Lóhere
Gyakori eleme a varázsigéknek a jó szerencséért, bőségért és hogy közel tartsuk a barátainkat

Elérkezett az őszi ünnepség ideje. Végül még Lavender Hill is megadta magát az új évszaknak és lassan minden aranyba és barnába borult. A késői búza magasra szökött a bérbe adott telkeinken, így Camilla néni több mint elégedett volt ahogy hetente hoztam neki a híreket a bérmunkásoktól. Még mindig nem akarta anyát beavatni az üzleteibe.
Anya nem is bánta talán. Elkezdett dolgozni és ha épp nem a fodrászatban volt Paul Thomson-nal szórakozott. Átmentek a közeli nagyvárosba szórakozni és talán, hogy a helyiek ne vegyék őket annyira a szájukra.
Most mindannyian a Zöldkúria nappalijában voltunk. Ella és Camilla néni egy ablakhoz húzott asztalnál teáztak. Mióta Ella kapta a nagymama szerepét több időt töltött a nénivel, hogy „bele élhesse" magát a szerepbe. Camilla néni pedig mindenkit meglepve engedte, sőt élvezte, hogy megmutathatja a vényasszony élet szépségeit. Így közösen teáztak és kárörvendően vihorásztak a pletykákon, amiket Ella hozott. Még komolyzenét is elkezdtek közösen hallgatni. Mint kiderült mindkettőjük szereti a hárfa játékokat, a kedvencük egy kelet-európai nő volt, akinek sose tudtam megjegyezni a nevét csak azt, hogy úgy játszik mintha húsz éve minden nap temetésre járna.
Anya idegesen egyengette szoknyáját ahogy a kanapén ült fél szemmel csak figyelve a tévében menő késődélutáni filmet. Én mellette ültem és ténylegesen néztem a filmet. Így mikor kikapcsolta felháborodottan kaptam felé a fejem.
- Még néztem! - mondtam mire Camilla néniék is fölnéztek az épp megkezdett póker játszmájukból. Anyám csak egy ideges legyintéssel nyugtázta a dolgot.
- Arra gondoltam - kezdet bele mintha tényleg csak hirtelen jutott volna eszébe az ötlet - hogy együtt mehetnénk mind az őszi fesztiválra. Mit szóltok? - egy ideig csak bámultam rá keresve a csapdát. Nem az volt a fura, hogy menjünk együtt, hanem hogy ezt bejelentette.
- Együtt? Te, Ella és én? - Camilla nénit kihagytam mivel ő még mindig nem volt hajlandó elhagyni a házat. Még a kertbe se ment ki nem, hogy le a városba.
- És Paul! - jelentette be mintha jó hír lenne.
- Nem - ráztam meg a fejem azonnal - én Aris-ékkal megyek inkább.
- Ella, menj te is a boszorkányokkal - mondta Camilla néni miközben elkezdte elrakni a kártyákat.
- Jó - bólintott rá azonnal a húgom felállva az asztaltól - ha hazajöttem befejezzük a kört? Ász párom volt - jelentette be mire Camilla néni felnevetett.
- Persze. És átbeszéljük a póker arc lényegét is.
- Jack! - szólt rám anya mire visszafordultam felé - én pedig igenis szeretném, hogy velem jöjjetek! Még nem mutatkoztatok be rendesen Paulnak!
Meglepett, hogy tovább folytatja a dolgot. Általában Camilla néni szava volt az utolsó. Bosszúsan fújtam ki a levegőt egyenesen a szemébe nézve.
- Nem - vágtam rá ismét - engem nem érdekel Paul - fordultam el tőle dacosan.
- Engem se! - szállt be Ella inkább csak az ellenkezés öröméért. Láttam, hogy anya meginog nem tudja hogyan folytassa tovább. Nekem pedig ennyi elég volt, hogy tudjam nyertem. De egy egészen kicsikét megsajnáltam ahogy ott állt kezeivel idegesen a blúzát gyűrögetve. Olyan volt, mint Ella.
- Te menj csak Paullal. Mi meg Ellával Aris-ékkal megyünk - majd vállat vontam - lent majd biztos összefutunk.
Eszem ágában se volt odamenni hozzájuk, ha meglátnám őket, de gondoltam legalább ennyit megadok neki. Egy ideig csak nézett rám. Már-már azt hittem kényszeríteni fog, hogy igenis vele menjünk.
De végül feladta.
Mint mindig.

Ella már kifutott a kertbe izgalmában arra várva csak, hogy induljunk, anya pedig visszament az emeletre, hogy mégis inkább átvegye a blúzát egy szebbre. Csak én és Camilla néni maradtunk a nappaliban. A néni még mindig a kártyalapokat rendezte míg arcát az ablak felé fordította. Újra eszembe jutott a kisgyerek, akinek kitört a nyaka. A borzongás végigfutott a hátamon. Vajon ő is a kisgyerekre gondolt?
Gondolhatott valaha bármi másra?
- Még itt vagy Jack? - kérdezte továbbra is az ablak felé fordulva.
- Igen - mondtam a kezemet tördelve - baj van néni? Szeretné, hogy valamit elintézzek?
Olyan szomorúnak tűnt szalmakalapos profilja, hogy szerettem volna könnyíteni a terhén. Azt hiszem Camilla néni nagyon régóta nem volt igazán boldog.
Mostanság már néha mosolygott főleg most, hogy Ella több időt töltött vele. Nekem is ezt kéne tennem. Gondoskodnom kell Camilla néniről. Csak azért, mert valaki erős még nekik is szükségük van másokra.
Thetis jutott eszembe.
- Nem, nem - rázta meg fejét - menj csak érezd jól magad a fesztiválon. Az én gyerekeim is nagyon szerették. Henry egyszer lőtt egy hatalmas plüss medvét Bianca-nak. Istenem oda se adta senki másnak egész végig cipelte - nevetett fel - tudod az én kedvencem a karamellás alma volt. Egyszerre meg tudtam enni belőle hármat is!
Ezt a nevet már hallottam. Bianca volt az, aki felajánlotta nekünk, hogy éljünk itt. Mondván ők úgyse látogatják a nénit mert túl kibírhatatlan lett. Talán kétszer találkoztam vele életemben. Két hálaadásra is eljött hozzánk. Egy farmon élt Texas-ban és rodeózott. Majdnem olyan magas volt, mint apa, a kezén egy csúnya sebbel, amit egy bikától szerzett. Azt mondta a kisujjára semmit se érez vagy tíz éve azóta.
Nehéz volt elképzelni, hogy plüss medvéje volt és itt Lavender Hill lankáin nőtt fel, ahol az ég tej illatú és őzek szaladnak az erdőben.
- Tessék - nyújtott át pár feltekert dollárt - vegyetek magatoknak valami szépet.
Elvettem majd zavartan visszanéztem rá.
- Köszönöm szépen Camilla néni - sütöttem le a szemem végül.

Aris már kint várt minket a kertben. Bordó pulóverében ott ült a kerítésen. Mogyorót evett egyet-egyet Goathe-nek is odatartott. Ahogy megérkeztünk a kecske mégis inkább Ellát választotta a mogyoró helyett. Szarvával kilökte a kaput és odasétált a húgomhoz finoman megrágcsálva hajfonatainak végét.
- Goathe jobban kedveli Ellát, mint minket lassan - nevetett minden féltékenység nélkül Aris.
- Én bármikor szívesen elcserélem Jacket Goathe-re - egyezett bele Ella az állat fülét vakargatva mire az mekegve egyetértett.
- És akkor lehettek együtt büdösek - öltöttem rá a nyelvem ő pedig vissza rám. Aris felnevetett majd ahogy hallottuk, hogy nyílik a Boszorkánylak ajtaja mind arra fordultunk.
Először Aegeus magas termete bukkant fel. Vibráló narancssárga pulóverét már messziről láttuk. Tudtam melyik ez. Narancssárga alapon még narancssárgább töklámpások díszitették.
Utána jött Thetis tálcával a kezében. Miután bezárták az ajtót a nő letette a tálcát a küszöbre. Értetlenül Aris felé fordultam mire az megrántotta a vállát.
- Hamarosan itt a Samhain. A mama addig minden estére kirak egy csomó ételt, hogy a lelkek megnyugodjanak. Tudod akkor a halottak visszajönnek. A mama pedig nagyon fél tőlük.
Nem teljesen értettem a dolgot, de bólintottam. Ha Thetis tartott tőlük a félelem biztos jogos volt.
Ahogy a felnőttek felénk indultak aggódva néztem Thetis alakját. Mióta az erdőben rosszul lett folyton rettegtem mikor esik össze újra. De most jókedvűen ballagott Aegeus-be karolva, aki lelkesen magyarázott neki valamit.
- Na srácok készen álltok az indulásra? - kérdezte Aegeus ahogy odaértek. Aris leugrott a kerítésről és a maradék mogyorót a szájába tömte.
- Arra gondoltam vihetnénk magunkkal Goathe-t is - folytatta a férfi ahogy Thetis-szel kiléptek a kapun. A kecske a neve hallatára a gazdája felé fordult.
- Nem hinném, hogy ez jó ötlet - húzta el a száját Thetis - mi van, ha megharap valakit?
- Goathe sose tenne ilyet! - kapott a szívéhez Aegeus - ő egy nagyon illedelmes hölgy.
Thetis felhúzta a szemöldökét majd a szemkontaktust a férjével meg se törve kinyújtotta a kezét Goathe szája elé. A kecske gondolkodás nélkül bekapta a tenyere felét. Nem valódi harapás volt persze, csak érdeklődő csámcsogás.
- Csak puszit akar adni - vonogatta a vállát Aegeus.
- Még szerencse, hogy a kézfejem nem karalábé.
- Szerintem is jöhetne Goathe - szólt közbe Ella mire mindenki felé fordult - csak tegyünk rá pórázt.
- Nem lenne megalázó neki? - kérdezte Aegeus.
- Szerintem rendben van az önös érzéke - magyarázta Ella.
- Önérzete - javítottam ki, de csak feltartotta elém a tenyerét, hogy ne zavarjam. Thetis láthatóan elgondolkodott a javaslaton. Visszanézett a kertbe majd vissza a kecskére. Nem tűnt igazán meggyőzöttnek.
- És akkor nem enné meg a kint hagyott ételt - fedte fel a húgom az adu ászát. Thetis ismét visszanézett az ajtó felé. Végülis ha választania kellett, hogy kivel legyen jóban a szellemeket bármikor hamarabb választotta volna mint a lavender hill-ieket.
- Oké, visszük a kecskét. Fiúk hozzátok ki a kerti kamrából a kötelet kérlek.

A szüreti fesztivált Lavender Hill főutcája mentén rendezték. Az út mentén húzták fel standjaikat az emberek fejük fölött az esti szellő lengette a lampionokat. A házak előtt már pár halloween-i dísz is ki volt téve. A főtéren vurstli játékok, mint dodzsem és ringlispír meg persze a színpad volt a fő attrakció. Természetesen senki igazán híres nem jelent meg. Pár countryénekes, egy tombola játék és ki-mit tudnak adott helyett.
És ott voltak a versenyek. Lavender Hill csak úgy égett a versenyláztól, mint kiderült. Választottak Miss Lavender-t, legszebb kertet, zöldség szépségversenyeket - ez volt, ahol Aegeus jelentkezett a dísztökeivel - de volt zsákban futás vagy piteverseny is.
Mire leértünk már volt egy kisebb kavarodás mikor kiderült Miss Lavender hazudott a jelentkezésénél és a tizenöt éves korhatárt mégse érve el jelentkezett. Mire kiderült, hogy tizenkettő már a fél zsűrit egy feldühödött anya pedofilnak titulált. A második helyezett, aki ezzel első lett pedig a trónjától megfosztott kiskamaszt vigasztalta a színpad mellett.
- Mintha bármit is jelentene Miss Lavendernek lenni - forgatta szemét Thetis ahogy a dodzsemhez álltunk sorba.
- Nem csak azért mondod mert harminc éves korig lehet jelentkezni? - kérdezte Ella, aki pontosan tudta a nő harminckettő. Néha megdöbbentett Ella merészsége. Thetis felnevetett és belecsípett az arcába.
- Ellie egy nap rengeteg ellenséget szerzel azzal az éles nyelveddel. De azt hiszem nem kell féltenünk.
- A papa mindig azt mondja vastag pofa kell az élethez - vonogatta vállát minden megbánás nélkül a húgom.
- Oh Thetis egyszer nyert egy szépségversenyt a szigetünkön! Még a híradóban is szerepelt! - lelkendezett hirtelen Aegeus majd előkapta a telefonját - megmutatom!
- Aegeus! Ne merészeld! - vörösödött el Thetis. Majd megpróbálta kivenni a férje kezéből a telefont, de az fél kézzel magához vonta egy szoros ölelésre a karjait leszorítva.
- Áh meg is van! - nyújtotta felénk a telefont Aegeus. Thetis hiába rángatózott a férfi csak egy nagy cuppanós csókot nyomott az arcára.
A képernyőn egy jóval fiatalabb Thetis mosolygott a kamerába. Fehér tógát hordott és babérkoszorú volt a fején. A haja hosszú szalagokkal volt átfonva. Úgy nézett ki, mint Aegeus ógörög képei. A vállán átvetve egy szalagon az állt: Aphrodité.
Mégis a legfurcsább a két szeme volt, még sose láttam Thetis-t az igazi szemével. Volt benne valami bájos és esetlen, valahogy nagyon fiatalnak tűnt a hibátlan arctól.
- Oh, mama olyan gyönyörű vagy! - sóhajtozott Aris.
- Csak egy helyi verseny volt! És csak azért mentem el mert Aegeus és az anyám addig nem hagyott békén!
- Felültették egy fehér bikára és úgy vonultatták végig a főutcán - nosztalgiázott Aegeus - én vezethettem a bikát. Micsoda dicsőség is volt!

Két kört is mentünk a dodzsemmel. Bár osztoztam Ellával a kocsin nem igazán bántam. Más kislányokkal ellentétben Ella imádott koccanni másokkal. Thetis, Goathe és Aegeus a pálya széléről figyelt minket. A férfi kissé szomorúan miután rájött nem fér be a dodzsem kocsiba pedig a tökverseny után ezt várta a legjobban a fesztiválban.
Most egy magas ősz hajú nővel beszélgettek. Később megtudtam ő a patikus, aki megvette Thetis készítményeit.
Később belenéztünk a tehetségkutatóba, de a harmadik lasszó hajítónál feladtuk és tovább mentünk. Lavender Hill mint kiderült nem volt tele csiszolatlan gyémántokkal.
Az egész város kint volt már, a lampionok rózsás színben égtek felettünk az égen már megjelentek a csillagok, de még látni lehetett a naplemente színeit belekarcolva itt-ott.
Aegeus pár könyvre alkudott míg Thetis és Aris megosztoztak egy szelet tökös pitén, amit fehér műanyag tányérokon árultak.
Ella meglátta pár óvodás barátnőjét az anyukájukkal így elkéredzkedett tőlünk.
- Csak maradj a szemem előtt! - vágtuk rá egyszerre Thetis-szel mire mind felnevettünk. Örültem, hogy nem futottunk bele a saját anyánkba és Paulba. Azt hiszem valahol anya is megkönnyebbült, hogy elnapolhatja a bemutatásunkat. Legalábbis az enyémet.
De a jó kedvünk csak addig tartott míg be nem jelentették a dísztök verseny győztesét a tehetségkutató után.
Ez évben is Mrs. Thomson nyerte a versenyt és valóban még sose láttam ekkora dísztököt mikor felvitték a színpadra a gazdája mellé, aki átvette épp az érte járó szalagot. Mint Hamupipőke hintója!
De most csak savanyúan néztem a vidám arcát. Az egész Thomson családot igazán elvihetnék az űrlények. Paultól az anyjáig mindegyiket!
- Oh én igazán tudtam, hogy nem nyerek ebben az évben - mosolygott halványan Aegeus. Bármennyire is próbált jó vesztes lenni tényleg szeretettel és szorgosan gondozta a növényeit.
- Szeretnéd, hogy amíg senki se figyel szétverjem azt a fránya tököt? - kérdezte Thetis míg a férfi vállát simogatta.
- Vagy odavihetnénk Goathe-t, hogy megegye! - ajánlkozott Aris is, akinél épp a kecske póráza volt.
- Vegyszer van rajta - jegyezte meg neheztelve Aegeus - nem akarom, hogy Goathe-nek baja essen.
- Akkor majd én sípcsonton rúgom a banyát! Már úgyis kezd elegem lenni a Thomsonokból - tért vissza hozzánk Ella is. Én mellette hevesen bólogattam. Ez nem fair! Aegeus-nek kellett volna nyernie! Akkor hát nem jogos, ha megtoroljuk?
- Jaj Ella! Kérlek ez eszetekbe se jusson! - jajdult fel Aegeus az ötlet hallatán.
Ezek után már nehezebb volt jó képet vágni a fesztiválhoz. Ide-oda csapódtunk a standok között és bár egyikünk se akarta kimondani kezdett unalmassá válni az este. Már harmadszorra vetődtünk vissza a színpad felé a térre. Ella és Aris kiharcoltak egy-egy dobást az egyik nyereményjátékos standnál. Már mind sorba álltak, hogy kipróbálhassák. Goathe a közeli füves részen legelt addig egy fához kötve. Valójában bármennyit is aggódott érte Aegeus nem tűnt úgy, hogy megviseli a póráz.
Nekem semmi kedvem nem volt a célba dobáshoz így amíg ők próbálkoztak arrébb sétáltam. A színpad oldalához keveredtem, ahol szalmabálák voltak, amik mögött egy lila és lángvörös fej látszott ki. Nem kellett kétszer tippelnem, hogy tudjam a tanárnőm Ms. Betty és a húga Lizbeth a könyvtáros az. Már épp fordultam volna meg hogy elmenjek mert őszintén senki se akar találkozni a tanárjával az osztálytermen kívül mikor meghallottam a szipogásukat. Egy ideig háttal álltam még nekik latolgatva menjek-e vagy maradjak, de végül győzött a jobbik felem.
Megkerültem a szalmabálát, amin ültek és már láthattam is ahogy lehorgasztott fejjel ülnek egymás mellett szinte komikusan ugyanúgy eltakarva arcukat. De mivel hüppögtek nem volt kedvem nevetni rajta.
- Ms. Betty? Lizbeth? Baj van? - kérdeztem mire mindketten felkapták a fejüket. Ms. Betty megdörgölte az arcát, amin hál istennek nem voltak könnyek míg a húga egy zsebkendőbe fújta az orrát.
- Jaj... Jack - jutott eszébe a nevem csak épp annyira későn, hogy kínos legyen. És még ez a nő akart engem betűző versenyre küldeni. Talán ezért lettem a súgó is mert egyszerűen elfelejtett. Már épp azon voltam, hogy egyszerűen csak elsétálok sértetten, de a húga folytatta.
- Ez rettenetes! És mindez az én hibám.
- Hát igen tényleg az - helyeselt Ms. Betty epésen.
- Azt kéne mondanod te is hibáztál! - vágta rá Lizbeth.
- De ha egyszer ez a te feladatod volt!
- Mi történt? - kérdeztem hol az egyikre hol a másikra pillantva. A helyzet kínossága nem oldódott, de kezdtem kíváncsi lenni. Valahol abban reménykedtem nekik is el kell költözniük. Nem volt velük bajom igazán ugyan, egyszerűen csak azt vettem észre mostanság bárkivel találkozom reméltem utoljára is látom.
Lehet ez egy korai kamaszkor volt? Nyolc évesen?
- Akartunk rendezni egy kisállat versenyt - kezdett bele Lizbeth - és ki is béreltük a színpadot meg minden. Elkészítettük a szalagot, ami nagyon szép tudod lila és vörös lett - rettenetesen hangzott ez a szín összeállítás, de értettem honnan jön az ötlet elnézve a hajukat - és még a plakátok is készek lettek, de - és itt fülig vörösödött - elfelejtettem kirakni őket. Egy darab se került ki!
- És most itt vagyunk tizenöt percre a bejelentésig és nincs egy állatunk se, akit kinevezhetnénk a nyertesnek - fejezte be Ms. Betty. Lizbeth mellette tördelte a kezét. Egészen megsajnáltam őket. Elgondolkodtam a helyzeten, hogy honnan lehetne keríteni ilyen rövid idő alatt versenyzőket. Majd hátra néztem egyenesen Goathe-re. Ez működhet.
- Elég egy versenyző is nem? - majd hátra mutattam - ott van Goathe a kecske. Aegeus háziállata - gondoltam a férfi neve megpuhítja őket. Valójában ajánlhattam volna a lusta foltos macskájukat is. De ha a saját macskájuk nem jut eszükbe magukra vessenek. Így legalább Aegeus győzelme biztosítva volt. És ki más érdemelhetné meg igazán, mint ez a férfi és a kecskéje?
A két nő összedugta a fejét megvitatni a helyzetet. Mintha lett volna bármi más esélyük a felsülésen kívül.
- De... nem csalás más versenyzők nélkül győztest hirdetni? - vetette fel Lizbeth. Egy ideig csak néztem rá kifogást találva. Aztán emlékeztem rá, mint mondogatott apám mindig.
- Akkor szépítsünk a helyzeten - vontam vállat apát idézve- mondják azt egyszerűen, hogy több versenyző is volt.
- Oh, hazudjunk! - értette meg Ms. Betty majd aggódva a vállamra tette a kezét - Jack minden rendben?
- Persze - léptem hátrébb, hogy ne érhessen el - az apám vezérigazgató. Tud ezt-azt.
A két nő ismét összedugta a fejét majd végül megállapodtak és elküldtek, hogy beszéljem meg Aegeus-szal a felmerült helyzetet. Lizbeth is velem tartott.
A többiek már mind sorra kerültek a célba dobásnál, de egyikük se nyert semmit. Ella sértetten vörösödött el és tudtam, ha akár csak egy pillanattal is később érünk oda levágott volna egy hisztit. Mikor odaértem a könyvtárossal mindannyian furcsán néztek ránk. Meg is értettem valahol.
- Elkaptak mert nem fizettél késedelmi díjat? Börtönbe fognak zárni?!- kérdezte Aris és azonnal belém karolt, hogy ha elakarna vinni a rendőr kénytelenek legyenek őt is velem rángatni. Legalább biztos lehettem, hogy ha egyszer börtönbe kerülök megvárna. Legalábbis ajánlom, hogy így tegyen.
- Nem - ráztam meg a fejem mire megkönnyebbülten felsóhajtott több mint drámaian - nos az a helyzet...
Ekkor hagytam, hogy Lizbeth előadja az egész történetet. Mikor a kiosztatlan plakátokhoz ért Thetis kénytelen volt eltakarni a kezével a száját nehogy lássák a mosolyát. Lizbeth erre csak még vörösebb arccal folytatta. Aegeus megértően bólogatott, de nem igazán látszott rajta, hogy megértette miért is meséljük ezt el nekik.
- És akkor Jack felajánlotta, hogy nagyon kapitalista módon hamis versenyt hozzunk létre előre eldöntött nyertessel.
- És ki lenne a győztes? - kérdezte Aegeus.
- Hát... ön professzor úr - mondta Lizbeth.
- Ő lenne a nyertes kisállat? - vonta össze szemöldökét Ella értetlenül. Mellette Thetis már kezdte felhúzni magát, hogy elmondja a véleményét arról, hogy a férjét kakadunak nézik.
- Nem! Dehogy! Jézusom szó sincs róla! - szabadkozott azonnal a könyvtáros -a kecske lenne az! - mutatott Goathe felé mire Aegeus arca felragyogott.
- Nos, normál esetben nem fogadnám el. De biztos vagyok benne, hogy ha lennének is ellenfelek Goathe nyerne.
Lizbeth arcán egyértelműen látszott, hogy ő nem így gondolja, de néha egy kecske és a gazdája között olyan erős a szeretet, hogy megvakítja az embert.
- Jack ötlete volt az egész - mondta végül Lizbeth és nem tudtam eldönteni dicsér vagy megpróbálja rám hárítani a felelősséget, ha minden balul sülne el. De ezzel a felelősséggel őszintén még együtt tudtam élni.
- Olyan okos vagy Jack - örvendezett Aris - és örülök, hogy nem kerülsz börtönbe- tette hozzá, de azért nem engedte el a karom - de ha mégis... majd sütök kenyeret és teszek bele körömreszelőt - hajolt hozzám közel bizalmasan megosztva a tervét.
- Csodás vagy Aris - mosolyogtam rá megfogva a kezét - mindig számíthatok rád.
Ettől fülig pirult és talán, ha nem lettek volna emberek megpuszil.
Közben a többiek már elindultak Goathe-vel az este sztárjával, hogy eljátsszák a komoly bejelentést a komoly versenyükön.
Már teljesen besötétedett ekkorra, a családok pedig lassan szállingóztak hazafelé. Ellától elköszöntek a barátai és én is kevesebb ismerős arcot láttam az iskolából. Egy pillanatra elgondolkodtam anya vajon hol lehet. Talán már ő is hazament. Talán rettenetes volt a randi és soha többé nem találkozik Paullal.
De azért még voltak a téren. Az emberek a teret körbe vevő fákkal díszitett fűsávokon ücsörögtek. Még elég jó idő volt hozzá, hogy egy melegebb dzsekivel az ember sokáig kint legyen. Az egyik pörgős vidámparki játékból túljátszott popszám szólt, amit egy csapat tinilány dalolászott mellettünk. Aegeus és Goathe már hátul voltak a bejelentésre várva. Mi pedig a színpadhoz legközelebb álltunk. Aris még mindig fogta a kezem én pedig néha-néha megszorítottam élvezve a közelségét. Ahogy rá néztem a profilját a lampionok fénye mézszínűvé festette. Örökre megmaradnak a puha vonalai. Ha lehunyom a szemeim még most is látom ennyi év után is. A kócos göndörségét a kerek orcáit a vidám és csöndes mosolyát.
- Köszönöm, hogy a papát ajánlottad - mondta csöndesen - ma rossz napja volt. De feldobtad neki.
- Igaza van Jack. Nagyon jó fiú vagy - szólt bele Thetis is lemosolyogva rám. Én zavartan lesütöttem a szemem, de nem tudtam nem mosolyogni. Ritkán voltam jó fiú és még ritkábban köszöntek meg nekem bármit is. Talán gyakrabban kéne jót cselekednem. Talán egy nap mégse leszek olyan, mint apa.
- Nem szeretted volna Nerot is benevezni? - kérdeztem végül Thetis-től. Ha akarta a két ujját a szájába véve olyan élesen tudott füttyenteni, hogy akár Izlandon is meghallották. Nero pedig ide röppenhetne könnyedén. Thetis csak felkuncog.
- Ugyan. Ez Aegeus estéje - kacsintott rám.
A színpadon végre felbukkant Ms. Betty és Lizbeth. Ms. Betty könnyed hangnemben beszélt úgy ahogy az órákon is szokott mellette a húga viszont láthatóan lámpalázzal küzdött. Csak hümmögött a néha felé fordított mikrofonba, amit alig lehetett hallani. Ms. Betty viszont kettejük helyett is eleget beszélt és őszintén félúton megszokásból a csengő hangjára vártam. Hosszan ecsetelte miként álltak elő az ötlettel. A hosszas kutatást és a „rengeteg" jelentkezőt, akik között válogatniuk kellett. Kicsit túl részletezte a hazugságot, de senkit se érdekelt talán az egész annyira, hogy kétszer is végig gondolja a történetet.
Végül mikor Lizbeth vörös arca már-már ájuláshoz közel sodorta zavarában, a nővére elkezdte az igazi felkonferálást.
- ...és most amire mindenki eddig várt! - itt hatásszünetet tartott én pedig elfojtottam egy nyűgös nyögést - a nyertes Aegeus Katsaros és kecskéje Goathe!
Aegeus és Goathe felkocogott a színpadra mire gyér taps üdvözölte őket. Kivéve minket, akik teljes hangerővel éljeneztük. Thetis két ujját a szájába véve hangosan füttyentett szinte a földet is megrázva. Én Aris hóna alá nyúlva megpróbáltam a magasban tartani míg ő a tüdeje teljéből kiabált. Ella mellettem olyan magasra ugrott kiabálás közben, mint egy béka, ruhája és fonatai szerte szét röppentek. Az emberek hamar átvették a lelkesedésünk és félig viccelve félig komolyan szintén éljenezni kezdtek. Aegeus a színpad közepén kissé zavarba jőve integetett felénk mire Thetis felkiáltott „az ott a férjem!" és még sose hallottam ilyen büszkén beszélni.

Miután az ováció elcsöndesült Aegeus és Goathe is kapott egy-egy ronda szalagot, amit megköszöntek de szerencsére beszéddel nem készültek. Ezután a színpadra egy újabb énekes lépett, de már nem figyeltünk rá. Rögtön a színpad mögé mentünk, hogy köszöntsük a győzteseket. Aegeus kissé szégyenlősen dörgölte a szemeit. Mind Thetis és Ella megölelgették őt. Aztán Aris engem is odarángatott egy csoport ölelésre. Próbáltam lazán kezelni a dolgokat, de idejét se tudtam a legutóbbi csoport ölelésnek.
- Szeretnétek egy képet? - ajánlotta fel Lizbeth. Thetis kibontakozott az ölelésből és lelkesen átadta a telefonját.
- Még szép! - majd Aegeus felé fordult - mindenkinek elküldöm majd otthon!
- Azért nem akkora dolog ez - nevetett zavartan - Goathe végezte a munka nagy részét - vakarta meg az állat fülét.
- Ne butáskodj Agapiménos! Gida kora óta nevelted! Mikor fülgyulladása volt bent aludtál vele az óljában.
- Mert nem engedted, hogy közénk feküdjön - motyogta Aegeus minden él nélkül - de akkor... akkor legyünk rajta mind! - mondta már hangosabban. Thetis felé fordult majd hirtelen kacagni kezdett. Olyan kacagása volt ahogy a hullámok törnek szét a sziklákon. A mai napig a tenger előtt állva hallom Thetis nevetését.
- Csodálatos ötlet - mondta arca kipirult a jókedvtől. Meg tudtam érteni Aegeus, hogy szerethette ennyire. A kezem Aris-ét kereste és mikor megtaláltam magam mellett összefűztem az ujjaink. Thetis és Aris ugyan olyanok voltak mikor nevettek.
Így hát mind beálltunk. Aegeus felültette a húgom Goathe-re, aki minden ellenkezés nélkül tűrte. Már hozzászokhatott Ella gyakran játszott vele pónisat, ahol értelem szerűen a kecske szerepe volt a „póni". Kíváncsi voltam Goathe mennyire érzékelte, hogy épp most lett győztes kisállat. Néha megpróbálta megrágni a mellén átvetett szalagot, de ez inkább volt a természete része, mint ellenkezés. Thetis mögénk állt kezével az előtte álló Aris vállát fogta. Aegeus az én vállamra tette súlyos kezét másikkal a feleségét húzta közel. Nem kellett hátra néznem, hogy tudjam váltanak egy gyors csókot. Én is szorosabban fogtam Aris kezét, amit viszonzott.
- Akkor most mindenki mondja: csííííz! - nevetett Lizbeth ahogy ellőtt pár képet.

Ezután még lézengtünk egy keveset a fesztiválon. Aris-szal még mindig egymás kezét fogtuk, amitől úgy éreztem mintha még mindig sütne a Nap. Legalábbis nagyon melegem volt ahhoz képest, hogy már besötétedett. Aris kezén viszont észrevettem a libabőrt.
- Fázol? - hajoltam hozzá közel mire bólintott - várj odaadom ezt - kaptam le magamról a farmer dzsekim. Alatta csak egy kék rövidujjú póló volt, de még mindig nem fáztam igazán. Aris belebújt és épp csak rácsusszant a kezére a dzsekim ujja. Így fogtam és úgy ahogy Ellának tettem mindig lassan felhajtottam neki. Ő csöndesen tűrte majd mikor befejeztem közelebb hajolt és arcon csókolt. Csak egy apró puszi volt. Sütőtökös pite illata volt.
- Köszi Jack - majd arrébb nézett - oh nézzük meg azt a standot! - kapott a kezem után és elkezdett húzni. Aris tényleg csodálatos!

Mindenféle olcsó cuccal volt megpakolva a stand. Műanyag játékokkal, amik azonnal széttörnek, ha jobban megmarkolod őket és villogó kardok, amiket a szülők már este elvesznek az idegesítő hangjuk miatt. Volt ott pár kamu Barbie baba, amin elgondolkodtam, hogy veszek egyet Ellának de rájöttem a húgom nem értékelné igazán. Aris kicsivel arrébb az asztal másik végében a bizsuk között nézelődött. Mellé léptem és megakadt a szemem a csattokon. Egy apró méhecskés, amin csillám volt külön kitűnt. Egyrészt mert nem tűnt olyan vacaknak, mint a többi másrészt egészen nagy volt. Felemelve majdnem akkora, mint a tenyerem. Ez már tetszene Ellának. Nem tudom pontosan miért is akartam neki ajándékot venni. Talán megszállt egy kedves szellem, aki jóllakot a Boszorkánylak küszöbén hagyott ételtől. Talán tényleg kedves fiú voltam a szívem mélyén.
- Neked tetszik valami? - kérdezte Aris mire felemeltem a csatot - magadnak? - fordult felém meglepetten.
- Dehogy - nevettem - Ellának.
- Oh - pillantott le a saját markára kissé csalódottan.
- És neked tetszik valami? - mivel összezárta az öklét nem láthattam mi van benne.
- Hát... butaság - nyitotta szét lassan ujjait. A tenyerén egy egyszerű fém gyűrű volt rajta egy négylevelű lóherével. Még csak a ragasztás se volt igazán szép. De ha Aris-nak tetszett...
- Egyáltalán nem butaság -vágtam rá majd elvettem tőle - szeretnéd?
- Hát... - elpillantott a szülei felé, akik épp a túloldalon vettek mézet a helyi méhésztől. Nagyon elmerültek benne, hogy milyet vegyenek. Aris-nál tudtam, hogy nincs pénz a szülei csak az iskolába adtak neki néha-néha uzsonna pénzt, ha esetleg megéhezne de már megette az ebédjét.
- Megveszem neked - feleltem minden gondolkodás nélkül majd az eladóhoz fordultam, hogy lebonyolítsam az üzletet. A nő, akit nem ismertem fel ezért miden bizonnyal nem helyi volt kis papírzacskóba tette őket majd vigyorogva rám kacsintott.
- A barátnődnek lesznek? - kérdezte és láttam, hogy hiányzik egy foga. Rá hagytam és csak bólintottam. Már épp nyúltam Aris keze után, hogy visszamenjünk a szüleihez mikor a mellettünk lévő cukorkás standon megcsillant valami vörösen.
Hirtelen jött ötlet volt.

Aris egész este le se vette a gyűrűjét újra is újra magasba emelve csodálta meg mintha igazgyöngy lenne rajta nem is egy műanyag lóhere. Én pedig vele voltam boldog.

Amikor hazafele sétáltunk a húgommal, aki úgy ugrándozott, mint egy bakkecske még mindig már sötét volt. Csak a hold adott elég fényt, hogy haza találjunk. De talán már a szívünk mélyéből ismertük a rövid ösvényt, ami a két házat összekötötte.
- Tényleg nem adsz belőle? - kérdezte Ella századszorra is mire én megráztam a fejem. A magasba szökkent és a holdfényben csillogott a csillám a méhecskés hajcsatján, amit azóta hordott, hogy átadtam neki. Örültem, hogy tetszik neki.
- Nem -mondtam- ez Camilla néninek lesz.
A három karamellás alma már össze ragadt de biztos voltam benne a néni így is értékelni fogja. Remélem boldog lesz.

Camilla néni hitetlenkedve nézett rám mikor átnyújtottam neki. Ella már elment fürödni anya még sehol se volt. Nem tudtam eldönteni ez milyen érzéssel tölt el. A gyomrom egészen összezsugorodott. De lehet csak éhes voltam.
- Nekem? - kérdezte meg ismét és nagyon nehéz volt nem forgatni a szemem. Ma mindenki folyton kérdésekkel zaklatott. Én pedig untam már megválaszolni őket.
- Ezt szereti a néni, nem? - nyújtottam felé továbbra is kitartóan a három hurkapálcás karamellás almát. Már zsibbadt a kezem.
- De - vette el, szeme tányér nagyságúak voltak. Ilyenkor még jobban hasonlított egy bulldogra. Már hálóingben volt fején kendővel. Ismét a pipacs mintás.
Nem is tudom mit vártam. Nem voltam benne biztos tudnék mit kezdeni Camilla néni hálájával. Nem éreztem helyénvalónak, hogy ő legyen hálás nekem.
- Remek fiú vagy Jack - mosolygott rám, amitől megszelídült minden vonása. Nem akartam sírni. Toporogtam egy kicsit zavaromban és éreztem ahogy elkezd folyni az orrom. Bárhogy is nyomtam a nyelvem a szájpadlásomhoz nehéz volt visszatartani a könnyeket.
- Jó éjszakát - szabadkoztam cincogva és elindultam kifele, de Camilla néni még vállon fogott egy pillanatra és maga felé fordított. Homlokon csókolt.
- Jó éjt Jack - mondta ahogy eleresztett. Mire megfordultam, hogy kimenjek már potyogtak a könnyeim.