Sok szeretettel irolany2021-nek. Remélem tetszik. Nem érzem a legjobb munkámnak, de talán sikerült valamit kihozni belőle.

A történetben a karakterek már felnőttek.

Uraraka szemszöge

Tsuyu-channal már a felső közép utolsó éve óta együtt volz, de sajnos csak igen ritkán találkozunk, mivel Tsuyu tengeren dolgozó hős lett, így egyfolytában úton van. Aznap viszont vissza jött Musutafuba (írói megj.: Az a város ahol a U.A van) szilveszterre. Ez az oka, hogy két napja pörögtem, hogy minden tökéletes legyen. Ételekből természetesen készítettem ozounit, és a Tsuyu kedvéért zselét is. A program még kérdéses volt, hiszen biztos voltam benne, hogy nagyon fáradt lesz mikor haza ér. De úgy tervezem, hogy kimegyünk egy közeli parkba tűzijátékot nézni és az emberekkel közösen vissza számolni. Már nagyon vártam. Éppen az órára néztem amikor meghallottam a kulcscsörgést. Már ugrottam is az ajtóhoz, ő pedig belépett.
- Úristen, de hiányoztál már.- ugrottam a nyakába
A Tsuyu a hirtelen lökéstől kicsit megtántorodott, de aztán visszaölelt. Mikor kicsit lazítottam a szorításon, eltolt magától és megcsókolt.
- Te is hiányoztál nekem.- suttogta mikor elváltak az ajkaink
- De ne csak az ajtóban ácsorogjunk, gyere ülj le.- invitáltam beljebb
- Mit szeretnél csinálni? Én gondoltam, hogy kimehetnénk a parkba piknikezni és tűzijátékot nézni, de persze, ha fáradt vagy maradhatunk itthon is... - kezdtem volna Deku-kunt megszégyenítően hosszú motyogásba, de a párom a számra tette az ujját
- A park tökéletes lesz ~kerro~ - mosolygott
- Rendben, akkor összepakolok.- ugrottam fel azonnal
Viszont amint elindultam volna egy kezet éreztem a csuklómon.
- Hm?- fordultam hátra
- Nyugodj meg egy kicsit Ochako
- Igazad van, bocsi csak annyira vártalak, és mindent tökéletesnek szeretnék.- nevettem el magam zavartan
- Ne törd magad ilyeneken nekem tökéletesen megfelel minden, csak veled legyek.- mosolygott
Ezek után tényleg összekészültünk, és lementünk a lakásunktól nem messze lévő kis parkba. Itt ettünk és nagyon jót beszélgettünk. Gyakorlatilag bepótoltuk az elmúlt hónapokat. Mikor besötétedett hátra dőltünk és különböző alakzatokat kerestünk a csillagokban.
- Az ott mindenképp egy béka.- mutattam egy csillag csoportra
- Nem is szerintem inkább egy csibe.- nevetett Tsuyu
- Hát jó, ha te mondod.- adtam meg magam, hiszen ő a béka-szakértő
Ezzel a játékkal és a sok nevetéssel úgy elment az idő, hogy észre sem vettük, hogy egyre több ember gyűlik össze a parkban, csak amikor a telefonomon elkezdett szólni az ébresztő, amit 23:59-re állítottam be.
- Mindjárt éjfél.- szólaltam meg, majd felálltunk, hogy így számoljunk vissza
10

9

8

7

6

5

4

3

2

1

- Boldog új évet!- harsogta az egész park egyszerre, majd több száz tűzijáték robbant egyszerre

Ezzel elkezdődött életem egyik legszebb éve. Először Tsuyu-chan új megbízást kapott, így vissza költözött. Majd volt egy csodás esküvőnk. Majd örökbe fogadtunk téged.- simogattam meg a kislány arcát
- Ez a legszebb estimese ami létezik- mosolygott Akira
- És az a legszebb benne, hogy igaz. De mostmár aludj drágám.- pusziltam meg a homlokát
Mikor kimentem a szobából észrevettem, hogy a párom az ajtófélfánál áll.
- Hogy emlékezhetsz ilyen tökéletesen egy öt évvel ezelőtti napra?- mosolygott miközben megölelt
- A legszebb emlékek sosem halványulnak el.

Vége

Én ezzel a kis történettel szeretnék nektek nagyon boldog új évet kívánni, így egy óra késéssel. Remélem tetszett.
Legyen nagyon-nagyon szép napotok és évetek.