– Nélküled nem megyek sehova – mondta Newt, de hangját elnyomta a falak éles csikorgása. Tompán hallotta a tisztársak kiabálását, hogy hagyja ott Bonnie-t, de határozott léptekkel visszament a lányhoz. Nem rohant, hogy visszarángassa a Tisztásra – tudta, hogy már reménytelen a dolog. Nem érnek vissza időben, túl messze vannak, ráadásul egyikük sánta, a másik meg holtfáradt.

– Szép munka. Kinyírtad magad – morogta Bonnie, amikor a fiú letérdelt előtte. Newt fáradtan rámosolygott és a lány cserepes, kiszáradt ajkához érintette a sajátját.

Az ajtók hangos csattanással bezáródtak mögöttük. Bonnie a fiú karjába borult, az arcát Newt nyakába temette.

– Semmi baj nem lesz – suttogta Newt.

– Nem lett volna szabad visszajönnöd – dünnyögte a lány. Newt erősebben szorította magához. Az ég sötét volt, a levegő lehűlt.

– Semmi baj nem lesz – ismételte hangosabban, és eltolta magától Bonnie-t.

– Ja, csak agyonszúrnak és fölfalnak a Siratók – hunyorgott rá a lány.

– Úgyis elegem volt a bökött tisztársakból – húzta erőltetett vigyorra a száját Newt. Bonnie erőtlenül megcsapta a vállát.

– Nem sikerült megszúratnom magam – újságolta Bonnie. Newt megpaskolta a hátát.

– Azt hiszem, történtek ennél rosszabb dolgok is az életedben.

Bonnie a fejét csóválva halványan felnevetett.

– Illetve, történni fognak – tette hozzá elszontyolodva, ujjait a fiú ujjai közé fonva.

– De legalább van nálam csokoládé – húzta elő az említett csomagot Newt, és keserűen nevetve Bonnie orra alá dugta.

– Marhára klassz! Itt vagyunk az Útvesztőben, de legalább van velünk egy kis bökött csokoládé...

– Csak hogy ízesítse az utolsó csókokat – vigyorgott rá Newt, és felhúzta a lányt a földről, aki már ki is bontotta az édességet.

– Sajnálom, Newt – mondta, és elfordult tőle. Sántítva ért el a Kapu Útvesztőn belüli falához, és leült a tövébe. Newt követte és mellé ült. A lány térdére simította a kezét, jelezve, hogy nem haragszik.

– Tudod, tarajos gőte...ezt bököttül elszúrtuk. – Bonnie a vállára biccentette a fejét, szerteszét álló haja csiklandozta Newt nyakát és fülét. A fiú viccesnek találta Bonnie szájából hallani a tisztársak szójárását, mert a lány alapból nem szerette használni azokat a szavakat.

– Ja. Ezt bököttül – értett egyet Newt, és a fejét Bonnie-énak támasztotta. Örült, hogy Bonnie-val van, még ha ez kint az Útvesztőben történt is.

Egymáshoz bújva ültek, egy emberként lélegeztek; a csokoládét elfelezve csöndben falatoztak, némán kiélvezve egymás társaságát – és vártak a Siratókra.

~ Vége ~