy darabig. Tette meglepett pillantást váltott ki a társából.

~ Igen − ismert el, pedig mondhatta volna azt is, csak biztosra akar menni, hogy valóban elhagyja a várost. ~ De jobban válogasd meg kit sanyargatsz. Lehet a Pokolhoz tartózunk, de nem jelenti azt démonként kellene viselkednünk. Lucifernek pedig mindegy kinek okozol bosszúságot.

~ Megváltoztál Bonifác.

~ Nem. Csak rájöttem jobb azokat pofára ejteni, akik úgy gondolják velük semmi rossz nem történhet.

~ Van benne valami. − Ismerte el Lukrécia némi hallgatás után. ~ Kérdezhetek valamit?

~ Az attól függ, mi lenne az.

~ Ennek a Lucának, akihez beköltöztél, van bármi köze Luciferhez?

~ Egyelőre csak annyi, hogy rám vigyáz. De őt ismerve nem sokáig lesz ez így.

~ Ha így van, akkor óvnod kell őt. Nálad jobb testőrt pedig nem is adhatna mellé. − Lukrécia megállt és szembefordult vele. ~ Menj vissza hozzá és vigyázz rá! Egyedül is megtalálom a kiutat a városból. Te pedig nem bukhatsz le előtte.

Bonifác ezzel nem tudott vitába szállni. Megállt és figyelte a távozó nőstényt, akinek hosszú szőrű farka, mint valami búcsút intő zászló lengett utána.

~ Vigyázz magadra Lukrécia! - búcsúzott tőle, majd megfordult.

Nem sok ideje maradt visszatérni, kénytelen lesz egy átjárót használni, de ezen a gyártelepen nem akadt semmi felület, amit tükörként tudott volna használni. Szaporábbra vette a lépteit, hogy elérje a város forgalmasabb, üzletekkel teli részét, ahol már lesz rá lehetősége.

És igen, nem sokkal Luca ébredése előtt ért vissza, aki kissé kócosan, de mosolyogva köszöntette. Végigcsavarogta az éjszakát, de a reggelit ezért nem fogja kihagyni. És kibírja míg a lány elmegy dolgozni. Szundit pár órát, aztán nekiáll Lucifer dolgainak utánajárni.