Todoroki Shouto és te kicsi korotok óra ismeritek egymást, hála a drága édes anyukáitoknak.
-Shoutoo! - kiáltottál mosolyogva, mikor a játszótérre értetek anyukáddal.
-[T/N]! - ragyog fel a kis Shouto szeme. Egyből megölelted, majd játszani kezdetek. Késő délután vigyorogva köszöntél el tőle.
-Holnap is ugyan itt. Jó? - kérdezed mosolyogva.
-Igen! - puszilja meg Shouto az arcod, s megfogva anyukája kezét indulnak el haza. Ti is így tesztek, majd este vigyorogva aludtál el. Másnap izgatottan mentetek a játszótérre, de Todoroki nem volt ott... Ahogy utánna se. Azon a nyári délután láttad őt utoljára...

~Jelen~

-Mindent bele [T/N]. Menni fog. Ez csak egy új iskola! - motyogta magadnak, s lehajtott fejjel indultál el az iskola kapuja felé. A gondolataidba merülve mentél előre. A legjobbkor nem is kerülhettél volna új iskolába. Most vagy másod éves és most iratkoztál át a híres U.A nevű középiskolába. Egészen addig nem emelte fel a tekinteted amíg véletlenül bele nem ütköztél valamibe... Vagyis valakibe. - Ne hara...
-NEM TUDSZ VIGYÁZNI BAKA? - össze rezzensz a hirtelen ordibálástól.
-Bakugou.. Nem direkt volt. - nevet egy másik srác és kezét nyújt neked. A Bakugounak nevezett alak csak elfordítva a fejét és elmegy. - Kirishima Eijirou vagyok!
-Én [T/N] vagyok. - fogadod el a segítséget halvány mosolyal.
-Új vagy? - kérdezi tőled hatalmas vigyorral. Aprót bólintasz és megigazítod a szoknyád. - Melyik osztályba fogsz járni?
-2-A.. - motyogod zavartan.
-Akkor osztály társak leszünk! Gyere megmutatom hol a termünk! - fogja meg a csuklód és maga után húz. Nem sokkal később megáll egy hatalmas ajtó előtt, benyit és szinte minden szem rád szegeződik. Király...
-Szia! Iilda Tenya vagyok az osztály elnök! - lép hozzád hadonászva egy magas srác.
-Én [T/N] vagyok. Örvendek! - mosolyogsz halványan és megérzés, hogy valaki figyel téged. Óvatosan körbe pillantasz, s egy ismerős hajkoronát pillantasz meg. - Shouto... - suttogom, de mintha meghalotta volna heterokróm tekintetét [Sz/Sz] szemeidbe fújra. Halvány pirral arcodon ülsz le az egyetlen szabad helyre ami, pont mellette volt.
-Szia... - motyogja feléd fordulva és egy halvány mosolyt ejt meg feléd. Nem tudtál semmit sem mondani, ugyanis pont akkor lépett be a tanár és már kezdődött is a tanítás. A nap végén mikor vetted át a cipőd észre vetted, hogy valaki megáll melletted. Felemeled a fejed és Shoutot pillantod meg.
-Szia.. Tudok segíteni vala... - motyogtad, de nem tudtad befejezni a mondatot ugyanis hirtelen a karjai közt találtad magad.
-Ne mondj semmit... Csak maradj így.. - suttogja a [H/Sz] hajadba. Kissé eltol magától és mélyen a szemeidbe néz. - Sajnálom [T/N].. Annyira sajnálom.. - motyogja és le hajtja a fejét. - De mostmár itt vagyok és nem megyek sehova.. - hajol közel hozzád és lehunyva a szemeim ajkait finoman a tiédre nyomja. Szemeid kikerekednek és nem mozdulsz. Lassan realizálódik benned, hogy Todoroki Shouto épp megcsókolt téged. Lehunyod a szemeid és óvatosan a vállára teszed a kezed. Úgy vagytok még egy kicsit. El hajol tőled, de csak annyira, hogy a szemeidbe nézhessen.
-Shouto... Ez.. Én nem tudom mit mondjak... - motyogod elpirulva ami halvány mosolyra készteti a veled szemben álló fiút.
-Ne mondj semmit... Gyere menjünk haza.! - mosolyog és félénken fogja meg a kezed. Vigyorogva nézel rá, majd elindulok haza. Hiányzott neked a fiú.. De mostmár boldog vagy, mert újra vissza kaptad és csak ez számít neked.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Na halii! Meg is hoztam ez első x Reader szösszenetem. Most írtam először ilyet, úgyhogy gomen ha nem lett a legjobb🙏🏻