Jealous(féltékeny) Fanfiction

Gomen

Bokuto szemszög:

Mióta összejöttem Kuroo-val, jólmegvagyunk. Többször megyünk át a másikhoz,És ott is alszunk.De mostanában kevesebb időt tölt velem, és mindig, amikor veleakarok menni valahova, azt mondja, hogy „bocsi, de nem érek rá".Ráadásul egyfolytában a feladójukkal, Kenmával lóg....Akárhovamegy, mindig utána lohol, engem meg elhanyagol. Azt akarom, hogyKuroo CSAK az enyém legyen! Igen, féltékeny vagyok, de akkor is!ŐT AKAROM!!!!!!

Épp a Nekoma kapui felé tartok,ugyanis eldöntöttem, hogy érte megyek. Már pár perce véget értaz edzés, épp öltöznek. Megálltam az óriás kapuban, nekidőltemaz oszlopnak, és vártam. Vártam Kuroo-ra. Egyszer csak megjelent aszerelmem, de nem egyedül. Ugyanis Yakuval és Kenmával jöttfelém. Meglátott engem, és abbahagyta a beszédet, amire ők isfelfigyeltek, és felém néztek.

-Nahát, Bokuto! Mi járatban?-kérdezteKuroo.

-Noss....-gyerünk, találj ki valamit,Kotarou!!!!!-épp erre jártam, és gondoltam megvárlak. Van kedvedátjönni hozzám?

-Öhhh....Bocsi,Broo..-vakarta megtarkóját kínosan-Ma Kenmánál alszom. Bocsi.

Azt hittem, rosszul hallottam. Vagycsak álmodtam, és nemsokára felébredek Kuroo mellett, detévedtem.

-Ohh...Okké! Akkor énmegyek...Csá!-köszöntem el, és szaporán, nagyokat lépve hagytamott. Nem mutattam ki, de legszívesebben azt a kis konzolt úgyelvertem volna, és Kuroo-t felpofoztam volna! De a düh mellett mégüresnek is érzem magam. Nem érzem, hogy fontos lennék, minthamegfosztottak volna a szívemtől. Amint haza értem, belevetettemmagam az ágyamba. Mérhetetlenül szomorú voltam. És csak ekkorjutott el a tudatomig, amit mondott...

„Ma Kenmánál alszom...."

És az agyamban beindult a vészcsengő.„Mi van, ha Kenma rámászik Kuroora?" „És ő hagyja?" „Haegyütt alszanak?!" „Vagy.....Ha Kuroo egészvégig....megcsalt....?

Erre a gondolatra megborzongtam. Nemgondolhatok ilyet! Maradj pozitív!...POZITÍV A NAGYANYÁMKEREKESSZÉKE! A PASIM EGY MÁSIK PASIVAL ALSZIK!!!!!!!!!

Hirtelen hallottam, ahogy kinyílt abejárati ajtó. Fejemet kidugtam az ajtómon, hogy megénnezm, kijött. De rá nem számítottam. Haja most nem az égnek mered, arcánizzadságcseppek bújnak meg, a levegőt kapkodva veszi.

-Mit akarsz, Kuroo?-Kérdeztem unottan,bár a vérnyomásom már 200 fölött van.

-Bocsi...-nyögte ki, mire én duzzogvaelfordultam, de ő átkarolta derekamat, és fejét vállamrahelyezte.-Brooo.....Bocsiiiii.....-majd arcon puszilt, de nembékéltem meg.

-Puszilgasd a rohadtfeladódat..-puffogtam, mire elvigyorodott.

-Haa~ Szóval féltékeny az énbaglyom~-kuncogott, majd suttogva folytatta-Megmutassam, hogy jobbanszeretlek, mint bárki más...?

Noss itt az új rész~