6. hónap

Cameron teljesen beleélte magát a gyerekruha vásárlásba, ezért míg ő fiú ruhákat nézegetett, én találkoztam Rydellel. Ugyan olyan megdöbbentő volt ott látni a pláza közepén sétálni, mint itt olvasni. Fél éve, hogy nem láttam, és semmi bejelentés nélkül itt sétálgat szatyrokkal a kezében New York-i barátnőm. 

- Úristen, de hiányoztál! - temettem arcomat vállába, közben mindketten dülöngélve öleltük egymást. 

- El sem hiszed, hogy mióta várok már egy telefonhívásra, egy üzenetre, hogy minden rendben van veled és a picivel! Jaja drágám, olyan nagy már. - simított végig hasamon vigyorgó arccal. 

- Ne haragudj, teljesen leszívta az agyam minden. - dörzsöltem meg homlokomat fáradt arckifejezéssel. 

- Óóó, na és ki az a minden? - vonogatta szemöldökét hanyagul, ami egy nevetés követett. 

- Hát figyelj, amióta eljöttünk itthonról, azóta teljesen elszoktam a nyugodtságtól. Most, hogy visszajöttünk, minden onnan folytatódik, ahonnan abbahagytuk. Lizék teljesen megvannak őrülve a gyerek miatt, a fiúk pedig csak tervezgetik, hogy mit fognak vele csinálni. 

- Á, szóval a tipikus női bajok. Nézd, legalább a srácok lekötik a pici Dallast. - mutatta az egyik jó oldalát a dolognak. - Ééés, kisfiú vagy kislány? Erről egy említést sem tettél nekem. - biggyesztette le ajkát Rydel. 

- Ha minden igaz, kisfiú. - mosolyodtam el, a lány pedig ugrándozva nyakamba ugrott. 

- Lehetek a keresztanyja? - csillant fel zöldes-barna szeme az izgalomtól. Boldogan bólintottam rá, de ezt még Cameronnal és a fiúkkal meg kell beszélnem. Ki tudja, talán Taylor vállalja. Húha, azt hiszem kezdhetek félni! 

- Amúgy meddig maradsz? 

- Nem tudok sokáig maradni. - csüggett. - De esküszöm, ha tehetem, mindig eljövök! Hidd el, nem fogsz tőlem szabadulni. - kacsintott egyet és átölelte vállamat. Végigsétáltunk a plázában, elmentünk fagyizni, benéztünk rengeteg boltba, és újra úgy éreztem, mintha 19 éves lennék. 

Otthon mindenkit beavattam a tervbe, hogy a legjobb barátnőm, Rydel lesz a kis Dallas keresztanyja. Persze Taylor rögtön letámadott, hogyan is néz ki Rydel, kért róla képet, elérhetőséget, és leszavaztatta mindenkivel, hogy ő lenne a legjobb keresztapa jelölt. Én mondtam, hogy Taylor vállalja majd! Kezdhetek félni. 

- Tényleg jó ötlet Taylorra hagyni a keresztapaságot? - dünnyögött nyakamba Cameron, mikor már az ágyban feküdtünk, amolyan 'délutáni szunya' címszóként. 

- Figyelj, másba ennyire még nem élte bele magát. 

- Talán a fiunkra is ráragasztja a bandana mániáját. 

- Taylor azért hordja, mert nem szereti a haját. Ha a gyerek olyan lesz, mint te, akkor imádni fogja. És odáig lesz, ha megtudja hogyan áll neki. - nevettem halkan, mire a gyerek egy akkorát rúgott, hogy összerezzentem. Cameron felült az ágyon és ijedten nézett rám. - Én megmondtam. 

- Dallas vér folyik az ereiben, ez már most látszik. - vigyorodott el majd egy puszit nyomott szám sarkába, onnan pedig lefelé állam vonaláig, majd vissza. Imádtam, amikor ezt csinálja, olyna jóleső bizsergés fut végig a testemben, hogy kiráz a hideg. 

- Amúgy Rydel és Taylor teljesen összeillenek. - közöltem a tényt, miszerint aranyosak lennének. 

- Ühüm, szerintem is. - Cameron egy percre se hagyta abba arcom csókolását, nekem meg elegem lett, ezért ajkaimat övére taszítottam, és így már sokkal kényelmesebb volt. Minden olyan csodálatos. Komolyan, minden.