Míg a sötétedést várták, addig Bonifácnak volt alkalma alaposan átgondolni, mit és hogyan mond, amikor sor kerül erre a beszélgetésre. Ennek ellenére nem szólalt meg egyből, hanem kivárt néhány pillanatig.

~ A kóbor korcs azt állítja, hogy akad a városban néhány ember, aki olyan kiskedvencekre vadászik, mint amilyenek mi vagyunk − kezdett bele Bonifác. ~ Ugyan nem tudom mennyi pokolmacskának kéne a városban lennie, mert érthető okokból nem nagyon verődünk össze, de ehhez a városmérethez, a velem együtt lévő tizenhármat kicsit keveslem. Nem hiányzik néhány négylábú őrangyal?

Le sem vette Szerafináról a tekintetét, hogy a legapróbb megmozdulást is észrevegye. A fehér nősténymacska tartása nem változott, de az utolsó kérdés hallatán, épphogy, de megrezdültek a fülek, ebből már tudta Bonifác a választ.

~ Ugyan mi nem okozunk csapatosan balszerencseáradatot, ettől függetlenül nem járunk össze, hogy tudjak válaszolni a kérdésedre − szólalt meg óvatosan Szerafina, nem akarta a pokolmacskák orrára kötni, hogy a gyűlésen jóval kevesebben jelentek meg, amit Lucifer esetleges jelenléte miatt hívott össze, mint amire számított.

~ Most azt akarod nekem bemesélni, hogy nem fújtál riadót a múltkori kis találkozásunk után, amiből rájöttél, hogy Lucifer a városban van? − kérdezett rá Bonifác, és kifejezetten szórakoztatta a tény, hogy ilyen riadalmat tudott okozni közöttük ezzel. Nem mintha a Pokol Ura olyan sok időt töltött volna itt, mert folyamatosan járta a világot, és intézte a kis üzleti ügyeit.

~ Nem voltunk annyian, mint legutóbb, de ez nem jelenti azt, hogy eltűntek, csak annyit nem tudtak a gazdáik mellől elszabadulni − ismerte el Bertalan, kár lett volna bármit tagadni, mert azzal csak magukat áltatják.

~ Ez miatt jöttél ma este ide, te is? − nézett fel Szerafina őrangyal társára.

~ Igen, ez a rühes korcs, az én fülembe is beültette a bolhát − ismerte el a rottweiler.

~ Örülnék neki, ha nem korcsoznátok − motyogta leginkább magának Fábián. Elsettenkedett volna már régen, ha nem tűnik fel neki, hogy a Szervác nevű holló le sem veszi róla a szemét.

~ Egyem meg azt a kis érzékeny lelkedet − dorombolta oda neki Lukrécia, szófordulata megdöbbentette a tépett fülű kandúrt. Szervác az ágon csőrét csattogtatva nevetett, Pongrác viszont látványosan, és jól halhatón ásított egyet, unta az egészet.

~ Nyugalom, nem esznek lelkeket, még a démonok sem, nemhogy ők − sajnálta meg Bertalan a kóbor kandúrt, aki részben akaratlanul csöppent bele ebbe az egészbe.

~ Te mindig előszeretettel rontod el mások szórakozását? − fordult Lukrécia a vele szemben lévő kutya őrangyal felé.

~ Csak a fajtádét szőrpamacs. Mondd csak, sok pormacskát szedsz össze a bundáddal? − villantott fel egy kutyamosolyt Bertalan kötekedően, és alaposan végigmérte a hosszú bundával megáldott nőstényt.

~ Gúnyolódj csak kedvedre. Nem engem vert meg a sors olyan buta képpel, mint amilyen neked van. Bár bizonyára nem véletlen, hogy ezt a fajtát, amit te képviselsz, elsődlegesen harci feladatokra tartják, és nem valami nemesebb célért − vágott vissza Lukrécia, a sértést nem vette magára.

~ Térjünk vissza a tárgyra! − szólalt meg Szerafina, még mielőtt tovább folytatták volna ezek ketten a civódást. ~ Szóval azért hívtad össze a fajtársaidat, hogy figyelmeztesd őket. De mit akarsz tőlem, tőlünk? Nem hiszem, hogy a jó szándék vezérelt ide téged.

~ Részben ezért hívtam őket össze, részben, hogy megtaláljuk ezt a néhány embert. És nem a jó szándék vezérelt, hanem az érdek. Nektek sem lenne jó, ha lebuknánk a nagyvilág előtt, ahogyan nekünk sem − kezdett a válaszba Bonifác. ~ Több szem, többet lát.

~ Ezzel nem tudok vitába szállni. És mit akarsz tenni, ha megtaláltuk őket? − faggatta tovább a kandúrt Szerafina.

~ Megszabadulunk tőlük − közölte nemes egyszerűséggel Bonifác.

~ Meg akarod őket ölni? − döbbent le a fehér nőstény, és mellette Bertalan se jutott szóhoz.

~ Meg vannak a magunk módszerei − válaszolt sejtelmesen a kandúr, és visszagondolt arra mit is tett Reginával.

Nem kell megölni őket, elég ha diliházba juttatja azt a néhány alakot. Sok mindent le tudtak videózni az emberek, vagy bebizonyítani bizonyos módszerekkel, de az elmetámadások még nem tartoztak közéjük. Különben is, kit fog érdekelni, hogy néhány ember agyilag megzakkan? Főleg, ha olyanokkal történik mindez, akik alapból azt akarták bizonyítani, hogy a menny és pokol teremtményei léteznek, és az emberek között járnak.

~ Jól van − egyezett bele Szerafina. ~ Szólunk a társaiknak, hogy tartsák nyitva a szemüket, és ha bármi gyanúsat észlelnek jelezzék. Segítünk megtalálni őket, és ennyi. A többi már legyen a te problémád.

~ Rendben − bólintott rá Bonifác, többet nem is várt a négylábú őrangyaloktól.

~ Mégis hogyan akarod, hogy üzenjünk nektek? − tett fel egy fontos kérdést Bertalan.

~ A köcsög görényeitek, és a szarógalambjaitok, már nincsenek meg? − fordult gúnyosan a kutya felé a kandúr. ~ Velük tudtok üzentetni, mint mi a patkányokkal, és hollókkal.

Némileg bosszantotta Bonifácot, hogy minden problémát neki kell megoldani, igaz valahol számított is rá. A szervezettség nem feltétlenül volt a négylábú őrangyalok erőssége. Egyénileg védelmezték a nekik kirendelt személyt, míg a pokol lényeinek csapatosan volt kiadva egy-egy nagyobb feladat elvégzése, ami összehangolást igényel.

~ Te! − mordult fel Bertalan a két jelző hallatán, de aztán vissza is fogta magát, mert Pongrác, aki eddig bambán bámulva maga elé ült most hirtelen lelkesen felállt.

~ Játszunk végre? − kérdezte reményteli hangon a pokolkutya.

~ Olyat fogunk játszani, hogy te most szépen Fábiánnal, és Szerváccal elmész egy helyre, ahol felveszed néhány embernek a szagát, és megpróbálod megtalálni őket még hajnal előtt − hűtötte le pokoli társa kedvét Bonifác.

~ De én vele szeretnék játszani. Nem tűnik olyannak, aki amint feldől, ott is marad a földön típusnak − próbálkozott Pongrác.

A kan rottweiler nem lehetett kis termetűnek nevezni, de a pokolkutya még nála is termetesebbre nőtt, beillett egy kisebb póninak is. Bertalan nem is ringatta magát abba a hitbe, hogy erőben felvehetné vele a versenyt. Kettejük harcát csak akkor tudná megnyerni, ha bebizonyosodna, Pongrác valóban olyan üresfejű, mint amilyennek tűnik. De még akkor is ostobaság lett volna egy pokolkutyát lebecsülni.

~ Miután megtaláltad hol lakik az az ember, akkor utána játszhatsz Buksival is − válaszolt unottan Bonifác, Bertalan meglepetten kapta rá a pillantását. A kandúr farka vége fentről lefelé mozdult, mintha csak legyintett volna, nyugi, csak azért mondtam, hogy leszereljem.

~ Hát jó − hagyta magát Pongrác meggyőzni, majd kikerülve a két pokolmacskát megindult a kóbor kandúr felé. ~ Mutasd hova megyünk.

~ Ezt komolyan gondoltad? − nézett el Bonifác felé Fábián, a hátsó lábaira ült, mellső mancsait védőn, és egyben harcra készen maga elé húzta. Egyáltalán nem vágyott arra, hogy egy póni méretű kutya társaságában rója az utcákat. Visszavágyott a srác szobájába, ahonnan kilógott némi kajaszerzés reményében, de már nagyon bánta.

~ Vidd el az egyik helyre, amiről tudod, hogy tűntek el macskák ezen emberek miatt! − utasította ellentmondást nem tűrően a másik kandúrt Bonifác. ~ Nem fog megenni, és amúgy is, Szervác is veletek megy.

~ Hát ezzel nem nyugtattál meg − tette le lassan a mellső lábait Fábián, és óvatosan pillantott fel a nagydarab pokolkutyára, aki nyáltól csöpögő, vigyorgó pofával nézett rá, várta, hogy induljanak végre.

~ Fogd fel úgy, hogy kaptál egy testőrt. Mert ha beüt a baj, akkor ő fel tudja az embereket tartani, míg te lelépsz − helyezte más megvilágításba a felállást Bonifác. ~ Bár kételkedem benne, hogy ki mernének kezdeni egy pokolkutyával. Azért Szervác tartsd nyitva a szemed.

− Úgy lesz! − ígérte meg a holló, és a faágról lereppent, majd  Pongrác hátán foglalt helyet, és onnan nézte fekete szemével Fábiánt.

~ Na jó! − adta meg magát a kóbor kandúr, és bár még egyszer elnézett a potyakaját rejtő orvosi rendelő felé, majd megindult újdonsült társaival a város egy pontja felé. ~ Legközelebb befogom a számat...

Négy szempár figyelte a trió távozását. A kóbor macska kibújt a drótos kerítés alatt, Pongrác nemes egyszerűséggel átugorta az akadályt, Szervác erre az időre felreppent, hogy aztán újra elfoglalja a helyét pokoli társa hátán.

~ Ami az üzengetést illeti − fordult vissza Bonifác Bertalan felé ~, ha neked ennyire gondot okoz a kis védenced miatt, akkor Lukrécia veled megy, és megoldja helyetted ezt a feladatot.

~ Hogy mi? − döbbent le a rottweiler, a nőstény pokolmacska kíváncsian nézett a kandúrra, hogy mi ezzel a célja. ~ Azt már nem! Egy pokoli bestiát se viszek a családom közelébe!

~ Bonifácnak igaza van − szólalt meg Szerafina, aki szintén nem tudta mit akar ezzel a kandúr, de jobb, ha Bertalannal megy a bajkeverő nőstény, mintha velük marad, mert úgy az erőviszony elbillenne a pokolmacskák javára.

~ Ezt nem mondhatod komolyan! − szólalt meg néhány pillanatnyi csend után a rottweiler.

~ Te kötötten vagy a családod miatt, nem tűnhetsz csak úgy el órákra, ha megtudsz valamit. Nem úgy, mint ő − mutatott rá egy tényre Szerafina, és szándékosan nem nevezte nevén Lukréciát, amivel kicsalt a másik nőstényből egy mosolyt.

~ Mégis hogyan vihetném, én őt magammal? − akadékoskodott továbbra is Bertalan, hátha sikerül elkerülnie ezt a lehetőséget. ~ Nem állíthatok csak úgy be vele.

~ Ugyan miért nem? Egy ilyen buta pofijú kutyából kinézi bármelyik ember, hogy pártfogásba vesz, és hazavisz egy olyan cuki cicát, mint amilyen én vagyok − kellette magát Lukrécia, és már előre élvezte, hogy bosszanthatja majd a négylábú őrangyalt, és még csak nem is bánthatja, amíg az emberek szeme előtt lesznek. 

~ Mégha nem is ez a helyzet, csak vidd magaddal. Lukrécia kellően dörzsölt ahhoz, hogy bárhova benyávogja magát legalább néhány napra. Vagy esetleg félsz, hogy kitúr téged a helyedről? − vette kötekedőre a beszélgetést Bonifác.

A feltételezést hallva Bertalan horkanó, prüszkölő hangot adott ki. Abszurdnak találta ezt a lehetőséget, de azért jobb, ha nem becsüli le a bundás pokoli teremtményt. Nem akadékoskodhatott tovább, mert még a végén tényleg úgy fogják gondolni, hogy fél tőlük, és akkor később célponttá válik.

~ A gazdám rühelli a macskákat, a kis gazdám is inkább kutyapárti. Szóval sok sikert a benyávogáshoz. Örülhetsz, ha megengedik, hogy a kertben maradj − közölte Bertalan Lukréciával, majd a kandúr felé fordult. ~ Velem jöhet, de most mondom, ha bajt kever, akkor kirázom a bundájából, és utána te jössz. És még valami, ha Szerafinának egy szőrszála meggörbül...

~ Ha bántani akartam volna, már múltkor megteszem, amikor te sehol sem voltál − dobta oda válasz gyanánt a kandúr, majd a kék szemek átváltottak vörösre. ~ Viszont, ha Lukréciának baja esik, a város összes pokolmacskáját a családod otthonának közelébe küldöm. Ugye tudod mit fog az eredményezni?

~ Szeretem mikor ilyen gonosz vagy − dorombolta Lukrécia, és a kandúrhoz simult, miközben Bertalan szólni sem tudott a fenyegetés hallatán ~, de ne félts! Több kell egy ilyen négylábú őrangyalkánál, hogy nekem bajom essen.

~ Tudom. Nem véletlenül hívattalak ide Szerváccal, de jobb, ha tisztában van azzal mi lesz a következménye annak, ha nem viselkedik rendesen − tisztázta a helyzetet Bonifác, mire a kutya őrangyal morgott halkan.

~ Nem lesz baj Bertalan − igyekezett a társát Szerafina megnyugtatni. ~ Bonifác az a fajta, aki tudja a fontossági sorrendet, és most ezen emberek megtalálása előrébb való, semmint kihasználni a helyzetet a másik fél gyengítésére.

~ Jól van − törődött bele Bertalan a helyzetbe, majd Lukréciára nézett. ~ Menjünk! Már így is túl sokat voltam távol.

~ Követlek − biztosította a nőstény pokolmacska, majd kecsesen tette egyik lábát a másik után, Szerafinával egy vonalba érve megállt. ~ Olyan komolyan mondtad azt az előbbit Fehérke, hogy majdnem el is hittem. Azért ne nagyon áltasd magadat...

Azzal Lukrécia újra megindult, és szednie kellett a mancsait, hogy utolérje Bertalant, aki valóban igyekezett vissza a helyére, hogy ne tűnjön fel a gazdáinak a távolléte, ha netán keresnék valami miatt. Elsődlegesen az udvaron élt, de gyakran beengedték a házba is, főleg, ha nagyon zordra fordult az időjárás.

~ Miért küldted el a barátnődet Bertalannal? − vonta kérdőre Szerafina a kandúrt, amint látótávolságon kívülre került a távozó páros.

~ Fogalma sincs mit jelent tartozni valakihez, ebből kifolyólag azt sem nézi meg kinek árt. Jó tapasztalás lesz neki, és így nem fog meggondolatlanul bajt okozni − válaszolt őszintén Bonifác, legalábbis nagyon remélte, ha tapasztal némi jót az emberek részéről, akkor másképp fog hozzáállni a balszerencse hozáshoz.

Lucifer a Pokol Ura volt, őt és a démonokat az emberek gonosznak állították be, de a valóság az volt, hogy nem ártottak ők bárkinek, aki eléjük került. Egy amúgy is sanyarú sorsú alakot mi értelme lett volna tovább kínozni? Abban sem kihívás, sem élvezet nem volt. Mindig olyan célpontot választottak, akinél értelmét is látták.

Legalábbis a többség. Azért mindig akadtak kivételek, de amíg nem ártottak nagyon, addig a Bukottak nem foglalkoztak vele, csak akkor, ha már az ő terveikbe is belerondított az illető. Ők viszont más játékot játszottak, mint a démonok. Magasabb szintűt, de nekik sem az emberiség romba döntése, és kiirtása volt a cél, inkább csak a fentiek bosszantása, hogy más irányba terelték a világot, mint amerre mennie kellett volna.

~ Ezt nehéz elhinni, de legyen így − törte meg Bonifác merengését Szerafina. ~ Viszont jobb, ha máshol mondod el mit is akarsz tőlem pontosan, mert Harry bármikor kijöhet, és feltűnne neki a jelenléted. A múltkor is megismert. És csinálj már valamit a szemeddel!

~ De morcos valaki − mérte végig a nőstényt a kandúr, a szeme színét visszaváltotta azért kékre, majd követte a sietős léptekkel távolodó Szerafinát.

− Luna! Luna! − nyitotta ki az ajtót Harry, és nézett körbe, majd feltűnt neki a szemközti kis utcában eltűnő termetes fekete macska. − Bonifác? Hmm... lehet el kellene kérnem Rontól Luca elérhetőségét, hogy rákérdezzek, mert elég kicsi az esélye, hogy két olyan macska legyen a városban, mint Bonifác.

A férfi még körbenézett a rendelő apró udvarán, hátha meglátja a fehér szőrű kedvencét, de nem találta. Néhányszor még szólította, majd visszatért, és bezárta az ajtót, csak a macskabejáró maradt befelé járható. Letette Luna adagját, majd még egy ellenőrzés után az edzőterem felé vette az irányt.