Az OC-met van aki ismeri.
Röviden összefoglalva a neve Aizawa Miyako, haja fehér egy lila tincsel, lila szemekkel. Általában flegma és a nem szimpi embereket kiosztja, de egyébként kedves. Képessége az árnyék formázása... Lényegében.

Miyako amikor bekerült ajánlással az U.A.-ba nem lepte meg, hogy a bátya osztályába került. Persze Aizawa nem könnyitette meg a dolgát a lánynak.
Sokszor amikor a sárga hálózsákjában aludt Miyako keltegette, hiszen akkor inkább otthon aludjon mint a suliban. Igaz, hogy otthon a bátyától még azt is megkapta sokszor, hogy vigyázzon a fiúkkal az osztályban, lefőbképp Minetával. Igaz, hogy testi adotságokkal bőven meg van áldva a lány, de néha soknak érzi amikor néhány felsős srác szemet vet rá és elég éles nyelvűkkel céloznak a nagyobb idomokra. Persze ezt Miyako sosem hagyta szó nélkül, és néha már annyira porba alázta a fiúkat, hogy a képességéhez híven az árnyék pengéjének szólították.
És nem volt egyedül. Sok lányt is állandóan piszkáltak egy kis hancurért a nagyobb srácok, de mindig híre ment annak, hogy Miyakot senki sem varrta eddig fel. Nem egy könnyű préda, nem adja csak úgy magát.
Persze ez nem minden srácra igaz. Van egy kivétel. Még hozzá Todoroki Shoto, aki a tűz és jég igaz úra... Sokszor vígasztalta meg Miyakot, és sokszor volt lelki tamásza a lánynak.

És hát ki más, ha nem a híres Shoto rajongók ne lennének féltékenyek a lányokra az 1/A-ból? Hiszen egy osztályba járhatnak Todoroki Sotoval! És ezek közül a lanyok közül is a legjobban Momot szólják le. Azt hiszik, hogy Momo és Todoroki együtt vannak. Pedig ez nem így van.
Sokat vannak együtt hárman, de Momot Bakugouval akkarták összehozni amire a robbanó süni rájött, így inkább már ő hívja el a lányt randira, amit Todoroki mindig szomorkodva fogad.
Tetszik neki Momo, és boldog attól még, hogy nem ő a szerelme.

Viszont Miyako más. Akkor vette észre, hogy a felemás hajú srác többet érez barátnője iránt, mikor Bakugou egyszer csak ebéd közben odament hozzájuk és elhívta Momot. A felemás fiú pedig egy szomorú sóhajjal nézett a sőke srác és fekete hajú után.
Akkor nem volt kedve senkivel sem beszélni. Másnap amikor ismét hármasban voltak csak Momot nézte és hallgatta milyen jól szórakoztak. De Miyakonak már fájt a szíve, így látni azt a fiút akibe szerelmes.

-És utánna haza kisért! - fejezte Momo. - De úgy gondoltuk, hogy ma is megi-

-Bocsi, rosszul vagyok! Szóljatok Aizawának, hogy hazamegyek! - kapta fel a tálcát és már rohant is.

Vissza futott a terembe és kicsit megugrasztotta a bent ülő Minát, Denkit, Kirishimát és Bakugout.
A táskáját megfogva bele vágta a füzetét és már futott is ki a helységből.
Viszon nem volt túl nagy szerencséje és egy boldog Momo futott el mellette, és utánna pedig egy szomorú Todoroki battyogott aki észre vette a fehér hajú lányt, így kicsit biztosabb léptekkel indult meg a "beteg" felé.
Végül egy határozott mozdulattal megfogta a lány csuklóját, és magához húzta, maga felé fordítva. Mélyen fürkészte a lila íriszeket amik kicsit könnyeztek és semmi jelét nem mutatták annak, hogy a lány mit érez.

-Nincs is semmi bajod. - mondta érzelem mentesen a fiú. - Csak egyszerűen túl sok volt neked az ahogyan Momo mesélt és-

-Nem. - szakította félbe a lány. - Csak... - lehajtotta a fejét, és abban a pillanatban becsöngettek.

A diákok besuhantak a tantermekbe így kettesben hagyták Miyakot és Todorokit. A lány halkan kezdett el szipogni.

-Egyáltalán nem az volt a baj. - suttogta megtörten. - Senki sem látott rajtad és a bátyámon kivül sírni. Még Izanami sem.(Izanami Miyako legjobb barátja.) - közelebb lépett a fiúhoz. - Csak egyszerűen rossz látni, ahogy koslatsz Momo után. Nagyon is emlékeztetsz valakire.

-Kire? - nézte a síró lányt.

-Magamra... - nézett a fiú heterokromiás szemeibe. - Azt akit szeretek túlságosan elvakítja a rózsaszín felhő. Tch... - rázta meg a fejét. - Menj órára... Shoto!

Azzal sarkon fordult, és záporozó könnyeivel indult haza felé. A fiú csak állt csendben.
Hirtelen nem tudta felfogni mit mondott neki a lány. Hirtelen fájni kezdett a szíve ahogyan ott hagyta őt. Hogy nem mondta el neki ki az akit szeret.
Bele gondolt, hogy miért engedte látni azt az oldalát amit csak két ember ismer. Azt hogy miért segített neki mindig. Miért nevettete meg ahányszor csak lehet.
A felismerés lángja csapott belé, de szó szerint. Bal oldala hirtelen lángolni kezdett és arca kipirosodott.
Felrohant az osztályterembe ahol éppen az osztályfőnöki óra nagyban zajlott. A piros rózsák eltűntek az arcáról, helyét átvették a szemeiben szikrázó düh.
Levágodott a helyére és komolyan nézett Aizawa szemeibe, aki csendben felvonta az egyik szemöldőkét. Mindenki köztük kapkodta a fejét, kivéve Bakugout. Ő tudta, hogy Miyako mit érez Todoroki iránt.

-Te fél arcú barom! - csapott a padra. - Utánna kellett volna futnod! Nem is tudod elképzelni, hogy milyen régóta szerelmes beléd! És még csak észre sem vetted... Tch. - csettintett a nyelvével. - Szánalmas vagy. Elvakított a rózsaszín felhő, mi? - lépett Todoroki padja elé. - De nem bírom a nyápicokat! - csapott a padra. - Most azonnal utánna mész, és megvígasztalod! - nyomta a srác kezébe a táskát.

Ez lendületett adott Todorokinak. Minden érdeklődés nékül vágta ki az osztályterem ajtaját és már futott is Miyakohoz.

Eközben Kirishima nagy vigyorral nézte haverját.
Mina pedig felugrott amint Todoroki léptei elhalkultak.

-Végre összejönnek! És akkor láthatjuk Miyakot önfeledten nevetni! - vette drámaira.

Todoroki pedig csak futott és futott. Tudta, hogy Miyako egyenesen a város szélére ment. Egy fára felmászva kémleli az eget és arra gondol, hogy mit rontott el.
Pedig nem rontott el semmit! Én voltam a vak, nem láttam milyen sokat segített nekem és, hogy olyan oldalát mutatta meg nekem amit csak Aizawa látott rajtam kivül. - motyogta magába Todoroki.
Egészen a partig futott, mire meglátta azt a kis ősvényt amit ô és Miyako találtak. A fák közt a parton egy olyan fűzhöz vezetett aminek ágai egy gyönörű sátort alkottak, és az évek során amellé az egy fűz mellé nőtt még kettő, így még nagyobbá téve a területet. Volt egy része ami a vízben volt, és felette volt egy hatalmas ág, amin Miyako ült és a vízből visszanéző önmagat kémlelte, miközben patakokban folytak a könnyei.
Todoroki egy aprót sóhajtott és elindult a fának az ágain. Egyre közeledett a fehér hajú lányhoz aki ügyet sem vetett a fiúra, mert a sok sírástól bedugult a füle és nem hallott szinte semmit, így azt gondolta, hogy csak a fa szórakozik vele.
A fa képes volt élethű illuziókat létrehozni. És gyakran volt, hogy Miyako ide jött azért, hogy végre szerelmével lehessen.
A vízből meglátta a háta mögül, és a vízbőo visszaköszönő Todoroki képét.

-Egy újabb illuzió, igaz? - lassan feltápászkodott és a számára "mű" Todorokira nézett. - Jó próbálkozás fűz, de most nem ő az aki kell nekem. Most magányra van szükségem. Ha megcsókolom ő is eltűnik mint a többi.

Picit pipiskedve ajkait Todorokiéra nyomta, aki mit sem habozba vonta magához közelebb a lányt a derekánál fogva.
Miyako egy picit megijed, de mikor meglátta Todoroki arcár picit megnyugodott, viszont még mindig arra gondolt, hogy a fűz most erősebb lett, mert túl nagy volt a fájdalma.
Könnyei megeredtek és lassan de finoman, eltolta a Todorokit, aki újabb csókért hajolt de a lány ajkaira tette a kezét.

-Nagyon jó próbálkozás ismét fűz. De nem enyhít a fájdalmon. Csak tetőzi, és... Szeretném ha eltűntetnéd ezt az illuziót, mielőtt sírok. - markolta meg Todoroki fehér ingét, és melkhasának nyomta a fejét.

-Akkor sírj. - vonta magához közelebb Miyakot. - Tudom, hogy én vagyok az egyetlen fiú akit igazán közel engedsz magadhoz, és megmutatod az aranyos oldalad. Ezért én boldog vagyok, hogy csaj előttem sírsz. - csókolt bele a lány hajába.

Sokáig így ácsorogtak, és hallgatták Miyako sírását. Majd lassan felnézett Todprokira.
Szomorúan hunyta le a szemeit, mire a fiú szenvedélyesen forrt ajkaira.

Este felé Todoroki haza kisérte Miyakot, de Aizawa nem tudta haza küldeni a fiút ezért inkább felhívta a fiú anyukáját, hogy ma náluk alszik.
Másnap pedig mindenki megismerhette Miyako kedvesebbik oldalát. Persze Todoroki volt az egyetlen aki képes volt vele együtt nevetni a többiek reakcióján.

És mi lett azokkal akik megjegyzést tettem a fiatal, jövendőbeli Mrs.Todorokira?
Inkább maga Mr.Todoroki csak oda ment hozzá, és egy csók közben a lány fenekére vezette a kezeit, és egy huncut é lenéző tekintettel illette a seggfejeket.