3.fejezet
"Az Ön legénysége éhen és szomjan halt a küldetés befejezése előtt" jött az üzenet a tabletre. Zoé rádobta az ágyra idegességében. Most sem sikerült. Bezzeg Tujana remekelt ebben a feladatsorban, ő meg sorozatosan gyengére írja. Épp itt az ideje egy kis edzésnek.
"Jössz futni?"- küldte máris az üzit a barátnőjének. Tujanától máris jött a válasz.
"Rámférne. 5 percet kérek"
Addig Zoé átöltözött és egy kicsit átmozgatta tanulásban elgémberedett tagjait. Sokkal jobban szerette a gyakorlatokat, untatták a magolások, főleg a bonyolult számítások nem mentek neki. Tujanával ebben pont ellentétek voltak, hiszen a másik kiváló volt, akár röppálya számításban, akár bármilyen más bonyolultabb képletben.
Pár perc múlva, már be is indították a futópadokat. Először mindig pár percig kocogtak, majd a végére gyorsultak be, hogy tudjanak kicsit beszélni is közben.
-Hogy vagy képes ezeket 100 százalékosra írni? Nekem 60 sem sikerül.
- Igazából elkezdem a feladatot és csak ki kell választani a megfelelő képletet.
Zoé felnevetett.
-Na én már itt elvérzek. Már alig várom a szimulátorokat.
- Na én meg azt nem - fintorgott a kék hajú.
Felkapcsoltak gyorsabb iramra, majd húsz perc múlva lihegve szálltak le a gépekről.
Tujana intett, hogy visszamegy a szobájába, Zoét nem érdekelte, hogy jól leizzadt, a konyhát célozta meg, fél lelkét odaadta volna egy jó teáért. A konyhában összefutott Heyes kapitánnyal. Pont vele nem akart találkozni. Biztos megmossa a fejét a rossz eredményeiért. Rosszkedvűen csapta be a szekrényajtót, miközben a teafüvet kereste. Heyes kapitány a lány elé tolta a kis kapszulákat.
- Miért ilyen feldúlt?
- A feladatok miatt. Köszönöm! - lendületesen berakta a kapszulákat, csak úgy nyekkent a gép.
- Hohó, a teafőző nem ártott magának. Viszont ha elromlik és a többiek nem tudnak majd inni, jogos lesz a büntetés!
Zoé azonnal visszavett a lendületből.
- Elnézést! -hajtotta le a fejét.
-Nézze! A feladatok arra is szolgálnak, hogy megtaláljuk a megfelelő területet a képességeinek. Ha ebben nem jó, majd jó lesz másban. Emiatt nem kell csüggednie!
Zoé összeszorította a száját, majd ahogy a bögréért nyúlt, és a pillantása az android karjára esett, azonnal feltette a kérdést a kapitánynak.
-Ezt hogy szerezte? - intett a kapitány arca felé.
-Majd egyszer elmesélem. Most nincs itt az ideje. A magáé balesetben történt. Olvastam az aktáját, nem kell elmesélnie. Higgadjon le, pihenjen. Holnap szimuláció lesz, lefogadom abban jó lesz.
-Gondolom olvasta azt is az aktámban, hogy már vezettem ezt-azt.
Heyes bólintott, majd kilépett az ajtón.
Zoé ahogy a forró bögrét szorongatta kezében felrémlett előtte a történet.
Pár éve történt, amikor nyúzta az apját, hogy kipróbáljon egy homoksiklót. Ugyanis az édesapja a város szélén dolgozott, ezek javítása volt a feladatuk. Már többször is repültek együtt, de csak az apja vezetett, sosem engedte neki át az irányítást. Hogy élvezte a repülést! Imádta fentről nézni a Földet, hatalmasat kacagott, amikor az apja pár csavart csinált a levegőben. Aznap sem engedte át a vezetést, és már induláskor egy kicsit dadogott a rendszer, de amikor bemelegedett rendesen a motor, simán haladtak vele. Mikor az egyik csavart csinálták, hirtelen az egyik hajtómű tüzet fogott. Az apja azonnal katapultálta Zoét, de magára már nem volt idő, a sikló felrobbant, egy darabja eltalálta a lány karját és teljesen összezúzta. Zoé sokkot kapott, nem emlékezett arra, hogyan rohantak érte az emberek, amikor földet ért. Az édesapja sírja csak egy emléklap a temetőben. Kettesben maradt az édesanyjával. Ezért sem akarta az anyja, hogy elmenjen, félt, hogy megismétlődik a tragédia. Csakhogy a nyughatatlan apjára ütött, folyton elkérte a barátaitól a siklójukat, vagy magán suhanójukat, kézi irányítás alatt jó sokszor vezette, nem is egyszer meggyűlt a hatóságokkal a baja. Az egyik ilyen alkalommal a rendőr javasolta, hogyha repdesni akar, akkor menjen a kadétiskolába. Ez egy éve volt. Akkor még nem tudta, hogy még a Földet is el fogja hagyni a szenvedélye miatt.
Zoé megrázkódott, felhörpintette a teát, majd miután elmosta visszatért a kabinjába.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro