Végre, annyi hónap késés után újra itt vagyok... Kellemes olvasást.

December 30.
A mai napom nem is lehetne ennél szebb. Holnap Szilveszter és az után már 2018-at ünneplünk. Ezek után ki lehetne nyugodt? Mert én cseppet sem vagyok az. Már tegnap elkezdték a környéken fellőni a tűzijátékokat és a petárdákat. Nem tudom, hogy miért, de most 2011-re gondolok, amikor az orosz televíziós sorozatban az 1+1-ben szerepeltem. Felidéztem magamban az összes dalt, amit ott adtam elő. Majd a 2009-es Nobel Békedíjátadóra gondoltam, amikor életem legkínosabb koncertjét adtam. Kicsúszott a hegedű a kezemből és elhamisodott… Egyszerűen szörnyű volt akkor, de ez egy jó ötletet adott, hogy 2012-ben az Euróvíziós közjátékban megváltoztassam a dallamot és Franziska ezt játssza felsőszólamként az idei albumomban. Tami már el is kezdte használni a görkorit, hogy nyárra megtanuljon korcsolyázni. Niki viszont semmit sem tudott kezdeni magával még az új szobában sem.
-Nem találsz magadnak valami jó elfoglaltságot? – kérdeztem tőle.
-Nem igazán – sóhajtotta. – Most éppenséggel arról álmodozom, hogy milyen lesz nyáron a Margit-szigeten az első sorban állni és ott üvöltözni – a végét már mosolyogva mondta.
-Na ez az én mosolygós Nikim. Meg ne lássak több szomorú és unatkozó arcot! – parancsoltam rá, erre felugrott és szalutált.
-Igenis, főnök! – majd mindketten elnevettük magunkat. Ágnes benézett és örült, hogy jókedvűnek lát minket. Elmosolyodott, majd tovább ment a dolgát végezni.
-Figyelj! Te is feljöhetnél velem a színpadra június 9-én – ajánlottam fel neki.
-Tényleg? – ezzel látom, hogy izgatottá tettem.
-Tényleg. De előtte meg kell beszélnünk a dalokat. Az tuti, hogy az összes dal megy, ami a lemezen van – mosolyodtam el. – viszont az kevés. Rakjuk bele mondjuk a Suomi-t és az I came to love you-t például. Habár a Barndance-t is betehetjük. Te táncolsz én pedig hegedülök. Nos?
-Nekem tetszik az ötlet. Szerinted mekkora a színpad?
-Fogalmam sincs, de nézzük meg! – ezzel bementünk a kütyüszobába és elkezdtük nézegetni az adatokat az interneten. Szerintem elég nagy, s még a 3 hegedűs csajszim és a táncoskáim is elférnének rajta. Asszem ez is megvan, s most Tami jön, mert időközben befejezte a korizást.
-Kiuntad? – kérdeztem tőle.
-Nem csak elfáradtam és most nem tudom, hogy mi mást csináljak – kezdett hozzá reménytelenül.
-Én viszont tudom, hogy mit csinálj. Menjél be Nikihez és játszatok egy videójátékkal a kütyüszobában. Nos?
-Nekem tetszik! – majd felugrott és elgurult a szobához. Egy idő múlva benéztem, hogy mi van velük, s láttam, hogy jól szórakoznak. Útközben (nem direkt) kihallgattam, hogy mit beszélgetnek.
-Szerintem Alex nagyon kedves. Te neked mi róla a véleményed? – kezdte Niki.
-Szerintem is aranyos. Szerinted még lesz valami meglepetése számunkra?
-Biztos, hiszen most jön az Újév, és eddig minden ünnepkor kaptunk valami apróságot. Szerintem ez most sem lesz kivétel.
-Igazad lehet – és tényleg igazuk van. Holnap és holnap után különleges meglepetéssel lepem meg a lányokat és a család többi tagját is. Ezt viszont nem fogom elárulni még… Ezek után meg már én nem találtam elfoglaltságot magamnak. Ekkor oda jött Niki és Tami és elvonszoltak, hogy játszam én is velük. Elvoltunk egészen délig, majd megebédeltünk. Délután elvonszoltuk magunkat a boltokba, hogy tényleg meg legyen minden, ami kell holnapra, mert holnap már nem leszünk a városban. (Emlékszel még a Budapesti ajándékomra? Ha igen, akkor nagyon jó a memóriád, de ha nem, nyugodtan olvasd el újra a második fejezetet) Nos, akkor el is kezdtük a készülődést és nem sok időbe tellett összepakolni az új évre. Holnap utazunk. Budapest! Megyünk. Este filmeket nézegettünk nagyképernyőn, majd elaludtunk. Színes egy nap volt ez is…