A nevem Boka Anna. Vagyis Boka János testvére vagyok. A Grundra viszont még sincs bejárásom, mert akár hiszed, akár nem, én egy lány vagyok.
- Anna! Csinálsz nekünk új zászlót, és hadikalapokat a Csele nővérével?-kiabált fel a bátyám.
- Persze, a Lizával?-kiabáltam vissza.-De azért arra a fél percre bemehetek a Grundra, amíg kiosztjuk a sapkákat?
-Talán.-hangzott a kurta felelet.
Így hát elindultam Csele Lizáék háza felé. Liza másfél évvel idősebb nálam, de nagyon jól kijövünk egymással. Sokat varrunk együtt a fiúknak.
Becsengettem, s Liza nyitott ajtót.
- Szia Anna, mi járatban?-kérdezte.
- A fiúk megbíztak minket újabb adag varrással, de a Grundra megint nem mehetünk be.-panaszoltam, mert tudtam, hogy ő sem szereti ezt a viselkedést. Na de gyerünk varrni!

Délutánra készen is lettünk, és vittük is a Grundra a ruhákat. Lekopogtuk a titkos kopogáskódot, és amint ajtótnyitottak, bementünk. Elámulva néztem körbe, s tudtam, Liza is így tesz. Na de nem azért jöttünk, hogy nézelődjünk! Gyorsan kiosztottuk a ruhákat és a zászlót, majd mentünk is. Hazafelé vettem az irányt, mikor belémrohant valaki. Vörös inge volt, így tudtam, hogy egy vörösinges állt előttem.
- Bocsi-mondta, és szaladt volna tovább, de kigáncsoltam, és továbbindultam. Mikor hazaértem, első dolgom a vacsorakészítés lett, mert hát mit csinálhat egy lány: főzhet, takaríthat. Amint a bátyám hazaért, elpanaszoltam neki minden fontos érvemet, hogy miért lennék jó én is a Pál utcai fiúk között, de nem hallgatott rám. Ekkor döntöttem úgy, hogy beállok a vörösingesek közé. Ott úgysem ismer szinte senki, így oda könnyen belóghatok.

Másnap már a Vörösingesekhez tartoztam. Persze, nem tudják, hogy ki vagyok, s úgy tudják, hogy fiú vagyok, de csak azért, hogy bevegyenek. Csak ennyit akartam. A vörösinges, akit kigáncsoltam, valami Szebenics nevű félnótás, még az sem ismert fel. Áts Feriről tudom, hogy mien, ismerem a hugát, Tamarát. Viszont a Pásztorok nem nagyon hittek nekem. Mindegy is, mert bent vagyok.

- Elmentem!-kiáltottam a bátyámnak, aki csak kérdőn nézett rám.
- Hova?-kérdezte.
- Semmi közöd hozza!-fortyogtam.
- Menny, de nyolcra legyél itthon.
Mintha kellene az engedélye...
Kisétáltam az utcáról, még lányruhában, s két vörös felsős alakot láttam meg az utcán közeledni: a két Pásztort. Jobbnak láttam elhúzni a csíkot, így bementem a szemközti boltba, s a kirakat mögül néztem őket. Az nem lehet, hogy megijedtem tőlük! Újra kimentem, s észrevettem, hogy ,,kedves" bátyám már nincs otthon. Átöltöztem, s szaladtam a Füvészkertbe.

- Szebenics?
- Jelen!-hallottam a névsorolvasást. Gyorsan beálltam a helyemre, s mire Áts Feri az én ,,nevemhez" ért a névsorban, már teljesen nyugodt lettem, s keményen kimondtam a Jelen! szót. Ekkorra a Pásztorok is befutottak.
- Nekem nem tetszik ez a fiú! Valami nem stimmel vele.-mondta a fiatalabbik. Ettől eléggé megijedtem, mert ha kitudódik, hogy ki vagyok, akkor meghaltam.
- Vallassuk ki!-mosolyodott el a másik is.-Vagy fürösszük meg!
- Vallatást javasolok-mondta Feri, s erre senki nem mondhatott semmit.
Természetesen semmi gyanúsat nem mondtam, de Áts Ferin kívül mindenkinek gyanús volt, hogy láttam már Bokát. Persze, hogy láttam, hisz a testvérem! Mivel mindenki fürösztést követelt, Feri sem mondhatott ellent. Viszont ez nekem nagyon nem tetszett. A Pásztorok egyenesen belelöktek a kis patakba. Még szrrencse, hogy tudok egy kicsit úszni. De az álcámnak annyi. A sapkám elúszott, ami takarta volna hosszú hajam. És persze már az is rögtön látszott, hogy lány vagyok. De ezt még megbosszulom, esküszöm. Arrébbúsztam, s egy olyan helyen, ahol nem láthatták, kimásztam a vízből, majd hazamentem, s elkezdtem tervezgetni a bosszúm...

Mien lett? Igyekeztem korhűen írni, de nevekkel kapcsolatban ötletem sincs. Amúgy az én nevem Bokai Anna Bella, s alapbol a szereplő neve Boka Eliza lett volna, de az ikertesóim hajthatatlanok voltak, s azt mondták, hogy Anna lesz, és kész.☺☺☺ Szóval így lett Anna.
  Everibody Pál utcai fiúk a Víghszínhàzban!!!

Mindenki nézze meg, mert nagyon jó!!! Higgyétek el.
Puszpusz:
     Anna