December 23.

Az egész család már nagyban készül a másnapra, ugyanis holnap lesz Szenteste és Advent negyedik vasárnapja, amit ők Aranyvasárnapnak neveznek. Eddig részese voltam egy magyar család életének, akiknek a neve ennek az ünnepből jön. Szombat van, s minden fel van már díszítve, csak a fa nincsen. Azt mondták, hogy azt 24-én szokás kidekorálni és Január 6-án szedik le, amire mondtak valami nevet... Mindjárt megvan, csak nem emlékszem. Valami folyadékról jegyeztem meg a nevét... Megvan! Vízkereszt. Így hívják azt az ünnepet, amikor leszedik a fát. Ma épp a sütikészítésben segítek nekik. Megjegyeztem belőlük már párat: ott van a kókusztekercs, ami olyan finom, hogy szegény Ágnesnek már le kellett állítania, mert nem bírtam abbahagyni. Még Julie [ejtsd: Dzsuli] is besegített, mert majd otthon ő fogja ezt csinálni és úgy látszik sok dolga lesz a leállítással. Majd megpróbálom magamat türtőztetni. Meg még van zserbó, aminek nem tudom, hogy honnan jött a neve, de ez is olyan finom. Itt Róza néni fogott már le, hogy „Csak egyet!". Ráadásként jöjjön az iszonyúan finom sajtos korong, amit ők tallérnak hívnak. Olyan omlós és olyan sajtos! Itt sajnos szegény Nikinek és Taminak kellett rászednie magát, hogy nehogy megegyem előlük az összeset, mert képes lettem volna rá. Volt még kókuszkocka, rétes és minden finomság, amivel be lehetett tölteni egy asztalt. Nikivel pont a jövő időt vettük át, ami elég könnyűnek hangzott. Ami az angolban will, be going to, stb., az a magyarban „fog", és annak a további ragozásai. Ezt náluk létigének nevezik és még van a múlt ideje a volt, ami az angolban megfelel a was-nak és a were-nek. És a „There is" meg a „There are" megfelel a van és a vannak-nak meg minden ilyesmi. Megtanultam az összes névmást, ami nem volt piskóta, de sikerült megbirkóznom vele. Míg az angolban csak 4 van, addig a magyarban tíz. És mindegyik más és más. A kérdőszavak sem voltak könnyebbek, de sikeresen átmentem azon a vizsgán is. Igen, vizsgán, mert Niki és Tami speciális dolgozatokat állítottak össze, hogy ellenőrizzék, mennyit is jegyeztem meg abból, amit tanítottak nekem. Mindenen átmentem, de volt, amikor másnap vissza is kérdezték az előző napi anyagot. Meg néha egy kicsit régebbit is. Mivel Niki angolul tudott, ami közös nyelv, így tartotta az órát, aztán az év felénél már magyarra tértünk át. Ha nem értettem, akkor pedig megpróbálta nekem angolul elmondani. Azután már minden világos volt. Az első egy hónap után már új szótárat kellet venni, mert már betelt. Néha jegyzeteltem, mert nem tudtam volna máshogy megjegyezni. De térjünk vissza a mai napra. Sokat megtudtam a jövő időről és a tizedik szótár is betelt már.

-Akkor érted? – kérdezte, amire én egy „Igen"-t adtam válaszul, mert magyarul beszéltünk, mint ahogy említettem. – Akkor jó. Most akkor nézzük meg a ragozásokat. Kezdjük az alanyesettel. Te mondod a személyes névmást, én pedig a fog ragozott alakját.

-Én – kezdtem sorolni a személyes névmásokat.

-Fogok – nem rossz a hangzása. Én fogok. Nekem tetszik a jövő idő.

-Te – folytattam, miután leírtam az alakot.

-Fogsz – nekem komolyan teszik ez a jövő idő. Te fogsz.

-Ő – ez az ő fiút és lányt jelent.

-Fog – szóval akkor az ő-nél mindig ugyanaz az alakja van... Ő fog.

-Mi – ami már többes számú és jelenthet kérdőszót is. Lehet, hogy ezt nem fogom megjegyezni, de megpróbálom majd.

-Fogunk – amúgy a fog az lehet főige is, ami náluk sima ige és talán ezt sem tudom majd megjegyezni, de képességeimhez mérve megpróbálom megtanulni. Szóval akkor: Mi fogunk.

-Ti – ez meg hangjegyet is jelent, aminek szintén örülök, hogy Niki bevonta a zenét a tanulásba.

-Fogtok – bírom a -tok, -tök ragot is. Ez csakis a többes szám második személynek a ragja és ezt könnyen meg is jegyeztem. Ti fogtok.

-Ők – mondtam ki az utolsó személyes névmást, aminek örültem, mert aztán megint mehet Julie most már biztos sokkal édesebb ajkaira, mert tuti, hogy ő is evett zserbót😊.

-Fognak – és akkor leírtam az utolsó ragos névmást is. Ők fognak. – Most pedig mond vissza! – mindig vissza kellett mondanom a szavakat, hogy tanuljam. Már szerencsére van egy kis magyar akcentusom is. Szóval nem esett nehezemre kimondanom.

-Én fogok, Te fogsz, Ő fog, Mi fogunk, Ti fogtok, Ők fognak – mondtam végig a jövő ragjait. Nos. Akkor ennyi volt egyelőre, majd még délután, meg majd este is tanulunk. Most pedig irány a konyha, ahol újra összefuthatok Julieval. Majd vettem egy zserbót és kimentem egy kicsit levegőzni. A kiskutya is jött velem, azt hiszem, hogy Vakarcsnak hívják. De olyan aranyos ez a kis csöppség... Gondoltam, gyakorlom a jövő időt. Hogy is van? Alany, ige, tárgy, segédige, létig. Akkor alkossunk:

-Te egy még aranyosabb kutya fogsz lenni – és még értelmesen is hangzott. Nagyon jót tesz nekem ez az egy év. Kár, hogy Áprilisban véget ér. Szerencsére a 32. születésnapomat itt tölthetem. Úgy döntöttem, hogy visszamegyek és segítek a lányoknak. Még szép, hogy volt meló, mert még messze se voltak kész, ráadásként még én is megcsonkítottam az egészet. Szóval megkérdeztem magyarul, hogy a tanárom legalább büszke legyen rám:

-Segíthetek valamiben? – minden szempár rám szegeződött, és ekkor azt mondták, hogy:

-Mindenben, kivéve abban, hogy megeszed – hát igen, számítottam erre. Sőt. Tudtam, hogy ezt mondják majd. Mindenben segítettem, a zserbóhoz készítettem a lekvárt, meg tésztát gyúrtam a sajtos tallérhoz is. Majd nem sokkal rá kész lettünk mindennel, s akkor úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a karácsonyi vásárba, mert azért vegyünk valami. Megígértem, hogy én állok mindent, s így is kevésbé drága dolgokat vettek. Ezt sosem értettem. Lehet, hogy nem szeretnének csődbe vinni, de ezzel csak néhány eurót vittek le a kasszámról. Még jó, hogy váltottunk a Tescoban valutát, s van forintunk. 50000 Ft-ot váltottunk ki 160 euróból. Ez tényleg kevés számomra, mert én 200 eurókat szoktam költeni... De ők ketten nem költötték el a felét sem. Mi ez? Vagy csak itt olyan olcsók a dolgok? Biztosan... Vettünk néhány édességet, meg valami finom édes valamit, amit asszem kürtöskalácsnak hívnak. Olyan finom! Akármennyit tudnék venni belőle. Julie elment elkérni a receptet Nikivel, mert ő nem tud magyarul és így Niki a tolmácsa. Majd már azzal tértek vissza és indultunk is haza. A lányok elkezdték tovább díszíteni a házat, behozták a folyosóról az adventi koszorút, hogy holnap meggyújtsuk az utolsó rózsaszín gyertyát rajta és folytatták az anyukájukkal a sütisütést. Ezután ebédeltünk meg fél egykor, és utána pedig megint tanultunk Nikivel.

-Oké. Mivel délelőtt átvettük az alanyesetet, most rátérhetünk a tárgyesetre – végre, a másik alakja is meglesz a fognak... De szupi. – Ez is úgy lesz, ahogy az előbb, hogy te mondod a személyes névmást, én pedig a fog ragozott alakját. Rendben? – erre bólintottam és elkezdtük.

-Én – kezdtem elölről.

-Fogom – nekem sosem tetszett a tárgyeset, de ennek is jó a hangzása. Én fogom.

-Te – folytattam a sort.

-Fogod – ez olyan parancsolósan hangzik. Te fogod.

-Ő – ez itt meg nem is lesz ugyanolyan...

-Fogja – igen. Nem lett ugyan az, de olyan fura, a tárgyeset. Nekem nem igazán tetszik és ezt addig fogom mondani, amíg nem lesz valami jobb. Tehát: Ő fogja

-Mi – szegény többes szám. Nem tudom, hogy mi vár majd rá.

-Fogjuk – hát, gondoltam, hogy nem lesz jó sorsa. De ez mindegy. Mi fogjuk.

-Ti – biztos vagyok benne, hogy ez is -tok, -tök ragot kap.

-Fogjátok – és milyen igazam volt. Ti fogjátok.

-Ők – mondtam ki az utolsó személyes névmást, s azután pedig még megbeszélünk néhány dolgot.

-Fogják – ekkor nagy kő esett le a szívemről, hogy a ragozással végig mentünk. Vagy mégsem? Ők fogják. – Rendben. Most pedig a lesz szónak vesszük át az alanyi ragozását, mert az inkább a gyakrabban használt szó ebben az igeidőben, ami a létige szerepét tölti be. Van olyan is, amikor a lenni alakját használjuk, de csak akkor, hogy, ha a mondat tartalmazza a fog szót is – nem igazán értettem, s ekkor jött az angol rész. – OK. Now, we will learn the subjective affectations of word lesz because this is the commonly used word in this tense, what fills the role of the verb. There's a case when we use the lenni form, but just then, when the sentence has the word fog. Alright? – ezt már megértettem, mert egészen jól elmagyarázta. Szóval hozzá is láttunk megbeszéltünk mindent, s elkezdtük a ragozást.

Én leszek, Te leszel, Ő lesz, Mi leszünk, Ti lesztek, Ők lesznek. Ez az alanyi ragozása a lesznek és természetesen vissza is mondtam. Így mentünk a magunk dolgára, este pedig ennek a tárgyas ragozását vettük át. Mikor este elaludtam, nem tudtam, hogy most arra gondoljak, hogy holnap mit csináljunk, vagy holnap mit csinálunk? Mert nem mindegy ám! Így merültem álomba az én keményen dolgozó Juliem mellett.

Nos, nem igazán tudok magyarul sem, mint, hogy angolul sem, de remélem mindent jól írtam ki. Hát, akkor mindenkinek Boldog Előkarácsonyt! Ja és tudom, hogy még nincs este, de mindegyiket végi fogom írni. Következő amit tudni kell még: IGAZ TÖRTÉNET ALAPJÁN.