Tök
A faragott töklámpás megvédi a házat Halloween éjszakáján a szellemektől

A fesztivál után pár nappal Jacobék elköltöztek. Aris persze megsiratta, de én csak fél szívvel tudtam vigasztalni. Egész végig az erdőben elásott csontok keringtek a gondolataimban. Esténként azt álmodtam, hogy egy csontváz bárány mászik ki a föld alól, ami elragadja Jacobot. Én pedig csak állok ott és nem teszek semmit. Mögöttem pedig ott áll Aegeus és Thetis mindketten feketében és komoly arccal bólogatnak.
Ennek így kell lennie.
Legalább már nem volt annyi rémálmom. Apa hetente kétszer-háromszor hívott minket telefonon, amit anya gyűlölt, mert sose tudta ki keresi Paul vagy apa. Így minden telefoncsörgés izgalommal és rettegéssel töltötte el egyszerre.
Anyával épp egészen meg voltunk. De nem éreztem magamhoz közel. A válás óta azt hiszem egyre messzebb sodródtunk egymástól és egyikünk se vette soha a fáradtságot, hogy kinyújtsa a kezét a másik felé. Mindketten jobban értettünk a saját sebeink nyalogatásához. Valahol talán mégis hasonlítottunk egymáshoz.
De Ella még mindig közel állt hozzá. A Halloween közeledtével anya megvarrta neki a ruhát. Nekem is felajánlotta, hogy segít a jelmezemmel. De inkább kihagytam. Valójában Thetis-t is megkérhettem volna, de most először nem hozott lázba a jelmez dolog és a csoki gyűjtés. Régen mikor a long island-i Brookville-ben laktunk akár több kilónyi édességet is össze tudtunk szedni egy éjszaka alatt. Egész táblás csokik és különleges csomagok, amiket az otthonülő anyukák jópofa díszítéssel láttak el. Persze Brookville az egyik leggazdagabb város Amerikában.
E közben Lavender Hill? Inkább versenyezhetett volna a legszegényebbek között.
Aris azt mondta tavaly egy kisebb zacskónyit szedett össze cukorkákból. De almából rengeteget kapott.
A Halloween előtti napokban Aegeus nem díjnyertes tökeit faragtuk ki. Aegeus meglepően jó volt benne rémséges cápafogas tökfejet készített. Thetis, aki Ellával közösen dolgozott - mivel a húgom kezébe se a maga se mások biztonsága érdekében nem adtunk túl éles kést -, aranyos kerekszemű töklámpást hoztak össze kissé csálé fogakkal. Aris egy Napot és egy Holdat faragott ki némi segítséggel. Én teljesen egyedül egy kissé gonosz szemű, de klasszikusat farigcsáltam.
Kissé régimódi az ízlésem talán, ezt elismerem. De Camilla néni mikor hazahoztuk őket azt mondta az enyém olyan amilyennek lennie kell.
Vagyis tökéletes.

Halloween éjszakáján bizonytalanul méregettem magam a nappalink egészalakos tükrében. Camilla néni gyerekei után egy halom kosztüm maradt, amik mind az egyik sose használt hálószoba szekrényében porosodtak. A molyírtó szaguk még a kétszeres alapos kimosás után se tűnt el teljesen. Kissé feszengve még egyszer körbefordultam.
Cowboynak öltöztem.
Nem tudom mi zavart jobban a néha megcsapó molyírtó illata vagy a tény, hogy nem igazán tértem el a megszokott kinézetemtől. A csizma és a kalapot leszámítva és persze a farúdra húzott plüss lófejet, amit a kezemben tartottam. A ló nyakában műanyag töklámpás vödör. Ebben a szerelésben még kisebbnek éreztem az esélyt, hogy megtelik.
- Jó vagy így hagyjad már – morogta Camilla néni ahogy belépett a szobába. Ő nem öltözött ki, de szalmakalapjához erősített két vörös kis szarvat. Ez volt az egyetlen este mikor a világ a küszöbéhez jött. Már minden cukorka ki volt készítve a gyerekeknek. Ugyan megígérte a maradék a miénk lehet, de egész héten hallgathattam az osztálytársaim terveit miként fognak elsőként a Zöldkúriához érni, hogy övék legyen a legtöbb édesség.
A néni mögött ott ugrándozott Ella, aki már két órával ezelőtt felvette a ruháját. Ez évben nem tudott dönteni, hogy boszorkány vagy tündér legyen ezért végül mindkettő lett. Hosszú fekete ruháját és csíkos piros harisnyáját tündér szárnyakkal és varázspálcával egészítette ki, aminek végén villogott a csillag, ha megrázta.
Ugyanezzel a pálcával ütött meg mikor megmondtam neki, hogy boszorkány tündérek nem léteznek.

Már sötétedett mikor elindultunk a Boszorkánylakhoz Ellával. Anya és Paul az iskolába tartott felnőtt halloween-i buliba mentek. Ahogy elnéztem őket a nappalinkban angyalnak és ördögnek öltözve nem bántam annyira, hogy nem jönnek velünk. Persze egy szót se váltottunk Paullal sőt rá se néztem, de hajlandó voltam megölelni búcsúzoul anyát, amit láthatóan sikerként könyvelt el.
Amúgy is csak a dedósokat kísérgetik, Halloweenkor a szüleik.
Én meg már fél lábbal a felnőtt korban voltam. Gondoltam én nyolc évesen.
Aris kint várt már minket Goathe-vel az úton. Nagyon izgatott volt, hogy végre más gyerekekkel tud csokivadászatra menni.
Ahogy közelebb értünk már láthattam a jelmezét is. Persze meg nem lepett mivel egész héten erről beszélt. Oroszlánnak öltözött kócos sörénye sok plüssállat feláldozásába került.
Két héttel ezelőtt, mint búcsúajándék Jacob-nak Aegeus és Thetis elvitt minket a moziba az új Oroszlánkirály filmre és Aris azonnal beleszeretett az oroszlánokba. Később annál jobban sírt mikor Thetis elmagyarázta neki, hogy nem tarthat oroszlánt és mint mellékes tény közölte ő se lehet oroszlán, ha felnő.
- Na készen álltok? – ugrált föl alá Aris ahogy odaértünk hozzá majd megsimogatta a plüss lófejet.
- Persze. Tetszik a sörényed – már készen álltam volna, hogy induljunk is bár hivatalosan hétkor kezdődött az adsz vagy kapsz szerettem volna a főutcához érni mert onnan szisztematikusan végig járhattuk a várost. Én voltam ugyanis az est stratégája, mint a legtöbb tapasztalattal bíró.
- Aha csak a papáék még készülődnek – bólogatott lelkesen Aris. Mielőtt megkérdezhettem volna ezt meg mégis, hogy érti Ella a szája elé kapott.
- Mégis mit tettettek Goathe-vel?! – sikította. Csak most néztem meg alaposabban az állatott. A kecske fejére ősz paróka volt téve, aminek erősen kopaszodásra emlékeztető homlok vonala volt. Nyakában fehér selyemkendő volt kötve mintha csak egy vámpír lett volna. Kis bőrszíj volt rajta oldalán tintatartó, amiből kiállt egy fekete toll - Neróé minden bizonnyal - mind összeragasztva, hogy ne essen ki.
- Én se értettem igazán. Apa egy német bácsinak öltöztette be, akinek szintén ez a neve. Egy író? – majd felém fordult bizonytalanul – hol van Németország?
Egy ideig gondolkodtam próbálván magam elé képzelni a térképet. Fogalmam se volt az európai országokról ezért hasra ütés szerűen mondtam egy másikat remélve az tényleg közel van hozzá.
- Ha azt mondom Oroszország azt tudod hol van? – kérdeztem mire megrázta a fejét – akkor nem tudom neked elmagyarázni – de azért megfogtam a kezét – majd holnap megnézzük a földgömbömön, amit apa küldött jó?
- Szegény kis Goathe! – sopánkodott tovább Ella, aki még mindig a kecske nyakát ölelte – hogy tehették ezt veled! Neked kellett volna lenned a tündérkirálynőnek! Erre beöltöztettek egy undi fiúnak.
- Mi ez a lárma? – hallottam meg Thetis hangját a kertből. Ahogy odakaptam a fejem kellett egy kis idő míg felismertem a két felnőttet. Aegeus szürke csíkos öltönyben és hátrafésült hajjal teljesen más lett, komoly és felnőttes. Valaki, akivel az apám üzletet kötne. Hogy a szemüvege nélkül pontosan mennyit láttot az már más kérdés volt. Mellette Thetis sétált. Legalábbis csak Thetis lehetett mert a férfibe karolt.
A hosszú fekete haj és fekete ruha szinte tökéletes álcázás volt a sötétben. A ruha alja épp csak nem súrolta a földet. A vörös rúzsával olyan volt, mint egy épp étkezésről távozó vámpír.
- Áruló – fordult Ella sértetten Aegeus felé, aki a szívéhez kapta a kezét – azt mondtad tündérkirálynő lesz!
- Én mondtam, hogy mérges lesz – jegyezte meg a fekete hajú nő, aki Thetis hangján szólalt meg. Akkor tényleg ő volt az.
- De Ellie! Így vicces. Goathe a Goethe! – mondta és mind némán bámultunk csak rá.
- Ugye tudod, hogy a legnagyobb irodalmi darab, amit valaha olvastak a „Nagyon éhes hernyó"? – fordult felé Thetis.
- De... de ugye azért te viccesnek találod?
- Hát persze Agapiménos – csókolta arcon férjét majd visszafordult felénk – na indulás srácok vagy mindent elkapkodnak elölünk.
- Ti is jöttök?! – még csak palástolni se próbáltam a felháborodásom.
- Hát persze. Különben fölösleges lett volna ennyit szenvedni Aegeus bajuszkájával – mutatott a férfi szája fölé Thetis, ahol valóban látni lehetett két kis bajuszkára emlékeztető vonalat. A hatás nem volt tökéletes Aegeus világos borostájával, de attól sose tudott igazán megszabadulni. Egy hét borotválkozás nélkül és úgy nézett ki, mint Chewbacca.
- Hát jó, akkor gyertek – morogtam az orrom alatt ahogy elindultam Lavender Hill városa felé. Aris szorgosan a sarkamban volt Ellával. Aegeus érzékeny búcsút vett Goathe-től.
- Vigyázz a házra! – integetett az addigra már a kertben legelő állatnak. A kerítésre Thetis akasztott ugyan egy édességes zsákot, hogy a gyerekek kiszolgálják maguk, de valójában nem sokan tévedtek az őszi estén rémísztőnek ható házhoz. Legalább nem kellett dekorációra költeniük.
- Egyáltalán minek öltöztetek? – kérdeztem némi idő után továbbra se igazán örülve a pesztrálásnak.
- Gomeznek és Morticianak – majd mikor elmaradt a reakció Thetis homlokát ráncolva hozzá tette – tudjátok az „Addams family" -ből? Jézusom most igazán öregnek érzem magam.
- Hisz tudod, hogy a „Nagyon éhes hernyó" -nál jobbat még nem olvastak – vont vállat Aegeus de mikor a nő a karjába csípett megbánta a megjegyzését.

A város egészen megelevenedett. Úgy tűnt a lavender hill-iek a lelkük mélyén igazi közösségi emberek voltak. Vagy csak, mint megannyi kisvárosnál még itt is élt a bensőségesség. Néha, ha Lavender Hill-re és a városára gondolok, ahol megannyi évet éltem egy a tenger közepén sodródó szigetre gondolok. A város mindig ugyan olyan volt mégis mindig volt egy arca, egy vonása, egy eddig fel nem fedezett darabkája, ami arra várt, hogy rátaláljak.
A Halloween éjszakája is ilyen volt.
Thetis mesélte ilyenkor remekül fogytak az amulettjei. Mert a Halloween valójában az az este volt mikor a mi és a Halottak világa között semmivé foszlik a gát. A halottak pedig visszajönnek. De azt is mondta amíg ég a töklámpás a fénye minden árnyat elriaszt. Biztonságban voltunk, de figyelmesnek kellett lennünk. Még mielőtt elindultunk volna kitettem egy pohár tejet az ablakba úgy ahogy Katsaroséktól láttam. Arra gondoltam, ha egyszer meghalok és majd visszajövök ezen az estén én is biztos szomjas lennék. Talán a kísértetek egész évben éheznek és szomjaznak. Nem volt komoly elképzelésem a Túlvilágról de reméltem nem szenvednek a szellemek.

Az adsz vagy kapsz nem alakult fényesen. Műanyag töklámpásaink félig szinte üresek voltak. Egyedül talán Aris értékelte az almákat, amiket kaptunk mivel a mamája kompótot fog belőle csinálni. Ella viszont majdnem elsírta magát mikor fogkeféket kaptunk az egyik házban. Mind döbbenten néztünk kis lámpásainkba a látványtól.
- Azt hittem ez csak egy rémmese – suttogta Aris.
- Én is – bólogattam – menjünk innen gyorsan.
Aegeus hiába próbált minket felvidítani, hogy valójában remek, hogy törődnek a fogainkkal nincs lelombozóbb csoki szelet helyett fogkefét kapni.
Még be-be csengettünk házakhoz, de csak lassan gyarapodtunk. Találkoztunk pár osztálytársunkkal, de ők se voltak sokkal gazdagabbak, mint mi. Mégis azt mondták ahhoz képest, hogy mennyit szoktak gyűjteni ez évben egészen elégedettek lehetünk. Az egyik osztálytársam rosszmájúan megjegyezte biztos mert Jacob családja elköltözött és így sokkal kevesebb lett a gyerek. Én elmosolyodtam ugyan de Aris szerint a lány csak undok volt.
Mikor lassan eldöntöttük, hogy hazaindulunk összefutottunk anyáékkal. Először próbáltam úgy tenni mintha nem venném őket észre, de mikor anya lelkesen elkezdett integetni képtelen voltam nem vissza integetni. A járásáról tudtam, hogy ivott. Nem volt részeg, de alkohol nélkül sose érezte magát ennyire oldottnak.
Anya valójában nem igen találkozott még Katsarosékkal de úgy köszöntötte őket, mint régi ismerőseket szokás. Ezt szerettem benne. Még ha zavarban is volt néha a viselkedése közvetlen maradt. Sose hozott minket zavarba.
Ezután a felnőttek hosszan simogatták egymás egoját, hogy milyen remek jelmezeik vannak. Mint kiderült ők tudták is kinek öltöztek Thetis-ék.
- Mi Paullal átmegyünk a városba egy másik Halloween partira nem akarnak csatlakozni miután hazavittük a gyerekeket? – vetette fel anya hirtelen – Aris aludhat nálunk persze Camilla majd vigyáz rájuk.
Katsaros-ék összenéztek majd megrázták a fejüket.
- Nem rajongok a sok emberes... összejövetelekért – felelte lassan Thetis – de menjetek csak. Mi majd hazavisszük a srácokat.
Anya csalódott arcot vágott, de azért rábólintott. Talán már előre tudta Thetis nem kedvelte az embereket pláne nem az idegeneket.
- Oh! – kapott homlokához Paul hirtelen – mielőtt még elfelejtem odaadni! Hoztam nektek valamit! – nézett ránk majd elsietett a kocsijához. Pár pillanat múlva a karjában három óriási csomag előre csomagolt édességkosárral jött vissza.
- A pékségben nagyon népszerűek voltak, de sikerült félre tennem nektek – majd zavartan anyára nézett – anyukátok mondta mennyire szomorúak lettetek, hogy Lavender Hill-ben kevesebb csokit lehet szerezni.
Ella és Aris szinte kikapták a kezéből a csomagokat és fel-le ugrálva éljenezték Pault. Kissé vonakodva, de az édesség iránti vágy végül győzött és én is elvettem tőle.
- Köszönjük – mondtam mire a többiek is csatlakoztak hozzám. Egy egészen kicsit jobb fényben láttam Pault. Egy hangyányit csak. Talán még várhatnak egy kicsit az űrlények mielőtt elrabolják.
- Ugye milyen kedves Paul? – duruzsolta anya különös hangon ahogy bele karolt. Fura volt látni őket így. Mégis talán jobb lenne, ha ma vinnék el Pault.

Az erdő rémisztő volt este főleg telefon lámpákkal megvilágítva. Ahogy a fák között sétáltunk a rövidebb úton újra és újra belemeredtem a sötétségbe attól rettegve valami visszanéz rám. Élő vagy holt.
- Ne nézelődj – mondta Thetis nehéz keze ahogy a vállamhoz ért megborzongatott – a végén még találsz valamit – viccelődött ugyan hisz nevetett, de én nem találtam viccesnek.
- Thetis – szólalt meg Aegeus, aki mögöttünk jött Ellával a nyakán, akinek három nyalóka is lógott ki a szájából, de jókedvében még egyet a férfi is kapott – ne riogasd a gyerekeket...
- De hát Halloween van! Tudod mit? Mielőtt visszajövünk az erdőbe nézzünk meg egy horrorfilmet!
- Én biztos nem nézem meg – mormogta Aris a karomon csüngve. Foga alatt hangosan ropogott a grillázs.
El nem tudtam képzelni, hogy este visszajöjjek az erdőbe. De Aegeus és Thetis minden boszorkány ünnepen ezt tette. Hogy pontosan miket műveltek sose firtattam. Aris azt mesélte ételt és italt visznek ki olyan, mint egy éjjeli piknik. Aegeus a csillagokból jósol és előkerülnek Thetis kártyái. Gyertyákkal világítják meg az éjszaka sötétjét.
Csak sokkal később vett ő is részt ezeken az estéken. Néha még én is elkísértem és szórakoztató volt. De gyerekként biztos nem bírtam volna ki egy percet se a sötét erdőben prérifarkasok és szellemek között.

Akaratlanul is megkönnyebbülten felsóhajtottam mikor megláttam a fák között felbukkanó Boszorkánylakot. Még innen is látszódtak az ablakpárkányon hagyott töklámpások fénye, amik biztonságban voltak Goathe fogaitól. Most már nem érhet minket baj, gondoltam.
Már a kertkapunál álltunk készen arra, hogy elbúcsúzzunk mikor Ella megszólalt.
- Hol van Goathe? – kérdezte az állat után kutatva a sötétben. Goathe mindig a kapuhoz jött, ha hazaérkeztek a gazdái. Aegeus elővette a telefonját, hogy ismét világítson vele. Mind követtük a fényt míg egészen fel nem kúszott a tornácig.
Valaki ült ott.
Aris mellettem levegő után kapott.
- Egy szellem? – sípolt.
- Ajánlom neki – nyitotta ki a kaput Thetis, hogy maga nézze meg az ismeretlent.
- Várj drágám! – kevésbé bátran de Aegeus is utána indult. Így maradtunk hárman ott, de ahogy körbe néztem a sötétben maradva inkább intettem.
- Menjünk mi is – még mindig jobb volt egy szellem, mint a sötétség.
Aegeus sarkában loholva mentünk fel az emelkedőn. A tornácra vezető lépcsőn egy nő ült ölében a szellemeknek kint hagyott tálcán billegő étellel.
Világos szőke haját hátra fésülte, ami szorosan a koponyájához simult. Fekete bőrdzsekit és hosszú földig érő szoknyát hordott, amitől csak még alacsonyabb és tömzsibb tűnt, nőhöz képest vastag nyakkal. Szája szélén némi szaft maradt, ami arra utalt tényleg ő ette meg a kint hagyott ételt.
Árulóként Goathe ott feküdt lábánál jelmeze nélkül.
- Csak hogy haza értetek – törölte meg száját kézfejével az idegen – üdv itthon – tette hozzá nevetve. Thetis felé néztem, aki csípőre tett kézzel állt az idegen előtt. Arcából ítélve egy szellemnek jobban örült volna.
- Azt a szellemeknek hagytam ki – jegyezte meg a tálca felé bökve.
- Ugyan – legyintett a nő – el kell döntened mit ünnepelsz Samhain-t vagy Halloween-t – az utolsó szót fintorogva mondta. Aztán még mondott valamit minden bizonnyal görögül de csak az „Amerika" szót értettem belőle. Thetis sértetten kihúzta magát.
- Nem kértem élettanácsadást tőled – majd mindketten elmosolyodnak és megölelték egymást nevetve.
Értetlenül nézek a mellettem mosolygó Aris-ra.
- Ő mama húga. Pythia – magyarázta majd ő is odaszaladt a nőhöz. Valami rémlett, hogy már meséltek róla. Ő volt annak a szomorú francia nőnek az ismerőse. Neki volt nyolc kockás hasa és álmokból jósolt.
Ella és én zavartan ácsorogtunk amíg mindenki örömködött a másiknak. A húgom megfogta a kezem utalva rá jobb lenne, ha lassan mennénk. A szemei majd leragadtak hiába dörzsölgette.
- És ők kik? – csak arra figyeltem fel mikor Pythia közelebb lépett hozzánk. Furcsa volt elképzelni, hogy ő Thetis húga. Csak a válláig ért a nővérének és míg az úgy nézett ki, mint egy virág Pythia inkább egy sziklára hasonlított.
- Ők a szomszédjaink Ella és Jack – mondta Aegeus – Aris barátai.
- A szomszédotok nem az a vénasszony? Aki elzárkózott meghalni?
- Pythia! – legyintette tarkón Thetis – ők az unokaöccse és húga.
Majd úgy tűnt Thetis egy pillanatra erőt gyűjt. Most a töklámpások fényében sápadtnak tűnt. Vékony vonallá préselte száját végül mikor úgy tűnt kinyitja mégis Aegeus lépett előre.
- Miért jöttél Pythia? Váratlanul egy szó nélkül? – a férfi arca zavart volt. Még sose láttam így nézni Aegeus-t. Mintha nem akarta volna hallani a választ.
A légkör megváltozott. Én láttam Pythia arcát ahogy előre meredt az erdő felé de Thetis-ék a háta mögött nem. Egy pillanatra úgy tűnt sose fog válaszolni, hanem futásnak ered és ahogy hirtelen felbukkan úgy tűnik el a semmibe vissza. Talán tényleg kísértet volt. De ahogy az egész teste megfeszült, mint a futóké a rajtnál olyan gyorsan lazult el és fordult hátra.
- Álmom volt – csak a fejével fordult feléjük mintha bármikor meggondolhatná magát, hogy mégis inkább elfusson – I aderfí mou -a hangjában lévő érzelmekbe bele tudtam volna fulladni - menjünk be a kórházba...

Nagyon éhes hernyó (Very Hungry Catepillar) - Gyermekkönyv Eric Carle-től

 Samhain - Boszorkányünnep, ami Halloween éjszakájára esik

I aderfí mou - Nővérem (görög)