A tündérszép királykisasszony,  Uraraka Ochaco elhatározza, hogy férjhez megy. El is mondja az apjának, hogy hirdesse szét heted-hét országra. De csak ahhoz megy, aki kiállja a próbát. Kihirdeti a király, s özönlenek a hercegek, grófok, legények.
Igen ám, de sorra megbuknak a vizsgán.

Egyszer arra jár Midoriya Izuku, a szegény vándorlegény, és beáll a sorba ő is, szerencsét próbálni. Nevetik is a hercegek, grófok, hogy mit akar itt ez a csóró, szerencsétlen, hiszen ők sorban kudarcot vallottak.
Mivel azonban mindenki próbálkozhat, egyszer a vándorlegény is sorra kerül.
Uraraka: Menjünk ki, sétáljunk egyet a tündérkertben! 

Kimennek, és elmennek a csilingelő aranyalmafa alatt, átmennek a szólószőlők között, és elérnek az ezüstpatak partjára. Ott a tündérszép lány lehúzza az ujjáról a gyémántokkal ékesített aranygyűrűjét, és bedobja a patakba, majd ezt mondja a legénynek:
Uraraka: Vedd ki, és add a kezembe!

Deku, a szegény vándorlegény úgy tesz, ahogy a királykisasszony kérte, mire az megszólal:
Uraraka: Ez a sok idióta meg mind a patakba ugrott!