Este Bonnie nem jött. Newt hiába várt rá órákig a fánál, ami alatt ülni szoktak. Bonnie nem jött. Végül a fiú szeme álomra hunyódott...

Másnap reggel Minhóra kelt.

– Mi történt a csajjal, Newt?

– Hogy érted, hogy mi történt? – ijedt meg rögtön a fiú. Alig tudta kinyitni a szemét, a hirtelen jött fény elvakította. Barátja a Futár felszerélésében állt előtte, aggódva ráncolta a homlokát – pedig Minho nem az a kifejezetten aggódós típus.

– Nincs sehol. Azt hittem, veled van.

– Nem, nincs – vágta rá Newt. Felpattant, és zaklatottan a hajába túrva körbefordult. – Nem jött ide az este sem. Utoljára annál a baromnál láttam.

– Melyiknél?

– Gally – suttogta Newt. – Ó, ne...

Nem gondolhatta komolyan, amit tegnap este mondott – nyugtatta magát a lelke egyik fele. A másik pedig keserűen belátta: de még mennyire, hogy komolyan gondolta!

– Adj egy futócipőt és táskát! – utasította Newt. Minho kérdezősködés nélkül engedelmeskedett. Newt Serpenyő birodalma felé vette az irányt. A srác aggódó pillantást vetett rá, és szó nélkül a kezébe nyomott egy tábla csokoládét, és Newt intésére egy palack vizet és előre csomagolt élelmet is.

Newt a Kapuk egyikéhez sétált, és bevárta Minhót, aki a holmija nélkül érkezett.

– Mit művelsz? – sziszegte Newt mérgesen, végigmérve barátját.

– Haver, sánta vagy! – mutatott rá a nyilvánvaló tényre Minho, és a szőke fiú vállára tette a kezét. – Ne aggódj, visszahozom neked a csajt, ha belegebedek is!