Végre eljött a gyakorlati feladatok ideje. Zoé ebbe már sokkal nagyobb kedvvel vetette bele magát, mivel édesapja által nem voltak tőle idegenek az emelőgépek, rakodógépek és társaik.

A raktárteremben gyűltek össze, nagy volt a hangzavar, mivel nem csak Zoét, de a többi srác nagy részét is jobban izgatták ezek az erőgépek. A hatalmas raktárrész több kisebbre osztódott, amik óriási kapuk választottak el egymástól, hogy a gépek minden gond nélkül átjuthassanak rajtuk. Minden területnek megvolt a maga alapanyaga, kettőre nem mehettek be: a fegyverekhez és a gyógy- és vegyianyagokhoz, ide csak külön engedéllyel lehetett bejutni és ezeknek a kapuit őrök védték.

Először a gépeket tanulták vezetni, amik nemcsak kézi, de robotvezérlésre is alkalmasak voltak, persze Zoénak esze ágában sem volt robotra kapcsolni, élvezte a nagy monstrumok irányítását. Szinte az egyik legjobb volt a csapatban, míg Tujana egy kicsit ügyetlenül, de elirányítgatta a gépeket. A hangulat is sokkal jobb volt,mint az elméleti órákon, ahol olyan csend volt a papírlapok súrlódása is bántó volt a füleknek, annyira koncentrált minden tanuló.

– Ne legyél csaj! Emeld meg jobban azt a kart! - kurjantott Morgan a gépek mellett állva Scott felé, aki épp az egyik fémládát próbálta áthelyezni a megadott pontra. Morgan közben széles vigyorral fordult Zoé felé.

– Bocs Zoé!

– Kösz seggfej!- Mutatta be neki a középső ujját a lány, majd a gépének egyik karja végén lévő fogót megcsattogtatta Morgan férfiassága előtt, aki azonnal hátrébb ugrott két méterrel, majdnem felborítva az oktatót.

– Ésszel kadétok! Akár lehetnek veszélyes vegyszerek is a ládákban! Santana! Tudjuk milyen ügyes, most adja át helyét Bowat kadétnak! Ne feledjék, a dögcédulával tudjátok beolvasni a kódokat mielőtt nekikezdenek! A legalacsonyabban teljesítők ma gyakorolhatnak a takarítógépen délután!

Tujana helyet cserélt Zoéval. Idegesen nekilátott a feladatnak, ami elég gyengén sikerült neki. Mikor nagy nehezen végzett, a szigorú oktató leparancsolta a gépről.

– Bowat kadét, inkább adja át a helyet Wilsonnak! Most megmutathatja, hogy nem csak a szája jár!

Morgan letörölhetetlen széles vigyorral pattant be a műszerfal mögé, de öt perc múlva már izzadtságcseppek csordogáltak a homlokán, mivel a finomfogókkal nem tudott jól bánni, ugyanis egy lakat kinyitása volt a feladat, a kulcsot pedig nem igazán sikerült a lyukba illesztenie!

– Azt hittem jobb a lyukérzéked! – most Scotton volt a sor, hogy Morgan vérét szívja, aki egy grimasszal válaszolt. Oktató nem szólt semmit, csak a szája széle rándult meg, a visszafojtott nevetéstől, majd kihirdette a végeredményt.

– Ma Bowat kadét nyerte meg a takarítógépet! Jelentkezzen 14.00-kor a takarító egységnél, C1-től C10-ig ragyogjon minden!  

-Remek!-  Dünnyögött Tujana. Remélte, hogy megúszhatja, de nem sikerült. Zoé belékarolt, amikor mentek vissza a szobáikba. 

- Majd segítek! Legalább egy kicsit körbenézünk! 

A robotgép nem volt túl nagy, a takarítók gyorsan elmagyarázták hogy működik, igazából csak felügyelni kellett és egy távkapcsolóval irányítani.Miközben a robot dolgozott, a lányok mögötte sétáltak, közben beszélgettek. 

- Hú már kipróbálnám az uszodát. 

- Azt én is. Este egy pancsi belefér? 

-Bele hát! - vigyorgott Zoé. Már rég úszott nagy medencében, a többiek meg azt sutyorogták, klassz a kilátás az ablakából. 

- De be kell valahogy lógni. 

-Majd megoldjuk! A Morganéknek sikerült, akkor nekünk is! 

- Ja persze, rányomultak az egyik tisztcsajra, a kommunikációból, az meg bevitte őket. 

-Na, majd mi is megtaláljuk a módját! 

Este oda is osontak a fürdőegységhez, persze a dögcédulájukkal nem tudták kinyitni az ajtót. Épp azon tanakodtak, mitévők legyenek,mikor kinyílt és két tiszt lépett ki rajta, Zoé intett Tujanának és mellettük besurrantak. A tisztek ügyet sem vetettek rájuk, elmélyülten beszélgettek. 

Öltözőfülkék sora fogadta őket, ahol fürdőruhára vetkőztek, majd egy tisztítókabin fogadta őket. Mivel a víz az egyik legfontosabb anyag volt a hajón, csakis tisztán léphettek be a medencébe. 

Végre átjutottak az uszoda részbe, ahol olyan látvány fogadta őket, hogy szájuk tátva maradt. Az egyik oldal teli ablak volt a Galaxisra, látszódtak a távoli bolygók és még pár űrhajó is. 

-Hú az anyját! Ezt a látványt meg tudnám szokni! - ámult el Zoé. Tujana csak vigyorgott. 

Lassan lemerültek a vízbe, ami visszatükrözte a fényeket. Langyosan ölelte körbe a testüket, jólesően mártóztak meg benne. Mivel senki sem volt bent rajtuk kívül, így pancsoltak egy nagyot, visítva fröcskölték egymásra a vizet, majd versenyt úsztak oda-vissza a medencében. Végül elnyúltak a lépcsőn és a bolygókat bámulva beszélgettek. 

- Hiányzik? - néztek a távolodó Föld felé. 

-Nem igazán. Jobban izgatnak itt a dolgok- vonta meg a vállát Tujana. 

- Sokszor eszembe jut anyám, talán nem kellett volna magára hagynom. 

- Egyszer úgyis elszakadtál volna tőle, ha férjhez mész! 

-Férj? - rázta meg a fejét Zoé. -Nem tervezem! Csak nem találkoztál valakivel, aki tetszik neked, hogy ilyen gondolataid támadtak? 

- Hááát, éppenséggel van az a pasas az IT részlegből. Nem semmi, a kis olaszos fejével. 

- Na majd megnézem. A kadétok között elég gyér a felhozatal! Itt van ez a két ütődött, Morgan és Scott, mint két óvodás. - Felnevettek. - Láttad Morgan fejét, a végén úgy izzadt, mint gépész a reaktornál! - ezen jót nevettek. 

Mikor már elunták magukat, összeszedelődzködtek és visszaöltöztek a kabinokban, majd az ajtóhoz mentek. Ott jöttek rá, hogy valamit nagyon elszúrtak. 

-Nem tudunk kimenni! - rémüldözött Tujana. Ugyanis a dögcédulájuk ki sem engedte őket, még a csuklóikkal is próbélkoztak kinyitni, de a személyes chip sem működött. 

-Akkor várunk, amíg jön valaki! - leültek az ajtóhoz a padlóra, de fél óra múlva be kellett hogy lássák, valami mást kell kitalálniuk. Végül feladták és Zoé hívta Heyes kapitányt. 

A kapitány pár perc múlva meg is jelent az ajtóban, vörös volt az arca a méregtől. Lüktetett egy ér az ép halántékán. Zoé elvörösödött. Tujana csodálkozva nézett barátnőjére. 

- Kérem a kódjaikat érintsék ide. Most menjenek a szobáikba, holnap megkapják a büntetést! 

Mikor iszkoltak vissza, Tujana suttogva megkérdezte Zoét.

-Neked bejön Heyes kapitány? Az apád lehetne! 

-Nem, dehogy! -vágta rá túl gyorsan a lány.