Tyűha, de elhúztam az időt! Egy évet várni erre a fejezetre... Nem semmi vagyok! Tehát, akkor itt van ez a nap is, remélem hamarosan hozhatom a többi elmaradást... Kellemes olvasást!

December 31.

A reggeli ébresztő nem volt más, mint Vakarcs. Valahogy sikerült bejutnia a szobába és az egész estét az ágyon töltötte. Ekkor jutott eszembe, hogy...

-Szilveszter van! – ezzel sikeresen felébresztettem Julie-t. – Sorry. I'm just excited about the today's journey.

-Aha. I see – majd vissza feküdt aludni még, én pedig már elkezdtem a csomagolást. Fél órával később felébredt az én álomszuszékom, addigra pedig végeztem is. – You have already done? You're quick.

-Yeah. I know. And good morning to you as well.

-Oh. Well, if we work that way, so there! – majd elkezdte dobálni nekem a párnákat.

-I'll give you what for! – majd én is visszadobáltam a párnákat hozzá. Ezzel elvoltunk egy ideig, majd mikor kifáradtunk leálltunk. Ezután Niki nyitott be a szobába.

-Mégis mi ez a nagy rendetlenség? Ma utazunk és ti így szeretnétek hagyni a szobát?

-N-nem. Csak egy reggeli párna csata volt – mosolyogtam Julie-ra miközben eltátogtam neki, mit is mondott Niki.

-Yeah. We just had a pillow fight. Nothing more – helyeselt rá Julie is.

-You are in luck that I understand what you say – válaszolta Niki. Majd kiment a szobából és már kezdtük volna folytatni a megkezdett csatát, de Niki visszafordult. – And I don't want to be here more times because of your fights – rakta hozzá, majd bólintottunk. Julie is felkelt ezután, majd elkezdett ő is pakolni. Fél kilencre mindenki lent volt a kocsiknál. Ezután körülbelül két óra autóút után a hotel előtt voltunk, amit már hetekkel ezelőtt lefoglaltam, mert tudtam, hogy a karácsonyi hotelfoglalást nem lehet utolsó pillanatra hagyni itt sem. Az első emeletre foglaltam egy erkélyes szobát a lányoknak, Róza néni és Ágnes közvetlen mellettük vannak, mi Julie-val is mellettük foglaltuk el szobánkat, aminek szintén volt erkélye. A hotel nem messze helyezkedett el a Dunától, így majd remekül fogjuk látni a tűzijátékot, és remek hely lesz egy romantikus vacsorára Julie-val.

-Mi elmegyünk körülnézni, mert évek óta nem voltunk itt – szólt be Ágnes. – Majd jövünk délután.

-Rendben. Jó szórakozást! – válaszoltam, majd elindultak. [Itt átváltunk magyarra, habár Alex és Julie norvégul kommunikálnak egymással, csak az angol sokkal érthetőbb mindenki számára, mint a norvég, és most egy kis Juliexander moment lesz😊]

-És most? Ha jól értettem, akkor a városba mennek, és mi egyedül maradtunk itt – mondta mosolyogva.

-Mit szólnál, ha előkészülnénk az estére? – kérdeztem tőle.

-Hmm. Nem hangzik rosszul. És mond, mivel készülnénk elő az estére?

-Tudod, emlékszel, amikor karácsonykor ígértem neked egy vacsit?

-Aha. Miért kérded?

-Tudod, gondoltam most elhívnálak erre a vacsorára – mosolyogtam.

-Komolyan mondod? Alex! Ez csodálatos! Itt, Magyarországon, pont az év utolsó napján ebben a csodálatos városban... Te komolyan most akarod azt a vacsorát? Én azt hittem majd otthon Norvégiában. Tudod mennyire megleptél ezzel? – akadt ki, amin csak kuncogtam. – Te nevetsz azon, ahogy kiakadok? Te komolyan nevetsz rajtam? – majd ekkor láttam azt a mosolyt, ami egy újabb párnacsatát jelentett.

-Te kis! – kiáltottam, majd dobáltam vissza a párnákat, majd mikor kifáradtunk, úgy dőltünk le az ágyra, mint két krumpliszsák.

-Hugh! Te aztán nem kíméltél – mondta, amire már nem tudtam válaszolni, mert én is annyira kifáradtam, mint ő.

-Hány óra van? – kérdeztem, majd az órámra néztem. – Hallod, a többiek mindjárt itt lesznek, szóval jobb lenne egy kis rendet rakni – ajánlottam fel, amire feltápászkodott és bólintott, majd elkezdtünk összepakolni a szobát. Nikinek igaza volt még év elején. Mi kész katasztrófák vagyunk. De legalább mi rendet rakunk magunk után...

-Ez volt az utolsó. A mosdóban leszek, ha keresnél – mondta, majd rájöttem, hogy ez lenne a legtökéletesebb alkalom arra, hogy berendezzem az erkélyt. Gyorsan kihúztam egy asztalt, kiraktam két széket hozzá, az asztalt terítővel takartam le, középre egy szál gyertyát raktam, majd kipakoltam a bőrönből az otthonról hozott vacsorát. Még jó, hogy fóliába csomagoltam, különben nem bírta volna ki az utazást. Kipakoltam két tányért, az evőeszközöket, és előkészítettem az ételt. Ezután felhívtam Nikit, hogy ha visszaérnek, akkor ne merjenek megzavarni, vagy olyan kemény lesz az orosz és norvég tanulás, hogy meg fogja bánni, hogy megzavart. Mire kijött Julie a mosdóból, már minden készen állt a vacsora lebonyolításához. Olyan aranyos, amikor csak egyhelyben áll és csodálkozik. – Te tényleg megcsináltad? Te jóságos ég! Pedig még siettem is. De ezt hogyan? Ennyi idő alatt? Szent egek! – úgy tűnik ma egész végig Julie-t fogom kiakasztani...

-Tudod, villámkezem van, meg aztán már minden előre el volt készítve még maga a vacsora is – mutattam a megterített asztalon már kitálalt vacsorára. – Szabad? – húztam ki neki a széket, amire leült és elkezdtünk enni, beszélgetni és természetesen a vörösbor sem maradhatott el. Majd mikor befejeztük, akkor összepakoltunk és átmentünk Nikiékhez, hogy ott ünnepeljük meg az új évet. Már csak pár másodperc. Néztem az órámat: 5...4...3...2...1...