Végre eljött a napja, hogy elértek a Marshoz. 

Mindenki az ablakokra tapadt, mert meg akarta csodálni a vörös bolygót. Ma már nem is volt olyan nagy szám az űrutazók körében, hiszen csak általában egy köztes megálló szerepét töltötte be, itt lehetett kisebb-nagyobb hibákat kijavítani az űrjárműveken, feltölteni az energiákat és egy kicsit kikapcsolódni a kantinban. Csak egy űrtelep volt rajta, egy olyan helyen, ahol viszonylag kisebb sziklák voltak, könnyebb leszállást tettek lehetővé. 

Az állomás egy hatalmas kör alakú épületből és egy irányító toronyból és egy levegő toronyból állt, mellette szálltak le a repülők. A levegőben finom por szállt, ami igencsak megnehezítette a szerkezetek működtetését. Folyamatos karbantartást igényeltek, mivel ez a vörös por mindenhova letelepedett. A levegőjét már pár éve sikerült a Földéhez hasonlóvá alakítani. 

A levegő torony folyamatosan elemezte a légkört és alakította a kívánt összetételűre. 

nem csak az övéké volt az egyetlen hajó, már egy másik parkolt az épület mellett, és egy harmadik közeledett az űrből, ami rájuk várt, hogy leszálljanak. 

A folyosókon végigharsant a leszállásra figyelmeztető hang. Mivel Zoé biztonságban érezte magát, nem csatolta be magát a székéhez, ahogy a házirendben előírták, csak leült és onnan bámulta a landolást. Szívesen lett volna Tujanával a hajóhídon, csakhogy a pontjai ezt nem tették lehetővé. Tujana persze a navigálásban kitünően teljesített, így részt vehetett a műveletben. 

Lassan ereszkedtek, szinte meg sem érezte, ahogy a nagy hajótest földet ér. Belemélyedt a gondolataiba, majd összerezzent, a hangszóróra. 

- Megérkeztünk a Marsra! A levegő összetétele tökéletes. Űrsisak a marsi por miatt kötelező, az épület belsejében levehető. A biztonsági előírásokat betartva lehet elhagyni a hajót. Az állomás épületét elhagyni tilos!  Az indulás hat óra múlva megkezdődik. Visszaszámlálás indul. 

Zoé felpattant, felkapta a sisakját az asztalról, amit már odakészített és már iszkolt is a folyosóra, ahol kisebb tömegbe ütközött, hiszen minden kadét már kint akart lenni. 

- Tuja hol vagy? 

- A C kijáratnál leszek, mehetek a tisztekkel, majd az épületben tali. 

Zoé azt hitte, majd együtt lépnek a Marsra, de most egyedül kell átélnie ezt a pillanatot. Morgan és Scott jóval előtte volt, hallotta az egyikük nyegle, izgatott vihogásást. 

Vezényszóra mindenki felvette a sisakját. Mivel közel landoltak az épülethez, nem ültek járműbe, csak egyszerűen kisétáltak a felszínre. 

Egy leheletnyivel erősebb gravitációt érzett, el is húzta a száját, hogy ideje lesz fogyóznia, hiszen mire beértek az épületbe, már erősen lihegett. Nem volt egyszerű az űrruhát sem viselnie. 

Az épületben levehették az űrruhát, mindenki berakhatta a szekrénybe, a dögcédulával tudták azonosítani, melyik kihez tartozott. 

A kantin félig tele volt emberekkel, de velük szinte megtelt. Tisztán kivehető volt a két csapat, mivel különböző overallt viseltek. 

Már a srácok leültek és vihogva beszélték ki a Marsra szállást, mikor Zoé odaért. 

- Hol a barinőd? 

- Mindjárt jön, a tisztekkel tarthatott, a mázlista. - mindenki egyetértően mormogott. 

- Láttam quadokat amikor bejöttünk. Szerintetek mehetünk egy körre? - nyújtogatta körbe a nyakát Scott. Morgan felhúzta a szemöldökét. 

- Te ilyeneket meglátsz? Én annak a csajnak a seggét bámultam. - intett egy hosszú hajú lány felé, aki nem messze tőlük egy másik asztalnál ült. Nem az ő legénységükhöz tartozott, látszott az egyenruhájából. 

- Az a hír járja, hogy jön valami új csaj. Remélem lesz ilyen jó bőr- folytatta. Zoé is megbámulta, majd vállat vont. 

- Na ezt persze rögtön megjegyzitek. Ő nem lesz házinyúl? 

- Attól függ. Azt mondják az orvosiban lesz, ápolónő. - erre mindkét srác felröhögött.- Zoé, a tied a következő kör! Ezt én fizettem! - szólt Scott. Már fel is szürcsölték a sört. 

Kelletlenül felállt, majd a pulthoz ment. 

Ekkor lépett oda a csaj, akiről Morgan áradozott. 

- Szia! Most jöttetek ugye? 

- Igen, kadétok vagyunk a Galaxis Hadseregben. 

- Akkor veletek fogok menni. Szia! Lydia vagyok! - nyújtott kezet a lány. Zoé megrázta. 

- Cső. Zoé. Na ennek örülni fognak. 

- Hogy hívják a szőke srácot. 

- Scott. Látott itt quadokat. Tényleg vannak? 

- Igen. Itt vagyok pár hete, mentem vele egy kört. De írtó drága mulatság. 

- Gyere mesélj róla, azok ketten odáig lesznek tőle! - fogta a poharakat és visszaindult az asztalhoz. A fiúk szájtátva nézték Lydiát. Ekkor ért oda Tujana is. 

- Hű srácok, ez hatalmas volt! Olyan olajozottan csináltak mindent a hídon! Csak kapkodtam a fejem. Heyes felügyelt mindent, a többiek nyomták az adatokat, majd szólt a torony, melyik helyre landolhatunk, és mindenki csinálta a dolgát ezerrel! - majd mikor látta, hogy minden szem Lydia felé irányult, elnémult. - Hát te ki vagy? 

- Sziasztok srácok, Lydia vagyok! Veletek megyek tovább. 

- És az orvosiban leszel? 

- Nem, én is kadét vagyok, csak kényszerpihenőm volt. Miután elindultam az előző járattal, az orovsiban történt egy kis baleset, így kiraktak itt gyógyulni, míg a következő járattal, azaz veletek mehetek tovább. 

- Mit tudsz a quadokról? 

- Lehet menni velük, de írtó drágák! - intett az egyik kijelző felé. 

A táblán ott virított, hogy tíz perc 50 egységbe kerül. Zoé elámult. 

- Ne már, nekem csak 45 van! Ez durva! 

- Nekem is éppen 50. Na én ezt biztos nem használom mind el! - szólt Tuja. 

Morgan is széttárta a kezét. 

- Hát nekem csak 15 van. 

- Mi? mindet elverted? 

- Tudod, mennyire bírom a szimulátort! 

Lydia lebiggyesztette a száját. 

- Már nekem is csak 37 van. 

- Nekem 1289. - szólt pirulva Scott. Mindenki rámeredt. Széttárta a kezét. - A szüleim lóvésak! Na és? 

- Akkor te fizetsz barátom! -veregette hátba Morgan. Scott bólintott. 

- Rendben, egy kör mindenkinek! 

Felálltak, míg felhúzták az űrruhát, addig Zoé és Tujana tanakodott. 

- Jó ötlet ez? Azt mondták maradjunk az épületben! 

- A múltkori miatt nem lenne okos - húzta el a száját Zoé. 

Lydia kihívóan rájuk nézett. 

- Nyuszik vagytok? Ilyet kihagyni! Én megyek! - állt a quad mellé és felrakta a sisakját. Már Scott és Morgan rajta ült. A két lány vállat vont, majd követték őket. Beizzították a járműveket és elindultak a  kijelölt úton. 

Heyes ránézett az órájára. Négyen lehagyták az épületet. Szitkozódva nézte a tabletet. 

- Kik azok? Santana, Bowat, Williams és Meyers. Meg az új lány. Lydia Knowles. Az istenit, hogy nem nyugszanak a fenekükön! - majd félmosolyra húzta a száját. Hajdanán ő sem tudott ellenállni egy kis marsi kiruccanásra. Ha figyelmeztetést küld, azt észleli a rendszer és akkor jegyzőkönyvet kell felvennie. 

Fel-alá járkált a szobában. Amikor ők kiruccantak, senkinek nem lett baja, de kaptak érte egy hét magánzárkát, aminek semmi értelmét nem látta, mivel lemaradtak a gyakorlatokról és a tanulásról, csak megfeszített tempóban tudták felvenni újra a lépést a többiekkel. 

Megvárja míg visszaérnek, akkor intézkedik. 

A quadok minden gond nélkül siklottak az enyhén homokos talajban. Egymást kerülgették, kipróbáltak pár homokbuckát. 

- Huhú, húzzunk bele! - rikkantott bele a fejmikrofonba Morgan. A qaudja megugrott és kilőtt. Zoé fejét ingatta. Nem volt egyszerű kerülgetni a kisebb sziklákat, hát még ha felgyorsítanak, de ő is belehúzott, hogy utolérje a többieket. 

Mint a lassított felvétel látta, hogy előtte Tujana ráhajt egy kicsit nagyobb sziklakőre, ami megdobta a járművét, és a lány nagy ívben lerepült róla. Azonnal farolva megállt, hatalmas vörös porfelhőt felverve. 

Lepattant a gépről és máris ott guggolt a barátnője mellett. A sisakján nagy repedés volt, teste elnyúlva feküdt a homokban. 

- Jól vagy? Szólalj meg! 

Tujana a sisakjához nyúlt. 

-Jól vagyok, de alig kapok levegőt! - hallatszott a zihálása. Zoé ellenőrizte gyorsan a légkört. 

- Ne izgulj, minden rendben, csak bepánikoltál. A levegő megfelelő, lélegezz az orrodon át mélyeket. Az megszűri valamelyest a port. Azonnal visszamegyünk. Ne félj, a levegő rendben van! Lélegezz! - a többiek is visszajöttek, gyorsan ellenőrizték a gépet. Szerencsére annak sem esett baja. Egyedül a sisaknak. 

Visszamentek a járművekkel, a két lány gyorsan bement a mosdóba és lemosták Tujana arcáról a vörös port, ami a repedésen szivárgott be.