Engem nem zavar ha nem beszélünk mindennap. Én magam sem igénylem, hogy naponta lefolytassuk a "helosziamizusemmiveledsemmiazjó" beszélgetést. Nem a sablon az, ami hiányzik.

Pont az hiányzik a legkevésbé. Viszont minden más nagyon. Hiányzik hogy memeket küldj, hogy megmutasd a rajzaid, hogy regényt írj a napodról, hogy elküldd a legújabb klipet amit szeretsz, hogy kiakadj a tanáraidra, hogy beszéljünk...bármiről.

Ha őszinte vagyok, akkor muszáj bevallanom, hogy nem ez az igazi bajom. A hülye is láthatja, ezt annyival meg lehetne oldani, hogy én írok. Nincs ezzel baj, én szeretek írni, nem izgat, ha nekem kell kezdeményezni, mert nem érzem kínosnak.

Csak tudod ha mindig én hívlak, írok elsőnek, kérdezgetem mizu, szervezek programokat egy idő után belefáradok.
Belefáradok, mert lehet hogy én "kemény vagyok" meg "magabiztos" attól még én sem vagyok más, mint ember. Nem vagyok lelketlen, vannak érzéseim és igenis fáj, hogy úgy érzem ha én nem kezdeményezek, akkor te nem fogsz.

Tudom, nem mindenki ez a típus. Megértem. Csak kérlek érts meg te is engem. Nem akarlak hibáztatni, csak annyit kérek, légyszi vedd ezt figyelembe. Nem arról van szó, hogy sosem fordult elő, hogy engem hívtál valahova. Volt ilyen többször is. Most inkább arról beszélek, hogy ha visszapörgetem a beszélgetéseink, megnézem a híváslistám nagyon rég volt már ilyen. Akkor is csak elvétve.

Az a szerencse, hogy mivel "kemény vagyok" meg "magabiztos" ezen többnyire túl tudom magam tenni.
Olyankor van az, hogy félreteszem minden mellékes gondolatom és újra, már ezredjére is vállalom a kezdeményező szerepét.

Aztán ott vannak azok az alkalmak, amik nem tartoznak oda, ahol érvényesül a "többnyire". Mint most. Szóval ássunk mélyebbre. Írtam neked. Találkozunk? Hogy vagy? Mi újság? Mesélj már. Rég beszéltünk.

Jobb esetben az a forgatókönyv, hogy válaszolsz és akkor minden újra jó egészen addig, amíg újra nem kerülünk ebbe a helyzetbe.

Kevésbé előnyös esetben válaszolsz és egy semmitmondó beszélgetés után annyi.

Rosszabb esetben megnézed az üzenetem és nem írsz vissza. Akkor sem, ha kérdőjellel végződött, amit írtam.

Legrosszabb esetben meg sem nézed, viszont látom hogy elérhető vagy, mások sztorijából tudom merre vagy, és ebből azt a következtetést vonom le, hogy egyszerűen nem érdekel.

És itt érkezünk meg a spirálhoz, aminek sosincs vége és ahonnan mindig van lejjebb. Azzal indul, hogy igazából velem is előfordul, hogy napokig nem írok vissza. Pár napig. Aztán jön az, hogy olyankor senki nem ír nekem viszont tőlem mindig mindenki kap "namivanmindenokéhahó" üzeneteket. És ekkor megszületik az a gondolat, hogy akkor engem senki nem hiányol. Aztán az, hogy minek nyafogok ennyit, ez nem olyan komoly, majd ír aki akar.

És akkor nem írsz. És úgy érzem egyedül vagyok újra és ez elszomorít. Ezenkívül rendkívül önzőnek érzem magam mivel lehet valami baj van es én csak arra tudok gondolni, hogy "miért nem ír vissza nekem?" továbbá jópár más barátom van, akik nem csinálnak ilyesmit, de én nem értékelem, mivel az az egy ember, akitől épp várom, nem keres.

Vagy ott van a másik opció. Mikor arra gondolok, hogy lehet csak én tartalak olyan fontosnak.

Vagy a harmadik, hogy el kéne engednem és várni, de beleőrülök a tudatba, hogy lehet azért nem beszélünk mert én gyerekes módon haragszomrádot játszom. De akkor újra jön a kérdés, hogy miért én csináljak mindent.

Lényeg a lényeg minden spirál azzal végződik, hogy én szomorú leszek.
Szeretném ha lenne bennem annyi, hogy ezt elmondjam neked, de annyira nem vagyok sem kemény sem magabiztos. Néha talán túlságosan gyenge és bizonytalan vagyok és inkább feláldozom a büszkeségem a barátságunkért. Mert nekem érsz annyit.
Igaz, sosem volt még szerelmi banatom, de meg vagyok róla győződve, hogy amit ilyenkor érzek van olyan rossz.

Kár hogy ezt nagy valószínűséggel sosem vallanám be. Úgyhogy ez itt minden, amit nem mondok el. Egyelőre. Eljön az a nap, mikor nem tudom majd magamban tartani. Csak ne menjen a barátságunk rovására. Addig is remélem hamarosan írsz, mert ha nem fogsz, akkor valószínűleg újra én fogok, és a kör ahelyett hogy bezárulna, újrakezdődik.

20200902
- több mint egy év telt el,
de talán ez a kör is bezárul lassan
(sajnos?)