Imádsz táncolni. Egész kis korod óta balettozol. A nagymamád vette neked az első pár cipellőt. Le sem lehetett venni a lábadról, annyira oda voltál érte. A szüleid beirattak egy balett iskolába, ahol meg ismerted a legjobb barátnőd, Kirishima Eunjit. Fekete hosszú haja van és mandula vágásű szemei vörösesen csillognak a napfényben... Azonban van egy bátyja, Kirishima Eijirou. Nem a legjobb kapcsolatot ápolod vele, de Eunji miatt próbálsz kedves lenni vele.

-[T/N]... Föld hívja [T/N]-t. - kacag legjobb barátnőd ahogy kezét lenget arcod előtt. - Velünk vagy még?

-Persze.. Mit is mondtál? - kérdezed meg motyogva és [H/Sz] hajad egy konty a fogod. - Ne haragudj, de ég, kicsit izgulok az előadás miatt.

-Ugyan.. Ez természetes. Te vagy Odett. Mindig erre vágytál! - mosolyog kedvesen és a vállaidra teszi a kezét. - Lehet nem kellene elmondanom... De tegnap este hallottam, hogy Eijirou beszél Bakugouval. Egy lányról volt szó.. És teljesen úgy írta le... Mintha rólad beszélt volna. - kuncog. A szíved hevesen kezd verni és arcod teljesen elönti a pír.

-Biztos valaki másról volt szó.. Utál engem. - hajtom le a fejem, majd valaki kopog az öltöző ajtaján. - Szabad! - teszek fel egy kis púdert az arcomra. Az ajtón Eijirou vörös haját pillantom meg, majd belép. Fehér ing van rajta és sötét nadrág. 2 csokor virág van nála. Az egyik kicsivel nagyobb.

-Sziasztok... Azta [T/N]... Nagyon csinos vagy! - motyogja elvörösödve. - Ezt.. Nektek hozztuk a srácokkal. - húzza halvány mosolyra ajkait és felém nyújtja azt a csokrot amit [Kedvenc virág]-om alkotott.

-Köszönöm Kirishima.. - motyogom felállva, majd vigyázva a tüll szoknyámra léptem közelebb hozzá és egy gyengéd puszit nyomtam arcára.

-Na... Öhm.. Én megyek.. Mingyárt kezdődik az előadás. Ügyes légy, [T/N]! - puszilja meg a homlokod. Lassan kisétál az ajtón és utánna egyből a tanárotok nyit be. Lerakod a csokrot az asztalodra és elindulok a színpad mögé.

A két órás darab után hatalmas taps vihar zengi be a hatalmas épületet. Magabiztos mosolyal arcodon hajolsz meg újra. A színpad mögé érve a Kirishima család és a szüleid vártak téged. Mindenki gratulált, majd arra leszel figyelmes, hogy Eijirou rád teríti a zakoját. Halvány pirral arcodon megköszönöd.

-Tudunk beszélni? - suttogja a füledbe és míg a többiek kint beszélnek lassan bementek az öltözőbe. - Nagyon ügyes voltál. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire tehetséges vagy. - ku cog és becsukja az ajtót. - Tudod... Már réges régen ék kellett volna mondanom... De valahogy nem vett rá a lélek. Van egy lány aki nagyon tetszik, csak sajnos nem merem neki elmondani. - ekkor érezted, hogy szíved millió apró darabra törik. Elő vesz egy borítékot a zakó zsebéből és neked adja. Értetlenül nézel rá, s remegő kezzél nyitod ki. Kihajtod a levelet és Eijirou kézírását pillantod meg.

"Kedves [T/N]!
  Lehet, hogy hihetetlenül fog hangzani, de valamiért nem tudlak kiverni a fejemből. Nem tudok el aludni anélkül, hogy ne látnám a gyönyörű arcod, ne hallanám a csodás hangod és elvarázsoló nevetésed. Folyamatosan a fülemben cseng édes hangod. Nem tudom el felejteni, mikor először meg láttalak. Emlékszem, hogy az a csodaszép fehér ruha volt rajtad. Úgy néztél ki benne, mint egy mesebeli tündér... De ezek közül mind az a legfontosabb, hogy Szeretlek!
Kirishima Eijirou "

Mire a végére értél a tenyereddel törölted le a könnyeid az arcodról. Szipogva bújtál hozzá.

-Én is szeretlek Eijirou! - motyogom a fülébe és gyengéd csókra hívja ajkaid.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Egy nap alatt 2 részt is hoztam nektek. Remélem tetszik eddig mind a 3. Nem harapok, lehet írni és részt kérni. ☺️
Puszil és ölel mindenkit Ahri ♥️