Mire a Marsra értek, nagyjából kialakult a napirend, miszerint reggel a konyhán segédkeztek, majd reggeli után az elméleti óráik következtek. Ebéd után gyakorlatoztak, hol a raktérben, hol a repülőgép szimulátoron, majd esténként, akinek volt kedve összeálltak egy kis versenyzésre. Kétnaponta kötelező volt az edzés, ez a gyakorlati órákba volt beépítve. 

Mikor Zoé Tujanával az utolsó nap segédkeztek, a szakács leküldte a gépészekhez az androidokért, mivel már nem volt sok teendőjük. Zoé örült, hogy kicsit ellóghatott, nem kapkodta a lábát a lifthez. Még sosem volt a gépészeti szinten, így mikor kilépett a liftből alaposan körbenézett, mivel ez jobban érdekelte, mint bármi más. Itt nem voltak esztétikus burkolatok sehol, rengeteg cső és drót itt futott össze. Számtalan kijelzőpanel és tartály volt itt elhelyezve. Mivel azt az utasítást kapta, hogy a hármas teremben kell keresni a gépészeket, így arra vette az irányt. A dögcéduláját a zárhoz illesztette, persze a rendszer elutasította a belépését. Ekkor egy hangszóróból egy kellemes férfihang harsant fel. 

- Ki vagy? 

- Zoé, és a konyhai androidokért küldtek - megkereste a kamerát az ajtó mellett és bárgyún belevigyorgott. 

Zack bent majdnem leesett a székről. Hogy lehet ilyen szerencséje, hogy pont Zoé jön a robotokért? A hogy lábát lekapta az asztalról, levert egy rakás csavarhúzót. Halkan káromkodott egyet. 

Zoé bentről nagy csörömpölést hallott, majd egy kis csend következett. 

- Minden rendben? Beengedsz végre? Vagy menjek vissza nélkülük? 

Az ajtó ekkor Zack gombnyomására hirtelen szétnyilt.

A teremben egy nagy asztal mellett egy huszonöt év körüli férfi ült, a falak mentén szerszámok és fél robotok sorakoztak, az asztal mellett pár android állt, a lapján egy kisebb és egy nagyobb szerszámos láda volt kinyitva, mindenhol patinás rendben sorakoztak a felszerelések. 

- Nem, dehogy- a barna hajú srác elvörösödött amikor ajtót nyitott. - Készen vannak. Zack vagyok. 

- Zoé. Szuper! Jönnek maguktól, vagy cipelni kell őket? Nem tudom milyen típusúak voltak. 

- Mennek maguktól, csak parancsold meg, hogy kövessenek. 

- Szuper! Ezek lányok? - ámult el. Még nem látott női androidokat. 

- Ja, igen. Kérhetek egy szívességet? 

- Attól függ. 

- Ez a kettő megy a konyhába, ezt pedig tesztelni kellene. Lesz egy vendégünk, aki nehezen mozog, és az ő segítője lesz. Tesztelni kellene, hogy jó lett-e. Néha akadozott a keze, meg a beszéde. 

- És mit csináljak vele pontosan? 

- Hát olyan női dolgokat, mint mondjuk a sminkelés, vagy a chipcsattok felhelyezése. 

- A micsodák felhelyezése? 

- Chipcsattok. Ja, igen, ez egy viszonylag új dolog, kimondottan az űrhajókra fejlesztették ki. A chipeket becsatolod a hajadra és kitisztítja a hajat, fejbőrt, sőt a legújabb példányok még hajfestést is csinálnak. 

- Hát nekem nincs ilyenem - tárta szét a kezét a lány. Zack levett egy kis dobozt a polcról. 

- Tessék, de ne mondd el senkinek se, hogy adtam. 

Zoé szeme felcsillant, alaposan megnézte a kis dobozt. Fekete tartóban 12 kis ovális szerkentyű töltődött. 

- A használati utasítást megtalálod a központi szerveren, ott be is tudod állítani mit csináljon. 

- Az android mindent akkor fog csinálni, ha megparancsolod. 

- De nem fog kinyírni, ugye? 

Zack akaratlanul is felnevetett. 

- Nem, ettől nem kell tartanod! Több lépcsős tiltóprogram van benne, nem tud ártani embernek. Hidd el, nem adnám, ha nem lennék benne biztos! Ezredesnek készült ez a típus. Amúgy is este vissza kell hoznod, mert holnap reggelre kelleni fog, és ha még van rajta javítani való, azt meg kell csinálnom. 

- Okés. És ha nem hozom vissza? - vigyorgott Zoé. 

- Egy gombnyomással tudni fogom hol lesz. - a tabletjére intett. 

- Nagyon otthonosan mozogsz itt. Régóta vagy ezen a hajón? - kérdezte Zacket.

- Nem annyira, ez a harmadik utam, én is ezen kezdtem, mint kadét, végül itt kötöttem ki. 

- Szereted csinálni? 

- Ha nem szeretném, nem lennék itt. 

- Voltál már a Marson? 

- Igen, meg az űrbázison is. A Mars túl kopár az űrbázis nem rossz hely. 

- Találkoztál már idegenekkel? 

- Még nem. - Zack babrált a tableten. 

- Akkor este hozom. Itt leszel? 

- Igen, de tudsz hívni is a karóráddal. 

- De nincs meg a számod - ekkor csippant az órája és kiírta Zacket a kijelzőn. - Oh, honnan tudtad meg az én számomat? 

- Ez az én titkom! - kacsintott Zack. 

Zoé visszasétált a konyhára, ahova követte a három droid. Az ezredesé kicsit másabb volt, kifinomultabb, karcsúbb. Hangja is emberibb. Zoé elgondolkodott, hogy hogyan együtt élni egy ilyen robottal. Amíg tanult, az android a szobájában várta, majd mikor már ráért elkezdte tesztelgetni. 

- Van neved? 

- Nincs nevem. A típusszámom 342561special. 

- Oké, akkor én Marisnak foglak hívni. 

- Ahogy parancsolod! 

- Tessék - adta oda a fésűt a robotnak, és leült a székbe. A robot megfogta, de nem mozdult. 

- Most mire vársz? 

-A parancsra. 

- Jaaaa! Fésülj meg! 

- Engedélyt adsz, hogy hozzádérjek? 

- Igen. Engedélyt adok!

A robot kicsit ügyetlenül megfésülte. Mintha nem akarta volna annyira megérinteni. 

- Most sminkelj ki. 

- Melyik trendnek legyen megfelelő? 

- A legújabbnak.

Három perc múlva neonsminkben pompázott az arca. 

- Ez igen! - nézett Zoé a tükörbe. Kár hogy nem tarthatja meg. Vagy fél órát szokott az ecsetekkel babrálni, mire valahogy felkeni magára a színeket. 

Gyorsan kiélvezte a robottal járó előnyöket, összehajtatta a ruháit, majd amikor feladatokat írt megbeszélte vele a megoldást. 

Végül mielőtt visszaindult vele Zackhez,  a hajába is berakatta a hajchipeket, legalább megfigyelte, hogyan kell. 

(Sajnos az AI kicsit konok volt, a karakterek kicsit eltérőek a képeken, de remélem, azért jó, hogy vannak)