Minho persze rögtön utánalendült.

– Maradj, Minho! – utasította Newt.

– Tessék? – kérdezett vissza a srác közvetlenül mögüle.

– Azt mondtam: maradj! Azaz most már változik a parancs: tűnés! Elég lesz csak nekünk visszapréselődnünk Bonnie-val. – Amikor Minho továbbra sem mozdult, Newt keményen rárivallott. – Nyomás innen! Rangban fölötted állok, úgyhogy most rögtön húzzál vissza!

Minho végül nagyon lassan, komoly arccal bólintott.

– Maradj, akármi történjék is! A tisztársak nem veszíthetnek el téged, Min.

A srác kelletlenül bár, de visszafordult. Közben Newt egyre hangosabbnak érzékelte a lábdobogást.

– Két perc, Newt! – szólt a Tisztásról Serpenyő. Newt a tisztársak zúgolódását hallotta.

– Valaki szóljon Nicknek vagy Albynak...

– Ő Gallynél van...

– Mit csinál ez a bökött?

– Meg fog halni...

Newt nem törődött velük, bicegett tovább az első elágazás felé.

– Egy perc! – figyelmeztette reszkető hangon Serpenyő. Newt az ajkába harapott. Nem fog visszafordulni.

– Fél perc! – kiáltotta kétségbeesetten valaki. A hangot nem tudta beazonosítani, mert elvonta a figyelmét a sarok, ami mögül hirtelen előbukkant ő – kócosan, koszosan, kicsit sántítva és rém bosszús kifejezéssel.

Az ajtók szörnyű hang kíséretében záródni kezdtek, de Newt és Bonnie egy pillanatig még bámulták egymást.

– Fuss – lehelte Bonnie. Newt sarkon fordult, hogy fusson, de látta, hogy a lány nem követi és hang nélkül, erőtlenül térde rogy.