Másnap reggelre már mindenki tudta, hogy a lányt Bonnie-nak hívják és hogy Newt nyerte meg a versenyt. Különböző történetek és elméletek keringtek arról, Newtnak vajon hogy sikerülhetett szóra bírnia a hölgyet. A fiú reggel nyolc körülre tíz féle valószerűtlenebbnél valószerűtlenebb sztorival került szembe. Az összeset megcáfolta, de egyik tökfej sem hitt neki.

– Newt fölszedte a csajszit! – hallotta valaki kurjantását, miközben Alby felé igyekezett. Lába aznap a szokásosnál jobban sajgott.

– Hallom, sikerrel jártál – vigyorgott rá a sötét bőrű fiú. – Tényleg úgy...?

Newt savanyúan vágta rá:

– Csokoládé. Ennyi történt. Csokoládé, Alby, mindössze egy kis francos csokoládé!

– Hé, hé, nyugi, haver! – emelte föl a kezét védekezőn a vezér.

– Nyugi?! Rohadtul nincs nyugi! Mindenki elméleteket gyárt, hogy kényszerítettem ki szegény lányból a választ... – fakadt ki Newt, a hajába túrva. Nem volt hozzászokva, hogy a fiúk szörnyetegként tekintsenek rá.

– Newt, egy kibökött lány van itt. A srácok megőrültek, ráadásul most már a nevét is tudják. Dupla őrület. De egyet se félj, tesó, pár nap alatt lecseng a dolog. Nem fogja őket érdekelni, hogy csokoládéval vagy más módszer segítségével szedted ki a csajból a nevét. Sokkal inkább az fogja őket izgatni, ők miként tudnak majd közelebb kerülni hozzá.

– Szerinted hagyni fogja? – horkantott föl Newt. – Fogadni mernék, hogy fél perc alatt laposra veri az egész bökött bagázst!

– Ja, ezt el is hiszem.

Olyan hujjogatás és kiabálás kezdődött, hogy Newt nem tudott válaszolni Albynek.

– Mi van, még egy francos Zöldfül jött? – kapták a zaj felé a fejüket.

– Csak a kis barátnőd hagyta el kuckóját – jött rá Alby, és vigyorogva hátba veregette Newtot. A szőke fiú tudta, hogy barátja csak ugratja, de attól még hirtelen kedve támadt megszorongatni a torkát.

Newt csöndben, hunyorogva figyelte, ahogy a lány – még mindig kicsit furának tartotta a nevén hívni – kibiceg az erdőből. A kezét a hátára szorítva, fájdalmas arckifejezéssel tipegett Alby és Newt felé. Útja közben sok tisztárs kiabált felé, sőt néhányan oda is szaladtak hozzá, de ő mindegyiküket elküldte. Newt már épp indulni akart felé, mert nem bírta nézni, ahogy szenved, de ekkor előbukkant a fekete hajú Gally, akinek végül Bonnie hagyta, hogy segítsen neki. A magas srác átkarolta a lány vállát és úgy mentek tovább.

– Van még kenőcs, tarajos gőte? – kiáltott Bonnie, amikor közel kerültek Newthoz és Albyhez.

– Mit csináltál azzal, amit tegnap kaptál? – kérdezett vissza Newt.

– Elhagyta – válaszolt a lány helyett Gally.

– Nem téged kérdeztelek – közölte Newt. Gally felvonta szemöldökét, és átadta Albynek és Newtnak Bonnie-t.

– Nekem mennem kell, különben a vacadékaim leborítják a vázat – mondta, azzal elkocogott abba az irányba, ahonnan jött.

– Rohadtul igazi hős lovagokkal vagy körülvéve, kislány – vigyorgott Alby. Newtnak megint pofozkodhatnékja támadt, pedig isten a tanúja, meglehetősen kedvelte ezt a bököttet.

– Ja, baromira el vagyok kényeztetve – dörmögte Bonnie, és nekitámaszkodott az ülésező ház külső falának.

– Nem kented be a hátad? – találgatott Newt, és végigmérte a lányt. Gally tényleg úgy pillantott rá?

– Mondtam már, hogy elhagytam azt a hülye kencét – fújtatott Bonnie és karba fonta a kezét. – Alig tudok mozogni! – panaszkodott.

– Nem is te mondtad – emlékeztette Newt. Miközben ezt mondta, nem nézett a lányra, Gally távolodó alakját fixírozta.

– Most bezzeg tanácskozol a tisztársakkal, mi? – vetette oda Alby. – Amikor neked kéne valami.

Bonnie mérgesen nézett rá.

– Meglennék én kence nélkül is, nehogy azt hidd! Csak épp eldöntöttem, hogy beszállok közétek és abbahagyom az értelmetlen tartózkodást – tette hozzá csöndesen, lesütött szemmel. Newt feléje kapta a fejét és csodálkozva pislogott. Jól hallotta? Valóban azt mondta a lány, amit mondott? És jól látta – Bonnie tényleg elpirult?

– Szóval Newtnak tényleg sikerült megtérítenie. – Alby megveregette a lány hátát. – Na, haver, kenegesd be a hölgyemény hátát, utána meg találjátok ki, melyik Elöljáróhoz kíván csatlakozni a hercegnő.

– Ne hívj így! – förmedt rá Bonnie, és megtapogatta a vállát, ahol Alby széles tenyere hozzáért. – És csakhogy tudd, ez rohadtul fájt.

– Bocs. Majdnem két hónapig ignoráltad, hogy én vagyok az egyik francos vezetőd, úgyhogy ez a legkevesebb. – Alby elvonult. Newt és Bonnie nagyokat pislogva nézett utána.

– Tényleg elhagytad, amit adtam neked? – törte meg a csöndet Newt. Bonnie olyan pillantást vetett rá, amitől a fiú gyomra szinte kiugrott a helyéről.

– Nem hallottad? Pedig legalább háromszor mondtuk ki, ha összeszámol...

– Nem matekórán vagyunk! – csattant föl Newt.

– Óó, valaki két ballábbal kelt a reggel? – szurkálódott Bonnie. Newt válaszként morgott valamit az orra alatt.

– Kérek még kenőcsöt Clinttől – mondta végül hangosan, és magára hagyta a dünnyögő Bonnie-t.