3. Nap: Egy átlagos fanfiction.

Gondolkodás luxus

Felkészülve csapatommal vártuk Bokutóékat, akik ellen egy edzőmeccset fogunk játszani. Már épp kezte a csapat unni magát(kivéve Kenma, ő elvolt a játékával) amikor kinyílt az ajtó, és Bokuto elordította magát.

-HEYHEYHEEEEEY!!!! ITT A FUKURODANI!!!!!-majd mint valami filmsztár, ledobta magáról a melegítőfölsőjét, amiről azt hittem, a földet fogjaérinteni, de az utolsó pillanatban Aakashi elkapta. 

-BROOOOO!!!!-ordítottam neki, lepacsiztunk, majd férfiasan megöleltük egymást.

-Bokuto-san, kérlek halkabban.-szólt Aakashi, aki nekem biccentett, majd ment vissza a csapathoz.

A játék hamarosan elkezdődött. Bokuto olyan volt, mint a Duracell nyuszi. Bár ő bagoly...mindegy, a lényeg, hogy ők nyertek. Már mindenki elment, egyedül Bokuto és én maradtunk a teremben.

-Kuroo...-Felé kaptam a tekintetem, de meglepettségemben majdnem elvesztettem egyensúlyom, ugyanis Bokuto már velem szemben állt. Az a bizonyos majdnem pedig nem más, mint Bokuto. Mert ő a derekamnál fogva megtartott. A szituációt felfogva Bokuto olyan vörös lett, mint.....Tendou haja. Elengedett, így már a saját súlypontomra tudtam helyeszkedni, és amint ezt véghez is vittem, megszólalt. 

-Kuroo.....én....én...Szeretlek!-nyögte ki, mire lefagytam. Ő.....Meleg?????Jó pár percig nem tudtam felfogni, majd rájöttem a turpisságra.

-Nagyon Vicces vagy, Broo! Én is szeretlek!-Nevettem, de ő megfogta kezeivel a vállamat, és komoly arcot vágva, a szemembe nézett.

-Nem viccelek. Én tényleg szeretlek...-mondta, majd hozzátette miközben ismét pírban úszott az egész arca-Nem barátként.....

Na, Drága anyám, ha ez nem szerelmi vallomás, akkor mi a szar? 

-KUROO!!!!-ordított hirtelen a fülembe, mire észhez tértem, és ijedten bámultam őt.-Játszunk egy a egy ellenit! Ha nyerek, akkor az enyém leszel, de ha te nyersz, akkor te döntesz.-mondta. Az övé? ez túl hentaiul hangzik....De nem volt választásom, mert Bokuto beállt a háló egyik oldalára, míg én a másikra.

-Tizes a meccs.-mondta, majd szervált. Na, ha eddig Duracell nyuszi volt, akkor mostmár olyan, mint egy Bedrogozott Energiaitalos Powerbank töltésű Duracell nyuszi. De én sem hagytam magam. Bokuto legtöbb ütéseit sikeresen megállítottam, így az állás 9-9 volt. az utolsónál egy csellel vertem át, és a labda az ő oldalán esett le.A csendet csak a labda pattogása törte meg, meg a mi fáradt levegő utáni kapkodásunk.

-Nos?-lihegte Bokuto-Szeretsz?

Vettem egy mély levegőt, és felé fordultam.

-Nézdd, Bokuto. Én nem érzek irántad semmit.....Sajnálom.-próbáltam a lehető legtapintatosabb lenni, de még így is túl szemétnek éreztem magam. Ugyanis életemben először láttam, ahogy Bokuto-ban Felrobban egy bomba. Életemben először láttam őt sírni.......A nedves folyadék lecsordult arcán, megtört tekintetét hirtelen lesütötte, majd elrohant.

-Bokuto!-Kiáltottam utána, de a hangom nemért el hozzá.....

1 hete vallott nekem szerelmet a legjobb barátom...Azóta nem beszéltünk, és nem is láttam őt, és ez önmagában is rossz, de a plusz érzések még egy lapáttal rátesznek.Merthogy Elkezdtem hiányolni őt. Betegesen. Már lassan olyan voltam, Mint a drogfüggő, aki már 1 hete nem kapott drogot. Valamint, amikor Broo-ról néztem a képeket, hirtelen egy fura érzés kerített hatalma alá.Valamintamikor megláttam az egyik fotót, amin egy szál alsógatyábanpüföljük egymást a párnákkal, TömérdekFantáziálást gyártottam, majd furán éreztem magam. Lenéztem,és..

-ILYENNINCS!!!!!!!-Igen. Nos, gyorsan elintéztem a dolgom, majd elfeküdtemaz ágyon(ismét).

Ajelek szerint, beleszerettem. Én meg elutasítottam. Hát,mondhatom, gondolkodni luxus!

Atelefonomért nyúltam, és gyorsan tárcsáztam a számát, amikicsöngött egy ideig, majd kinyomott. -Na, megálljcsak!-gondoltam. Most jön a „B" terv. Aakashi. FelhívtamAka-mamit, akinél szintén kicsöngött, de az ellenkező esettörtént.

-MitSzeretnél,Kuroo-san?-kérdezte.

-Nemtudod, hogy hol van a Bagoly?-kérdeztem.

-Aparkba ment. Sok sikert.-szinte láttam, ahogy sejtelmesenelmosolyodik, majd kinyomta a hívást. Felkaptam cipőmet, ésrohantam a Parkba.

Szemeimmelkörbepásztáztam mindent, de sehol sem találtam.

-Holvagy, te....-Morogtam, de megpillantottam egy fehér hajkoronátnekem háttal ülve egy padon. Felé osontam, majd amikor eléggéközel voltam hozzá, hátulról nagy lendületet véve átkaroltam,mire nagy meglepetésére egy kisebbet kiáltott.

-OII!MIE-majd megpillantott engem, és hirtelen szabadulni akartölelésemből-ERESSZ!!!

-NEM!!!-ordítottamvissza, mire ledöbbent, így végre én is szóhozjuthattam.-Szóval. 1 hete vallottál nekem, de énvisszautasítottam-a fájdalmas emlékek felhozásával kiváltottamBokuto-ból egy szomorú sóhajtást.-De!-hirtelen rám kapta afejét-Nem gondolkodtam. Mert egy idióta vagyok. Ahogy te is. Deezalatt az egy hét alatt gondolkodtam nem is keveset, és rájöttem,hogy hibáztam. Ugyanis, én is többet érzek irántad, BokutoKotarou...-Egy kezet éreztem meg arcomon, és ajakpárnákatajkaimon.Miután elváltunk, szorosan megölelt, (közben valahogy apadra ültem), és a fülembe suttogta: „Bár te nyertél, nyertemén is. Téged...."

Na,bár egy kicsikét késett a Yaoista Hai-chan, de meghozta a részt!:)