XVII. fejezet
Bonnie Futár lett – Newt alig bírta elviselni a gondolatát, hogy kedvese ekkora veszélyeknek tegye ki magát.
– Minho, ezt nem engedheted – próbált barátja lelkére beszélni, de az csak vigyorgott.
– Félsz, hogy megszúrják szíved hölgyét?
Newt érezte, hogy felforrósodik az arca.
– Ugyan...dehogy...mi a francról beszélsz? – hebegte összevissza. Szánalmasan hangozhatott. Minho jól ki is röhögte.
– Szerinted senki nem veszi észre, hogy éjjelente abba a francos ligetbe szöktök, ki tudja miket csinálni? – biccentett a fák felé a srác, fülig érő szájjal. Newt az ajkait összeszorítva hallgatta – tudta, hogy ez elől nem menekül el. – Jaja, hangok is szűrődnek ide...néhányan panaszkodnak is rátok, nem tudnak aludni. – Minho szája konkrétan majdnem körbe érte a fejét. Newt csak azért rimánkodott magában, hogy legalább a hangját ne emelje föl ennél jobban. – Meg ahogy egymást lesegetitek egész álló nap! Ember, néha én érzem magam kínosan azoktól a tüzes pillantásoktól...
– Jó, ennyi elég... – szakította félbe Newt idegesen. – Tényleg féltem őt, na és?
– Szóval igaz? – vihogott Minho. Newt a homlokát ráncolta.
– Ja, együtt vagyunk vagy nemtom, valami ilyesmi, igenigen. – Nevetséges. Annyira nevetséges volt ezzel a dadogással! Minho röhögcsélve hallgatta.
– Röpködtek ám a fogadások, tesó!
Newt horkantott.
– Már megint miről?
Minho az ujjait hívva segítségül sorolni kezdte:
– Hogy tényleg fölszedted-e, mik történnek éjjelente a ligetben, hogy becézitek egymást, miért titkolóztok, hogy csókol Bonnie és hogy csókolsz te...
Newt feltartotta a kezét. A feje marhára vörös lehetett.
– Oké, oké, elég!
– És hogy honnan jön a csokoládé mániátok – tette még hozzá gyorsan Minho. Newt mérges pillantást vetett a srácra.
– Pofa be!
Minho átkarolta barátját.
– Ne aggódj, kis gőte, vigyázok a barátnődre – ígérte. Newt legszívesebben pofon vágta volna. Baromi kíváncsi volt, hogy ezeket az infókat honnan szedte, de ugyanakkor mégsem akarta tudni, honnan szerezte őket.
– Mást nem is várok el – mondta végül sóhajtva, és megveregette Minho hátát.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro