Luca úgy döntött az izgalmakat egy kis olvasással piheni ki, az legalább eltereli a gondolatait is. Beült a kényelmes fotelba, elvette a mellette lévő asztalkáról a könyvet és kinyitotta. Fél oldalt nem sikerült elolvasnia, amikor Bonifác egy ugrással a karfán termett.

- Igen? - fordult felé Luca.

Válaszképp a termetes kandúr átlépett a karján, át a lábára, majd teljes hosszában elnyúlt a lány ölében úgy, hogy ráfeküdt mind a két karjára.

- Ne már Bonifác! - méltatlankodott Luca. - Így nem tudok olvasni!

~ Nem tudom mit csorgatod a nyálad egy nyavalyás könyv felett, mikor itt vagyok neked én - csapott egyet a farka végével. ~ Még ha te nem is vagy az esetem, nálam jobbat úgy sem kapnál, hiába keresnél.

- Mondtam már, hogy nehéz vagy? - szabadította ki Luca először az egyik, majd a másik karját.

~ Igyekeztem a te érdekedben elfelejteni, de úgy tűnik menthetetlen eset vagy - fordította a lány felé a fejét.

Luca igyekezett nem tudomást venni a kék szempárról és a figyelmeztetően, folyamatosan mozgó farok végről. Ha Bonifác ideges is volt valamiért, akkor sem tudta az okát. De nem fogja hagyni, hogy ez a kis önző dög uralkodjon rajta.

A karjait a kandúr hátára tette és megpróbálkozott tovább olvasni, bár nem találta valami kényelmesnek a helyzetet. Csak pár sorig jutott, mikor Bonifác megmozdult és felállt, felfelé nyomta vele a kezeit is. Majdnem elejtette a könyvet, de még időben rá tudott szorítani.

- Bonifác! - szólt rá a kandúrra, aki most körbe-körbe sétált az ölébe, mintha a megfelelő helyet keresné.

A hátsója és a farka többször elhúzott Luca orra előtt, aki igyekezett a fejét minél hátrébb dönteni, mert nem akart a macska ama testrészével közelebbi ismertséget kötni. Aztán Bonifác összegömbölyödött az ölében, bár a mérete miatt itt-ott lelógott.

- Sikerült kényelmesen elhelyezkedni? - tudakolta kicsit bosszúsan, de válaszként Bonifác csak betakarta az orrát a farkával és behunyta a szemét.

Luca elmosolyodott, ugyan az olvasásról le kell mondania, mert támaszték nélkül nem tudná sokáig tartani a könyvet. Azt meg nem tehette meg, hogy az egyik karja Bonifác fején pihenjen. Amúgy is olyan kis aranyos, így összegömbölyödve.

Lerakta a szekrényre a könyvet, majd kicsit távolabb nyúlt a telefonjáért. Annyira cuki így, és mivel nem figyel, talán sikerül egy képet készítenie róla. A plakáthoz is megfelelő lesz, talán, bár oda jobb lenne egy olyan, amin áll. Nem mintha nagyon lett volna Bonifácon bármi jellegzetes ismertető jegy. Talán a nyakörvén a medál, de az most nem látszott.

Óvatosan feloldotta a kijelzőt és rányomott a kamera funkcióra. Bonifác nagyon közel volt, így magasabbra emelte a telefont, hogy beleférjen, de így meg a kijelzőt nem látta. Nyújtotta a nyakát, hátha sikerül jól beállítania.

Már-már összejött, amikor a kandúr kinyitotta a szemét és abban a pillanatban fordult hasra, hogy Luca lenyomta a gombot. Aztán már le is ugrott az öléből. A lány megnézte a képet és csalódottan vette tudomásul csak egy fekete pacát sikerült fényképeznie.

- Áh, csak egy másodperccel kellett volna több és olyan aranyos képem lenne rólad - sóhajtott egyet.

~ Nem gondolod, hogy hagyom? Csak rontanád vele a rossz híremet. Egy pokol macska nem lehet aranyos - küldött felé lapos pillantást.

- Maradj úgy! - fordította felé a telefont.

Lehet morcos arcot vág Bonifác, de legalább jól látszik a pofija, meg mindene és felteheti a facebookra, meg rá a plakátokra. Csakhogy mire lenyomta a gombot, a kandúr hátat fordított neki és elindult egy nyugalmasabb helyet keresni magának.

- Ne már! - vágott egy fintort a lány, mikor visszanézte a galériában. - Akkor is csinálok rólad egy képet!

Állt fel a fotelből és indult meg Bonifác után, aki erre megtorpant és visszanézett.

~ Azt már nem! Felejtsd el!

Kicsit szaporábbra vette a lépteit, Luca viszont nem tágított, kezében a telefonnal követte. Ezzel pedig megkezdődött egy fogócska közöttük. A lánynak kerülgetni kellett a bútorokat, Bonifác pedig mindent felhasznált fedezéknek, ami csak az útjába került.

- Komolyan mondom elképesztő vagy Bonifác! - állt meg Luca egy jó három-negyed órás próbálkozás után.

~ És ezzel mi újdonságot mondtál? - küldött felé lapos pillantást.

- Több tucat képet csináltam, de a többség elmosódott, mert belemozogtál, vagy épp elfordultál. Amik tisztán sikerültek, azokon meg csak a hátsód látszik - nézegette végig a képeket.

~ Add fel! Úgy se fog összejönni - üzente neki, aztán feltűnt neki Luca nagyon szótlan és már mozdult is.

- Eh! Akkor is csinálok rólad képet, ha vacsoráig kell kergetőznöm veled! - fogadta meg és utána indult.

~ Hagyj már békén! Délelőtt a fürdéssel, most meg ezzel zaklatsz! - szedte a lábait és a lány hálószobája felé vette az irányt, talán az ágy alá nem fogja követni.

Csakhogy Luca nem volt rest lehasalni a padlóra, így Bonifác kénytelen volt tovább állni és mozgásban maradni. Eltelt újabb húsz perc, készült egy újabb rakásnyi kép, ami használhatatlannak bizonyult.

- Tudod mit Bonifác? Feladom! - hagyott fel Luca a macska üldözésével.

~ Már ideje volt.

- Majd a hátsódról rakok fel egy képet, bizonyára fel fog ismerni róla a gazdád, mert ő is mindig azt látja - indult meg  az asztalon lévő laptopja felé.

~ Tessék? - emelte magasra a fejét Bonifác, közben Luca leült a székre és bekapcsolta a gépet.

Nekiállt az usb kábelt keresni, hogy összekapcsolja vele a telefont és áttölthesse a képeket, amikor a kandúr egy ugrással az asztalon termet és úri tartásban a billentyűzetre ült. Luca felhúzott szemöldökkel nézett rá.

- Szállj le onnan Bonifác! - szólt rá és hátrébb gurult a székkel.

~ Még mit nem! Nem fogom hagyni, hogy a hátsómról képeket tölts fel az internetre! Lehet, hogy a pokolból jöttem, de nekem is van büszkeségem!

Luca aljasan elmosolyodott, a kandúr ilyet még nem látott tőle. Először nem tudta mire vélni, de aztán meglátta a telefont az ölében, aminek a kamerája egyenesen rá nézett. Tudta sarokba szorították, ha nem mozdul, elkészül a kép, ha igen, akkor a lány hozzáfér a laptophoz.

- Ezek nagyon jó képek lettek. Mindegyiken morcos arcot vágsz, de nem számít, használható és ez a lényeg - közelebb gurult, majd a kandúr mellső lábai alá nyúlt és lerakta őt a földre egy nyögés kíséretében. - Miért vagy te ilyen nehéz?

~ Te már megint a súlyommal piszkálsz. Valami komplexusod van ezzel kapcsolatban?

- Lehet fogyókúrára kéne téged fogni - gondolkodott hangosan a lány.

~ Ha nem akarod, hogy éjszaka óránként felkeltselek, akkor ezt gyorsan felejtsd el - azzal visszaugrott az asztalra, de Luca feltartotta a kezét és távol tartotta őt.

- Látod milyen jó képek - szólalt meg mikor megnyitotta a telefon memóriáját. - Mondjuk ezzel a fensőbbséges testtartással és amilyen kifejezés van a pofikádon, simán lehetnél Lucifer, a pokol ura, csak épp macska kiadásban.

~ Azt mondod? - hagyott fel a próbálkozással. ~ Áh nem! Túl sok feladatom lenne a pokol uraként. Nem maradna időm lustálkodni.

- Így ni, ezt beillesztjük ide! Kicsit nagyítunk rajta. Már csak valami jó szöveg kéne rá - gondolkodott el a lány. - Mondjuk legyen ez. Szia Gazdi, elcsavarogtam, de megtaláltak, itt utolérhetsz! Áh, nem! Ez nem illik hozzád.

~ Ez a nyávogós stílus! Még szép! Nem is értem hogyan jutott eszedbe!

- Mit szólnál ehhez... áh nem jó! - mondott is le a lány egyből róla, aztán kuncogni kezdett.

~ Mi olyan mulatságos? - nézett rá morcosan.

- Szerinted hülyének néznének, ha azt írnám oda. Pokoli macska keresi ördögi gazdáját, addig is egy angyal vigyáz rá? - és Luca továbbra is jól szórakozott a gondolaton.

~ Még, hogy te angyal? Aljasabb vagy, mint egy démon, és folyton meg akarod keseríteni az életem. Soroljam az ellenem elkövetett bűneidet? Állatorvos, fürdés, fényképezés, legutóbb meg fogyókúrával fenyegettél.

- Na jó, nem bonyolítom túl. Annyit írok csak, ha keresnél, ezen a számon érdeklődj utánam - és Luca azzal legépelte a szöveget.

~ Nem fog, ne reménykedj benne. Lucifer nem az az aggódós típus. Ha meg futárra van szüksége, csak csettint egyet és a környék összes pokolmacskája és... Patkányok. Hmm... lehet meg kéne néznem magamnak ezt a fenti szomszédot, hátha valami elkanászodott halandó szolga, akit ráncba kell szedni.

- Így ni! - figyelt fel Luca hangjára. - Megosztottam néhány csoportban, nyomtatok egyet, majd fénymásoltatok belőle valahol, és kiplakátolom őket holnap. Velem jössz?

~ Köszi, kihagyom. Jobb programot találtam ki magamnak holnapra - ugrott le az asztalról és otthagyta a lányt, aki aztán megvonta a vállát és nekiállt böngészni.