Newt csodálta a lány kitartását – a hölgy igyekezett a lehető legjobban kihúzni magát a társaságból, és emellett kőkemény munkával akarta bebizonyítani, hogy abból, hogy a gyengébb nemhez tartozik, nem feltétlenül következik a tény, hogy valóban gyenge is.

Még Newt háta is belefájdult volna abba a sok munkába, amit a lány erőltetett magára. Egy perc pihenőt sem hagyott magának – egész álló nap kapált, ásott, talicskát tologatott, dolgozott. Pedig nem volt az a kifejezetten izmos típus. Newt inkább az akaraterejére tippelt nagy mértékeket.

Már lassan másfél hónapja lakott a Tisztáson a fiúkkal, de nem alakított ki senkivel mély barátságot. Sőt – beszélni is csak akkor beszélt, amikor muszáj volt.

– Bele fog betegedni – szólalt meg egy hang Newt mögött. A fiúnak hátra se kellett néznie, tudta, hogy Alby áll mögötte. A fekete bőrű fiú helyettesítette Nicket, a vezért, aki épp a gyengélkedő egy elzárt szobájában szenvedett, miután egy Sirató megszúrta.

– Megpróbálhatnál beszélni vele – tanácsolta. – Úgy fest, egyedül rád hallgat ezen az egész kibökött Tisztáson.

Alby csak a fejét ingatta.

– Elküldött a francba, amikor tegnap este megkerestem vacsora után.

Newt figyelte, ahogy a lány a talicskájával belehajt egy gödörbe, majd fejét rázva próbálja visszahúzni.

– Miért nem segít neki egy vacadék sem? – kérdezte Newt összevont szemöldökkel, amikor látta, hogy több tisztárs is szemtanúja a lány szerencsétlenkedésének.

– Mert nem engedi, hogy segítsenek neki – mondta Alby vontatottan.

– De miért?

– Mert neki nem kell srácok segítsége – idézte a vezér affektálva a lányt.

– Ostobaság! – mérgelődött Newt, azzal elindult. Érezte, hogy több szempár kíséri, ahogy bicegve a lányhoz megy, aki viszont nem vette észre, mert el volt foglalva a talicskája ráncigálásával és emelgetésével.

– Hé! – kiáltott rá Newt, mire az felkapta a fejét. A nevét, ha tudta is, nem árulta el senkinek, ezért nem igen szólították sehogy, főleg miután jött utána még egy Zöldfül.

– Mi van? – mordult a lány.

– Segíthetek? – kérdezte Newt kedvesen. A lány ellenséges pillantással ajándékozta meg.

– Megoldom egyedül is.

– Tényleg?

– Persze! Nem látod? – A lány dühösen rántott egyet a talicskán, mire az kiszabadult a gödörből. Newt felvont szemöldökkel nézte, de a lány minden további nélkül folytatta útját a taligával.

– Ezzel rohadtul nem lehet mit kezdeni – morogta Newt és megvakarta a fejét.

– Látod? – ért mellé Alby.

– Ja – bólintott elégedetlenül a másik fiú.

– Valamit csinálni fogunk vele – ígérte Alby. Tanácstalannak tűnt – még sosem volt olyan, hogy valaki ennyire megtagadta volna a közösség és a Tisztás szabályait.

– Helyes – értett egyet Newt, azzal fejét ingatva visszabicegett a saját elvégzendő feladatához.